Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
ÜNNEP Mindennapi kenyerünk f \ ,0?re£rtu> rrgaltf íecn?ti - ' * ?£$í’|í f dunna. úrrtmJ ojVrrapUí áíXfflttXUÍ'katfetúttr fySf cfíxr ú< arcait axfoháiúh^ix^ttdnfo^nW fcUx cc. frvm una uq; genljrpifuttr laTníT qqi tCinutw twam tpűhutnxes .. V] „irrrutrcína-dfmqrdx rtwéituCunnattrefAtta»« /. cíertaíi mcd«.mw nn- fíatutn tjmn i darv: «Tu honcfta-frio$?ufd oUuíent ácsit ,ut farín«. rufír^tiÚi farul» <*ia íeíúrti juiatrtt t» óntu bmu i duumf4 mfítdtrt •&»:»< rrx ítfk? rmikenT..*! dű decuír?? i fefrtni fiúm roma/, tuíns- CdEttuU W íikrt. *W .................. l iá_________________ J )efiotrucuüts xmx D x fufíj f'-idl urord 'occuír. xrf- íceuduindnocgldda. A-yv Jérj>tufw*. jöeUftttí *yuv J e saerttu aA rccíídm ~ tvmt íf)ií'amtu rr:xtT vfcío carte íccdúiWaTrafi^. gcttidfíiCdf «*’bußr.uRt j -rtd .ciUuCW' . ^-.ídlefddMimt ee-dtcu ftwrtf ‘/teftef eierte^ )*£ df^&ódem, IS «rldacrrs- fdrertünü. T e cttiTwif' n ? ? :•: - -r.ít';'. ..: •>«'•■-•• -v;. ' iggssanä . >VU<- . ..... z wvdt vavtt"OÍí\ «V - /JCd. r ' A íen r?a|nws<bjfen«j,T.?r^. VÍ'áltíltUS idwufdtux Jí^vrfe,. . v.;:7: ,Jv: rí.' -1... vtm* Az István király törvényeit tartalmazó XII. századi admonti kódex elsó lapja M ifelénk Rétközben a parasztember így nevezte a búzát, gabonát: élet. Ezért hajtották magukat a nincstelenek — de a háború után még mi, párholdasok is -— egész nyáron, tűző napon, a „szegények napjától” homályos holdvilágos éjszakákon, szívtuk a cséplőgép dobjából kiömlő törek csípős, fojtogató porát, hogy néhány zsák élet — az egész család eledelét biz- tonsítandó — ott álljon a „pitvarban” vagy „hátsó házban”. Valóban életet jelentett a búza, gabona (rozs), hiszen az ebből sült kenyér tartotta ki „újig” a családot (ha kitartotta). Gyerekkoromban gyakran hallottam szüléinktől, idősebb emberektől, afféle szólásként: „csak kenyér legyen, pu- lya, aztán majd csak lesz valahogy”. Talán ez volt az oka annak hogy a kenyér iránt a családban a református nevelésen meg a családi munkamegosztásban való részvételen keresztül kisgyerekkortól .valamiféle sajátos tiszteletet igyekeztek kialakítani. S ez sikerült is. Még beszélni is alig tudtunk, mikor a mezőről hazahozott „madárlátta” kenyeret követeltük szüléinktől, s a reggeli, esti imádkozáskor selypítve mormoltuk „... a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma...” Ezt tanultuk nagyobbacska korunkban a „vasárnapi iskolában” (gyermek-istentiszteleten) a 389. zsoltárból, mikor Albert Schweitzer orgonamuzsikájára emlékeztető dallammal énekeltük: „Add meg a mi kenyerünket, naponként eledelünket...” De felnőtté avatásunk idején: a konfirmáláskor Krisztus megtöretett testének emlékére is házi sütésű úrvacsorakenyeret kaptunk három ujjunk közé. Otthon se dobtunk el, még véletlenül se kenyeret, mert őszintén szólva olyan nagyon nem is volt miből, meg aztán a II. világ- háborús fronton szerzett tapasztalatai alapján apánk gyakran elmondta: „majd megennétek még a héját L, csak lenne”. ekem talán a legmaradan- 1 ^ dóbb emléket az egykori, otthoni kenyérsütéshez fűződő szokások, a napraforgóolajjal leöntött, foszlós, anyánk sütötte kenyér jelenti, amit úgy szerettünk frissen fejt, meleg tejjel, vagy csak úgy magában, „csupaszon”, esetleg pár szem sóval megpergetve. Három évtizednyire a diákkortól — akkor még kéthetente sütöttünk! — most értem meg igazán egykori középiskolai lánypajtásaimat, munkás származású padtársamat, miért voltak képesek szalámis szendvics tízóraijukat az én kacsazsírral megkent házi kenyeremért feláldozni. A hosszú téli estéken gyermekeimnek ma is gyakran elmesélem, milyen volt a nagyi boglya-kemencében szép barnára sütött, kerek házi kenyere, a cipó, a vakaró, az általunk kemencemelegen majszolt mákos lepény, kapros lángos. Ők már nem emlékezhetnek rá, hiszen csak annyit tudnak közbekérdezni, hogy „Apu! A szakító kosár ugye az, amiből a mama a tyúkoknak szórja a tengerit, a fatál meg az, amelyikben Erzsi néni a puffancsot keverte?” „A kenyér minden ennivaló közül a legfontosabb vót” — mondták egybehangzóan az idős emberek. Rangját, fontosságát, becsületét megannyi naponként elhangzó szólásmondás tükrözte. A munkába álló családtag nem pénzkereső, hanem kenyérkereső lett, de ha valamelyik nagygazda vagy munkaadó elbocsáj- totta őket, nem az állásukat, hanem a kenyerüket vesztették el. A kenyér örömben, haragban végigkísérte az embert. A jópajtást, hasonló korú társat kenyeres pajtásnak emlegették, de ha valami okból nézeteltérés támadt a testvérek vagy barátok között, akkor is — a köznapi szóhasználatban — kenyértörésre került sor. H a valakinek szép piros volt az arca, azt mondták rá: biztos sok kenyérhéjat evett és attól ilyen szép piros. Az árván, szegényes körülmények között élő gyerekre mifelénk azt mondták, hogy az valóban vízen és kenyéren nőtt fel. A feledékeny, bohó- kás emberre gyakran az a — sajnálatos — mondás járta, hogy kicsi korában biztos sok pálinkás kenyeret etettek vele. Aki szegény volt, cselédeskedett, napszámban dolgozott, vagy vőnek, menyecskének ment az apósék, anyósék házához, az a más kenyerét ette, de ezt azokra is mondták, akik nem dolgoztak, csak a más kenyerén élősködtek. Aki viszont nagyon rendes, segítőkész, engedelmes ember volt a feleségéhez, családjához és másokhoz, az olyan volt, mint egy falat kenyér, s szinte kenyérre lehetett kenni, vagyis jószándékú, amiért valóban olyan nagy volt a becsülete, mint ínséges, rossz termést hozó években a kenyérnek, máiénak. De ezt a mondást fordítva is használták: ha valaki rosz- szul nősült, vagy iszákos, vereke- dős férj lett, arra gyakran azt mondták: no ennek se lesz kenyérbecsülete. Éppen ezért adták a dombrádi aszonyok szívesebben előbb katonának fiaikat, mert komiszkenyéren majd fegyelmet tanulnak, meg az anyjuk, a feleségük által sütött cipót — és ezen keresztül az asszonyok munkáját :— is jobban becsülni fogják. Az a legény viszont, aki a feleségével külön háztartást kezdett, az külön kenyérre került. Ez volt az ideális megoldás, mert jobb dolog az, ha a fiatalok a saját kenyerüket eszik, maguk keresik meg a kenyérre valót, legalább jobban meg is becsülik — vélekedtek az emberek. A kalákában végzett paraszti munka idején — hordáskor, kaszáláskor, kapáláskor, lakodalomban — még inkább a béresés a cselédvilágban próbára tették a fiatalasszony kenyérsütési tudományát. Amennyiben nem volt a kenyér jól megkelesztve, megsütve, a fiatalasszonynak — vagy akár idősebbnek is — gyakran meglehetősen kemény élcelődést kellett elviselnie. Ezt a kenyeret még a kutya sem enné meg — hangzott a durvább megjegyzés. Aki óvatosabb, az így adta nemtetszését a háziak tudtára: nem is tudtam, hogy ilyen gazdagok vagytok, még szalonnát is adtok a kenyérhez? Tudniillik a keletien, sületlen kenyér alján valóban a szalonnához hasonlító réteg volt látható. Mások egyértelműbben fogalmaztak: többet ér — vagy jobb ízű — nálam a vakaró, mint nála a kenyér. Ha viszont jó volt a háziasz- szony sültje, a vendégek többet ettek belőle, azaz nem sajnálták a más kenyerét. A vendégek előtti családi perpatvar gyakran ilyen mondásra serkentette a szem- és fültanúkat: nem kérek én az ő kenyeréből. Ezzel nem a kenyér minőségére, sokkal inkább arra utaltak, hogy az esetleges nagyobb vagyon ellenére sem cserélnének a háziasszonnyal, annak rossz családi élete, zsugorisága vagy egyéb rossz tulajdonsága miatt. Ha valakinek hízelkedést, mézesmázoskodást, neki nem tetsző munkát kellett a körülmények adta kényszer miatt elvégeznie, az — főként ha nyakas kálvinista volt — sokszor azzal az indokkal állt odébb, hogy ez neki nem kenyere, vagyis nem hajlandó a megalkuvásra, inkább éhen marad, de nem hízeleg. S okszor előfordult, hogy valamilyen alkatrészre a mezei szántáskor, szénahordáskor hirtelen szüksége lett volna a parasztembernek, de az nem volt elérhető közelben. Ilyenkor sóvárogva mondták: pedig úgy kellene, mint egy falat kenyér. Aki megöregedett, az megette a kenyere javát, aki viszont halálos balesetet szenvedett vagy váratlanul összeesett munka közben, s hiába próbálták életre kelteni, arra együttérzően mondták: no, ez se kér már több kenyeret, vagyis meghalt. Ha valaki valamit — szitát, rostát, sörözőt, gombos villát, kaszát és egyebeket — nehezen adott kölcsön a szomszédnak, arról úgy vélekedtek, hogy félti, mintha pünkösdi kenyér lenne, utalva arra is, hogy pünkösd táján, az aratás előtti hetekben a kenyérnek milyen nagy volt a becsülete. Idős emberek szerint a múlt század végén az esküvőről hazatérő fiatal párt a menyasszony és a vőlegény násznagyjai az ajtóban magasra tartott frissei: sült kenyér alatt léptették a lakodalmas házba. Olykor a menyasz- szonyt az ajtó előtt cukros kényénél etették meg, mielőtt a vőlegényék házába lépett volna, hogy hűséges maradjon. De azt is a lelkére kötötték, hogy a megszegett kenyeret megszegett részével ne fordítsa a nyitott ajtó felé, mert akkor sose lesz elegendő ennivaló a házban. Olykor — még az I960—70-es években is — tapasztalható volt, hogy az elhalálozotthoz erős érzelmi szálakkal kötődő férj, feleség, gyerek papírba csomagolt sós kenyeret, zsíros kenyeret vitt a temetőbe, s azt a sírra tette vagy a fejfa mellé a földbe ásta, mondván: legyen neki is útravaló, kenyér a túlvilágig. Erre való utalásként mondták a hiábavaló törekvések idején, hogy ez annyit jelent, mint halottnak a fejfa tövére ásott kenyér. S lehetne még a sort tovább is folytatni. Talán a fenti, teljesség igénye nélkül említett szólások, mondások, szokások is jól mutatják, hogy a kenyér átszőtte a paraszt- ember mindennapi életét, elmaradhatatlan kísérője lett. A dombrádi református eklézsia XVIII. század közepétől kézírással vezetett, hiányosan ma is meglévő jegyzőkönyvei gyakran említik a „minden ennivaló legfontosabbikát”. Egy 1773-ból való bejegyzés szerint a keresztelésért a gyülekezeti tagok kenyérrel fizettek a „Nagytiszteletű úrnak”. Egy másik bejegyzés — mintegy igazolva, hogy az élet végéig elmaradhatatlan kísérőnk a kenyér — arról tudósít, hogy egy „énekes, szós Halottért egy lepénykenyért, Predikátiós Halottért fél cipót” kapott a korabeli református pap. Ezzel szemben — egy 1846. évi bejegyzés szerint — a szülők a presbiterek előtt arról panaszkodtak, hogy az „oskolába menő gyerek kézibe hetekig nem tudnak kenyeret adni”. A XIX. század középső harmadában uralkodó szegénység, a ki tudja hányadszor visszatérő, s igen nagy veszteséget okozó kolera-, tífusz-, jószágvész járványok, az árvizekkel, tűzvészekkel terhes hétközi élet közepette Kiss Lajos néprajzkutató szerint még a „tengeri csutkát is megdarálták kenyérnek”. Évekig nem használták a kemencét, s az idősebb adatközlők szerint még az 1910-es években is fű nőtt a fenekén. Még új kenyér idején csak- csak volt belőle egy kicsi, de a tavaszi kapálásra alig maradt. Mondták is sokszor, hogy: karácsonyra kalácsot, húsvétra kenyeret, pünkösdre meg amit lehet, amit a kamrában találunk, azt ettük. Ilyenkor csak legtöbbször máiéra futotta, mert a lakodalmas káposztát is, mivel nem vót kenyér hozzá, hát réti csíkkal főzték. Szegény Pelyák Máli néni sokszor mondta gyerekkorunkban, hogy az „1800-as üdőkbe mindig málékenyeret ettünk”. Még mondókát is tanított velünk, azt, hogy: Új esztendőbe bújj a kemencébe, szedd ki a máiét pokróc lepedőbe, adj egyet belőle. M ekkorát fordult azóta a világ! A kenyér fontossága mit sem változott, ha becsülete egy kicsit meg is kopott. Az idei különösen aszályos tavaszon micsoda hangzavarban riogattak bennünket a sajtóban, hogy nem lesz meg még a mindennapi kenyérnek való búza sem. S lett, sőt talán exportra is jut. Igazolódott a Rétközből Vecsésre, Üllőre, Gyömrőre került idős emberek mondása: amit isten szigorúan mért ránk, azt nem az egymással viaskodó pártok, hanem egyedül Isten hozhatja helyre. S benne ebben az évben sem kellett csalatkoznunk. Orosz Károly
