Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-12 / 187. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÁRPÓTLÁS 1993. AUGUSZTUS 12.. CSÜTÖRTÖK Sztáray Mihály: szeptembertől napi három árverés Pest megyeiek a fővárosban is licitálhatnak Késő estig tarott a Budakeszi Földszövetség legutóbbi második közgyűlése, amelyen a kárpótlásra jogosult, és földet igényló' helybéliek az eredményes licitáláshoz kaptak hasznos tanácsokat. A vendég, dr. Sztáray Mihály, a Pest Megyei Kár- rendezési Hivatal vezetője jó hírrel érkezett erre az alkalomra. Elmondta, hogy a kárpótlási igények nagy részét már elbírálták, s jól halad az árverésre bocsátott földek kijelölése is. A szakember szerint már az első licitáláson a helyi földalap 70 százaléka találhat gazdára, s ez elősegítheti, hogy ősszel békés, jó hangulatú árverést tartsanak. A helyzetet csak az nehezíti, hogy Budakeszin más-más jogcímen többen is igényt tarthatnak egy- egy területre. A kitelepített német nemzetiségűek és a helyükre költöztetett felvidékiek, erdélyiek éppúgy jogosultak a kárpótlásra, mint azok a ma már Budakeszin élő emberek, akiktől az államosítás során az ország más régióiban vettek el földeket és egyéb vagyontárgyakat. Rajtuk kívül budapestiek megjelenésére is számítani lehet, ugyanis Budakeszin olyan táblák kerülnek kalapács alá, amelyeket a főváros területén is földdel rendelkező Kertészeti Egyetem Tangazdasága művelt mostanáig. Az eredményes árverés feltétele ezért elsősorban az, hogy a majdani licitálók előzetes egyeztetéseken tisztázzák igényeiket, s a főrvárosiaknak is elfogadható területeket ajánljanak fel. A fórum után dr. Sztárai Mihályt megkérdeztük, mekkora hányadát árverezték el mostanáig a megyében kijelölt földeknek. — Az eddigi több mint 330 licitálás eredményeként 40 százaléka gazdára talált az árverésre bocsátott területeknek. Ez országosan is jó aránynak számít, ennek ellenére elképzelhető, hogy szeptembertől naponta három árverést kell tartani. Év végéig összesen ötszáz licitálást tervezünk. — Több olyan település van, ahol elmaradt a már meghirdetett árverés. Mi indokolta a halasztást? — Hadd válaszoljak konkrét példával. Zsámbékon a meghirdetett licitálás előtt három hónappal az igények 65 százalékát már elbíráltuk, később azonban olyannyira lelassult ez a folyamat, hogy az árverés időpontjához közeledve még nem volt meg a kívánt 70 százalék. Ilyen helyzetben a még kárpótlási jegyre várók érdekében a halasztás mellett kellett döntenünk. Később természetesen minden nehézség nélkül megtarottuk a licitálást. — Okoz-e valamilyen gondot a hivatalnak, hogy a fővárosiak ügyeit is intéznie kell? — Nem, hiszen mi amúgy is találkozunk a megyében budapestiekkel. Az is enyhít a gondokon, hogy a Sasad Rt. és a Rákosmezeje Rt. klasszikusan fővárosi területeit is ár- vereztetjük már. Itt egyébként fordítva érvényesül a jogosultság, hiszen a megye kisebb településeiről is jöhetnek licitálni a kárpótlási jeggyel rendelkezők. Persze csak abban az esetben, ha az adott településen van földje a fővárosi gazdaságnak. (r. z.) Még ötvennyolc aranykorona visszajár Okos paraszt nem válik meg a földtől A rádió a nyolcórás híreket mondja, de csak a gazdaasz- szonynak, a gazdának híre- hamva sincs az Ácsai portán. — Hol él maga lelkem?.— csodálkozik rám Ácsai néni. — Az uram ilyenkor már rég kint van a földeken, s ha igaz, most nyúl a kenyérért, hogy megszalonnázon. Szabadkozom a kései érkezésért, meg a feltételezésért, hogyan is képzelhettem, hogy Ácsai Miklóst nyár derekán, dologidőben otthon találom. Igaz, nem is olyan régen még az volt szokásban, hogy a tsz- tagok a tsz-földre csak azután mentek ki, miután egy sort el- kapálgattak a ház melletti kiskertben. Elköszönök hát, majd megyek a megadott irányba. Al- sónémedit elhagyva homokos út kanyarog a magas jegenyék között. Az út mentén mindenütt szorgosan dolgoznak, ki a burgonyát szedi fel, mások a zörgő babhüvelyeket gyűjtik gyékénygarabolyba. Ácsai Miklós a főzni való, zsengés tengerit töri, kupacban állnak a vajsárga csövek. — No, látja, ezt is megérte — mondom köszönés után. — Februárban maga még kételkedett, nem hitte, hogy megkapja a régi földjét. — Ez nem az — int a tengeritáblára. — Ez a fiam földje, az enyém arrébb van. Még pontosabban az a föld, amit néhai Borbély Mihály uram adott a lányával a vejének. Mint kiderül, a ’60-ban eltizedelt földekből az idén márciusban megtartott földárverésen még csak a hozományként kapott tagot szerezte vissza a család, nyolc hektár szántót, 106 aranykorona értékben. — Még van 58 aranykorona járandóságunk, meg 354 ezer forint értékű részaránytulajdon. Az utóbbi fejében egy öntözőberendezést kértem a szakszövetkezettől, várom, hogy megszavazza a tagság. — A már visszakapott nyolc hektáron mit termeszt? — Silótengerit. Sokáig fontolgattam a fiaimmal, hogy mit vessünk tavasszal. A gazdák nagy része búzát, árpát, tengerit vetett. Gondoltam, abból sok lesz a termés, nehéz lesz eladni. Viszont a szakszövetkezet tehenészete nincs ellátva elegendő takarmánnyal. Sikerült szót értenünk, az egész termést átveszik. Szerencsére a siló nem sínylette úgy meg az aszályt, mint a gabona. — Maguknak azzal is szerencséjük van, hogy időben szereztek traktort, meg egyéb gépeket. Ráadásul ott van a két ló, Bolygó és Tangó. Maga mondta a télen, csupán azok megérnek kétszázezer forintot. — Szerencse? Az ember a maga szerencséjének a kovácsa. Mi mindig megfogtuk a pénzt, nem kótyavetyéltük el felesleges dolgokra. Én is mondhattam volna, amikor kézhez kaptam a kárpótlási jegyeket: no, anyjuk, most veszünk színes tévét, flancos mosógépet — mint teszik azt mások. Nekem az apám a példaképem. Három kataszteri holdat jussolt, úgy tornászta fel magát 38 holdra. Kemény, szívós munkával. Soha nem hallottam panaszkodni az aszályra, a maga tehetetlenségéért nem okolt másokat. Bárhogy is megszorult, a földhöz nem nyúlt. Azt mondta: az okos paraszt csak akkor válik meg három holdtól, ha holtbiztos abban, hogy a földért kapott pénz fialni fog, s a három hold árából hatot vesz. —Azt mondják, régen köny- nyebb volt hitelt szerezni... — Én úgy mondanám, ha volt tulajdon, volt hitel is. Egyelőre minden csak alakulófélben van, nem biztos, hogy mindenkiből sikeres gazdálkodó lesz, aki most nagy andunggal felcsapott magángazdának. Nézze csak meg hány kft. alakult, és menynyi maradt belőlük talpon. Vagy mert csalnak, vagy mert nem értenek a dolgukhoz. A hitelezők is megérzik ezt a bizonytalankodást, s óvatoskodnak, ha pénzt kérnek tőlük. Ácsai Miklós 71 éves, hat osztályt végzett, közgazdászától nem tanult. Életében kevesen kérdezték meg a véleményét, kivált azok nem, akik országos dolgokban döntenek. Pedig nem ártana egyszer meghallgatni, például a parlamentben... Matula Gy. Oszkár Megkérdeztük Mi a véleménye a hivatal munkájáról? A kisgazda 36-ok frakciójának tagját, Dragon Pált, Pest megyei országgyűlési képviselőt arra kértük, értékelje a kárrendezési hivatal kétéves tevékenységét. — Munkájukat figyelemmel kísérem képviselőként és kisgazdaként, hiszen sokszor szervezünk olyan fórumokat, ahova meghívjuk a szakértőiket. Bármikor kértük őket a részvételre, az osztályvezetőtől az előadóig mindenki szívesen jött. Ráadásul munkaidő után, térítésmentesen vesznek részt a sokszor késő éjszakáig tartó vitákban. Éehet, hogy másoknak akadnak rossz tapasztalataik, hozzám nem jutott el ilyesmi. Egyébként éppen tegnap jártam a hivatalban és örömmel értesültem arról, hogy az idei, törvény által megjelölt programtervüket szeptember elejére 95 százalékban teljesíteni fogják. Szerintem munkájuk lendületesen folyik, korszerű számítógép- rendszeren pontos az adat- feldolgozásuk. Kimagasló emberi és hivatalnoki munkát végeznek, elég ha csak a napi ügyfélfogadásra gondolunk. Az utóbbi századok legnagyobb tulajdon- rendezése folyik napjainkban, és ennek sikeréért emeltünk szót a pótköltségvetés tárgyalásakor. Lehetővé kell tenni, hogy megkapják azt a támogatást, ami a működési feltételeikhez szükséges. Az árverések rendben történő lebonyolítása érdekében, és a kárpótlásra várók érdekében. A gond az, hogy sok helyen nem sikerültek a kijelölések, vagy a kárpótlásra jogosultak, vagy maga a kárpótlási hivatal emelt törvényességi óvást. Például az Óbuda téesz esetében, ahol a kárpótlásra kijelölt rész nem felelt meg a törvényességi előírásoknak. A munkájuk első fázisának lezárulása után, újabb komoly feladatok várnak rájuk. Én csak azt kívánom, hogy legyen erejük, egészségük, kitartásuk és türelmük, hogy ugyanilyen következetesen folytathassák tevékenységüket. (b. cs.) Az ügyfél az első' Szakértelem és számítógép segíti munkájukat Naponta átlagosan kétszázötvenen keresik fel a Pest Megyei Kárendezési Hivatal ügyfélszolgálati irodáját. Korábban volt olyan nap is, hogy kilencezer ember fordult meg az épületben, igaz, a fővárosi és az országos hivatal ügyintézése is itt történik. Most, a kárpótlás előrehaladtával a forgalom némiképpen csökkent, kevesebben fordulnak a hivatalhoz ügyes-bajos dolgaikkal. De még ma is sokan kémek felvilágosítást arról, hol tart az ügyük, és milyen papírokat kell még beszerezniük a határozathozatalhoz. A hivatal Kecskeméti utcai épületében kényelmes körülmények között felkészült szakemberek várják az ügyfeleket. Minden adatot számítógépre visznek, ez meggyorsítja az ügyintézést. Elég betáplálni az illető nevét és lakcímét, máris megjelenik a monitoron minden vele kapcsolatos információ, még az is, személy szerint ki hozta a határozatot. A Pest megyei lakosokkal a 14-es és a 15-ös ablaknál két ügyintéző foglalkozik. Aki csak azért jön, hogy megtudja mikor várható a határozathozatal, a 16-os és a 17-es ablaknál kap felvilágosítást. De bárki bármilyen kifogást emel a határozattal kapcsolatban, vagy valamit nem ért, azonnal felszólnak telefonon a szakértőnek. Ha nagyon sok az ügyfél, akkor is elég egy telefon, és máris többen besegítenek a munkába. Ebédidő nincs, és négy órakor a hivatali idő lejártakor sem küldik ki az embereket. Hrkaj Pál főtanácsostól megtudtuk, hogy leggyakrabban hiánypótlás miatt keresik fel az emberek az ügyfél- szolgálati irodát. Mindenkinek két felszólítást küldenek a különböző okiratok, igazolások pótlására, a másodikban már azt is megjelölik, hogy milyen iratokat lehet beszerezni. Csak ha a második felszólításban szereplő határidőig sem juttatják el az érintettek a szükséges iratokat, akkor hozhatja meg az elutasító határozatot a hivatal. De még ebben az esetben is fellebbezhet az ügyfél, ha időközben a birtokába került olyan okmány, amely igazolja, hogy jogosult a kárpótlásra. Azért van szükség ilyen körültekintő és megfontolt ügyintézésre, mert nagyon sokan azt sem tudják, hol lehet beszerezni az iratokat és melyik földhivatalhoz tartoznak. Egyébként a hivatal dolgozói más megyéket érintő ügyekben is adnak felvilágosítást, hiszen nem várható el az ügyféltől, hogy több száz kilométert utazzon, amikor általános jellegű kérdésekre szeretne választ kapni. Halász Csilla
