Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-18 / 192. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. AUGUSZTUS 18., SZERDA Erdeink védelmében Legyünk fegyelmezettek, Négy földgáztüzelésű kazán épül Saját rendszerrel fűtik az iskolát sehol ne gyújtsunk tüzet! hogy a hegycsúcsokon vagy völgyekben levő tüzek nehezen megközelíthetők. Javarészt kézi szerszámokkal tudnak dolgozni. Sajnálatos, hogy az önkormányzatok nem sok segítséget nyújtanak. A szomjazó, fáradt embereknek bizony jó lenne egy-egy pohár tea vagy üdítő, és egy kicsit nagyobb figyelmesség. A Pest Megyei Tűzoltópa- rancsnokság kéréséhez csatlakozik a Pilisi Parkerdőgazdaság igazgatója, Dobó István: valamennyiünk lelkiismereti kötelessége — túl az érvényben levő tűzgyújtási tilalom — védeni, óvni természeti értékeinket. Erdőben és annak közelében tehát ne gyújtsunk tüzet, fokozottan figyeljünk az eldobott csikkekre! A magunk nevében még hozzátennénk: segítsük a tűzoltók munkáját. Fáradságukat, önfeláldozásukat kísérje megértés, és egy kis emberi figyelem! (b. cs.) Még mindig ég a pilisvörösvá- ri erdő! Az elmúlt héten Nagykovácsiban és a Sas-sziklánál mintegy 80 hektárnyi erdő vált a tűz martalékává. A Pest Megyei Tűzoltópa- rancsnokság tűzmegelőzési osztályának vezetője Szedlák József őrnagy kérésünkre elmondta, hogy az oltási munkák mindenütt nagy erővel folytak, százfős oltóbrigádok alakultak a katonaság és az erdészet dolgozóinak közreműködésével. A lángok óriási károkat okoznak, nagy területeken pusztulnak el a fák, köztük, több mint negyvenesztendős fenyők. Háromnapos ünnep következik, természetes, hogy a városok hőségéből mindenki vágyik a felüdülést nyújtó fák alá. Olvasóink figyelmét felhívjuk, hogy sehol ne rakjanak tüzet kirándulásaik során. A tűzgyújtásra kijelölt helyeken sem, és az erdőktől számított 200 méteren belül sem. Elég egy eldobott cigarettavég ahhoz, hogy az aljnövényzet pillanatok alatt lángba boruljon. Mint az őrnagy úr elmondta, nehezíti az oltást, Vimola Károly felvételei § Ősztől házi energiatermelő rendszer szolgáltatja a fűtőgőzt és a meleg vizet a nagykőrösi Tol- dí-iskolában. A hír azért érdekes, mert néhány hónappal ezelőtt még az is kétséges volt, hogy egyáltalán meg tudják-e oldani a téli időszakra az intézmény kollégiumának, konyhájának, és tanműhelyének fűtését. Mint annak idején arról lapunk beszámolt, a Bonduel- le Élelmiszeripari Üzem — a konzervgyár korábbi Il-es telepe — amely több mint 2 évtizeden át ellátta fűtőgőzzel az iskolát, jelentősen felemelte a szolgáltatás árát. Ennek következtében, mintegy 20 millió forinttal nőtt meg a Toldi idei költségvetésében a kiadások összege. Később a Bonduelle kedvezőbb tarifát állapított meg, és garantálta — igaz, csak átmenetileg — a működéshez nélkülözhetetlen gőzt. Az önkormányzat éppen ezért az iskolai kazánház mihamarabbi megépítésére tett javaslatot támogatta. Hosszabb távon ugyanis csak így teremthető meg az iskola biztonságos, és olcsóbb fűtése. A mintegy 45 millió forintba kerülő beruházáshoz 15 milliót pályázat útján nyert el a Toldi, a hiányzó összeget hitelből teremtette elő a polgármesteri hivatal. Négy földgáztüzelésű kazán épül, közülük kettő a meleg vizet adja. Korábban, energiapazarló módon, az „éles” gőzt alakították át meleg vízzé. A kivitelezők, az orosházi kazánépítő vállalkozás szakemberei október végére ígérik az energiablokk átadását. Egyelőre kézi vezérléssel működtetik a rendszert, de februárban automatizálják. (-ay) Hétköznapok Elkényeztetett gyerekek Régen látott munkatársammal találkoztam a napokban. Nagyon megörültünk egymásnak, s azonnal — ahogy ez általában lenni szokott — kérdésekkel halmoztuk el egymást. Amikor fia felől érdeklődtem — akit néhány évvel ezelőtt mindig úgy jellemzett: szorgalmas, tisztelettudó, kedves, igazi élénk gyerek — elkomorult az arca. — Tudod, vele valami baj történt —- mondta. — Elvégezte a kereskedelmi szakiskolát, s most nem akar dolgozni. Teng-leng, azzal a jelszóval, hogy ott, ahol felvennék, nagyon keveset fizetnek. Hiába mondom neki, hogy meg kell ragadni a lehetőséget, s majd menet közben biztosan adódik megfelelőbb állás is. Nem értem, tőlünk nem ezt tanulta, mindketten annyit dolgozunk, mint a güzük! Emlékszem, mikor kicsi volt a gyerek, nem létezett, ami fontosabb lett volna az anyja számára. Már ahogy lehetett, elhozta a gyereket az óvodából, s a délután a beszélgetésé, játéké volt, majd a vacsora és a fürdés után következett a mesélés. Ismerősöm csak a gyerek lefektetése után látott hozzá a másnapi étel meg- fó'zéséhez, a mosáshoz, s jó, ha éjféltájban ágyba került. Később naponta együtt tanultak, az anyja nélkül a gyerek hozzá sem fogott a lecke megírásához, a tanuláshoz, s akkor sem volt könnyű ez az attrakció! Mi, aki barátai voltunk, csak így neveztük: a nagy magyar anya. S most mégis szemére hányja a fia: ti neveltetek ilyennek! Miután elváltunk, eszembe jutott a gyermekkorom. Szeretetben, törődésben telt ugyan, de a Csepel Művekben három műszakban dolgozó szüleimnek se ideje, se energiája nem volt az ilyesmihez, arról nem is beszélve, hogy akkor még nem is volt divat a gyerekek ajnáro- zása. Mindenkinek megvolt a feladata, nekem is: elsődlegesen a tanulás (ami természetesen nem jelentette azt, hogy kérésemre ne segítettek volna a feladatok megoldásában), a mindennapi bevásárlások, s miután nagyobbacska lettem, az apróbb ügyintézések. A későbbiekben büszke voltam, hogy a nyári szünidőben végzett munkával szerzett kevéske pénzemmel hozzájárulhattam — ha csak egy kicsit is — az iskoláztatásomhoz. A gyerekeink miért lettek mások? Mi, szülők vagyunk a hibásak. Minden nehézségtől igyekeztünk őket megkímélni — nekik köny- nyebb legyen, mint nekünk! — jelszóval — és ez lett belőle. Árpási Mária A ceglédi kálvária vége Rajtunk nem múlik a békés tanévkezdés Csaknem féléves huzavo- Äk na után — hivatalosan is visszaadták a Mészáros-is- kólát a ceglédi Római Katolikus Óplébániának. Az új igazgató ismertette elképzeléseit a tantestülettel. A napokban a szülőket is tájékoztatják. Elkezdődtek az új tanév előkészületei. Immár véget ért egy hosszú fejezet. Arra voltunk kíváncsiak, ki miként fogadta ezt. Először Kiszel Mihály plébánost kerestük fel, aki szemmel láthatóan nyugodt. — Gondolta-e, hogy ilyen kálvária után kapja vissza az egyház egykori tulajdonát? — Azt sejtettem, hogy nem lesz könnyű. Mert az országban sehol nem volt egészen sima ügy egy- egy iskola visszaadása. Az ellenállást megértem. Ám arra nem gondoltam — s ezt nem mondhatom másképp —, hogy ennyi tisztátalan eszközt fognak alkalmazni. Tudatos félrevezetések hangzottak el — s ez tisztességtelen —: tandíjat kérünk majd; minden gyereknek kötelező lesz a katolikus templomba járni és vallást gyakorolni, térdepelni fognak, töviskoronát rakunk a fejükre, egész nap zsoltározni kell és nem tanulni, elég csak a Miatyán- kot tudni. Ez valóban a mi kálváriánk volt. Remélem, a továbbiakban jobban mennek a dolgok. — A köztársasági megbízott áprilisi törvényességi észrevételében — előzetes egyeztetési eljárás elmulasztása miatt — jogszabálysértőnek találta az önkormányzati testület januári döntését. Ez is szította az indulatokat, nem? — Ha az önkormányzat mindent sorrendben végigcsinált volna, valószínűleg akkor is ugyanígy támadják, hasonló hevességgel ellenzik a visszaadást. Ezt sejteti az, hogy a július 1 -jei határozat miatt szintén a köztársasági megbízotthoz fordultak. Állítólag a bíróságra mennek az üggyel. — Ön a kitartó tiltakozás mögött manipulációt feltételez. — Én nem hiszem, hogy a szóvivők mögött nagy tömeg lenne. Márcsak azért sem, mert ugyanakkor kétezer-háromszáz ceglédi lakos azt kérte — aláírással hitelesítve —, hogy igenis adják vissza az egyháznak az iskolát. Megérteném azokat, akik házról házra jártak a szülőkhöz, ha ezt az intézmény iránti szeretetből teszik. Ám úgy vélem, ezek választási előcsatáro- zások, amelyeket alighanem pártérdekek motiválnak, esetleg az egyház elleni gyűlölet. Igazából semmit nem befolyásolhatnak már. Az iskolát jogilag visszakaptuk, megtörtént az átadás is. Legfeljebb hangulatot lehet még kelteni. — Az egyház mennyire szól bele az iskola életébe? — Az iskola autonóm intézmény lesz. Olyan vezetőket kerestünk, akik élvezik az egyház bizalmát. Őszintén remélem, szeptemberben a szülők tapasztalják majd, hogy semmi nem igaz a sok mendemondából. S megnyugszanak a kedélyek. Egyedül a gyerekek lesznek a fontosak és a nevelés. Az új igazgató, Petrányi Ferenc sok teendője közepette is szívesen nyilatkozott. — Ön egy sikeres középiskolai tanári pálya befejezése után vonult nyugdíjba. Hogy érzi, kockáztat-e ezzel valamit? — Megkerestek, hogy vállaljam el ezt a megbízatást, mert úgy látták, meg tudnám oldani e nehéz feladatot. Azzal a feltétellel mondtam igent, hogy amennyiben találnak nálam rátermettebb vagy fiatalabb kollégát, én sértődés nélkül félreállok. Azt gondoltam, ezt a felbolydulást képes leszek talán akként lecsendesíteni — harmincéves pedagógusi (két évtizedes igazgató-helyettesi) gyakorlattal —, hogy az jó legyen a tanulóknak, a tantestületnek, a szülőknek. — Egyesek szerint önt a kisgazdapárt ültette az igazgatói székbe... — A kisgazdapárt engem abszolút nem segített ebben. Viszont igen sokan ismerték pedagógusi pályámat, ami jó ajánlólevél volt az egyháznak. — Találkozott a tantestülettel. Mit tapasztalt? — Várták már a tárgyilagos tájékoztatást a visszakerüléssel kapcsolatban és az elképzelésekről. Valamennyi pedagógusnak tíz százalék béremelést adtunk. Nem rendeltem meg egyetlen feszületet, Szűz Má- ria-képet, relikviát sem. A szülőkre nem akarunk nyomást gyakorolni. Az egyháznak egy célja van: a felekezet szerinti hit és a polgári erkölcstan oktatása — mindenki szabadon választhat —, és nem a vallás gyakorlása. Azt, aki hittant tanul, még arra sem kötelezzük, hogy templomba járjon. — Hány pedagógus illetve diák távozott az iskolából? — Felröppent az a rémhír, hogy harminc kolléga itthagy bennünket. Valójában heten mentek el — még az elődöm igazgatósága idején —, ketten kifejezetten a változások miatt. A távozók helyére — anélkül, hogy hirdettük volna — huszonheten jelentkeztek más iskolákból. Napjainkig csupán nyolc szülő vitte el a gyermekét. Érdeklődtünk a többi intézménynél, eddig innen nem írattak át senkit. — Mi az, amit egyelőre nehéz megoldania ? — Sajnos, a szülők egy csoportja feltehetően pártpolitikai célra használja fel az intézmény visszaadását —- figyelmen kívül hagyva a gyerekek érdekeit. Megértem, hogy akadnak, akiknek nem tetszik a változás. De nem a tanárokat, az iskolát, az egyetértő szülőket kellene bántani. Ha úgy érzik, igazuk van, indítsanak pert. így viszont hátráltatják a tanévkezdést. Ezzel senkinek sem tesznek jót. A kollegák megnyugodtak. Rajtunk nem múlik a békés tanévkezdés. (f. f.)
