Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
Szenzációs felfedezés a magyar pénztörténetben István király arany fényben Interjú Gedai Istvánnal, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesével Gedai István pénztörténészt, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettesét a Szent István által kibocsátott pénzekről, illetve az államalapító királyunk emlékét megörökítő érmekről kérdeztük. Gedai István: Az aranypénz a XI. századból való A Szent Istvánnal kapcsolatos cikkek a magyar sajtóban rendszerint vagy a király személyével, vagy az államalapítás kérdéskörével foglalkoznak, de nem emelik ki ennek egyes részleteit. Örülök, hogy most ezt tesszük, és Szent István pénzeiről beszélgetünk, annál is inkább, mert a pénz és a gazdaság szorosan összefüggő fogalmak. A gazdaság ma különösen az érdeklődés középpontjában áll, és már- csak ezért is érdemes— talán tanulságos is — államalapító királyunk korát erről az oldalról közelebbről szemügyre venni. — Milyenek voltak a pénzügyeink? — Bankok természetesen nem léteztek, de működött olyan állami intézmény, amelynek az élén a mai pénzügyminiszterek korabeli megfelelője, a tárnokmester állt. Ő felelt a kincstárért. István király zsenialitása abban is megnyilvánult, hogy átvette nyugatról a de- nárrendszert, ami nyilvánvalóan tudatos, a keresztény Európához való kötődésünket erősítő lépés volt. Magát a pénzt, a dénárt formailag átvette, de úgy készíttette el, hogy az tükrözze a magyar hagyományokat. Ez látszólag külsőség, azonban a külsőségek mögött mindig meghúzódik valamilyen mélyebb tartalom. — Hogyan nézett ki a magyar dénár, s miben különbözött a mintául szolgáló bajor dénártól? — Az akkori éremkép egy leegyszerűsített karo- ling templom képét mutatta. A karoling templomok ábrázolásánál a templom orma egy egyszerű háromszög formájában jelent meg. Lejjebb, a templom homlokzati oszlopsorát függőleges vonalak képezték, alatta pedig vízszintes vonalak jelezték a lépcsősort. A bajor pénzeknél ez többek között annyiban változott, hogy közvetlenül a háromszög alatt, az oszlopsor helyén valamilyen felirat jelent meg. Tulajdonképpen ezt vette át Szent István, de az ő pénzein a háromszög helyett egy díszesebb, ívesebb, a magyar tarsolylemezek indamotívumaiból kiinduló megoldást látunk, ami alatt megtalálható a felirat és a lépcsősor. Az említett ábrázolás körül olvasható szöveg: REGIA CIVITAS, ami a király városaként, székhelyeként is értelmezhető, bár a középkori latinság a „civitas” alatt országot is értett. Ezt a pénzt közvetlenül a koronázás után adták ki. A bajor pénzeken egyébként a REGINA CIVITAS, tehát a „királynői város” felirat olvasható. A magyar pénzek verőtöveit nyilvánvalóan hazai ötvösök készítették, akik mind a korabeli, mind a későbbi pénzekhez viszonyítva egy csodálatos művészi alkotást hoztak létre. István első pénzén a LANCEA REGIS feliratú dénáron egy lándzsaábrázolást látunk. A lándzsa a magyar függetlenségnek, illetve a királyi hatalomnak volt a szimbóluma. A források megírják, hogy amikor Péter III. Henrik német-római császár segítségével legyőzte Aba Sámuelt és másodjára került hatalomra 1044-ben, akkor ünnepélyesen Péter és a császár elé hozták Aba Sámuel aranyozott lándzsáját (lancea deau- rata). És amikor ezt követően Péter hűbért fogadott Henriknek és ennek fejében a császár hűbérül adta neki az országot és Szent István koronáját, a lándzsát elvette tőle és Rómába küldte. — Hogyan került a lándzsa, mint a legfőbb hatalom szimbóluma, a magyar jelképek közé? — Ez ismert hatalmi jelkép volt a középkori Európában, és a római eredetet bizonyítja, hogy Péter lándzsáját, mint erfilítettem Rómába küldte a császár. A későbbi források azután el is feledkeztek róla és nem említik a hatalmi jelképek között, szemben az ugyancsak I Rómából származó koronával. Ha közelebbről megnézzük ezt a LANCEA REGIS, vagyis a „király lándzsája”, illetve „királyi lándzsa” feliratú ezüstpénzt, akkor azt látjuk, hogy egy kéz tartja a lándzsát — amely zászlós lándzsa — és a kéz felett, mintegy a háttérben látható valamilyen nehezen felismerhető jel, ami Győrffy György értelmezése szerint — és meggyőződésem, hogy igaza van — Istennek a felhőkből kinyúló keze, amely átadja a lándzsát a királynak. — Szent István ismertebb, STEPHANUS REX feliratú pénzét a „lárulzsás” pénzzel egy időben, vagy később bocsátották ki? — Később, de — legalábbis kezdetben — ugyanazzal a pénzlábbal verték. A „Lancea Regis” egyébként sokáig, 1968-ig csak külföldön volt ismeretes. Akkor Nagyhar- sányban került elő egy olyan lelet, amely negyven példányt tartalmazott ebből a típusból, és ez késztetett bennünket arra, hogy pontosabban meghatározzuk e pénz kibocsátóját. Bebizonyosodott, hogy István király első pénzéről van szó. Jóval később sírleletként is előkerültek ilyen pénzek Rácalmáson és Lé- bényben. — Ne hallgassuk el, hogy a pénz kibocsátójának meghatározása az Ön kutatásainak köszönhető. — Erről készítettem a kandidátusi disszertációmat 1972-ben. — Stephanus Rex felirattal készült az említettnél kisebb pénz is. — Igen, hiszen a gazdasági igények változását a pénz- gazdálkodásnak követnie kellett. így került sor ennek a kisebb méretű és súlyú pénznek a bevezetésére, amely azután rendkívüli mértékben elterjedt. A korábbi pénzek 1,2, illetve 1,1 gramm súlyúak voltak. Ez a 0,8 gramm súlyú „Stephanus Rex” ki tudta elégíteni a megváltozott igényeket. Az első pénz 1000-1001, a második 1010,. és a harmadik 1015 körül jelenhetett meg. , — Eddig ezüstpénzekről beszéltünk. Volt-e forgalomban aranypénz? — Komolyabb gazdasági igény csak a XIII. század vége felé mutatkozott az aranypénz iránt. Közismert, hogy az> 1252-től vert firenzei aranyak miként terjedtek el Európa-szerte, majd Magyarországon Károly Róbert bocsátotta ki híres aranyforintjait, de korábban forogtak a bizánci aranyak is. Szent István és Szent László törvényeiben is történik utalás a bizánci arany soli- dusra, és Nagy Károly utóda is veretett bizánci mintára aranyakat, de említhetnénk Vladimir kijevi fejedelem pénzeit is. A Szent István korabeli Magyarországon vert aranypénzről nem volt tudomásunk. Létezik azonban olyan, Szent Istvánt ábrázoló aranypénz, amelynek egyik oldalán Az arany másik oldala STEPHANUS REX, a másikon PANNÓNIA felirat olvasható. — Mit tudnak erről a pénzről? — Huszár Lajos, aki az egyik legnagyobb magyar numizmatikus volt, úgy vélte, hogy ez egy historizáló, bizonyos történelmi utánérzéseket tükröző érem, és a XVIII. században adhatták ki. Ebből az éremtárunkban két példány található, s mindkettő kereskedelmi forgalom révén került hozzánk. Huszárnak abban igaza van, hogy Magyarországon a XVIII. századra volt jellemző a historizáló érmek készítése. Ezek azonban az akkori pénzlábak szerint vert érmek voltak, ami azt jelentette, hogy aranypénz esetében a dukátnak megfelelő 3,5 grammos alapsúlyú érmék készültek, míg az ezüstérmeket a tallér 28 grammos pénzlába szerint verték. A Szent Istvánt ábrázoló aranypénzek ezzel szemben 4,5 grammosak. — Mire következtet ebből? — Járt itt nálunk egy go- thai kolléga, aki elmondta, hogy nekik is van egy Szent Istvánt ábrázoló, a mieinkkel megegyező súlyú aranypénzük. Később elküldte a gipszmásolatot, s ekkor döbbentem rá, hogy ezeket a pénzeket a bizánci solidus pénzlába szerint verték. Alapos, a kormeghatározásra is kiterjedő vizsgálatokat végeztünk, s ma már bátran kijelenthetem, hogy ez az aranypénz a XI. századból való. Két lehetőség van. Vagy István király szentté avatására készítették 1083-ban, vagy maga a király bocsátotta ki. — Formáját tekintve ez az aranypénz rokonítható-e a bizánci solidussal? — Van bizonyos rokonvonás, de ez nem bizánci mintára vert pénz. Fellelhető rajta a jellegzetes középkori koronaábrázolás, illetve egyes, a koronázási paláston is látható motívumokhoz való hasonlóság. — Ez az aranypénzzel kapcsolatos felfedezés menynyiben módosítja a korabeli gazdaságra vonatkozó ismereteinket? — Ma még talán korai lenne választ adni erre a kérdésre, azonban kétségtelen, hogy európai viszonylatban egy rendkívül ritka jelenségről van szó. — Bizánci kapcsolatainkat tekintve valóban köny- nyen elképzelhető, hogy Szent István Magyarországán aranypénzt bocsátottak ki.'Ez jelentősen megváltoztatja a hazai pénztörténettel kapcsolatos ismereteinket? — Teljes mértékben megváltoztatja. És még egy érdekesség. Ugyancsak Svédországban került elő egy ezüstpénz, amelynek felirata az egyik oldalon: PRESLAVA CIV(ITAS); a másikon: PHANUS REX, vagyis az „S”, a „T” és az „E” lemaradhatott. Ebben az esetben ugyanis STEPHANUS REX a pénzen látható felirat helyes olvasata. A „Preslava” szót egy német kutató a hatvanas években Pozsonyra vonatkoztatta. Ezen az elméleten a szlovák kutatók kap- va-kaptak és a mai napig is helytállónak tartják, s vallják ezt a nézetet. A mi álláspontunk nem egyezik az övékkel. — A pénztörténetben milyen utóélete van Szent Istvánnak? — Mindenki ismeri az 1936-os ötpengőst. Kevesebben a forintrendszerben megjelentetett emlékpénzeket, . pedig például az 1988-as kiadású ezüst ötszáz forintos Amerikában a legszebb pénzek történelmi kategóriájában első díjat kapott. Ez az emlékpénz Szent Istvánt, és feleségét Gizellát ábrázolja. István és Gizella boldog házasságban éltek, ami az ország számára is meghatározó volt. — Gizellával keveset foglalkozik a magyar történelemtudomány. — Meglehetősen méltatlanul, mert Gizella szinte minden tettében segítette Istvánt, úgyis, mint a német-római császár húga és úgyis, mint az államalapító magyar király asszonya. Bánó Attila
