Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-12 / 187. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 12.. CSÜTÖRTÖK Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nyilatkozata Vizsgálják ki az ügyet! vagy nem bombázni? A Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) sokasodnak az állásfoglalások azokkal a tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyeket Tokay György. Borbély László és Frunda György RMDSZ- politikusok 1992 eleje óta amerikai közvetítéssel titokban folytattak a román kormányzat képviselőivel. A „hármak” eljárásának bírálata együtt jár Tőkés László irányvonalának és megnyilatkozásainak helyeslésével. A Romániai Magyar Szó tegnapi számában közölte az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű RMDSZ-frak- ció nyilatkozatát, amely megállapítja: „Aki legitim felhatalmazás nélkül — és titokban — egyezkedik, az árulást követ el.” A frakció követeli a Tokay—Borbély— Frunda hármas titkos megbeszélései valamennyi dokumentumának és jegyzőkönyvének átadását, a tárgyalások felfüggesztését, egyben felhívja az RMDSZ-beli Szövetségi Képviselők Tanácsát, vizsgálja ki az ügyet, szabályozza és pontosítsa a tisztviselők és testületek státusát, a belső tájékoztatás rendjét. Az RMDSZ bukaresti központjához 155 aláírással Székelyudvarhelyről, 244 aláírással Csíkszeredáról állás- foglalások érkeztek, amelyek helyeslik Tőkés László A Hatalom uszályában című cikkében a napokban kifejtett tételeket, elítélik a három parlamenti személy tevékenységét és nyilatkozatát, egyben a bukaresti magyar nyelvű lapot, a Romániai Magyar Szót is, amely előbb adott helyet a „hármak” véleménynyilvánításának, mint az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tőkés László püspök fejtegetéseinek. Bombázni Európa már a kezdeteknél cső- dött mondott Bosznia ügyében — mondta kedd este Bécsben Peter Hohenfellner, Ausztria ENSZ-nagykövete az osztrák televízió Zeit im Bild című műsorában. — A NATO-tagállamok eltérő nézeteket vallanak a boszniai beavatkozást illetően — hangsúlyozta a diplomata. Az orosz álláspontról szólva Hohenfel- ler kifejtette: Moszkva rugalmassága a nullára csökkent. — A NATO-n belül három csoport van — állította a poliCastro kínja Két amerikai olajtársaság is megtagadta, hogy kerozinnal lássa el Fidel Castro repülőgépét a kolumbiai Cartagena repülőterén — jelentette az AFP a helyszínről. Az eset annál is kínosabb, mivel a KKP főtitkára azért utazott oda, hogy magánlátogatáson találkozzék César Gaviría kolumbiai köztársasági elnökkel. tikus a szövetség habozását magyarázva. — Nagy-Britan- nia, Franciaország és Spanyol- ország attól tart, hogy a Balkánon állomásozó kéksapkásai is a légitámadások célpontjaivá válhatnak, ezért hevesen ellenzik az akciót. A második csoport, ide tartozik Németország is, a célzott légi csapások mellett foglalt állást. Az Egyesült Államok „energikus fellépést” javasolt, ezt azonban nem tudta elfogadtatni a szövetséggel. Az első csoport katonai aggályaihoz politikai Az ENSZ-nek és a vezető államoknak előbb-utóbb tenniük kell valamit, hogy mentsék saját elveiket és hogy mentsék önmagukat, de a háború még akkor is sokáig fog tartani; csak Bosznia—Hercegovina teljes demilitarizálása hozhatja meg a békét. Lehetokok is társulnak — fejtegette Hohenfellner. — Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár még nem adta fel a reményt, hogy David Owen és Thorvald Stoltenberg mégis sikert érhetnek el a béketárgyalásokon — tette hozzá. — Oroszország kül- és belpolitikája között nyilvánvaló összefüggés fedezhető fel. A Ruszlan Haszbulatov vezette parlament erős ellenállása erősen korlátozta Borisz Jelcin elnök és kormánya politikai rugalmasságát. séges a bosnyákok és horvá- tok közös állama, és építeni lehet Tudjman horvát államfő realista voltára — jelentette ki többek között Alija Izetbegovic boszniai elnök a Der Standard című bécsi lap tegnapi számában megjelent interjújában. A nagyvilág hírei IC Előzetes megállapodást kötöttek egymással a hadviselő felek katonai főnökei Szarajevóban a tűzszünetről, amely a politikai megoldás nyomán lépne majd életbe. Jk Több orosz és kazah határőrt ejtettek fogságba, hurcoltak Afganisztánba az afgán fegyveresek kedden. A tadzsik külügyminisztérium tegnap közleményben tiltakozott Kabulnál. lé Az Egyesült Államok kiterjedt hírszerző tevékenységet folytatott második világháborús szövetségesei ellen is — írja a tegnapi számában a The New York Times. Jé Romániában, a Brassó megyei Feketehalom és Höltövény között földrendezési munkálatok közben több mint százötven darab, második világháborús amerikai, angol és német bombára bukkantak. Izetbegovic véleménye szerint A Nyugatnak tennie kell valamit VÉLEMÉNY A kalauz üzenete Polgári neveltetésemnek megfelelően először is elnézést kérek az olvasótól, hogy előhozakodom vele: hajdanában írtam verseket. Egyszer például ezt: Üzenet Üzenem, hogy sárosak az utcák; üzenem, hogy sokat fúj a szél; hogy nem érzem a ködöt, pedig ősz van; hogy ezerből ha egy ember is él. Üzenem, hogy feszülnek a pántok, a városszéli híd faelemén; üzenem, hogy össze akar dűlni, hogy egyre mélyebb minden repedés. Üzenem, hogy tegnap is kiraktak opálüveggel utcát és teret; üzenem, hogy rádűlök a falra, és ezután már nincs több üzenet. E vers ismertetése némi magyarázatot igényel, ám mielőtt ezt megtenném, előhozakodom azzal is, hogy első szerzői estemet Devecseri Gábor vezette be, mely bevezető később a Baranyi Ferenc szerkesztette Magyar Ifjúság irodalmi rovatában jelent meg. Devecseri Gábor, a költő és műfordító, a Nagy Tanár bevezetőjét így kezdte: „Vödrös Attila tehetséges költő és rokonszenves ember. Sietve hozzáteszem, nekem rokonszenves...” A dolgokat így végiggondolva, ma már szinte restell- kedem is ezzel előhozakodni, de mégis kénytelen vagyok, hiszen a legnagyobb példányszámú napilapunkban az ellenzék egyik ékesszóló tollnoka a következőket írja Búcsú Chrudinák Alajostól című levelében. A nagy búcsúzkodás közepette a Panoráma főszerkesztőjének csak úgy odaveti: „Én viszont naivan ma is azt vallom, ott lett megint a dolog végzetesen elhibázva, amikor magatok közé engedtétek a Kosa Csabákat, Vödrös Attilákat, Stolmár G. Ilonákat, velük ugyanis már csak azért sem lehet szót érteni, mivel nagyon kevés szót értenek. Mégis, hűségük okán, ugyanúgy megkapták a lehetőséget, mint az 1949-ben vállalatvezetőnek behívott, már említett, megbízható kalauzok.” Nos, egyáltalán nem mondhatom, hogy megtisztelve érzem magam attól, hogy Farkasházy nem feledkezett meg rólam, pontosabban rólunk, hisz Vödrös Attilákat emleget Chrudinákhoz írt eszmefuttatásában. De ha már megtörtént a dolog abban a nagy példányszámúban, akkor engedtessék meg, hogy e kis példányszámúban mutathassak rá a szerző botorságaira. Először is fölteszem a kérdést, kik a Vödrös Attilák, így többesszámban? Netán azok a kollégáim, akik az Űj Magyar- ország című napilaptól, szám szerint tizenketten, követtek a Pest Megyei Hírlaphoz, olyanok, akik ott is és itt is velem együtt következetesen ragaszkodnak ahhoz, hogy „kalauzi tevékenységünknek” magyarnak és kereszténynek kell lennie. Tény, hogy ezen a téren annyi hántást sem engedhetünk meg magunknak mással szemben, mint amennyit velünk szemben (velem szemben) a Népszabadság szerzője megenged magának. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy semmibe révedő tekintettel, bambán, ahogy Farkasházyék a keresztényi alázatot nyilvánvalóan értelmezik, szemléljük a mindennapok eseményeit. Igenis érzékenyen reagálunk az ilyenfajta dühödt kitörésekre, s azokra a demagógokra, akiknek nemcsak a szavaikat értjük, de azt is, mi mozgatja őket, mi az a cél, amelyet ismételten el akarnak érni. Jól tudjuk, bármely pillanatban szívesen megkaparintanák Magyarországot. Ám visszatérve ahhoz, hogy ismerjük-e a szót, lehet-e velünk szót érteni, csupán azt mondhatom, nagyon is lehet. De megkívánjuk, hogy akik velünk szót kívánnak érteni, lehetőleg tisztán ejtsék ki a szavakat, úgy, hogy azok akkor, sőt napok vagy évek múlva is ugyanazt jelentsék. Ilyen szó például az itthon. Mi ugyanis ebben az országban úgy érezzük, hogy itthon vagyunk, ez az ország a miénk. Engem erre tanított az édesapám, a hajdani pápai diák, aki ugyancsak sok viszontagságon ment keresztül, mert megpróbálták őt hazájától megfosztani azok, akikről egyszer azt írta a költő: „Svábokból jött magyaroknak én nem vagyok magyar?”. Pontosabban ezt az idédzetet — bocsánat, Ady Endre! — így kellett vona átírnom: Svábokból jött magyaroknak én lennék villamoskalauz? Azonnal bocsánatot is kérek a sváboktól, hogy Farkasházy urat közéjük soroltam, ha csak egy könnyed poén erejéig is. Nevezett úr ugyanis feltehetően nem sváb. A „Vödrös Attilák” közé sorolja tán Farkasházy úr azokat a kitűnő szerzőinket is — Benedek István, Fekete Gyula, Sándor András, Jelenits István, Keszthelyi Ferenc, Sándor György, Döbrentey Kornél, Nagy Gáspár... —, akik — villamoskalauznak villamoskalauz a barátja alapon —.ritkábban vagy gyakrabban, de lapunkban (és szinte már csak lapunkban) fejtik ki véleményüket. Igen, kalauzok ők, de nem olyanok, amilyennek a Népszabadság cikkírója jelöli. Révkalauzok. Azok, akik bekísérik a nyílt tengerről a biztos kikötőbe a hajót. Nemegyszer veszélyes zátonyok között. A révkalauzok munkája szaktudást igényel és kiszámított, pontos manőverezést. Ez a pontosság a felsorolt szerzők műveiből ugyanúgy nem hiányzik, mint az a fajta tisztesség, jóakarat, amely nagyon nagy hiánycikk a magát liberálisnak mondó, ám attól nagyon távol álló újságírás számos művelőjétől. Értjük-e vajon a szavakat? Megnyugtathatom Farkasházy Tivadart, nagyon értjük. És azért értjük, mert mi szavainkat messzi-messzi évszázadokból örököltük. És örököltünk vele mást is. Ám ennek megértéséhez ismét jöjjön egy Farkasházy idézet: „... a Hócipőben kevés szerkesztői beavatkozásom egyike volt, hogy soha senki se vonja kétségbe Makovecz házait, Szörényi dalait, Balczó futásait... Se Havelt, Dubceket, Tőkést.” Kérem, mi ezeket a felsorolt dolgokat, illetve tiszteletre méltó személyeket nemhogy kétségbe nem vonjuk, hanem értjük őket, mint a szavakat. Értjük Makovecz házait, Balczó futásait, Szörényi dalait, és mi sem természetesebb, hogy magam is mint ősi református család sarja, nagyon is jól értem Tőkés Lászlót. Nagy baj, és semmi köze a liberalizmushoz, ha szerkesztői beavatkozás kell egy lapnál ahhoz, hogy mindezek ne legyenek kikezdhetők. De ez nem a mi dolgunk, ez a Hócipőé. Csinálják, ahogy lelkiismeretük diktálja. De mindazokra a magyar és keresztény érzelmű toliforgatókra, kik nem sorakoztak fel Farkasházyék mögé, mégsem illenék az a jelző, amely azokra a villamoskalauzokra, akik felkészültségükhöz képest sokkal nagyobb feladatra vállalkoztak 1949-ben. Meg is lett az eredménye. Ez az eredmény az a stílus, az a hang, amelyet a Népszabadságban Farkasházy Tivadar használ. Lelke raja. Krúdy Gyula egyik novelláját így kezdi: „Olyan hidegek jártak akkoriban a Nyírben, hogy a vencsellői kéményseprőt megették a farkasok.” A „Vödrös Attilák” — biztosíthatom Farkasházy Tivadart — abban reménykednek, hogy ilyen hidegek ebben az országban már soha nem lesznek, s ahogy a farkas már sose fogja megenni a vencsellői kéményseprőt, ugyanúgy a Farkashá- zyak sem tudnak már szétmarcangolni „kalauzokat”. Abban a régi versben azt írtam, hogy már nincs több üzenet. Most azt üzenhetem: midenfajta kihívásra válaszolunk, hiszen remény van arra, hogy a borzalmas diktatúra évtizedei után Magyarország valóban magyar lehessen. És ezt sem farkasok, sem Farkasházyak megakadályozni nem tudják. (Vödrös Attila)
