Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-17 / 191. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 199. AUGUSZTUS 17., KEDD Nincs ostromgyuru A szarajevói ENSZ-erők parancsnoksága szerint a bosnyák fővárost körülvevő szerb erők olyannyira enyhítettek a blokádon, hogy a továbbiakban nem lehet ostromról beszélni. Az Unprofor szóvivője, a kanadai Barry Frewer Radovan Karadzic boszniai szerb vezető vasárnapi kijelentését erősítette meg, amely szerint „Szarajevó nincs többé ostrom alatt”. Ugyanakkor Frewer utalt rá, hogy a bosnyák főváros fölé emelkedő Igman-hegyen még mindig mintegy 200 szerb katona tartózkodik, de ők már csak a szállítójárművekre várnak, katonai tevékenységet nem fejtenek ki. Mitterrand véleménye Francois Mitterrand francia elnök szerint a boszniai szerb állások elleni légitámadásokat csak akkor lehet megkezdeni, ha az ENSZ főtitkára mellett az egykori Jugoszlávia területén állomásozó békefenntartó erők parancsnoka is jóváhagyja az akciók tervét. — Semmiféle katonai akciót, főleg légitámadást nem lehet végrehajtani az ENSZ főtitkárának, és a kéksisakosok parancsnokának jóváhagyása nélkül — közölte Mitterrand elnök a Sud- Ouest című lapnak adott nyilatkozatában, majd emlékeztetett arra, hogy a békefenntartók főparancsnoki tisztét egy francia tábornok, Jean Cot tölti be. A francia elnök elmondta, hogy Franciaország sosem szándékozott egyedüli hatalomként beavatkozni a boszniai polgár- háborúba. — Franciaországot nem hatalmazta fel az ENSZ, hogy világszerte igazságot osz- szon, s a világ csendőre legyen — közölte Mitterrand, majd hozzátette: Párizs nem is törekszik arra, hogy ilyen szerepet játsszon. Vége az embargónak? Egy Hanoiban tartózkodó amerikai kongresszusi küldöttség vezetője azt javasolja Bili Clinton elnöknek, hogy helyezze hatályon kívül a Vietnammal szemben érvényesített gazdasági embargót. A demokrata párti Sam Gibbons közölte: vietnami vendéglátóival és a Vietnamban dolgozó amerikaiakkal folytatott kétnapos tárgylásain meggyőződhetett arról, hogy Hanoi valóban mindent megtesz a vietnami háborúban eltűnt amerikai katonák felkutatására. Az Egyesült Államok 2248 katonáját keresi a délkelet-ázsiai országban, és felkutatásukat a két ország közti kapcsolat normalizálásának feltételéül szabta. A Gibbons vezette delegáció a legfontosabb küldöttség, amely az 1975-ben befejeződött háború óta Vietnamban járt. H a valaki — akárcsak felületesen is —- figyel 1989. október 23-a óta eltelt napjaink politikai-ideológiai frontvonalaira, csatározásaira és a csetepaték katonáinak harci kiáltásaira, észreveheti, hogy a különböző frontvonalak között más és más építésű, erősségű, sűrűségű falak, erődítmények, lövészárkok találhatók. így például nem azonos az átjárhatóság, illetve az áthatolhatatlanság mértéke és foka X és Y, valamint Z és X, illetve Y és Z között. Úgyszólván más a természetrajza a két határnak, a két frontvonalnak. Az egyiken ugyanis — hogy harcászati hasonlatnál maradjunk — csupán hangszóróütközet zajlik: a felek átkiabálnak egymás állásaiba, hogy így meg úgy..., majd meglátjátok ti ilyenek, meg olyanok... nincs igazatok, ...egyszer már leszerepeltetek... és így tovább. A másik fronton viszont igazából dörögnek a fegyverek. A küzdelem — ott — életre-halálra megy. Itt az ideje, hogy metaforánkat feloldjuk. Liberálisaink és szocijaink bár — úgymond — ideológiai ellenfelek, de nagyon jól megértik egymást, számos viszonylatban, amely az 1990-es koalíció felállása óta egységfrontba tömörítette őket a — részint — nemzeti konzervatív, másrészt népi (paraszti-kispolgári), illetve nép-nemzeti radikális politikai filozófián nevelődött három kormányalkotó párttal szemben. Nos, ez idáig rendben is volna, ha... Ha nem vetődne fel a kérdés, hogy voltaképpen a Nagy Liberális Biblia szerint voltaképpen ki az igazi történelmi ellenjátékosa egy valódi liberálisnak? Vajon a) egy kollektivista, totalitárius (a gyakorlatban többé vagy kevésbé vörösbe hajló), kommunista-szocialista-szociáldemokrata politikai formáció, és ennek megfelelő napi-politikai magatartás, avagy b) egy nemzeti-konzervatív (akár ultra), esetleg keresztényszocialista (-demokrata), netán népi elkötelezettségű, de semmiképpen sem kollektivista és totalitariánius, az egyéni szabadságjogokat tiszteletben tartó (jóllehet a szabadelvűséget a nemzet hagyományaitól és érdekeitől el nem vonatkoztató!) pártalakulat, civilformáció, egyházi szervezet?... Román vasutak Aggasztó a helyzet A román vasutakon változatlan a forgalmi helyzet: a mozdonyvezetők hatodik napja tartó általános sztrájkja következtében a brassói szakszervezeti központ hátáskörébe tartozó fűtőházak nem adnak vontatóeszközöket és a Bukarestet érintő vonaltik kivételével gyakorlatilag nincs vasúti közlekedés. Alkalomszerűen indítanak tehervonatokat nemzetgazdasági fontosságú rakományokkal. A barassói és a nagyváradi pályaudvaron telefonhívás, illetve írásos üzenet alapján vasárnapra virradó éjszaka „bombariadó” volt, de robbanószerkezetet nem találtak. A korábbi hivatalos közléTuzharc a raktárban Ismeretlen fegyveresek két orosz katonát megöltek hétfőn Kutaisziban. A katonák egy fegyverraktárat őriztek, amelyben rakéták és tüzérségi lövedékek voltak — közölte Georgij Gyemjanov, a Grúziában állomásozó orosz csapatok szóvivője. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint a támadás hétfőn hajnalban történt. A fegyveresek tüzet nyitottak az őrszemekre, akik viszonozták a tüzet. Az őrök visszaverték a támadást, de nem tudták elfogni az elkövetőket, akik fegyvereket és lőszert zsákmányoltak, mielőtt elmenekültek volna. sektől eltérően Aurel Dumit- rescut, a román vasúttársaság elnökét — mint ő maga közölte — nem leváltották, hanem benyújtotta lemondását. A hétfői Evenimentul Zilei „negyvenmilliárd lejes fondorlatnak” nevezte a romániai mozdonyvezetők munkakonfliktusát. A barassói szakszervezeti központban a sztrájkolok elleni idegháborúról, aknamunkáról beszélnek, néhány nyilatkozat arra a lehetőségre is utal, hogy katonai irányítás alá helyezik a vasutat, illetve küszöbön áll rendkívüli intézkedések foganatosítása. A szakminiszterek mellett Adrian Nastase, a román képviselőház elnöke is feltűnt Juan Carlos Wasmosy, Paraguay vasárnap beiktatott elnöke az elnöki palotában hangos „szervusz” köszöntéssel üdvözölte Major László nagykövetet, amikor bekonferálták a magyar delegációt. Markó Gabriella, az MTI tudósítója szerint az elnök körül álló politikusok meglepetéssel figyeltek fel a magyar szóra. Wasmosy apai őse, Vá- mosy József Magyarországon született és Debrecen környékéről vándorolt ki öccsével együtt Dél-Amerikába 1828-ban. A. testvérek először Rio de Janeiróban teleBrassóban, ahol azonban hivatalos tárgyalások azért nem folyhatnak, mert a Legfelsőbb Törvényszéknek a sztrájk felfüggesztéséről hozott döntése gyakorlatilag törvényen kívül helyezte a sztrájk irányítóit. Úgy hírlik, hogy vagy az államfőnek kellene amnesztiát hirdetnie, vagy a főügyésznek felülvizsgálnia a magas jogszolgáltató fórum döntését, hogy érdemi egyezkedés kezdődhessen. A román tengerésznapon Constantában tartózkodó Nicolae Vacaroiu miniszterelnök vasárnap szintén azt az álláspontot képviselte, hogy fenti okokból egyelőre hivatalos tárgyalásokra nincs mód. pedtek le, azonban a fiatalabb Vámosy hamarosan visz- szatért Európába és Hamburgban állapodott meg. Vámosy József azonban néhány év alatt sikeres üzletemberré küzdötte fel magát, és Paraguay fővárosában, Asunció- ban telepedett le. A családban később volt költő, távirdász, ügyvéd és lapkiadó is. A Vámosy névből — az elbeszélés szerint —- egy hivatalos dokumentumba került elírás után lett Wasmosy. Juan Carlos Wasmosy 1938-ban született Asunción- ban, s pár szót tud magyarul. A nagyvilág hírei % Hanna Suchocka lengyel miniszterelnök hétfőn Zágrábba érkezett. A miniszterelnök asszony a tervek szerint találkozik az ENSZ békefenntartó erőinek (Unprofor) kötelékében a horvátországi Krajinában szolgálatot teljesítő 945 lengyel kéksisakossal. ¥ Öt ember megsebesült a barcelonai olimpiai falu két étterme ellen vasárnap este elkövetett pokolgépes merényletekben. A spanyol rendőrség közlése szerint a merényleteket a Baszkföld függetlenségéért küzdő ETA követte el. ¥ Izrael hétfőn közölte: bízik abban, hogy az Egyesült Államok kormánya nyomást gyakorol Phenjanra a Közel- Keletre irányuló északkoreai rakétaeladások leállítása végett. Jeruzsálem azzal vádolja Észak-Koreát, hogy a ballisztikus rakétákat, nevezetesen Scud típusú föld-föld rakétákat szállít Szíriának. Ezerkétszáz görög származású abháziai polgár menekült el vasárnap este egy Görögország által bérelt hajón a polgárháború sújtotta térségből. A Szuhumiból elindult hajó várhatóan kedden érkezik meg Görögország partjaihoz. Elnöki beiktatás Magyar szó Paraguayban VÉLEMÉNY A liberalizmus kettős mércéje Klasszikus és hiteles liberális számára — véleményünk szerint — az a) pontban foglalt alakulat, természetesen az összes fenntartásával együtt, amelyet a b) pontban jelzettekkel szemben érvényesít. A tapasztalat szerint azonban nem így van. Liberálisaink időközben mintha — politikai szolidaritásképletüket tekintve — átalakultak volna, olyan hamisítványfélének tűnnek. Lehetséges, hogy nálunk — és csak nálunk! — ennek okát liberális csapatunk politikai eredetében kell keresni?... Akárhogy is van, az mégiscsak feltűnő, hogy 1989 óta minden politikai reflexükben erősen balra hajlanak. (Elvtársak! Jobboldali főveszély!) Nem ilyennek tartunk egy vegytiszta liberálist. Az ugyanis sosem kokettál kollektivista és totalitárius szirénekkel — még cilinderes-konzervatív, gatyás, vagy vitézkötéses riválisok ellenében sem! Különösen nem olyan történelmi helyzetben, amikor vörös vagy rózsaszín partnerei mögött a történelem legnagyobb, minden korábbi mértéket felülmúló Ember-Mészárszéke áll. Ennek a magatartásnak nemzetközi és XX. századi történelmi hátterét vizsgálva sajnos feltűnő, hogy Európában a liberálisok bizony enyhén szólva cicáztak a Rémmel már a 20-as, 30-as években; a II. világháború idején aztán eufórikus állapotba kerültek és ez így ment a hidegháború kezdetéig (bár, pl. Franciaországban roppant előkelő intellektuális körök még az ötvenes években is lihegtek és csak a mi ’56-unk józanította ki őket). Száz szónak is egy a vége: a nyugat-európai, valamint amerikai baloldal és liberalizmus (ez utóbbi nyilván az előbbi iránt mindmáig lobogó szenvedélyétől fűtve) a történelem legiszonyatosabb vérfürdőjét nem akarta észrevenni. Mellesleg — ha csak hazai közelmúltunkat tekintjük — mindmáig így van! Ennek a mérhetetlen cinizmusnak egyébként szomorú bizonyítékait szolgálhatják azok az orosz írók, akik műveikben feldolgozták a szovjet szocialista pokol történetét. Szolzsenyicin Gulagjában hányszor panaszolja szomorúan, hogy a Nyugat humanizmusa, szolidaritása, diktatúraellenessége stb. mennyire szelektív, hogy mennyire negligálta tíz- és tízmilliók szenvedéseit, kiirtását. De megkérdezhetjük Safarevicset is, aki a 40-es években a Szovjetunióba látogató nyugati notabilitá- sokról ezt írja: „...érződött, hogy inkább meghalnak, de »teljesítik kötelességüket«, és nem látják és nem hallják meg, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva nem illet meglátniuk és meghallaniuk. És úgy utaztak vissza, hogy nem is vették észre, hogy életünkből híres színészek, írók, tudósok, színházak, tudományos iskolák, egész köztársaságok és népek tűnnek el.” Vajon miért van ez így?... Miért csak egy irányba néz szigorú tekintetével a Liberális Justitia? Azért-e, mert prosti- tuálódott, vagy mert eredetileg is kancsal volt?... Vagy éppenséggel pofonegyszerű dologról volna szó? ...Tudniillik arról, hogy eme eszmeiség aktuális tulajdonosainak érdeke, hogy a Nagy Mészárszék hét évtizedes, a fél világra kiterjedő, több tízmillióval mérhető emberáldozata ne derüljön ki, vagy ha mégis, megmagyarázható legyen némi bagatellizálással, a bűnök elfeledésével (éppen ellenkező technikával és taktikával, mint a másik irányban). És ezzel már meg is érkeztünk napjaink hazai politikai arénájába, ahol ugyancsak liberálisok és ex-vörösök szerelmi affinitásának lehetünk tanúi, ahol nem megy az igazságtétel, ahol a hóhér már ismét fenyegeti egykori áldozatát, ahol azok gazdagodnak, akik a jelenlegi csődtömeget 45 éven át felhalmozták, akik... és így tovább. Üdvös volna, ha liberális uraimék egyszer alaposan megmagyaráznák ennek a népnek vonzalmaik, szenvedélyeik természetét, az egész XX. századi baloldalhoz való viszonyukat és egyáltalán motívumaikat. Hogy legalább megérthessük őket. Kajetán Endre
