Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-12 / 187. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP KÁRPÓTLÁS 1993. AUGUSZTUS 12., CSÜTÖRTÖK 5 Mennyit ér egy aranykorona? A törökbálinti példa Jól jártak, mert megegyeztek 1992. augusztus 25-én Vasad beírta magát Pest megye legújabbkori történetébe. Ezen a napon tartották a megyében az első földárverést. A Kossuth Szakszövetkezet területéből 65 aranykorona értékű földterület került kalapács alá, s a két licitáló a lehető legalacsonyabb áron, aranykoronánként ötszáz forintért juthatott a kárpótlási területhez. A sikeres vasadi kezdés jól példázta, hogy a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal tájékoztató fórumai, előzetes próbaárverései elérték céljukat. A kárpótoltaknak sikerült megérteniük, az első hallásra talán bonyolultnak tűnő licitálási rendszert. Az árverés biztosítja az egyenlő esélyeket a kapósabb földterületek megszerzéséhez, ugyanakkor arra is lehetőséget teremt, hogy szerencsés megegyezés esetében egy- egy település lakói akár az egykor elvesztett földterület duplájára tegyenek szert a törvényben megszabott minimális — aranykoronánkénti ötszáz forintos — áron. A vasadiak önmérsékletre intő példáját sok településen követték. A törvényben meghatározott minimális áron jutottak földhöz Apolkán, Újlengyelen, Apajon, Vétségén, Lóréven, Káván, Cegléden, Domonyhan, Kartalon és még számos helyen. A Budapesthez közeli árveréseken persze a másik végletre is volt példa. Biatorbágyon, Kiskunlacházán, Alsónémedi- ben már ezer forint felett alakult egy aranykorona értéke, de Bugyiban megközelítette, Bagón meg is haladta az ezerötszáz forintot. Nagykőrösön a Mészáros János Mgtsz földje kapósnak bizonyult, a 9741 aranykorona kétezer forintos átlagáron került kilenc- venhét licitáló tulajdonába. Ennél is magasabbra szökött az ár Vecsésen (2800 Ft), Soroksáron (3000 Ft), Gombán (4000 Ft), Budaörsön (4500 Ft), s a 95 ezer forintos rekordot Budapest XI. kerületében és Törökbálinton „állították fel” az árverők. Nagy értékű területekre általában többen tettek szert, mivel viszonylag kis földdarabokról volt szó, a licitálók ezekben az esetekben néhány aranykoronányit — Törökbálinton mi- dössze felet — mondhattak magukénak. A hivatal jegyzőkönyvei szerint arra is volt példa, hogy a főváros területén viszonylag olcsón lehetett földet szerezni. A Magyar— Bolgár Mgtsz területéből 166 aranykoronát vettek meg kilencvenkilencen, a Petőfi Mgtsz területéből 392 aranykoronát vásároltak harminchétén, s a licitáláson kialakult ár egyik helyen sem haladta meg az aranykoronánkénti ezer forintot, mivel az árverezők megegyeztek. Eddig a megyében több mint háromszázhúsz árverést bonyolítottak le a kár- rendezési hivatal munkatársai, s ezek eredményeként 662 ezer 33 aranykorona értékű föld került régi-új gazdájuk birtokába. A licitálásokon földhöz jutottak számára — pontosan nyolceze- rötszáztizenhárom — kiteszi egy kisváros felnőtt lakosságát. A kisebb-nagyobb földbirtokokért 474 millió forint névértékű kárpótlási jegyet adtak. A számokból kitűnik, hogy — a néhány kirívóan magas licitálási ár ellenére — a kárpótoltak nagy többsége ezer forint körüli áron jutott földhöz, így e legújabbkori földosztás sokszor nagyobb darabot juttatott, mint amennyit az előző rendszer elvett. Az eddigi árverések tapasztalatai azt mutatják, hogy a kárpótoltak a saját és egymás érdekeit figyelembe véve licitálnak, s minden bizonnyal hasonlóképpen tesznek azok is, akik ezekben a napokban vagy a közeljövőben kapják meg kárpótlási jegyeiket. A licitálásba később bekapcsolódók számára az úgynevezett „kettes földalapot”, az állami gazdaságok területeiből biztosított birtokrészeket tartalékolják. Z. B. Anna néni kapja az ötvenezredik határozatot Már a vagon előtt A Vecsésen élő özv. Magyar Imréné megyénkben az ötvenezredik, akinek kárpótlási igényét jogosnak ítélte a hivatal. Az erről szóló határozatot és a kárpótlási jegyeket holnap kis ünnepség keretében veheti át a hivatal Kecskeméti úti központjában. Amikor a postást is megelőzve kopogtatok a hírrel Anna néni Dózsa György úti fagy- laltozójának ajtaján, az idős asszony szívélyesen invitál, a sűrűn érkező vendégektől pedig rendre türelmet kér. Anna néni sváb családból származik, nagyszülei még alig tudtak magyarul, gyerekei viszont már a német nyelvet törik. A háború után édesapja, Frühwirt János is a kitelepítendők listájára került, az utolsó pillanatban a határon azonban kiderült, hogy mégsem kell elhagyniuk az országot. Már a vagon előtt álltak, amikor megtudták, hogy hazamehetnek. — Szüleim nem voltak tagjai egyetlen pártnak sem. talán ennek köszönhető, hogy megváltoztatták a kitelepítési határozatot — emlékszik a keserves időre. A hazatérés szomorú emlékeket hagyott az akkor 12 éves Anna néniben. Mint mondja, szép tomácos házukba néhány napos távollétük alatt beköltözött egy idegen család, ők pedig földönfutók lettek saját falujukban. Öt évig éltek albérletben, a családfő a határban még megmaradt földjüket művelte. — Ez volt az egyetlen megélhetési forrásunk. Később ezt is államosították, így édesapám napszámosként kőművesekhez szegődött. Rengeteget dolgozott, míg megvásárolhattuk Dózsa Gyögy úti házunkat. Segítségre senkitől sem számíthattunk, a régi ismerősök többségét ugyanis kitelepítették, akik pedig itthon maradhattak, szintén nehéz helyzetbe kerültek. Anna néni, miután férjhez- ment, elköltözött a szüleitől. Férjét kiváló kőművesnek tartották, rengeteg megrendelést kapott, így ő maga otthon maradhatott, vezethette a háztartást. Miután megözvegyült, családfenntartóvá vált, egy vecsési bolt üzletvezetője lett. Megtanulta a kereskedés fortélyait, így nyugdíjazása után bátran belevágott saját üzletének kialakításába. A álltak... fi spi mi \ ■Ä»“ 1úLz, \ H/Ü: V ■ iAÍ ' \ 1 fi fc i ZM Özv. Magyar Imréné lakás- vásárlásra szeretné felhasználni a kárpótlási jegyét Hancsovszki János felvételei fagylaltozó nyáron szép forgalmat bonyolít, de van is helye a nyugdíjat kiegészítő bevételnek. Folyamatosan támogatja a gyerekeit. — A kárpótlási jegyeket lakásvásárlásra szeretném felhasználni, mert egymagámnak túl nagy a Dózsa György úti ház. Azt majd a gyerekeimnek adom, és rájuk bízom a döntést, hogy eladják, vagy valamelyikük odaköltözik. (r. z.) Kinek az érdeke szenved csorbát? Sorshúzás pártatlan kezekben Úgy tűnik, továbbra sem lesznek jobb helyzetben azok a kárpótlásra jogosultak, akik földjeiket annak idején a főváros közelében vesztették el. A kollektivizálással kialakuló termelőszöve- tetkezetek és állami gazdaságok magukba szippantották azokat a kisebb-nagyobb földterületeket, melyeket sok generáción keresztül gondos gazdakezek ápoltak. A falvak lakossága pedig elkeseredésből és talán a jobb jövő reményében is a fővárosba vándorolt. Ma ezek az emberek és utódaik az új törvényeknek köszönhetően visszakaphatják elveszített jussukat. A parlament tavaly decemberben törvénymódosítást fogadott el, melynek az volt a célja, hogy feloldja azokat a feszültségeket, melyek a fővároshoz közel eső településeken, illetve a kollektivizálás idején budapesti kerületté lett falvakban halmozódtak fel. A törvénymódosítás előnyöket biztosított a települések őslakosai számára, hiszen ők tulajdonképpen csak lakhelyükön juthatnak földhöz. A kárpótlásra jogosult fővárosi lakosok azonban nemcsak ott kaphatnak földet, ahol azt elvették tőlük, hanem lakóhelyük — tehát Budapest — területén fekvő parcellákat is igényelhetnek. Ez a helyzet ma is, hiszen a törvénymódosítás soha nem léphetett életbe. A módosítást az ellenzék sugallatára néhány hónappal megalkotása után az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte, mivel diszkriminatívnak találta a fővárosi lakosokkal szemben. Azt, hogy a döntés hatására kik kerültek valójában hátrányos helyzetbe, a gyakorlat ékesen bizonyítja. A napokban zajlik Törökbálinton a földkárpótlás. Mivel a helyi állami gazdaság központja Budapesten van, az árverésen a fővárosiak is részt vehettek. Ott is voltak szép számmal, sok kárpótlási jeggyel. A licitálásra kerülő kárpótlási terület pedig mindössze negyvenhektáros. Sajnálatos, de valóság, hogy sokan csak úgymond „próbálkozni” mentek, remélve, hogy számukra is jut egy-egy darabka az értékes parcellákból. Jól tudják ők, hogy fejlesztési területről van szó. Az emberek egyre leiemé nyesebbek, ami alapjában véve nem baj. De vajon mi lesz azokkal a helyi földigénylőkkel, akik semmi mást nem akarnak, mint újra gazdálkodva, nemzedékről nemzedékre örökíteni a termőföld szeretetét? (feke) Les ti János elégedett Nem fellebbez, árverezhet Lesti János tápiószecsői lakos tegnap Budapestre utazott, hogy felkeresse a Pest Megyei Kárrendezési Hivatalt. Arról szeretett volna felvilágosítást kapni, mikor kapja meg a kárpótlási határozatot. Augusztus 23-án lesz földárverés a falujában és szerette volna, ha addigra a birtokában vannak' a kárpótlási jegyek. Lesti János megtudta, hogy a hivatal már elküldte a határozatot, amely csak a huszonöt napos fellebbezési határidő leteltével válik jogerőssé. Utazása mégsem volt hiábavaló, a kárrendezési hivatal munkatársai ugyanis felvilágosították, hogy amennyiben lemond fellebbezési jogáról, akkor meggyorsul az ügyintézés, és még az árverés előtt megkaphatja a kárpótlási jegyeket. A tápiószecsői férfit arról kérdeztük, elégedett-e a hivatal határozatával. — Számítógépen megnézték az adatokat, ezek szerint nyolcvannyolcezer forint értékű kárpótlási jegyre vagyok jogosult. Én ezzel elégedett vagyok, nem kívánok fellebbezni, és amint kézhez kaptam a határozatot, ismét eljövök, és lemondok a fellebbezési jogomról, fgy a hivatal munkatársai szerint a jövő héten szerdán vagy csütörtökön felvehetem a kárpótlási jegyet a Budapest Bank Kertész utcai épületében. — Saját jogon kapott kárpótlást vagy örökösként? — Az édesapámtól vették el a földet a téeszesítés idején. Megváltást fizettek érte, így vesztette el édesapám a tulajdonjogot. Ezután kapok most kárpótlást, aranykoronánként ezer forintot. — Gondolkodott-e már azon, mihez kezd a földdel? — Még nem dőlt el, hogy földet veszünk-e érte, ezt a család közösen fogja eldönteni. De szeretnénk, ha az árverés idejére már birtokunkban lenne a kárpótlási jegy. Ha úgy döntünk, hogy földet vásárolunk, akkor egyelőre bérbeadjuk. —Nincs olyan szándéka, hogy a földből szeretne megélni? — Bár fiatal koromban végeztem mezőgazdasági munkát, már negyvenkét éve az iparban dolgozom. Másfél évem van a nyugdíjig, ezért most nem szeretném otthagyni a munkahelyemet. Hogy nyugdíjas koromban mivel fogom tölteni üres óráimat, még nem tudom. Az is lehet, hogy földet fogunk művelni a feleségemmel. Ő egyébként talán még nálam is jobban szeret kertészkedni. A ház körül most is mindent megtermelünk, zöldségboltban semmit nem vásárolunk. H. Cs.
