Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-18 / 192. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. AUGUSZTUS 18.. SZERDA i Egy néprajzi múzeum hétköznapjai Arcok, tárgyak Kismaros múltjából Az őshazából hozott emléktárgyak Vimola Károly felvételei Értékes helytörténeti gyűjtemény nyílik augusztus 20-án Kismaroson, a volt iskolaépületben — eredményeként egy elhivatott gyűjtő kitartó munkájának az ösztökélő példán megmozduló közösség és az önkormányzat összefogásának. Az ünnepélyes megnyitó a helybéliek számára afféle aktus lesz csupán, hiszen az anyag hosszú hetekig tartó rendezésének időszakában a kismarosiak állandó vendégei és segítői voltak a kiállítás létrehozóinak: a gyűjtőmunkát végző Vieder- mann Imrénének, Baja Jó- zsefnének, a klubkönyvtár vezetőjének és Pintér Tünde helyi grafikusművésznek. Néhány nappal a megnyitó előtt látogattunk el Kismarosra. Először Orosz János polgármestert faggattuk kezdeményezésükről. Ha megmozdul a falu — 15 éve várunk erre a pillanatra —, mondta a polgár- mester úr. — Az önkormányzat birtokában lévő egyetlen épületet a helyi vállalkozók jutányos áron tatarozták, berendezése is tárdadalmi munkában készült. A helyiségek tavalyi megnyitása után mozgósítottuk a helybélieket, hogy a település életével kapcsolatos tárgyi emlékekkel, fotókkal egészítsék ki Julcsi néni gyűjteményét. Hívásunkra megmozdult Kismaros valamennyi őshonos családja, a Faluvédő Egylet, a cserkészcsapat, és persze sokan mások. Az ő ösz- szefogásuk eredménye a most megnyíló „Arcok, tárgyak Kismaros múltjából” című kiállítás. — A fényképekből és a tárgyakból egy tipikus „két- laki” sváb település élete bontakozik ki. A lakosság idejének nagy részét gyárakban és üzemekben töltötte. Fizetésüket a magángazdálkodásból szerzett jövedelemmel egészítették ki. A kiállítás az iskolások számára tananyagul is szolgál majd — fűzi még hozzá a polgármester úr —, hiszen saját felmenőik és a falubeliek fényképein és használati tárgyain mindennél hatékonyabban megismerhetik a szűkebb és tágabb pátria történelmét. Falumúzeum és malenkij robot Elámultam, amikor a terembe léptem. A falak zsúfolásig töltve fényképekkel; a teli polcokról, a vitrinekből, az asztalokról, és a falak mentén, a földről régi korok embereinek meghitt tárgyai üzentek a múltból. S köztük egy madárcsontú, fehér hajú, izgalomtól átszellemült asszony — Julcsi néni. Először a középső asztalon fekvő, időtől megfeketedett kapcsos fénykép- albumra mutat: a Vieder- mann család múltjának dokumentumára, a fényképezés kezdetet óta. Mint megtudom, egyedüli vigasza volt az album lapozgatása a malenkij robottal megtizedelt, a „felszabadulással múltja szakadt, rettegő faluban, Ez volt egyben a gyűjtemény forrása is. Julcsi néni 50 éve a templomban segédkezik. — Amikor a tatarozáskor a faragott barokk tabernákulum felkerült a padlásra — mondja —, arra gondoltam, megírom életünk történetét, és ide teszem az emléktárgyakkal együtt a kései utókor okulására. Aztán mégis másként alakult minden... Erdélyi Zsuzsanna népi imádságokat tartalmazó könyvének megjelenésekor Julcsi néni régi sváb templomi énekek és népdalok gyűjtésébe kezdett. S a jeles néprajzos lelkesedése láttán és támogatásával szervezett munkába fogott. Sintár Antal, a faluvédő egylet tagja az ő útmutatásával régi szobabelsőket, pinceberendezéseket, gazdálkodó-helyiségeket fényképezett. A cserkészcsapat a templom padlásán búvárkodott, és kutakodtak az őshonos kismarosiak is — s akik nem tették, azokra Julcsi néni ráüzent. Sorra jártuk az összegyűjtött kincseket. A férfiak mindennapjainak emlékeiként gazdálkodási eszközöket, az asszonyok mindennapjaiból háztartási tárgyakat, rokkát, szövőszéket, hímzőrámát látok — s az utóbbiakkal készített gyönyörű madeira, toledós és slingelt alsóneműket, babakelengyét.. És templomi kézimunkákat, köztük az 1827-ben felszentelt templom első oltárterítőjét, a bal- dachint, az első miseruhát. A faragott gyertyatartók, a kovácsoltvas lámpák és kegytárgyak között külön polcon láthatók azok a szép templomi tárgyak, amelyeket még az őshazából hoztak magukkal a XVIII. században. A fénykép mint oltár Aztán a fényképek következtek: családi és falusi eseményekről, a dalárdáról, a színjátszókor és a tűzoltóegylet életéről, az első egészségügyi nővérről és apácákról műtét közben. Az óvodáról és az iskoláról — melynek tablója bizonyítja: egykor 120 gyerekkel foglalkozott egyszerre az igazgató-tanár úr. S a tabló alatt a régi iskolaszekrény — ajtajára szálkás betűkkel felvésve a falu nevezetesebb eseményei. És a fényképek között egy szomorú tabló — a malenkij robotra hurcolt 24 fiatal lányról. Hat kép alatt a kereszt mutatja, hogy sohasem tértek visz- sza... — Semminek sincs akkora sikere, mint a fényképeknek — mondja Julcsi néni. — Az emberek bejönnek, keresik magukat a képeken, a régi iskolai tablókon. „Nézd, ez én voltam! Meg ez is!” — mondják. Talán az emlékek felélesztik közösséghez tartozásból fakadó, régi érzelmeket. A gyökereket, melyekből az új kor új közössége táplálkozhat. Dr. Veszelszky Sára Felsőoktatásunk állapotáról Újjászervezik az ösztöndíjrendszert Kálmán Attila a felsőoktatás mérföldkövének nevezte július 13-át, amikor az Ország- gyűlés elfogadta Magyarország első önálló felsőoktatási törvényét. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára erről kedden beszélt Debrecenben, a Református Kollégiumban a Keftsztyén Felsőoktatást Elősegítő Nemzetközi Szervezet (IAPCHE) konferenciáján tartott előadásában. Elmondta: a törvény hatálya kiterjed valamennyi államilag elismert intézményre — vagyis az állami, az egyházi, a magán- és az alapítványi főiskolákra, illetve egyetemekre. Az államtitkár a múlt rendszer pazarló örökségének nevezte, hogy hazánkban 100 fölött van a felsőoktatási intézmények száma, s amíg világszerte egy oktatóra 14-15 hallgató jut, addig nálunk csak 6. Van olyan egyetemünk — mondta —, amelynek diplomásait szívesen fogadják a világ bármely táján, de olyan főiskolánk is, amely alig nyújt többet a középiskolánál. Utóbbi kapcsán az államtitkár megemlítette: a szakmai szempontok érvényesítésére a jövőben létrejövő Országos Akkreditálási Bizottság lesz jogosult, amely egyebek között főiskolát nyilváníthat majd egyetemmé, vagy fordítva, de akár főiskolákat is bezárathat. Az ugyancsak létrehozandó, 21 tagú Felsőoktatási és Tudományos Tanács pedig az irányítás társadalmasítását érvényesíti. Kálmán Attila a felsőoktatás gondjai között említette, hogy Magyarországon az egyetemek hamarabb kaptak autonómiát, mint ahogy a vezetésben változás következett volna be, így több helyen demokratikusan megerősítették a régi rendszer vezetőit. Az államtitkár hozzátette: a régi nem jelent feltétlenül rossz vezetőt is. A közoktatási minisztérium államtitkára a konferencián bejelentette: újjászervezik a magyar ösztöndíj- rendszert, s várhatóan 1994 szeptemberétől vezetik be a tandíjakat. Utóbbit csak abban az esetben, ha kidolgozzák a kompenzálás módját. Kulturális napok Her nádon Augusztus 20-át mozgalmas rendezvénysorozattal ünnepük Hemádon. Délután két órakor tartják a hernádi kulturális napok ünnepélyes megnyitóját. Fél háromkor a közönség perui népzenét hallgathat. Három órakor Soltész Rezső, Hatvani Kis György, Angyal János és D. Farkas Bálint vidám zenés műsort ad elő. Fél ötkor kezdődik az „Éjszakai műszak” együttes fellépése, melyet hattól nyolcig a szomszédos községek hagyományőrző együtteseinek műsora követ. A mozgalmas napot fél kilenckor kezdődő utcabál zárja. Látogatható a Mithras-szentély Szombaton megnyílt a látogatók előtt a helyreállított Mithras-szentély Fertőrákoson. A Barlangszínháztól mintegy másfél kilométerre fekvő régészeti emlék a Fertőmeggyes felé vezető kerékpárúton közelíthető meg. A részben sziklába vájt építmény közvetlenül a magyar—osztrák határon áll, amiatt évtizedekig nem mehettek a közelébe még a szakemberek sem. Határ menti elha- gyatottságában erősen megrongálódott, környezete elvadult. Felújítása, rendbetétele hónapokig tartott. A szentély belső terében látható feliratok arra utalnak, Barokk játék A „Kutyafejű” címmel Kris- tóf-legendát, zenés, barokk, úgynevezett vásári moralitásjátékot mutat be a Benyus-ka- marazenekar és a kecskeméti Ciróka bábegyüttes auguszhogy az építményt a romai korban, a harmadik században emelték. A mítosz szerint a győzhetetlen napisten sziklából született, s barlangban ölte meg ellenfelét, a terméketlenséget jelképező bikát. A szentély a Pannóniában különös tisztelettel övezett isten körül kialakult vallásos hagyományok őrzője volt. A szentély megnyitása egybeesett az Európa Nap fertőrá- kosi eseményeivel. A rendezvénnyel az 1989-es Páneruópai Piknikről emlékeztek meg, amikor a hazánkban várakozó keletnémetek százai menekültek Ausztriába Sopronpusztánál. Visegrádon tus 20-án, pénteken, 21-én, szombaton és 22-én, vasárnap (esőnap: augusztus 23-a) este hét órai kezdettel a visegrádi Salamon-torony kertjében. Közös tárlat a Budai Várban (Tamás Pál: Pandúr fémdomborítás) Négy képzőművész munkáit tartalmazó tárlat nyílt nemrég a Budai Várban (Dísz tér 4—5.). A kiállítók között — H. Molnár Magda, Molnár Katalin, és Péter M. János társaságában szerepel a Vácott éló' és alkotó Tamás Pál is — fémdomborításaival. Ezek közül való a felvételünkön látható munka is. A budai kiállítás szeptember 2-ig tekinthető meg — a belépés díjtalan.
