Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-30 / 201. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 30., HÉTFŐ Boszniai parlamentek döntése Owen: igen vagy nem A boszniai szerb parlament szombat este, kétnapos vita után teljes egészében elfogad­ta a genfi rendezési tervet. A zárt ajtók mögött megtartott ülésén este tízkor tartották a szavazást: 55 képviselő vok­solt a dokumentumra, 14 el­lenszavazat volt, hárman tar­tózkodtak. Az ozreni szerbek — a Szarajevótól északnyu­gatra elterülő fennsík vi­szonylag zárt etnikai tömbje — erőteljesen ellenezte a ter­vet, s követelte, hogy Kara­dzic elnök utazzon a helyszín­re, s magyarázza el, miért kell elfogadni a tervet, ami­kor vidékükre muzulmán ka­tona még be se tette a lábát. Ozren a tervezet szerint a mu­zulmán területhez tartozik majd. A boszniai muzulmán par­lament szintén befejezte a kétnapos ülést, s egyhangú­lag úgy döntött, hogy a genfi tárgyalásokon továbbra is részt vesz a muzulmán dele­gáció, de a tervezet jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Lord Owen máris közölte, hogy csak kategorikus igent vagy-nemet fogad el, további tárgyalások már nem lesz­nek. A boszniai muzulmáno­kat képviselő köztársasági parlament ennek ellenére bí­zik abban, hogy a térképeket még módosítani lehet a mu­zulmánok javára. Radovan Karadzic bosz­niai szerb vezető tegnapra virradóra kijelentette, hogy a muzulmánok és a horvátok nem számíthatnak újabb szerb területi engedmények­re. A szerb politikus arra utalt, hogy a boszniai horvá­tok és a muzulmánok parla­mentje szombat este olyan döntést hozott, hogy bizo­nyos módosításokra minden­képp szükség van, mielőtt el­fogadnák a területi felosz­tást. A szerb parlament hatá­rozata után megtartott sajtóér­tekezleten a diadalittas kije­lentések mellett volt több bi­zonytalan válasz is: Karadzic például elmondta, hogy a bé­keterv elfogadását Genfben nem kötötték a szankciók fel­oldásához, nem akartak sem­milyen előfeltételt támaszta­ni, de szerb részről úgy vé­lik, hogy a Jugoszlávia elleni szankciók feloldása a békefo­lyamat szerves része. A szerb területeken kívül mara­dó szerbek védelmével kap­csolatban Karadzic kijelentet­te, hogy a kölcsönösség elvét követik, minden jogot meg akarnak adni a nemzeti ki­sebbségeknek, de ugyanezt elvárják a horvátoktól és a muzulmánoktól isr­„Ebben a világban csak két tra­gédia van. Az egyik, ha nem kapjuk meg, amit akarunk; a másik, ha megkapjuk.” Oscar Wilde szavait csak ak­kor értettem meg igazán, ami­kor elolvastam Joni Eareckson könyvét. Az önéletrajzi ihleté­sű felejthetetlen történet arról szól, hogy hogyan küzd egy fiatal lány teljes bénultsága és a depresszió ellen. A wilde-i gondolatot Joni átfo­galmazásában az is átérezheti a lírai önvallomás so­rán, akit még soha életében nem érintett meg az örömnek az a földöntúli csodája, hogy Isten felel minden imádságunkra. Vagy nem felel —, hisz Joni szerint ez a paradoxon is öröm. A kiválasztottak lét­eleme, akik mindenkinél jobban tudják, hogy a kese­rűséget, a zavart, a miérteket és a könnyeket le le­het győzni, ha bízunk a szerető Istenben, aki „meg­engedi” a történéseket, aki megtervezi a sorsokat. Amikor először olvastam ezt a különös, ám felejt­hetetlen önéletrajzot, a fejem zsongott a különböző gondolatoktól és filozófiáktól. Logikai, racionális és intellektuális állítások kavarogtak az agyamban, hogy éppoly gyorsan helyt adjanak tulajdon cáfola­tuknak. El nem vezetett ugyan Istenhez, de egy vala­mire megtanított. Arra, hogy a szeretet csodákra ké­pes. És arra is, hogy egy bizonyos perc, egy kicsiny időtöredék megkülönböztetett lehet. Hogy a vélet­len egy meghatározott történése sokszor nagyobb je­lentőségű, mint egész addigi életünk milliónyi perce. Véletlen volt, amikor egy barátunk jóvoltából vi­deofilmen is láthattam Joni történetét. És az is vélet­len volt, hogy nem sokkal ezután találkoztam a könyv fordítójával, Szente Péterrel. írásom apropóját ugyan nem ez adta, hanem az, hogy a református lelkész, aki városunkban, Gödöl­lőn él, nyugdíjba ment. Ez alkalomból kerestem fel. Elsősorban nem a lelkészre, hanem az emberre vol­tam kíváncsi. Az emberre, aki a húgom iskolájában, a tavaly megnyílt református líceumban mindenki­nek csak Péter bácsi. Akinek kedvéért ezek a tizen­Beváltatlan román ígéretek Alkotmánymódosítás szükséges „Amíg Románia jogrendjé­ben a törvényhozás és a jogal­kalmazás szintjén a megfele­lő változások nem következ­nek be, nincsenek meg az in­tegráció reális feltételei. Véle­ményünk szerint ezeknek a változásoknak mindenkép­pen az Európa Tanácsba való felvétel előtt kell megtörtén­niük.” Ezt hangsúlyozza az az üzenet, amelyet Markó Bé­la, az RMDSZ elnöke inté­zett az Európa Tanács parla­menti közgyűlésének jogi és emberi jogi bizottságához. A bizottsági elnökhöz, Gunnar Janssonhoz címzett üzenetben, amelyet az Teng jól van „Teng Hsziao-ping na­gyon jó egészségnek ör­vend” — mondta a Win­dow című Peking-barát hongkongi hetilapnak adott nyilatkozatában Vang Han-pin, a kínai or­szágos Népi Gyűlés alelnö- ke. Hozzátette: Teng álla­pota annyira jó, hogy na­ponta hosszú órákat tölt új­ságok és dokumentumok olvasásával. Nem hagyat­kozik titkárának felolvasá­sára vagy összefoglalóira. RMDSZ az MTI bukaresti irodájának rendelkezésére bo­csátott, Markó Béla emlékez­tet a romániai vezetés bizo­nyos korábban tett ígéreteire, amelyeket nem valósított meg, és amelyek beváltását egyre halogatja. A romániai magyarok szervezetének ala­pos oka van továbbra is azt kérni, hogy még az ET-felvé­tel előtt történjenek meg bizo­nyos változások, mert csak azok jelenthetik a tényleges garanciát arra, hogy elindult a megoldásoknak egy olyan folyamata, amely visszafor­díthatatlan — hangzik az üze­net. II. János Pál pápa Castel- gandolfóban tartott tegnapi úrangyala miséjén felszólí­totta a balti népeket, hogy a „kötelező ateizmus” sötét korszakának lezáródásával vegyék kezükbe vallási sor­suk irányítását — jelentette a Reuter. A 73 éves pápa szeptem­ber 4—10. között á volt Szovjetunió balti köztársasá­gaiba látogat, hogy — mint mondotta — valóra váltsa Markó Béla a teljesség igé­nye nélkül utal néhány prob­lémára. Nincs például kisebb­ségi törvény, az oktatási tör­vény tervezetét a román parla­ment a mai napig nem vitatta meg. Alkotmánymódosításra lenne szükség, mert az alkot­mánynak az a kitétele, amely­ben Romániát nemzetállam­nak definiálja, a romániai magyarság számára elfogad­hatatlan. Szükség van a nem­zeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerésé­re — hangsúlyozza üzeneté­ben az RMDSZ szövetségi el­nöke. régi álmát. Hálát mondott Istennek, hogy lehetővé tet­te utazását, hiszen néhány éve ez még ábránd volt. A pápa szerint a hit ápolá­sa életbevágóan fontos törté­nelmi útjuk egyengetése szempontjából. Új evangeli- zálásra szólította fel a Balti­kum népeit, különösen a fia­tal nemzedékeket. Óva intet­te a katolikusokat a közöm­bösségtől és a társadalmi szekularizációtól. A nagyvilág hírei Jk Titokban találkozott War­ren Christopher amerikai külügyminiszter és izraeli kollégája, Simon Peresz pén­teken, és csaknem négy órán át tárgyaltak a közel-keleti helyzetről. A washingtoni külügyminisztérium szóvivő­je a megbeszélésről részle­tekkel nem szolgált. # Újabb erőfeszítést sürge­tett az európai politikai kö­zösség megteremtésére Jacques Delors, az EK brüsz- szeli bizottságának elnöke. A franciaországi Lorient Té­máin nevű politikai klubjá­ban mondott beszédében „fö­deratív megközelítést" java­solt Európa gondjainak or­voslására, hiszen — mint mondta — véget ért a gazda­sági kislépések korszaka. % A Mladá Fronta Dnes című prágai lap közlése sze­rint, Csehszlovákia kettévá­lása óta eddig 159 000 szlo­vák folyamodott cseh állam- polgárságért. A Klaus-kabi- net migrációról szóló kor­mánydokumentum szerint a legtöbb szlovák az Észak- csehországi és Észak-morva- országi régióban, illetve Nyugat-Csehországban kí­ván letelepedni. Üzenet a balti népekhez VÉLEMÉNY Kinek szíve reád támaszkodik... éves kamaszok zokszó nélkül kelnek fel reggelente fél órával korábban, hogy részt vegyenek az iskola- kezdés előtti áhítaton. Az áhítat egyébként nem kö­telező... Az emberre voltam kíváncsi, aki az igehirdetés mellett szívesen foglalkozik a gyerekek hitoktatásá­val. Hiszen ők — mint vallja — még mindenre fogé­konyak. és náluk jobban talán senki sem képes a sze- retetre. Az emberre voltam kíváncsi, aki végigkíséri az embert élete főbb állomásain: keresztel, esket és temet. És az emberre, aki szabad idejében lelkigon­dozási műveket fordít angolról és németről, hogy mások erőt meríthessenek a Jonik történetéből. Nem látszik rajta, hogy már elért abba a korba, amikor át kell adnia helyét a fiatalabbaknak. Talán a szeméből áradó fény az, ami kortalanná teszi. És szavai, amelyek keresetlenül egyszerűek és tiszták, mint ő maga. Nem kapott vallásos nevelést. Szülei, bár templomba járó hívők voltak, soha nem erőltet­ték rá a hitet. O erdőmérnök szeretett volna lenni. Aztán mégis — már 27 éves fiatalemberként — az a felismerés érte, hogy a fák és a növények helyett az emberek lelkének gondozásának akarja szentelni életét. A véletlen, amely a gyereklány Jonit elvezet­te Istenhez, az ő életében mint egy belső, nagy ébre­dés jelentkezett. Már segédlelkész volt, amikor átél­te ezt a csodát. A hit lett ezentúl élete értelme, gon­dolatainak és cselekedeteinek mozgatója. Nagyon sok helyen élt és végzett lelkipásztori munkát Csíkszeredától kezdve, Miskolcon át Buda­pestig, míg végre 1979-ben letelepedett Gödöllőn. Néha talán álmodik Erdélyről, de azt vallja, hogy mindig ott kell jól éreznie magát az embernek, ahol éppen él. Más szóval, azt kell csinálnia, amit Isten rendelt neki. Ő akkor is ezt tette, amikor németül prédikált, vagy amikor 44 őszén német katonákat sa­ját nyelvükön kényszerült temetni, és akkor is, ami­kor 1992 őszén elvállalta, hogy „gyereknyelven” adja tovább a hitét a líceum tanulóinak, és más gye­rekeknek. Nem merek rákérdezni, hogy Isten szolgálója gyarló-e, és ha igen, mennyire? S vajon a neve — mely szintén a véletlen műve — nem adott-e okot néha ostoba diáktréfákra. Nevezetesen, hogy szent-e Péter? Mintha csak a gondolataimban olvasna, siet lehű­teni csodálatomat. Azt mondja, ember ám ő is, em­beri gyarlóságokkal. Nem szereti, ha dicsérik, hi­szen — példának okáért — „lusta”. Vitatkoznék, de szelíden elhárítja. Ami őt mássá teszi, az elsősorban az, hogy Isten szavát át tudja adni mindazoknak, akik vágynak a hitre, a megnyugvásra. Akik — hoz­zá hasonlóan — ünnepnek érzik, ha átléphetik Isten házának küszöbét. Hiszen Isten „erőt ad a megfára- dottnak”. Ahogy erőt adott neki is, ehhez a gyötrel- mesen szép hivatáshoz. Erőt adott fia felnevelésé­hez. Erőt adott neki ahhoz, hogy másoknak erőt ad­jon a hitben. Elképzelem őt, amint ül a templom egyik padjá­ban, és fejét lehajtva együtt imádkozik a hívekkel. A szószéken most már más hirdeti az igét, ő pedig csak valami nagy-nagy nyugalmat érez a lelkében. Az olyan emberek végtelen nyugalmát, akik életük egy bizonyos állomásán, a számvetéskor elmondhat­ják magukról, hogy jól választottak. Megint csak a véletlen szerepe, és megint csak Joni jut eszembe. A „halk és szelíd hang”, amely életük egy pontján megszólalt bennük: „Kinek szíve reád támaszkodik, megtartod azt teljes békesség­ben”. Péter bácsi, jó pihenést kívánok! És nyugdíjaséve­ire teljes békességet... (Richter Ingrid) egyetemi hallgató Gödöllő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents