Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-26 / 198. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP SZÁRSZÓ 1993. AUGUSZTUS 26.. CSÜTÖRTÖK Nemzeti sorskérdéseink jegyében (Folytatás az 1. oldalról) Mindenki, aki nem küzd a fogyás ellen, közvetlenül vagy közvetve felelős fogyásért — mutatott rá Fekete Gyula. Le kell fordítanunk a mai nyelvre a népi mozgalom üzenetét — hívta föl a figyelmet Horváth Lajos, a Magyar Út és Élet Pártjának vezetője. Megítélése szerint a keresztény értékeket — például a szeretetet — előtérbe helyező politikára van szüksége e nemzetnek. Meg kell fogalmazni a nemzeti minimumot, amelyet az országot szeretők vállalnának. Ez sem jobb-, sem baloldali — ez nemzeti. A szociális, a nemzeti értékeket vállaló pártok lépjenek választási szövetségre. Ennek kimunkálása már itt, Szárszón kezdődjön meg — javasolta Horváth Lajos. (H. P.) Közép- és Kelet-Európá- ban elmaradt a mélyenfekvő nemzeti konfliktusok feltárása és kezelése. A monolitikus rendszer csupán elnyomta, vagy időlegesen jegelte az itt élő népek sérelmeit — hangsúlyozta Joó Rudolf, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára. Ezek felszínre törése az elmúlt időszakban mindenki számára meglepően elemi erejű volt. Részletes helyzet- elemzése során kijelentette: a kilencvenes években a nemzeti, önrendelkezési mozgalmak példátlan erejű megjelenését láthatjuk Közép- és Kelet-Európábán. Több országban tapasztalt jelenség, hogy a nemzeti jogok tekintetében kettős mércével mérnek. Fontosnak tartotta az államtitkár néhány alapvető tény tudósítását is. Rámutatott: a határon túli nemzetiségek kérdése e térségben nemcsak magyar, hanem orosz, albán, román, szerb, horvát ügy is egyben. A probléma tisztességes megoldása tehát a Közép- és Kelet-Európa országai stabilitásának, biztonságának kulcskérdése. Kijelentette: Európában a korszerű és demokratikus nemzet időszerűbb, mint valaha. Ezért a magyar biztonságpolitika és külpolitika alaptétele nem lehet más, mint az, hogy saját érdekeinket magunknak kell megvédeni, mások érdekeit is figyelembe véve. Csak így kerülhető el a két fő veszély, a nemzeti összeomlás, illetve a nemzeti elvakultság. Zimányi Tibor, az MDF országgyűlési képviselője beszédében védelmébe vette pártját. Mint mondotta: itt úgy tekintik az MDF-et, mintha az már teljesen a padlón lenne, s kiyáló alkalom ez a találkozó a „kegyelemdöfésre”. Zimányi ezt sportszerűtlennek tartja és arra emlékeztetett, hogy 1943-ban senkinek nem jutott eszébe, hogy a Kállay- kormányt támadja. Az egységre és az összefogásra hívta fel a figyelmet, mert ha ez nem törénik meg, akkor könynyen „bejön a kertek alatt a visszarendeződés”. A továbbiakban nemzeti sorskérdéseinkről, köztük a csekély nép- szaporulatról szólt. Benedek István professzor a résztvevők szemére vetette a gyakori demagógiát, és a népi kifejezés jelenlegi használatát ezen a fórumon indokolatlannak és túlzásnak vélte. Úgy gondolja ugyanis, hogy a népi az a paraszti származást jelenti, a jelenlévők azonban, akik népinek vallják magukat, mindannyian a polgári érvényesülésre törekszenek. így ma nem a népi, hanem a polgári mozgalomnak van értelme. Jobbágyi Gábor jogász, a KDNP jóvátételi programjának egyik megalkotója a magyar nemzet ellen viselt legpusztítóbb háborúnak nevezte előadása címében is a Kádár-rendszer alatt elkövetett 5 millió abortuszt, mely álláspontja szerint a pártállam életszínvonal-politikájának az alapja volt, lévén, hogy a meg nem született magzatokon ézernégyszáznegyven- milliárd forintot takarított meg. Mindezért asszonyok és lányok százezrei fizettek testi és lelki egészségük megromlásával. Az ország felelős vezetése ma sem kerülheti meg a népességfogyás kérdését, s ha meg akarja ezt állítani, vállalnia kell legalább évi 30-40 ezer új születés többletkiadásának terheit. Varga Domonkos író, ugyancsak a nemzetfogyásnak veszélyeire figyelmeztetett. Az utánpótláshoz tíz családról számítva legalább 23 gyermeknek kellene születnie, ezzel szemben Magyar- országon csupán 18 gyermek jut 10 családra. Ebből a demográfiai örvényből a háromgyermekes családmodell követése emelhetné ki az országot, ám hiú ábránd lenne abban bízni, hogy minden család vállalja majd ezt. Ahol négy-öt vagy akár hathét gyermek születik — mondta végül Varga Domonkos -—, ott a családok kapják meg a felneveléshez szükséges támogatást. (MTI) * A délutáni hozzászólók közül Pősze Lajos, a Szerencse- játék Rt. leváltott elnöke új alapelveket sürgetett a kormány külpolitikai és gazdasági koncepciójához — a nemzetközi életben 1990 óta lezajlott változások figyelem- bevételével. Az egyenlő országok szövetségeként kialakuló, egységesülő Európa illúziója az egységes Németország gazdasági túlsúlya miatt szertefoszlott. Az elvárásokkal szemben hosszú távon befoA népben, nemzetben gondolkodó politikusok és a „civilek” egyhetes tanácskozásán napról-napra több a bizakodó, optimista fiatal arca. Mit jelent számukra ez, a magyar megmaradásért rendezett tábor? Erről kérdezem Kása Bálintot, az idén érettségizett fiatalembert, aki 18 évét meghazudtoló — és ezért meglepő — komolysággal és fiatalos optimizmussal válaszolt kérdéseimre. — Mi hozott a szárszói konferenciára? ' — Cél, és akarategyeztetésre van szükség a politikusok között, és erre, szerencsére, nemcsak bennem volt meg az igény, így, mivel egyetértek egy ilyen szellemű párbeszéddel, úgy éreztem, itt a helyem. A résztvevők végre talán felismerik és kimondják, hogy a demokrácia nem egyenlő a széthúzással és az anarchiával, nem bölcsője annak. — Véleményed szerint mi Szárszó feladata? — Szárszónak nem az a lényege, hogy ellenségeket kreáljanak és nevezzenek meg. Ennek a tanácskozásnak nem lyásoló tényező marad a Szovjetunió romjain újjászerveződő Orosz—Ukrán—Belorusz Szövetség is. Az EK „vezető-zászlóshajója” és a katonai potenciálként megmaradt, legnagyobb felvevőpiac fog érdekegyeztetést végrehajtani — mondta Pősze. Magyarországnak ebben a rendszerben kell megtalálni helyét. A Hexagonálé és az Európába potenciális hídCsurka István nak tűnő Alpok—Adria egyezmény „külpolitikai vakvágánynak” bizonyult. A Közép-európai Kezdeményezés tőkeszegény országai sem tudnak egymásnak korszerű technikát és modernizációt biztosítani. Ezért regionaliz- musunkat a magyarlakta területek összefogásával kell kialakítani, középpontjában a határon túli magyar kisebbségek politikai, erkölcsi és gazdasági segítésével — hangsúlyozta, majd szenvedélyes hangon kérte számon olyan alapítványok létrehozásának elmaradását, melyek a kisebbségek tulajdonhoz jutását, ily módon a többségi nemzet tagjaival való gazdaegy felfűtött politikai gyűlésnek kellene lennie — és nagyon helyesen nem is az — , hanem egy békés, barátok közötti párbeszéd színhelyének. — Van erre esély a mai po- Iitikai helyzetben ?.-f- Sajnos, úgy látom az emberi szónak és baráti kéznyújtásnak ma már nem jut hely, és csak állandó rágalmaknak, illetve pártviszályoknak lehetünk szem- és füitanúi. — Mire alapozod mégis bizakodásodat? — Monor és Lakitelek egy békés kiútkeresésnek indult, egy fórumnak és nem egy szerveződésnek. Ott kialakulhatott a várt párbeszéd. Lakitelek klasszikus szelleme még most is él, és azzal, hogy a politika irányvonala elfordult tőle, nem szűnt, nem szűnhetett meg. Most ennek újraéledését érzem itt, a Szárszói Konfere- cián. — Tehát ma egy új „Lakitelekre’’ van szükség? — Amire szükség van, az egy fórum, ahol nézetektől és pártállástól függetlenül egy közös cél felé törekvő emberek találkozhatnak, s ez a cél a sági esélyegyenlőségét segítették volna. Egyedül egy erős közép- osztállyal rendelkező, gazdaságilag stabil Magyarországnak van esélye az új világrendbe való beilleszkedésre. A letűnt rendszer törvényei alapján végrehajtott gyors privatizácó azonban nem hozott milliókat helyzetbe. Erőltetését semmi nem indokolja, hiszen nettó bevétele elhanyagolható: a nemzeti összbevétel csupán 1-2 százalékát teszi ki. Ezért azonnal le kell állítani — mondotta Pősze Lajos. Borbándi Gyula is új törvényeket és rendeleteket sürgetett, hogy a 15 milliós magyarságot számláló kulturális nemzet határon túli tagjai ne csak a deklarációk szintjén, de ténylegesen is a határon belüliekkel egyenlő jogokat élvezhessenek. Kiss István—Benedek István professzor délelőtti felszólalására reagálva hangsúlyozta: a népi-nemzeti szellemiség egy értékrend vállalását jelenti, amelynek már 1943-ban is sarokpontja volt az általános polgárosodás sürgetése és útjainak keresése. Zétényi Zsolt országgyűlési képviselő szerint a törvényes hatalom legitimitása, hitelessége erősen romlik, mert az igazságosság és a méltányosság súlyos sérelmeket szenved. Javasolta, hogy vegyék be a záró dokumentumba: Magyarország számára a határok kérdése nem lehet szerződés tárgya. A szárszói tábor csütörtökön folytatja munkáját, a mezőgazdaság és a környezetvédelem szerepel napirendjén. (d. v. s.) gazdasági fellendülés, a társadalmi jólét és eleve: hazánk helyzetének javítása minden téren. És a legfontosabb: a nemzeti összefogás szükségessége és igénye. Ehhez pedig elkerülhetetlen igény, hogy a nemzet érdekei és egyéni érdekek alá és mögé rendelődje1 nek. — Létezhet-e ma, ebben a modern és karriercentrikus világban ilyen? — Természetesen igen, sőt ez már evidencia. A történelem rengeteg példát vonultatott fel erre. Gondoljunk csak Széchenyire, vagy már itt, a XX. században Nagy Imrére, József Attilára. — Az imént nemzeti összefogást és általános felemelkedést említettél. Van ennek alapja? — Van. Én már azt, hogy a jelenlegi szárszói tábor létrejöhetett, e vágy megjelenésének tekintem. Úgy vélem, az akarat is meg van hozzzá. — Nem volt akarat Lakitelken? — Volt, csak félrecsúszott. B.B.L. Új szövetség? A Magyar Igazság és Élet Pártja ideiglenes elnökének a keresztényszociális választási szövetségre vonatkozó javaslatának fogadtatásáról kérdezték a szárszói találkozó szerdai sajtótájékoztatójának résztvevőit az újságírók. Füzessy Tibor, Kiss Gy. Csaba, Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás a kérdésre diplomatikusan válaszolva, nem zárták ki a MIÉP javaslatában megfogalmazott keresztényszociális választási szövetség létrejöttének lehetőségét. A polgári mozgalom fontosságáról beszélt előadásában Benedek István professzor Hancsovszki János felvétele Fiatalok a találkozón • • Ügyeskedik az Egyenleg Bár a szerdai újságokból nem derült ki, a Szárszón részt vevők tudják: Csurka István nagyon sikeres beszédet mondott. Beszédét több alkalommal vastaps szakította félbe, ami egyértelműen jelzi, hogy az író-politikus újfent olyan igazságokat mondott ki, amelyek sokak tapasztalatai szerint igazak. A kimondott igazságok pedig azt mutatják, hogy békésen rendszert változtatni korántsem könnyű, hiszen pont a békességből fakadóan a kádári diktatúra összes tartozéka konzerválódott, sőt némelyik az arroganciáig is elmegy, ami számára már rendszerváltozást jelent, hiszen korábban a meghuny ászkodás volt az alapállása. Sajnálatos módon az elmúlt három évben, s ezt nagyon jól tudja Csurka István és az őt tapsolok széles tábora, bizony lábra kapott a szürkeség, a semmitmondás, azoknak az embereknek a túlértékelése, akik jellegtelenek, már-már unalmasak, de ebből busás hasznot élvezők. Természetesen fogalmam sincs róla, hogy ezt a korántsem szűk réteget a magyar nemzettől megszokott nagylelkűséggel, eleganciával, jóindulattal hogyan lehetne elsöpörni a politika, a közélet színteréről. A demokrácia ugyanis abban áll, hogy ha egyszer egy volt pufaj- kást vagy ávós ezredest a parlamentbe beválasztanak, akkor annak ott a helye. A keserű ebben a tényen túl az, hogy ezeknek a volt elvtársaknak a népszerűsítése azokban a médiákban folyt és folyik, amelyek feladata végül is a szárszói gondolat erősítése, terebélyesítése lenne. (Szárszó alatt nemcsak a jelenlegi összejövetelt értem.) Csurka István tehát több alkalommal is nagyon pontosan fejezte ki magát, persze nem először életében. Nagyon sokak számára szimpatikus az, amit mond, tehát érthető, hogy a keddi Esti Egyenleg két olyan idézetet ragadott ki Csurka gondolatából, amelyet nem a régi és az új baloldalhoz címzett, hanem Antall Józsefhez és a kormányhoz. A magukat liberálisnak nevező bajkeverők (természetes, hogy ide sorolom az Egyenleget) nagyon jól tudják a receptet, nevezetesen azt, hogy mely réseket kell tovább feszegetni. Abban bízom, hogy a címzett, a feladó — sőt az „egyszerű” tévénéző is! — kicsit intelligensebb, mint uram bocsa’ az Esti Egyenleg szerkesztői gárdája. (Vödrös)
