Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. AUGUSZTUS 24.. KEDD * Rejtett kapcsoló a tárgyalóban Japán vendégek Verőcén Pisztollyal, borotvával belépni tilos A Pest Megyei Bíróság épületében egy hónap alatt több mint háromszázan akartak fegyverrel vagy más veszélyes eszközzel belépni. A Bánhida Kft Profi Vagyonvédelmi és Információs szolgálata, amely a bíróság őrzés- védelmét ellátja, 123 gázsprayt, 10 fegyvert, 145 kést és 23 egyéb veszélyes tárgyat vett át megőrzésre a belépőktől. Koós Istvánnal, a szolgálat vezetőjével arról beszélgettünk, milyen tapasztalatokat szereztek a biztonsági őrök ezalatt a csaknem két hónap alatt, amióta a bíróságon ellátják az őrzés- védelmi feladatokat. Álcázott sósavas üveg — Miért éppen önöket bízták meg a Pest Megyei Bíróság őrzésvédelmével? — A Fővárosi Bíróságon már egy éve, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon pedig március óta látunk el ugyanilyen feladatot. Már két évvel ezelőtt felvetődött, hogy Magyarországon be kéne vezetni a biztonsági beléptető rendszert. A bíróságok ugyanis nem egy esetben átjáróházak voltak, a hajléktalanoktól a bűnözőkig sok kétes elem megfordult az épületekben. Olyan is volt, hogy népes családok reggeltől estig ott töltötték az időt, s számos esetben előfordult randal írozás. Különösen a polgári peres ügyek tárgyalása során voltak gyakran atrocitások az ellenérdekű felek között. Könnygázsprayvel lefújták egymást, és sokszor úgy összeverekedtek, hogy kéztörés lett a vége. Ez volt az oka, hogy nem lehetett tovább halogatni a biztonsági beléptető rendszer bevezetését. Hogy éppen mi kaptuk meg ezt a feladatot, annak az az oka, hogy a több jelentkező közül mi ajánlottunk olyan anyagi, technikai és személyi feltételeket, amelyek az Igazságügyi Minisztériumnak megfeleltek. Mi egyébként már korábban is több bíróságon dolgoztunk, épületek felújítása során láttunk el őrzésvédelmi feladatokat. — Milyen ellenőrzésre számíthatnak az emberek belépéskor? — A beléptetés technikai és személyi ellenőrzésből áll, amelynek mindenki köteles alávetni magát, legyen az bíró vagy ügyész. A belépni kívánók áthaladnak a fém- és fegyverkereső kapun, a csomagokat pedig egy röntgenrendszer világítja át. Ez az összes veszélyes eszközt kimutatja, legyen az fegyver, kés, spray, narkotikum vagy gyógyszer, üdítőnek álcázott sósavas üveg, robbanószer. Minden tárgynak megjelenik a képernyőn a körvonala, de a pisztolyt például villogó piros fény is jelzi. Ha találunk valamit, amiről úgy ítéljük meg, hogy veszélyes eszköz, megkérjük a belépőt, vegye ki. — Mi történik, ha fegyvert vagy robbanószert találnak? — Ha valakinél engedély nélküli fegyver van, minden esetben értesítjük a rendőrséget. Ha megtagadná valaki a veszélyes tárgy átadását, felszólítjuk, hogy hagyja el az épületet. De ha az összes körülmény arra utal, hogy engedély nélküli fegyver van nála, hívjuk a rendőrséget. — Milyen veszélyes eszközöket vettek el a biztonsági szolgálat emberei a már említetteken kívül a Pest Megyei Bíróság épületében? — Több esetben vettünk el boxert, borotvapengét, dobókést, házilag gyártott marokra fogható olyan eszközt, amiből három centiméteres szögek álltak ki, olyan láncot, aminek ólomgolyó volt a végén és olyan boxert, aminek az ülőfelületéből késpenge állt ki. Három olyan eset volt. hogy a belépni szándékozóknál engedély nélküli fegyvert találtunk, ekkor értesítettük a rendőrséget. Ezenkívül a közelmúltban az egyik Pest megyei település polgár- mestere akart engedély nélküli gázfegyverrel belépni az épületbe, a rendőrség őt is elvitte kihallgatásra. — A biztonsági őrök rendszeresen részt vesznek lőgya- korlaton. Erre miért van szükség? — Feltétlenül meg kell ismernie az őrnek a saját szolgálati fegyverét, mert soha nem tudhatja, mikor kivel találja magát szembe. Nemcsak a beléptetés a feladata az őrségnek, hanem az épületen belüli járőrözés, illetve a tárgyalások biztosítása. A tárgyalótermek támadásjelzővel vannak felszerelve, egy rejtett kapcsoló van a bíró közelében, hogy meg tudja nyomni, ha a tárgyaláson bárkit támadás ér. Amint a fiúk észlelik a jelzést, azonnal indulnak, egy-—másfél perc alatt kell a helyszínre érkezniük. De nem tudják, mi várja őket a tárgyalóban, abban a pillanatban, mikor belépnek, fel kell ismerniük a helyzetet és dönteniük kell. Ehhez az őröknek tisztában kell lenniük a fegyverükkel és a saját képességeikkel. A figyelmeztetéstől a riasztólövésig — Mikor használhatják az őrök a fegyvert? — Jogos védelem esetén, ugyanúgy mint a rendőrség. De a figyelmeztetéstől a ri- asztólövésig végig kell csinálniuk az összes fegyver- használatot megelőző intézkedést. Eddig ilyesmire szerencsére még nem került sor. Bár szinte naponta előfordul, hogy csöngetnek a bírók, általában rendzavarás, hangoskodás, verekedés van a tárgyalóban. Hogy nincs súlyosabb támadás, a biztonsági szolgálat jelenlétének köszönhető, ez ugyanis visz- szatartó erő. Emellett a veszélyes eszközöket száz százalékos biztonsággal megtaláljuk belépéskor. A beléptetési rendszer egy szűrő, a megelőzés egyik formája és pszichikailag is igen jelentős hatása van. — Mennyit ér ez a fajta szakértelem a magyar piacon, azaz mennyit keresnek az őrök? — Húsz-huszonöt százalékkal többet, mint az összes pótlékokkal együtt keres egy gyakorlattal rendelkező rendőrtiszthelyettes. Ezért a pénzért azonban igen magas követelményeknek kell megfelelniük. A biztonsági őrnek csak egyszer lehet hibázni, azonnal elbocsátjuk. A megrendelő nagyon igényes, és meg kell felelnünk az elvárásoknak. Az őrök még egymásnak sem mondhatják el, mit hallottak a bírósági tárgyaláson. Igen szigorúak a feltételek, csak úgy tudunk piacon maradni, ha ezeknek megfelelünk. Valóságos arzenál — Összehasonlítva a másik két bíróságon szerzett tapasztalataikkal, a Pest megyei lakosok gyakrabban, vagy ritkábban akarnak fegyverrel bejutni? — A Fővárosi Bíróságon egy év alatt 2700 könnygáz- szóró sprayt, több mint 2000 kést, 845 maroklőfegyvert és gázfegyvert találtunk, ez utóbbiakból 55 embernek nem volt engedélye. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon márciustól dolgozunk, ott négy hónap alatt több gázsprayt vettünk el, mint a Fővárosi Bíróságon egy év alatt. Ez alatt a rövid idő alatt, több mint 1600 kést, és 164 fegyvert — köztük 15 engedély nélkülit — találtunk. Ezenkívül acélgolyós csúzlit petárdát, szénsavas légpisztolyt, elektromos sokkolót, pillangókést, rugósbotot, franciakulcsot, zokniba rejtett csavarhúzót, kabátbélésbe varrt metszőollót, sósavval töltött üveget, lőszert is elvettünk. Most a Pest Megyei Bíróságon ítélkezési szünet van, ez is oka, hogy arányaiban itt kevesebb fegyvert vagy más veszélyes eszközt találtunk. Mi azt valószínűsítjük, hogy a rendes tárgyalási időszakban a Pest megyeiek utol fogják érni a fővárosiakat. Halász Csilla Peró'csényben hosszú évekig nem használták a strandot, ami aztán persze lassan tönkre is ment. Az elmúlt esztendó'- ben változott a helyzet, a község lakói helyrepofozták a létesítményt. A medence környékét pedig holland fiatalok tették rendbe. Hogy miként kerültek a hollandok Peró'csénybe? Ennek története még a nyolcvanas évek elejére vezethető' vissza, amikor is Henk Bijma karnagy a fóti reformátusoknál vezényelte kórusát. Fótról Peró'csénybe vetődött a karnagy. Megtetszett neki a börzsönyi kis település, olyannyira, hogy később többször is visszatért, sőt egy kis üres házat is megvett. Minden évben itt tölti a szabadságát, s ha lehet magával hozza a tanítványait is, akik nemcsak kirándulással töltik az idejüket, hanem igyekeznek beépülni a falu életébe, s segíteni, ahol szükséges. Idén is találtak maguknak tennivalót: vízelvezető árkokat ásnak A két nép barátsága élő' valóság A japán gyermekek fantáziája éppen olyan élénk, mint a magyaroké. Vágyaikban nem ismernek lehetetlent. Meseszerű rajzaikon minden előfordulhat. Például az is, hogy hosz- szú lábat növesztve átlépik a magas hegygerincet. Oly nagyra nőnek, hogy derekuk a felhőkbe ér, s testük megasságá- ban repül a helikopter. Az iskolából fegyelmezett sorokban térnek haza, de az arcukon mosoly ragyog, mert örülnek a rájuk hulló kövér hó- pelyheknek. Fára is úgy szeretnek és tudnak mászni, mint a mieink. Rokoni vonzalmak Mindezt, egy verőcei közös magyar—japán gyermekrajz- kiállításon állapíthattuk meg, melyet az ünnep előestéjén tartottak olyan japán vendégcsoport tagjai körében, akik 12 ezer kilométer távolságra hazánktól, Kamiyamada városában japán—magyar baráti klub tagjai. Egyre több jele van annak, hogy a japánok hozzánk, mint feltételezett rokonaikhoz mindinkább vonzódnak. A verőcei japán napok alkalmából erről beszélt a magyar nyelvet kitűnően ismerő, és tizenegy nyelvet értő, itt a tolmács szerepét is betöltő Shiraishi Katsuhia- sa is, amikor vonzódása okai felől érdeklődtem. — Közösek a gyökereink — mondta. — Valahol közös emlékeket, tulajdonságokat hordozunk a génjeinkben. Ma már a tudomány is foglalkozik azzal, hogy valamikor, talán az őskorban, egymás mellett éltünk. A fiatal piackutatót a magyar művészet annyira érdekli, hogy megszervezte a már több neves művész csatlakozását eredményező japán—magyar művész klubot Budapesten. Közös vonások A két nép kultúrájának hasonlóságára utalt Mizser Pál festőművész is, a gyermekrajz-kiál- lítás megnyitásakor. — Milyen bizonyítékokat ismerünk? — kérdeztük a Verőcére települt, a községet rajongásig szerető, váci születésű alkotót, aki csak szűkszavúan beszélt arról, hogy tulajdonképpen ő volt a kapcsolatok kezdeményezője. — A japán írás például nagyon hasonlít a magyar ékírásos jelekhez — mondta. — A japánok nagy figyelmet fordítanak a kínai nagy fal közelében egykor együtt élt népek kultúrája kölcsönhatásainak tanulmányozására. A magyar képzőművészet dekoratívitása és kaligrafikus rendje különbözik az európaitól, de minél keletebbre megyünk, mind több a hasonlóság. Csak emlékeztetnék arra is, hogy a Kodály- módszert először a világon a japánok vették át tőlünk, s majdnem több gyerek énekel Kodály műveket ott, mint nálunk, idehaza. Többször tapasztaltam Tokióban, hogy egyszerre hat kórus énekelt magyarul, tökéletes kiejtéssel. Az ő nyelvükben is sok a magánhangzó. Talán nem faji rokonságról, hanem kultúrák valamikor egymás mellett éléséről lehetett szó, legalább kétezer évvel ezelőtt. A művelődési ház udvarán egzotikus keleti muzsika szólt. A közönségnek kedveskedve ezekre a dallamokra táncolták finom mozdulatokkal a híres japán Bon-táncot, Verőce vendégei. Egy kis idő után maguk közé hívták a nézőket is, s japánok—magyarok együtt alakították a kört, miközben bogrács alatt égett a tűz, főtt a gulyás. A magyar étkek megízlelése után másnap Murakami Masato szakácsművész következett, az ő főztjét kóstolhatta meg a helybeli közönség, melynek rendeztek teaceremóniát, készítettek ike- banát és origamit is. Az esti mulatságban gratulálhattunk szép zongorajátékához Takaku Fumiko kisasz- szonynak, aki a pécsi tanárképzőben készül zenepedagógusnak, s havonta egyszer-kétszer Verőcére tér haza a hét végén. — Mert ránk bízta az édesanyja, vigyázunk rá — mondta Alpári György polgármester, aki a családjával együtt először angolul tanult meg, hogy fogadhassa a vendéget, aztán áttértek a magyar nyelvű társalgásra. Baráti kapcsolatok — Mire jók ezek a kapcsolatok, mi lesz a további céljuk? — kérdeztük a polgármestertől. — Egyszerűen jól érezzük magunkat. Egyre több szállal kötődünk egymáshoz. A népek barátsága nem frázis, hanem élő valóság. Két éve, miután nagy nehezen összegyűjtöttük a pénzt, mi is jártunk náluk. Mizser Pállal és Shiraishi Katsuhisa-val akkor szerveztük meg odakint az első japán—magyar grafikai kiállítást. — Szabad-e japánul énekelni? — kérdezte egy dunaparti sétán találkozva, a japánok meglepetésére Svirbély Géza nyugdíjas váci gyógyszerész, aki szibériai hadifogságát töltötte együtt és sokat tanult a japán katonáktól. — Óriási volt közöttük az összetartás — emlékszik a régi élményekre. — Ha a magyar szakács meglegyintette a japán kuktát, akkor négy-öt japán is ugrott a magyarra, mert a nemzetükön esett sérelemnek tekintették az affért. — Minden japán született színész — állítja Svirbély Géza. Taglejtéssel, mimikával pontosan meg tudták magukat értetni. Szólt a harmonika, megélénkültek a régi emlékek. Magyar ember és japán vendégsereg énekelte a dalokat, hangjuk szétáradt az öreg Duna csöndes víztükre felett. Kép és szöveg: Hardi Péter Kovács T. István
