Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
Szeptembertől hatszáz új hallgató Gazdagodik Gödöllő erdélyi egyeteme Teret nyitott a sors Vin- czeffy Zsoltnak, a külhoni magyarok agrár-felsőoktatási koordinációs titkárának a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen abban a történelmi pillanatban, amikor eresztékeiben recsegett-ropogott egy világrendszer az Elbától keletre. Teret nyitott, hogy tehessen valamit a külhoni magyarság felemelkedéséért. Ez a valami pedig az, ami a legtöbb lehet: a szakképzés elősegítése. Ma, amikor a határok Kö- zép-Európában szinte kézzel foghatóak, megvalósult az „oktatás határok nélkül” eszméje. Azzal kezdődött, hogy külhoni magyarokat vettek fel az agrár-felsőoktatás nappali tagozataira. Azután, 1991 őszén, a GATE, a Magyarok Világszövetsége és a Budapest Bank Rt. támogatásával létrehozták a Pro Agriculture Hungáriáé Alapítványt, amely rövid működése aíatt is már bizonyította: a hazai értelmiség kész önzetlenül vállalni céljait, a határainkon túl élő, magyarul tanulni kívánó diákok és mérnökök, szakemberek képzését, továbbképzését. Vinczeffy Zsolttal, az alapítvány képviselőjével, a külhoni magyarok képzésének első számú szervezőjével abból az alkalomból beszélgettem, hogy híre kelt: szeptemberben több száz hallgató kezdi tanulmányait Erdélyben az alapítvány keretében nyíló új távoktatási tagozatokon. — A magyarországi képzés után miért részesítik előnyben a távoktatást? — A hazai oktatási intézmények és kollégiumok felvevőképessége korlátozott. A távoktatási forma mellett szólt az is, hogy a hallgatóknak ne kelljen hosszabb időre elhagyniuk anyaországukat. Választásunk bevált: Csíkszeredán a harmadik tanév kezdődhet így a mező- gazdasági gépészmérnök- és az agrárközgazdász-képzésben. Utolsó szemeszteréhez ér a külgazdasági szakmérnökképzés. A két év tapasztalatai bizalmat keltettek több magyarországi felsőoktatási intézményben. Ennek eredményeként az ősszel újabb távoktatásos tagozatok nyílnak. — Melyek ezek? — Ötéves tagozatot indít a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem — egyeztetve a szucsavai és brassói testvérintézményekkel —, hároméveset a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem. A jászberényi és a békéscsabai tanítóképzők 50-60 fős évfolyamokat iskoláztak be. Az egri tanárképző főiskola 40 hallgatónak indít szociálpe- dagógus-képzést, és 64-en kezdenek az angol—földrajz szak nulladik évfolyamán. A GATE tanárképző intézete másoddiplomás mérnök-tanár képzést kínál. Új évfolyam tanulja majd — emelt létszámban — a külgazdasági ismereteket. A gödöllői intézmény Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán működő Emberi Erőforrások Alapítvány menedzser-marketing posztgraduális tanfolyamot indít. Közel hatszáz új hallgatónk lesz. — Hogyan lehet mindehhez oktatókat találni? — Az alapítványi szervezési forma egyik előnye, hogy az adott tudományterületek oktatóit szabadon válogathatja anyaintézményre, — s ami az adott esetben a legfontosabb — nemzetiségre való tekintet nélkül, kifejezetten szakmai megfontolások alapján. (Talán emiatt is vannak a hallgatók között más nemzetiséghez tartozók.) Az oktatók zöme természetesen mégis magyarországi. S bármennyire is meglepő lehet egyeseknek, szinte százszámra jelentkeztek, jelentkeznek. Sértődés csak abból ered, ha valakit véletlenül kihagyunk. Az értelmiség megmozdult erre a nemes feladatra. Fizetség nélkül, ingyen! Tanítványaik pedig nem szakadnak el a szülőföldtől, a családtól, a közösségtől. — Meddig lesz igény a távoktatásra? Mikor fogynak el a hallgatók? — Ettől egy ideig nem kell tartani. Erdészből például körülbelül száz hiányzik. Három éven át tehát lesz kit beiskolázniuk a soproniaknak. Fiatal érettségizetteket vesznek fel, akik hétközben dolgoznak, péntek déltől szombat estig pedig a konzultációs központban, Csíkszeredán 16 órát hallgatnak. (Most kapott az alapítvány konzultációs központ célra egy háromszintes épületet a Márton Áron Líceum szomszédságában.) Agrárközgazdászból sokkal több kell, mint erdőmérnökből. A legnagyobb feladat viszont a tanító- és tanárképző iskolákra vár. Csak Hargita megyében 1400 képesítés nélküli pedagógus dolgozik!!! Ez körülbelül ötven esztendőre ad mukát „nekünk”, de ha a nyugdíjazásokat is figyelembe vesszük, akkor a 2060-as évekig tervezhetünk... A mezőgazdasági gépészmérnökigényt viszont — a jelentkezések tükrében — már-már kielégítettük. — Úgy tűnik, az egész ország megmozdult a romániai magyarok képzése, továbbképzése érdekében. Minden szál továbbra is Csíkszeredára fut össze? — Nem. A tanító- és tanárképzés központja — hosz- szabb távon — Székelyudvarhely lesz, ahol a tanító- képzésnek négyszáz éves hagyománya van. A Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem hároméves kertész üzemmérnök képzése Nyárádsze- redán kezdődik. Talán kevesen tudják Magyarországon, hogy a Nyárád völgyében virágzó a kertészeti kultúra. A külhoni képzés valamennyi fontos elemét egyeztetjük a romániai állami, tanügyi és egyházi vezetéssel, s rendszeres, személyes találkozásaim alapján hangsúlyozom, mindez megfelel az igényeiknek, kéréseiknek. A felvételt nyert hallgatók a tanévnyitó hetet a magyarországi intézményekben töltik, s természetesen ezek az iskolák vizsgáztatják is őket. — A gödöllői egyetem szellemi bázisára épülő alapítvány szervez, menedzsel. A másfél-két év fejlődése példaadó. De vajon terheli-e a GATE költségvetését? — Az egyetemnek az alapítvánnyal kapcsolatban nincsenek dologi kiadásai, viszont szellemi kapacitását ezáltal a saját és az ország határain túl is ki tudja használni. * A Pro Agriculture Hungáriáé Alapítvány így tehát — összefogva a Pro Agriculture Hargitáé Alapítvánnyal — az ősztől e különleges székelyföldi egyetem három ágazatát — agrár, közgazda- sági és bölcsész — működteti, immár tíz tagozattal. Sajátos, politikamentes munka- módszerrel, munkastílussal egyetlen, s vitathatatlan célért fáradoznak közismert és ismeretlen segítői: minél több értelmiségit adni Romániának, az ottani magyarságnak. „... céljaik mindenben megegyeznek a magyar kormányzat törekvéseivel, melyek megvalósítása elképzelhetetlen az önök és önökhöz hasonlóan gondolkodók tevékenysége, nemes kezdeményezései nélkül.” Antall József miniszterelnök levelét, amelyből idéztem, Vinczeffy Zsolt őrzi. Balázs Gusztáv Kosa Csaba EURÓPA! EURÓPA... A háttérből kis ötvöskalapácsok finom ütéseit hallom. Szinte minden mondat mesterremek. A művészetet, az írástudókat újra meg újra alárántó századunkban, az értéket megszégyenítő, az értéktelent magasba emelő korunkban vigaszt jelentenek az aranyba metszett szavak, a miniatűr szerszámmal kikalapált gondolatok. Ez a könyvecske azt sugallja, amit az európaiság évezreden át adott: békességet, igazságot, humánumot, tisztességet. Amit Dante, Leonardo da Vinci, Shakespeare, Beethoven Európája adott. Kié a kéz? Kié a toll? Az Erkölcstanító Könyvecske. az Intelmek szerzőjét — alkotóját — bizonyító hitelességgel nem jelölhetjük meg. Ám kétségünk nem lehet: aki csaknem ezer esztendővel ezelőtt a pergamen fölé hajolt: író volt. Talán maga a király, István görnyedt az írópad fölé, talán valamely püspöke, a tudós Gellért egyik előde fogta a kalamust, megörökítve a király gondolatait. Ä gondos fogalmazás, a fölényes latintudás, az arányos szerkesztés írástudóra vall. István király is írástudó volt. Gyermekkorában grammatikát, latin nyelvet tanult, minden bizonnyal forgatta V^rgiliust, Horatiust, Juvena- list. Bárkié is a tollat vezető kéz, a jövendő fölött töprengve, vívódva első királyunk égette ki magából a testamentumot. Ő figyelmezteti felemelt ujjal fiát, Imre herceget: hallgasd meg fiam, atyádat! Halgass reá, hogy boldogulhass az örökséggel! Mert aki ezt az örökséget — az Európához tartozás törvényeit — elkótyavetyéli, elveszíti a megmaradást. Magyarország neve után akkor azt írják a nyugati krónikákban: „Fűit.” Volt. Tanulságként az utódok számára uralkodók gyakran tétették papiruszra tanácsaikat, elveiket. Ilyen királytükör a Birodalom kormányzása című írás, amelyben a hatalmas déli szomszéd, Bíborban született Konstantin készítette fel a fiát az uralkodásra. Konstantin jellemezte Bizánc ellenségeit — köztük a magyarokat —, s a trónörökös lelkére kötötte, hogy ne feledje az óvatosságot, a gyanakvást. Legyen mindenkor körültekintő, s legyen ravasz, járjon túl mások eszén. A bizánci császár azt mondta: csak a birodalom, mindenáron a birodalom! A birodalom érdekében minden eszköz bevethető. István azt mondja: Magyarország, minden áron Magyarország, de a humánum, a türel- messég, a mértékletesség, a becsületesség eszközeivel. István király a nyugati kereszténységet választotta — Európát. Ennek megfelelően tíz fejezetből épül az Intelmek, a királyi korona tíz ékessége a megtartó pillér. Éegyelmezettség, költői szárnyalás: „Akik... hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit cselekedetek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük.” „A királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége” „Ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet: ha hatalmadban akarod tartani a lelkeket, türelmes légy. Valahányszor kedves fiam ítéletet érdemlő ügy kerül eléd... türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel ne erősködjél...” „A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a király elődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel.” Egy-egy mondat úgy csillan, mint bársonyon a gyémánt: „A szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.” „Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz.” „Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz.” „Légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson.” „Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben.” „Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit ne büntess vagy kárhoztass.” „Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen.” „Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.” Lapozgatom a könyvecskét; augusztus első felében rájár a kezem erre a karcsú kötetre. Sokáig, hosszú esztendőkig ismételgette nekem makacsul ez a könyv: Magyarország és Európa, Európa és Magyarország. Amikor oly távolinak látszott, István király Intelmeivel kapaszkodtunk Európába. Európába kapaszkodtunk, Kelet-Európába, a Balkánra, Ázsiába utáltán, szabadságot, boldogságot, jólétet remélve a sikeres kapaszkodástól. Európához kapaszkodtunk, a Szent István-i Magyarország által is teremtett erkölcshöz, humánumhoz, civilizációhoz. Az általunk is kiesztergált, kicsiszolt példához. Oda kapaszkodtunk, még ha tudtuk is, hogy Európából nézték kőfalak csipkés mellvédjére támaszkodva a tatár hordákat: várjuk meg, jönnek-e tovább? Ha tudtuk is, hogy a török ellen küldtek onnan hadat — nem egyet — úgy, hogy az a pogánnyal vállvetve perzselt és égetett földünkön. Oda kapaszkodtunk, még ha nem is felejthettük, hogy Európa hitegette Rákóczit, s Európából üzenték az aradi bitófák alá Haynau- éknak: végezzetek velük gyorsan! Még ha nem is felejthettük, hogy európai döntéshozók tudván tudták: a bécsi koronatanácson egyedül a magyar miniszterelnök, Tisza István tiltakozott a monarchia első világháborús hadba lépése ellen, s Trianonban bennünket ültettek a vádlottak padjára. Bennünket, és úgy bántak ott az ország szétszabdalása ellen szót emelő Apponyi Albertékkal, mint afféle köztörvényes bűnözőkkel. Európához kapaszkodtunk, máshová nem kapaszkodhattunk. Még akkor is, ha tudtuk: Trianon után Európa jutalmazott bennünket a párizsi békeszerződéssel, holott Teleki Pál halálhírét véve Európában ígérték meg, hogy a második világháború utáni béketárgyalásokon egy széket üresen hagynak a számára. Európához kapaszkodtunk, amely 1956-ban biztatott, majd megkönnyezett bennünket, aztán dollármilliárdokat kölcsönözve életben tartotta a rendszert, amely garantálta, hogy megfelelően elzár bennünket -— az európai értékektől. Európához kapaszkodtunk, s oda kapaszkodunk ma is, amikor Szent István Intelmeibe kapaszkodunk. Az Erkölcstanító Könyvecske ugyanis maga az álmainkban és vágyainkban élő Éuró- pa. Az az Európa, az az erkölcsi Európa, amely nem engedi meg, hogy egyik nép elvegye a másik folyóját, egyik nép megfosszon egy másikat az anyanyelvi megnyilatkozás elemi jogától, az az erkölcsi Európa, amely a világtörténelem szégyeneként bélyegzi meg a boszniai mészárszéket. Ez az Európa nem a szemét behunyó, a fejét elfordító, ez az Európa a humánum, a türel- messég. a becsületesség Európája. A kereszténység, a civilizáció bölcsője és megtartója. Tudom jól, nem világnyelv a miénk, nem tehetjük hát oda minden értő, érző európai könyvespolcára első nagy írónk művét — ám megkezdhetnénk e könyvecske világnyelvekre fordítását. H ibáinknak mindig meakulpázó elismerői voltunk — erényeinknek, értékeinknek örökké szemérmes elhallgatok Veszteséglistánk többek között ezért oly hosszú. Mutassuk fel — épp eleget késtünk vele — a tizenegyedik század elejéről az Intelmeket, akár kezdetként is. Ez nem belépőjegy váltása Európába, ez az ezer esztendei bennlétünk igazolása. Hadd neszeljen fel végre az ötvöskalapácsok finom ütéseire Európa — Európának ama része, amely annyi elhárító mozdulatot tett —, hadd csodálkozzon rá az aranyba metszett szavakra, a miniatűr szerszámmal kikalapált gondolatokra.
