Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-25 / 197. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 25.. SZERDA Mostari helyzetkép Semmi jót sem remélnek A hercegovinál főváros muzulmán lakossága elutasítja a legújabb genfi felosztási tervet, s kész tovább harcolni Bosznia- Hercegovina egységéért. A mostari muzulmánok véleménye szerint a genfi tervhez hasonló dokumentumot csak teljesen hozzá nem értő emberek készíthettek. Ők semmiképp sem akarnak gettóban élni, folytatni akarják a harcot az egységes Boszniáért, s még Izetbegovic elnököt is bírálják, amiért alkuba bocsátkozott. Az Európai Közösség védelmétől semmi jót sem remélnek. Emlékeztetnek a többi ostromlott muzulmán város: Gorazdé, Srebrenica és Szarajevó sorsára. Ezekben állítólag nemzetközi védelem alatt élnek a muzulmánok, ám valójában teljesen ki vannak szolgáltatva az ostromlóknak. Az ENSZ-erők tekintélye, amúgyis a mélyponton van. Az ukrán ENSZ-katonák csempészési és feketézési botránya után most derült ki, hogy négy kéksisakos katona AIDS-beteg. Eddig 13 ukránt küldtek haza feketézés miatt, de az ügybe rajtuk kívül még számtalan ENSZ-katona belekeveredett. Ilyen alapon alig maradna kéksisakos, ha következetesek lennének, s hazakül- denének mindenkit, aki cigarettával, kávéval és más árukkal kereskedik. Diplomáciai Diplomáciai kapcsolatokat létesített egymással Magyarország és Eritrea. Az erről szóló jegyzőkönyvet kedden írta alá Bonnban Erdődy Gábor, Magyarország németországi nagykövete és Goytom Woldemari- am. kijelölt nagykövet, aki hazáját Németországban és Ausztriában fogja képviselni. Magyarország képviseletét az idén függetlenné vált Erit- reában, a volt etióp tartókapcsolatok mányban a közeljövőben megnyíló nairobi misszió látja majd el, míg Eritrea egyelőre nem döntötte el. hogy létesít-e missziót Budapesten, vagy más országban állomásozó megbízottjukat akkreditáltatják Magyarországon is. Erdődy nagykövet kifejezte azt a reményét, hogy tiszteletbeli konzuli teendők ellátására alkalmas személyt lelnek majd Eritreában. L átszik, hogy közelednek a 94-es választások — gondoltam Bencsik András főszerkesztő augusztus 14-ei véleményét olvasva, lapjának „Vélemény” rovatában (A jó király, avagy változatok Szárszóra és a magyar modellre). A Pesti Hírlap, amelynek hasábjain — vezércikkben is! — nemrég még ilyen kitételek voltak olvashatók, mint „nem véletlen, hogy a nagy politikában nem osztanak »fair play«-díjat”, vagy hogy „nem az igazság kimondása a fontos, hanem a játékszabályok betartása”, amelyeknek (és más megnyilatkozásoknak) tükrében a kormányzó párt egykori, erkölcsi megújulást (is) hirdető programja némiképp)!) mintha módosulni látszott volna, egy „profi politikai párt” állítólagos kritériumai jegyében, most, úgy tűnik, megkülönböztetett figyelmet szentel a jelenlegi kormány „erkölcsi legitimációját" illető kérdéseknek. Ennek persze akár még örülni is lehetne, „jobb későn, mint soha” alapon. Kár, hogy a szerző az egészet úgy állítja be, mintha az erkölcsi és jogi legitimitás Antall József és kormánya működésének esetében szükségszerűen ellentétben állana, pontosabban: mintha erkölcsi legitimitásának elvesztésében kizárólag a kormány mártíriuma mutatkozna meg, amely még ezt is vállalta, csak hogy a jogállam megteremtésének és megtartásának egyetlen)?) lehetséges útjáról le ne térjen. Nos, épp ez az, amiről nem feltétlenül vannak meggyőződve azok, akik egy kormánynak biztosítani tudnák azt az erkölcsi legitimitást, amely nélkül, úgy látszik, mégsem tud meglenni. Nincsenek meggyőződve azok sem, akik azért gyűlnek most össze Szárszón, mert maguk is olyan kormányt („királyt”?) szeretnének, amelynek (akinek) az erkölcsi és jogi legitimitása nem ütközik egymással. (Mert hát nemcsak a választások közelednek, Szárszó még inkább.) Hogy milyen hamis sugallatok találhatók Bencsik András írásában, arra nézvést álljon itt a következő példa: „Szárszón sem lesz könnyű választ találni, hogy az erkölcsi legitimációnak, azaz a nemzeti méretű támogatásnak (kiemelés tőlem, K. I.) milyen szerepe van egy modem demokratikus államrend megteremtésekor... Az első válasz ugyanis az, hogy semmilyen. Fából nem lehet vaskarikát készíteni.” Szóval így állunk?... Persze, ha jobban belegondolok, nem meglepetés ez azok után, hogy egy nemzeti támogatásra épülő politikai mozgalom vagy akarat, szándék rögtön a „népfrontos” címkét, illetve bélyeget kapja, egy lehetséges Markó Béla a neptun-fürdői találkozóról A megállapodások csak ígéretek „Tudtam a neptun-fürdői találkozóról. Nem tárgyaltam a három személlyel a találkozó témájáról, és szeretném megjegyezni: magánszemélyekként vettek részt, nem pedig az RMDSZ képviseletében” — hangoztatta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos elnöke az Evenimentul Zilei című bukaresti lapnak adott nyilatkozatában. A neptun-fürdői találkozóra a Fekete-tenger romániai partján egy nemzetközi kerékasztal keretében került sor július közepén. A rendezvényen az RMDSZ három politikusa, Frunda György szenátor, Borbély László és Tokay György képviselő eszmecseréket folytatott, és „egyezkedett” a román kormány főtitkárával és a román elnöki hivatal szóvivőjével. Az RMDSZ elnöke a szövetség szempontjából nem tartja kielégítőnek a neptun-fürdői megállapodásokat, mivel azok egyelőre csak ígéreteket jelentenek az ugyancsak magánszemélyekként részt vett román elnökségi és kormány- képviselők részéről. „Először ezért az életbe való átültetésüket kell látnunk. A terítékre került kérdések mindenesetre szerepelnek az RMDSZ programjában. Egyes ígéreteket azonban nem tartunk kielégítőnek. Például nem elégedhetünk meg azzal, hogy a történelmet és a földrajzot csak az iskolák alsó tagozatú osztályaiban oktassák magyar nyelven” — jelentette ki Markó Béla a keddi Evenimentul Zilei hasábjain. A nagyvilág hírei Az amerikai külügyminisztérium sajnálkozását fejezte ki hétfőn amiatt, hogy Moszkva leállította csapatainak kivonását Litvániából. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy elhalasztották Brazauskas litván elnök tervezett moszkvai látogatását. % Brit kormányforrásból tegnap megerősítették, hogy két magas rangú iraki diplomata politikai menedékjogot kért Nagy-Britanniában. ■fc Az ENSZ-erők engedélyt kaptak a boszniai horvát vezetőktől arra, hogy humanitárius segélyt szállítsanak Mostar muzulmán részébe. A cári család kérésére állami ceremónia nélkül helyezték el ismét III. Borisz volt bolgár cár szívét a rilai kolostor sírhelyén. ★ A keletközép-európai országokkal, köztük a Magyar- országgal folytatott kereskedelemről a nyugatnémet, nem pedig a keletnémet vállalatok húzzák a legnagyobb hasznot — állítja a hamburgi HWWA gazdaságkutató intézet tegnap közzétett tényfeltáró elemzésében. Nincs magyar—szlovák háborús veszély Josef Zielenec cseh külügyminiszter Jeszenszky Géza külügyminiszter meghívására szeptember 10-én egynapos hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik. A vizit célja a térséget érintő időszerű kérdések, illetve a két ország kapcsolatainak áttekintése. A látogatásra a cseh külügyminiszter kezdeményezésére kerül sor. A külügyi találkozó hírét Herman János szóvivő jelentette be tegnapi sajtókonferenciáján. Kérdésekre válaszolva a szóvivő érintette az osztrák védelmi miniszter minapi nyilatkozatát, amelyben egy esetleges magyar—szlovák konfliktus veszélyéről beszélt. Herman ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az osztrák politikus egy hosszabb nyilatkozatban, érintőlegesen utalt erre. Minden bizonnyal elsősorban olyan célok vezették, amelyek Ausztriával kapcsolatosak: az osztrák védelmi képességgel, Ausztria jövendőbeli szerepével. Tekintettel a körülményekre, semmiképpen nem lehetett a célja, hogy egy ilyen veszélyre bármilyen formában felhívja a figyelmet, vagy reálisnak véljen egy ilyen veszélyt. A szóvivő szerint egyébként is ennél lényegesebb, hogy milyen a magyar—szlovák kapcsolat. Ezzel összefüggésben Herman utalt Bába Iván külügyi helyettes államtitkár közelmúltban tett pozsonyi látogatására, amely alkalmával sok konkrét kérdést érdemben megtárgyaltak, és fontos ügyekben sikerült tisztázni az álláspontokat. A Külügyminisztérium számít arra, hogy a párbeszéd folytatódik; és arra törekszik, hogy a szomszédos országok tovább lépjenek egy tartalmas, jó együttműködés felé. VÉLEMÉNY Destabilizáló népi-nemzeti gondolat? nemzeti konszenzust egy sötét, hazug pártállami kategóriával történő összemosásban kompromittálandó. De ha a fő- szerkesztő úr nem volna még eléggé „fölhomályosítva”, tudja meg: minden olyan jogrend, amely nincs harmóniában az erkölcsi világrend követelményeivel, szükségszerűen elveszti minden értékét (még a meglevőket is), azok szemében, akiktől ezt az erkölcsi legitimációt most — minden látszat szerint — kiudvarolni szeretnék. Egyébként még csak azt sem állítom, hogy ez a jogrend öncél, nagyon is körvonalazható érdekeket szolgál, csak éppen nem azokét, akiktől ez az erkölcsi legitimáció függ. Itt van például (hogy egyebet ne mondjak) a történelmi igazságtétel (Zétényi—Takács-törvény) kérdése. Ha két ellentétes jogi koncepció közül az egyik összhangban van az erkölcsi törvényekkel, a másik pedig ellentétben áll vele, akkor hiába hajtogatják kétségbeesetten azok, akiknek ez az érdekük, hogy „jog és erkölcs nem ugyanaz”, ettől még nem fog az állampolgárok értékrendjében a jogi legitimáció az erkölcsi fölé emelkedni, legfeljebb azt mondják rá: „elég baj, hogyha nem ugyanaz”. Különösen így van ez egy olyan országban, ahol a diktatúra jogrendjével ‘szemben (amelyből minden bizonnyal ma is fennmaradt annyi, amennyi a bűnösöket a felelősségre vonástól megóvja), évtizedekig, legalábbis sokak számára, csak az erkölcsi legitimitásba vetett hit volt az, ami sejtetni engedte, hogy az alagútnak egyszer vége lesz. De különben is: hányszor volt már nálunk a jog az erősebb joga, amely azt hirdette, sulykolta-manipülálta magáról, hogy neki, ahogyan ma mondják „nincsen alternatívája”? A most érvényben levő jogrendnek pedig szintén van. Nemcsak erkölcsileg, jogilag is van. Ennyit valóban elértünk a pluralizmusból (elég, ha arra gondolunk, hogy a volt szocialista országok közül sem mindegyikben kezelik hozzánk hasonlóan ezt a kérdést), és ebben valóban igazat kell adnunk Bencsik Andrásnak, hogy ennyiben visszavonhatatlanul végbement a rendszerváltás. Annál problematikusabb viszont ez a kijelentése: „A népi kezdeményezés soha ném törvénytelen, mert a népet még akkor sem lehet elítélni, ha törvénytelenül cselekszik. Ha például erőszakosan megváltoztatja a jogrendet, azaz forradalmat, uram bocsá’, taxisblokádot csinál.” Nemcsak azért, mert a magyar történelmi tudatban, nemcsak ’56 miatt (sőt, nemcsak a magyarban) a forradalom fogalmának olyan szociális és morális tartalékai vannak, amelyek aligha engedik közös nevezőre hozni egy, a Mercedes-taxisok mohósága által is „fémjelzett” taxisblokáddal, olyan ala- P'r n, hogy mindkettő „erőszakosan megváltoztatja a jogrendet”, illetve állampolgári engedetlenségen alapul. Hanem azért is, mert úgy tesz, mintha mindenki, aki a fennálló jogrenddel vagy törvényekkel elégedetlen, forradalmat akarna, mintha mindenki, aki ezeket meg akarja változtatni, a jogállamiságot tagadná, amelynek az Antall-kormány az egyetlen, kizárólagos letéteményese. Pedig még Pongrátz Gergelyről is igaztalan volna föltételezni, hogy amikor kijelenti: „Mi azért harcoltunk ’56-ban, hogy se kommunisták ne legyenek, se kapitalisták ne legyenek, és most mit kell látnunk? Hogy a kommunistákból lettek a kapitalisták!” — akkor ő ezt kizárólag egy újabb forradalom által tartja orvosolhatónak. Éppen ez — többek között — Szárszó feladata, hogy szembenézzünk az ilyen kérdésekkel: valóban mindent megtettünk-e a rendszerváltozásért, amit a jogállamiság keretei között megtehettünk? Vagy addig se mentünk el, ameddig e keretek között elmehettünk volna? Valóban járhatatlan valamiféle harmadik út az ország számára, vagy csak azok, akiktől az út megválasztása függött, hallani sem akartak róla? Valóban nem fér bele egy pluralista demokrácia kereteibe egy „nemzeti méretű támogatást” (B. A.) élvező politikai mozgalom, amelyben az igazság kimondását és az erkölcsi legitimációt semmiféle játékszabály sem helyettesítheti, vagy csak a jelenlegi hatalmon levők féltik tőle — nem az országot —, a tulajdon hatalmukat? Valóban lehet-e destabilizáló tényező egy ország gazdasági, politikai, kulturális életében a népi-nemzeti gondolathoz való ragaszkodás, hűség, vagy pedig azok, akiknek pillanatnyi érdeke ezt kívánja, a nemzetközi politikai élet sakktábláján, némi hazai közreműködéssel egy rövid távú, tehát látszatstabilitást erőltetnének ránk?... M indezek olyan kérdések, amelyeket aligha lehet és szabad egy — Szárszó nemzetféltő szelleméhez méltó — legújabb szárszói összejövetelnek megkerülnie. Akkor sem, ha némiképp borsódzik a hátuk ezektől a kérdésfeltevésektől azoknak, akiknek nem egészen tiszta a lelkiismeretük. Kiss István
