Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ 13 Rátelepedve-M Kénytelen vagyok )■<§& } „átérezni” az — oly annyira „ob- jektív” — politi­kai ellenzék aggodalmát: a kormány rátelepszik a sajtóra, kiváltképpen az úgynevezett elektronikus médiumokra... Erről naponta, ki-ki meggyőződhet, kora reg­geltől késő éjszakáig! En­gem például annyira elke­serít ez a helyzet, hogy a rádiómat hétszámra be sem kapcsolom, legföl­jebb naponta egyszer, a déli magyarnótaműsor alatt. Hiszen a hírmagyaráza­tok, a gazdasági elemzé­sek, a belpolitikai maga­zinműsorok (például a 168 óra!) mind a kor­mány „dicséretétől” han­gosak! Sokszor el is csodálko­zom, hogy jön ki egyálta­lán hang a készülékből, a ménkűnagy rátelepedés dacára? Ezért inkább a tv előtt ülök, amikor csak te­hetem, hiszen akkor képi úton is meggyőződhetek a kormány erőszakos tö­rekvéseiről. Igaz, a „Napkelte” című műsor nem közpon­ti irányítású közszolgálati média, de meg is látszik rajta! E műsorban versen­genek egymással ez elfo­gulatlan, tárgyilagos, fel­készült riporterek, a füg­getlenségben. Két ked­venc, sztárriporterem is van köztük, az egyiket már régen nem láttam, ag­gódom is érte, hogy talán megverette őt a Kacsa magazin szellemileg alul­táplált főszerkesztője?! A másik liblingem Forró Ta­más. Bár ama kérdésen, mit szeretek benne, igen­csak el kell gondolkod­nom. Végül is rájöttem: semmit, de azt nagyon! Legutóbb a július 29-i Napkeltében bizonyította ritka képességeit. A Kinn, pádon ezúttal Demszky Gábor főpolgár­mestert kínozgatta a má­zas mosolyú vallató. Ezút­tal jó vallatóhoz illetően, hagyta beszélni áldozatát. Nem ám úgy, mint' más­kor, mások (és olykor Forró úr is!) másokkal szemben, nyakra-főre a szavukba vágnak, kereszt­kérdések tömegével törde­lik a válaszokat. A leg­jobb esetben is cinikus mosollyal bólogatnak, majd következnek részük­ről a „de” és az „ámbár”, „ellenben” kötőszók sőt arra is volt már korábban példa, hogy egy pártelnö­köt erőnek erejével hege- dülésre akartak kényszerí­teni... S talán ugyanezt a val- latottat máskor, mások úgy próbálták magasztal­ni, hogy középiskolai ér­tesítőjének másolatát lo­bogtatva bizonygatták, hogy a bukás korábban nem volt idegen az életé­ből. Nos, Demszky úrral szemben — jelentem, tisztelettel — semmine­mű diszkrimináció nem történt! Forró úr, a neve­sebb eszmetársat megille­tő hódolattal (no és per­sze kellő függetlenség­gel!) dongta körül főváro­sunk első emberét, ritka közbeszólásaiban, sem az ellenkezésnek, sem a két­kedésnek nyoma sem volt. Természetesen, a Demszky kontra Antall, várnegyedi vitáról folyt a szó, a riporter részéről megértő mederben. Feláll­hatna már végre a kor­mány, és akár az asztalra is csaphatna, ahelyett, hogy kényelmesen, és egykedvűen rátelepedik a médiumokra! Brezovich Károly Vác Szakszervezeti miniszterek Meg kellett fogódzam a székben amikor a tv-ben hallottam, hogy a szak- szervezeti vezetők, — akiket minap választot­tunk érdekképviselőink­nek a nyugdíj és egész­ségbiztosításban — a mi­niszteri fizetéshez arányo­sított honoráriumot igé­nyelnek maguknak — má­sodállásban. A „főfej” a mindenkori miniszteri fi­zetés 90 százalékát, az „alvezérek” kevesebbet. Maga az a tény, hogy mi­niszterhez hasonlították magukat — felháborító. Ugyanis egy miniszter­nek a bolsevizmus által letaglózott magyar társa­dalom életrekeltésének ezernyi gondja szorong a fejében, nem kis felelős­séggel. Az általunk meg­választott „bizalmiak” fel­adatköre csupán a társada­lom által befizetett hozzá­járulások szétosztása. A fentiek szerint ehhez kitű­nően hozzá is fogtak elv­társi irányítással. S a ma­gyarázkodás — melyet szinte hülyéknek szántak: a funkcionáriusok majd annyit markolnak a hono­ráriumkalapból, ameny- nyit a lelkiismeretük meg­enged. (Csak a kalap ma­radjon!) Van még egy másik ka­lap is. A sajátom, ame­lyet meg kell emelnem Forgács Pál úr előtt, aki úgy megundorodott ettől az egész minősíthetetlen eljárástól, hogy inkább tá­vozik a „zenekarból”. A „nagy palóc” — Mikszáth Kálmán — sze­rint: „senki sem olyan de­mokrata, hogy maga úr ne szeretne lenni”. Úgy látszik ez a mondás ma is érvényes. Csépió' István Kismaros Elévült bűnök? Teljesen egyetér­tek Földes György nagykőrösi olvasó­juk július 16-án írott levelével. Ebben az áll, hogy az Alkotmánybí­róság szerint nincs jogunk megbüntetni a kommunis­ta hóhérokat. Nincs jo­gunk, mert közben eltelt 40 év és ezért ezek a bű­nök elévültek. A július 19-ei Pest Megyei Hírlap­ban azt olvastam, hogy a keletnémet Stassi-ügynö- kök közül csak a kishalak részesülhetnek közkegye­lemben. A nagyhalakra 15 év börtön is kiszabható, te­hát nincs elévülés. Ugyan­abban a lapban olvasom a cseh példát. A cseh tör­vényhozás szerint az elévü­lésnek csak akkor van he­lye, ha az állam a kérdéses időpontban jogállam volt. Az akkori állam a verőle­gényeket és halált kimon­dó tóráikat nem büntette, sőt pártolta őket és éppen ezért ez nem számítható bele az elévülési időbe. Tehát Magyarországon sincs értelme elévülésnek, mert Magyarország a kom­munisták 40 évébe sem volt jogállam. Ezt azért bá­torkodom megírni, mert 1956-ban a húgom fia, név szerint Burgermeisz- ter József és batárja 16 évesen csak kíváncsisko­dók voltak a Köztársaság téren. Ennek dacára meg­várták a kommunista bí­rák és hóhérok míg 18 éve­sek, azaz nagykorúak let­tek, és a gyűjtőfogházban ártatlanul felakasztották őket. Most a 31-es parcel­lában nyugszanak. A nagy­marosi önkormányzat a te­metőben szép emlékke­resztet állíttatott részükre. Ez mindig virággal van te­le. Nemeskéri Mihály Piliscsaba Cinkotai telefon Húsz éve, hogy itt lakom, megszerettem az embere­ket, igen szorgalmas nép, és sokan őrzik a hagyomá­nyokat. A Gazdaság úton, a 92 buszmegállónál van egy nyilvános telefon. Egy évben azonban csu­pán körülbelül 100 nap működik. Ha körbejárjuk Cinkotát, hogy telefonál­junk, bizony igen sokszor csalódás ér, mert némák a készülékek. Nem is bosz- szankodna az ember, de a pénzt elnyeli, de telefonál­ni mégsem lehet. A XX. században élünk, van űrha­jó, van száguldó repülő, de nem sikerült megolda­ni, hogy egy-egy települé­sen legyen működő tele­fon. Ez így van húsz éve, változás nincs. Pohl Ferenc Budapest Budapest: 1111 Karinthy Frigyes út 21. Tel: 166-9977, 227-3777 Rádiótelefon: (06 60) 527-087, árakozáson felül, v ............................................ d ozható rádiótelefon 30.000 Ft-tal olcsóbban, 90.960* Ft-ért vásárolható meg a Westel-nél. *az árak ÁFA nélkül értendők alul. OIGASBAN Al ((«))))) \NESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. (06 60) 327-088 Szolnok: 5000 Baross u. 1. Tel: (56) 422-232 Rádiótelefon: (06 60) 386-000

Next

/
Thumbnails
Contents