Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. AUGUSZTUS 2.. HÉTFŐ Az eltérő életminőség nem akadály Svájciak a farmosi nádasban Safenwil háromezer lelkes falu Svájcban, s bár lakói az autóipartól a textilgyártásig számos üzemben keresik kenyerüket, a magas hegyek övezte völgyben elterülő község megőrizte „vidéki” jellegét. Néhány évvel ezelőtt jutott el ide a nagykátai művelődési központ Tápió mente Táncegyüttese, és a helybeliek szívükbe zárták őket. — Gerda Bernhard azonnal kijelentette, hogy ebből a találkozásból hosszabb távú kapcsolatot kell teremteni — emlékezett vissza Szegedi Pál, a nagy- káta művelődési központ igazgatója, amikor már másodszor fogadhatták a safenwilieket. A svájci vendégek hazánkban töltötték a múlt hetet. Kirándultak Kecskemétre, Tisza- kécskére, Hollókőre, Helvéciára, Egerbe. A talán legkülönösebb élmény Farmoson várt rájuk. A nádas melletti tájház udvarában halászlét ebédeltek. Gecse János farmosi polgár- mester elmondta az érdeklődő vendégeknek, milyen kömyzeti katasztrófát él át a vidék azzal, hogy túlságosan jól sikeredett a tó lecsapolása. Az azóta védetté nyilvánított területet nem sikerült feltölteni, bár a vízivilág így is páratlan kincse a környéknek. A térség településeinek összefogásával igyekeznek javítani a helyzeten. S hogy tetszett a magas hegyekhez szokott svájciaknak az Alföld? Számukra ez éppen olyan izgalmas, mint amikor a magyarok kerekednek fel az Alpokba. Érdeklődésük őszinteségét mi sem bizonyítja jobban, hogy többségük immár visszatérő vendég. — Utánpótlás táncegyüttesünk is két alkalommal élvezte már a safenwiliek vendégszeretetét. Családoknál étkeztek és háltak. A svájciakat először 1991-ben fogadtuk. Most 27-en érkeztek, közülük öten „újoncok”. A vendégek izgalmas kirándulást tettek gyalog és lovaskocsin a nádasban, s láthatóan jól érezték magukat. Többször is hangoztatták, Svájcban hagyományosan szeretik a magyarokat, „vállalt nép” a miénk, s sajnálták, hogy az elmúlt évtizedek során nem tartozhattunk hozzájuk. S bár — tudja mindenki — eltérő az életminőség ott és itt, ez nem lehet akadálya sem a kulturális, sem a személyes kapcsolatok építésének, ápolásának. B. G. Szentendrén Botpaládi lakóház első” szobája A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyik szobabelsőjét ábrázolja a felvétel: a Fel- ső-Tisza vidéki botpaládi lakóház első szobáját eredeti berendezésével (Fotó: Mészáros) A Dunakanyar útjain Előbb be kellene tömni az árkokat A Dunakanyar településein több vezető állítja határozottan, hogy az elmúlt három év alatt sokkal több utat, közművet építettek, mint a korábbi időkben. Amikor Remnitzky Zoltán szobi polgármesterrel beszélgettünk, bizonyításként felsorolta: — A Préskert területén járdákat építettünk. Hétezer köbméter földet túrtunk el abból a célból, hogy ezen a szakaszon többfunkciós közutat nyithassunk meg. Ez szolgálja majd többek között a gyalogjáró és kerékpárút céljait is. Ezenkívül új aszfalt- szőnyeget kapott az Arany János utca, kőzúzalékkal sármentesítettük a Szabad ifjúság útját, ugyanígy az úgynevezett csoportos építésű lakótelep utcáit. A Széchenyi sétányon háromszáz méter hosz- szú kerékpárutat építettünk. A kisközséghez nem viszonyíthatunk a bal part központjában Vácott, ahol szinte ritkaság már a földutas környezet. Ilyen található még a kis- váci körzetben, ahol a váciakat ismerve nem sokáig marad már ez az állapot. A gondot az okozza, hogy a pénz háromszorosa kellene a cél megvalósításához, mert amíg nem fejezik be a gázvezeték kiépítését, s nem fedik le az árkokat, amíg várható, hogy a csatornahálózat miatt újabb árkokat kell nyitni, addig az útépítés nem kerülhet szóba. Az utóbbi három évben szinte teljesen befejezték a többi körzet útépítési munkálatait, melyek záróeseménye a 4-5 utca burkolása volt a deákvári körzetben. Sajnos sok helyen kezdhetik már a régi utak karbantartását, felújítását. A Váctól délre fekvő homokos vidék településein már sokkal nagyobb a lemaradás, mert évtizedek óta nem győzik anyaggal, pénzzel a soksok földút burkolását. Ámbár dr. Örményi László, Dunakeszi polgármestere is úgy tudja, hogy soha annyi autóút és gyalogjáró nem épült a városban, mint 1990 óta. A bizonyítás már Ignácz Györgynek, a városgazdálkodási osztály munkatársának a tiszte. Sorolja a százmétereket, amikből a 10 kilométeres hosz- szúság is összeadható. A költségvetésben egy 22,5 és egy 18,2 millió forintos tétel szolgál fedezetül arra a célra, hogy a város északi része jó úton legyen elérhető, hogy a Tábor úti új lakótelep útjai kiépüljenek. Most épül a fóti útvonal és a 2-es főút összekötő szakasza. Korábban csak évi 1-2 millió forint jutott a költségvetésből, 1990 óta viszont 90 millió forintot költöttek Dunakeszin új utak építésére — adja össze jelenlétemben a számokat Németh István alpolgármester, aki szerint 90 százalékig a történelmi városrészeket kell fejleszteni, mert eddig mindent a lakótelepek kaptak, s azok mellett elsorvadtak a város régi polgárai által lakott negyedek. A fóti önkormányzatnál Ro- zsovits József főtanácsos azt mondja, a nagyközség közel 30-40 kilométer hosszú úthálózatából, csaknem 15 kilométert sikerült eddig betonnal, aszfalttal burkolni. 1990 óta vagy 5-6 kilométerrel, hosszabbodtak a műutak. 1991-ben 14, 1992-ben 22 millió forintot költöttek építésre, karbantartásra, felújításra. Látható; hogy az ilyesmi drága dolog és próbára teszi a község gazdasági erőforrásait. Pedig a községfejlesztési terv keretében 10-12 kilométer utat szeretnének kiépíteni. Ez azonban nem megy másként, mint hosszú távú községfejlesztési hitel igény- bevételével, s ez fog megtörténni. Szeptemberben meg is kezdődnek az útépítések, de a hitelből épül még csatorna, óvoda, költeni kell a történelmi faluközpont úgynevezett rehabilitációjára, felújítására. A kivitelezők számára már kiírták a versenypályázatot. K. T. I. Rendőrök lóháton Hogyan tud egy rendőr szolgálat teljesítése közben reprezentálni! Nos, a válasz könnyű. Oly módon, hogy kardot köt és lóra ül. Csakhogy, a valóságban a dolog azért nem megy ilyen egyszerűen. Motorizált világunkban a lovaknak igencsak megnőtt az ázsiójuk. Országszerte, így Pest megye településeinek rendőrségein is gyakran hangoztatják, a lovasrendőr-járőrszolgálat létrehozásának szükségességét. Nagykőrösön már vannak e tekintetben fejlemények. Ezekről beszélgettünk Szűcs Attila századossal a városi rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetőjével. — Talán korai lenne még komolyabb fejleményekről beszélni — mondja —, mert bár valóban szolgál a városban két lovas rendőr, ám sem a lovak sem a nyergek nem a mieink. Az előbbieket két helyi vállalkozó Urban János és Bacsó Ambrus adja kölcsön, a nyergeket béreljük. Rendőreink pedig — Ló'vei Sándor zászlós és Eszes István főtörzsőrmester — gyakorlatilag túlórában teljesítenek lo- vasjárőri szolgálatot — mondja az osztályvezető. — Mikorra várható ennek a szolgálatnak az állandósítása? — Sajnos, ismerve a rendőrség pénzügyi gondjait, a felettes szervektől belátható időn belül aligha kapunk erre fedezetet. Alapítványi pénzekből talán hamarabb eljutunk a megoldáshoz, de jelenleg a körösi rendőrség Nyugalmunkért nevű alapítványába befolyó összegek a legfontosabb technikai korszerűsítésekhez kellenek. Egy rendőrló tartása havonta úgy 12-13 ezer forintba kerül. Tehát két lovat még el tudnánk tartatni az eddig befolyt adományokból, de az állatokat már nem tudjuk megvenni. Most azon vagyunk, hogy legalább a nyergeket megvásároljuk, mert akkor a két vállalkozó jóvoltából átmenetileg kölcsönlovakkal is gyakoribbá lehetne tenni a szolgálatokat. t a Következhet az érdemi munka Tesvtérvárosi kereskedelem? ta&f Hídépítésről esett K M® ) szó Vác és Giva- (fm$) taym testvérvárosi ^ • szerződésének aláírásakor. Milyen hidat képzeltek el? Mit éreznek két város felelős vezetői ilyenkor — kérdeztük Moshe Schachtertól, a vendég alpolgármestertől és Bartos Ferenctől, Vác polgármesterétől a szerződés ünnepélyes aláírása után. — Nagyon jó érzés barátságot kötni, s ezt nem csak a városunk érdekében tesszük, hanem Izrael javára is — válaszolta Schächter úr, azzal folytatva, hogy Givataymnak más testvérvárosai is vannak a világon, így például a németországi Eslingen is. — Ez utóbbi nagyon érdekes számunkra, ha a század történelmére gondolunk. Húsz év kellett ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolatot megteremtsünk. Nem volt ezt könnyű megszavaztatnunk, mert az emberek nagyon nehezen felejtik el a tragédiákat. Mint tudják, az 1967-es háború idején sok ország szakította meg velünk a diplomáciai kapcsolatokat, s meglehetősen magunkra maradtunk. A németek voltak azok, akik kitartottak mellettünk. Semmi jó nem születik abból, ha nemzedékről nemzedékre tartjuk a haragot a korábban hatalmon lévő rezsim bűnei miatt. — Önök a köszöntőjükben beszéltek a közös szándékaikról, ezt szerződésbe is foglalták. Mégis kíváncsi rá az ember, hogy egy ilyan távoli ország polgárai miért pont Vácot választják a partnerüknek? — kérdeztük. — Magyarországon mindenképpen szerettünk volna magunknak egy testvérvárost találni. Ez úgy van, mint amikor két fiatal megtalálja egymást. Nem lehet elmondani, hogy miért, csak éppen köztük teremtődik meg a kapcsolat. — Mindkét részről a kulturális és a sportkapcsolatok fontosságát hangsúlyozták. Minket, magyarokat mostanában a közvetlen gazdasági külkap- csolatok nagyon érdekelnek. Vajon e téren is ki- bontatkozhat az együttműködés? — Erről is beszélgettünk már Vác város vezetőivel. Hosszú listát írtam le magamnak, hogy miképpen tudnánk kereskedni, mi érdekelhetné az itt élő vállalkozókat? Ezért mindent megteszünk. A mai, modern világban már nincsenek távolságok, biztos kialakulhatnak tehát a dolgok, ha előre nem is láthatjuk még, hogyan. El kell indítanunk a folyamatot. Mi ezt megtettük. Bartos Ferenc polgár- mester úrtól azt kérdeztük: vajon ez a kapcsolat mire kötelezi a váciakat? — Jogilag nem sokra — válaszolta Vác első embere. — Erkölcsileg viszont annál többre. A jó kezdeményezést kell eredményesen folytatnunk, kapcsolatainkat állandóan gazdagítanunk. A ház alapja elkészült. A munka nagyobb része most következik. Ezen az alapon nem egy kis viskónak, hanem egy szép palotának kell felépülnie. Tulajdonképpen a választás szándékát is ez motiválta. Kovács T. István A Váci Világi Vigalmak vendégeire várva — lányok talpig virágban Vimola Károly felvétele
