Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

MEGYEI. HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM Ára Telemagazinnal 19,50 forint 1993. AUGUSZTUS 25., SZERDA Hungexpo Krakkóban Harminc magyar kiállítása A nagy sikerű Foodapest min­tájára Lengyelországban is nemzetközi élelmiszer-kiállí­tást rendez a Hungexpo Rt. A Krakofood ‘93 kiállításra szeptember 22—26. között kerül sor Krakkóban — tájé­koztatta az MTI-t a Hungex­po Rt. A regionális szakmai fóru­mon 130 kiállító vesz részt. Több más országhoz hasonló­an Magyarország külön nem­zeti bemutatóval szerepel. A harminc magyar cég elsősor­ban borokat, üdítőitalokat, sü­tő- és édesipari termékeket, konzerveket, mélyhűtött áru­kat, valamint korszerű szója- termékeket és élelmiszer-ipa­ri csomagolóanyagokat kínál. A lengyelországi esemény után a Hungexpo Agro Stú­diójának élelmiszer-ipari szakkiállítás-sorozata Ma­gyarországon folytatódik majd, az 1994. november 23—26-án megrendezésre ke­rülő Foodapest ‘94-gyel. Ma a magyarság helyzete tör­ténelmileg jobb, lélektanilag rosszabb, mint 1943-ban volt — szögezte le Csoóri Sándor író, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke a szárszói tanácskozás tegnapi nyitóelőadásában, majd föl­tette a kérdést: célt vagy utat tévesztettünk 1989-ben? Vá­lasza: hiányzott a cél, amely­hez igazodni lehetett volna. Magyarázatot mindenre talál­hatunk: az emberiség idegei összekuszálódtak, a tudás századában az elemzők, a hírszerzők sem látták előre az eseményeket, a fölvilágo- sodás után az elhomályoso- dás korszaka következett. A felelőtlen liberalizmus száza­da járta be a világot. Először önmagunk felé kellett volna fordulnunk, hogy önmagun­kon tudjunk változtatni. Lel­tárt kellett volna készíte­nünk, s tudatosítani, hogy történelmünk ötszáz éves si­kertelen korszaka után ismét sikeres következik. Lelki megrendülésre lett volna szüksége az országnak, amelyre Nagy Imre temetése végül is nem bizonyult alkal­masnak. Ehelyett az értelmi­ség túl gyorsan, szinte puccs­szerűen megszerezte a hatal­mat. Ezért meg kell törnie sa­ját hatalmát, ami természete­sen áldozatot kíván. Az író felhívta a figyelmet arra, hogy a tanácskozás résztve­vői nem hatalomváltásra gyűltek össze. Főbb cél az, hogy Németh László és Illyés Gyula világszínvonalá­nál nem adjuk alább. (Folytatás a 8. oldalon) Túlélő népből természetes néppé válni A sumerok utódai vagyunk? Több mint kétszázan voltak kívánt, iák arra ,az előadásra, amely ti az őskori íráskutatá­sok támogatására létesült Nap Fiai Alapítvány szerve­zett. A tegnap a Gellért Szál­lóban megjelentek zöme a ná­lunk alig, külföldön annál in­kább ismert előadó, Badiny Jós Ferenc sumerológus híré­re gyűlt egybe, hogy meg­hallgassa Kaldeától Ister-Ga- mig című előadását. A most nyolcvannégy éves tudós, aki a Nógrád me­gyei Gácson született, 1946-ban emigrált Argentíná­ba, s ott kezdett el foglalkoz­ni a sumerológiával. A Bue­nos Aires-i Jezsuita Egyete­men felállított sumerológiai tanszék megszervezője, majd 1966-tól tanszékvezető­je. Tantárgyai: a sumer nyelv és ékírás; a mezopotá­miai kultúrák története; a me­zopotámiai vallások. Badiny Jós Ferenc a sumer—magyar nyelvazonosság hirdetője és bizonyítója. A professzor új tézist állí­tott fel a magyarok származá­sáról, melynek hirdetése — mondta — Magyarországon még manapság is eretnekség­nek számít tudóskörökben. Megkérdőjelezi ugyanis azt, hogy a magyarság a finnugor nyelvcsalád tagja. Tanai sze­rint népünk a Mezopotámiá­ban megtelepedettt özönvíz utáni népek (sumerok) leszár­mazottja. (Folytatás a 3. oldalon) Badiny Jós Ferenc a sumer—magyar nyelvazonosság hir­detője. Lezsák Sándor üdvözli az idős tudóst Vimola Károly felvételei A megyeháza hírei Tanévkezdés előtt Pest Megye Közgyűlésének közművelődési és oktatási bi­zottsága tegnapi ülésén ven­dégül látta a megyei önkor­mányzat fenntartásában mű­ködő nevelési-oktatási intéz­mények igazgatóit, és meg­hallgatta azok beszámolóját az eddigi eredményekről, il­letve a tanévkezdéssel járó gondokról, fejlesztési tervek­ről és profilmódosítási elkép­zelésekről. Tiszteletre méltó a közmű­velődési és oktatási bizottság kezdeményezése: a megyei önkormányzat létrejötte óta először találkoznak egyszer­re, egy asztalnál helyet foglal­va a bizottság tagjai és az ön- kormányzati hivatal vezetői a megye által működtetett kö­zépiskolásokat és szellemi fo­gyatékosokat oktató intézmé­nyek vezetőivel. (Folytatás a 4. oldalon) Szigetközi vízpótlás A környezetvédelmi és terü­letfejlesztési miniszter szep­tember 1-jén a minisztérium­ba várja a Szigetközi Önkor­mányzatok Szövetsége (SZÓSZ) képviselőit a térség vízpótlásának értékelésére. Az erről szóló levelet a tárca már elküldte a SZÖSZ elnö­kének. Mint a KTM-ben az MTI érdeklődésére elmond­ták: a Mosoni Duna felől az ártéri ágrendszerbe átvezetett másodpercenkénti mintegy 10 köbméternyi víz egészen Ásványráróig eljut. Ez bizo­nyos mértékig csökkenti a Szigetköz környezeti kárait. A minisztérium által java­solt kísérletet nehéz volt meg­kezdeni, mert a SZÖSZ azt demonstrációkkal megakadá­lyozta. Július 15-től azonban a KTM és a szigetközi önkor­mányzatok megállapodása alapján megkezdték a víz- mennyiség egy részének ár­térre vezetését. A viszonylag kevés, másodpercenként mintegy 10 köbméter víz is kedvező hatással járt, a kísér­let teljes körű értékelésére a VITUKI vizsgálatai alapján a napokban kerül sor. A helyi környezetvédelmi felügyelő­ség a helyszín bejárására hív­ta meg a SZÖSZ képviselőit, hogy a tapasztaltak alapján ér­tékeljék majd a kísérlet ered­ményeit. Időközben a KTM anyagi fedezetet biztosított a lipóti térség szivattyús vízpótlásá­ra is. Mint a helyi vízügyi igazgatóságon az MTI érdek­lődésére elmondták: már ko­rábban kidolgozták a szerző­déses ajánlatot a szivattyús vízpótlásra, de ennek elfoga­dásáról még nem kapták meg az értesítést. Amennyi­ben ez megtörténik, egy hét alatt megoldható a szivaty- tyúk telepítése Dunaremeté- nél, s innen a lipóti térség vízpótlása. Napszámlálók Bátor és főként rendkívül hasznos lépésre szánta el ma­gát a Baloldali Ifjúsági Társulás: számlálja a kormány hátralévő napjait. Nem emlékszem ugyan, hogy valaha is beszámoltak vol­na meg- és átalakulásuk körülményeiről, elszámoltak vol­na a KISZ—Demisz-vagyonokkal. Miért is foglalkozná­nak önmagukkal? Most inkább rászámolnak a kabinetre. A gyengébbek kedvéért — feltehetően én is ezekhez tarto­zom — közlik is a végeredményt, a jelenlegi kabinetnek mindössze 300 napja van. Eme számtani bravúr után nem késik a magyarázat. „Az emberek azért várják a ’94-es évet, mert a kormány és a koalíció 1990 óta úgy gondolja, hogy választási győ­zelmével demokratikus felhatalmazást kapott mindenre.” Eltekintve a slusszpoén, a „mindenre”kifejezés tág értel­mezhetőségétől, az irónián kívül nemigen találom a mon­dat értelmét. Az egykori választási győzelmet vagy a de­mokratikus felhatalmazást kérdőjelezik meg a derék balol­dali ifjak? Nem tudom. A fenti mondat időszerűsége is vi­tatható, ezt a mulasztást az alábbi kijelentés pótolja: „A BIT megérti az emberek igényét arra, hogy a jelenlegi ka­binet ne töltse ki hivatali idejét, de a demokrácia szem­pontjából előnyösebbnek tartja, ha a koalíció és a kor­mány jövő tavaszig a helyén marad...” Fellélegezhetünk. A nagy fajsúlyú politikai szervezet megengedi a kormánynak, hogy a helyén maradjon, ugyanakkor megérti az emberek (?) igényeit is. Nemes gesztusok ezek, bár az sem mellékes, hogy a taxisblokád Erzsébet hídi szónoklatán kívül az ellenzék komoly érte­lemben nemigen kapkodott a kormányrúd után. Számolgatni persze lehet, nem ártana egyszer a másik oldal summáját is bemutatni. Javaslom a társulás ifjú és ráérő tagjainak, számolják ki napokra azt a negyven-egy- néhány évet. S csapjanak még hozzá 133 napot is. Azt a dicsőségeset. Székely Ádám A miniszterelnök interjúja Horthy Miklós temetése nem állami ünnep „Magyarország eltemeti ne­gyedszázadon át kormányzó államfőjét, és ezt tisztesség­gel megteszi, egy elkötelezett magyar hazafi kívánsága sze­rint, Horthy Miklós családjá­val együtt. Aki ezt ki akarja használni, az bűnös.” Mind­ezt Antall József mondta hét­fő este, a 24 Óra című televí­zióműsorban is — Feledy Pé­ter kérdezte. „Horthy Miklóst magyar hazafinak tartom, aki teljes joggal és teljes erkölcsi alap­pal rendelkezhetett úgy, hogy hazai földben kíván nyugod­ni. Történelmi és politikai szerepének megítélése nem­csak a történészek feladata, személyét a nemzet folyto­nosságában, az emberek tuda­tában is tisztességgel el lehet helyezni” — fogalmazott An­tall József, aki a Horthy sze­mélyével kapcsolatos igazság­talan értékítéletek számlájára írta, hogy az újratemetés ügye politikai kérdéssé válha­tott. Megismételte a kormány álláspontját: kegyeleti aktus­ról van szó, amely nem álla­mi „ünnep”, hanem a család eseménye, de természetes az, hogy ilyen vezető szerepet játszó államférfi, államfő el- hunytakor magánstátusban megjelennek, megjelenhet­nek a kormány tagjai épp­úgy, mint mások.-—Az, hogy a bűnös kom- mün utáni fordulatot Horthy Miklós neve fémjelzi, nem je­lenti azt, hogy egyet lehet érte­ni a különítményesek kilengé­seivel, de azért felejtsék el, hogy Magyarországon 1867 óta nem voltak atrocitások. Itt alkotmányos királyság volt, ahol a kommunisták vezették be 1919-ben a gyilkosságo­kat, az atrocitásokat, s ez saj­nos — ahogy szokott lenni — reakciójában is jelentkezik — mondta Antall József. Az eu­rópai térség jellemzőjeként említette a miniszterelnök, hogy az I. világháború utáni anarchiában civil politikusok nem tudtak szerepet játszani, így került előtérbe Magyaror­szágon Horthy Miklós, aki a monarchián belül a legmaga­sabb katonai beosztással ren­delkezett. Súlyos helyzetben vette át a területében egyhar- madára csökkent, részben megszállt ország irányítását. Meggyőződésem, hogy 1920—21-ben nem volt alter­natívája Horthy Miklós kor­mányzóságának, ez volt akkor az egyetlen lehetőség az or­szág kül- és belpolitikai stabi­lizálására. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents