Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-06 / 155. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚLIUS 6.. KEDD 13 Klubutazások Veresegyházon Az utazások jT 1988-ban kezdődtek, Ippjf amikor a fóti Vörösmarty Tsz nyulász- klubja úgynevezett nonprofit, azaz haszon nélküli, önköltséges utakat kezdett szervezni tagjai — ahogy elnevezték őket: a nyuszisok — és azok barátai számára. A cél az volt, hogy minél jutányosab- ban, minél színvonalasabban és kulturáltabban, jó szállással, étkezéssel és szakszerű vezetéssel ne csak nézzék, hanem lássák is a tágabb értelemben vett szomszédságunkat. így alakult ki az Utazók Klubja, kizárólag ezekre a nonprofit autóbuszos utazásokra szakosodva. Az első években a Szász Svájcba jártak, látogatva Drezdát, majd Meissen és Lipcse nevezetességeit, a Berlin előtti Spree csatornáin hajókáztak. Itt a legnagyobb kaland az az út volt, amikor 1990. július 1-jén a két márka egyesítésekor a nagy kiárusításon és az egyesülési ünnepségen szemtanuk lehettek. Amikor — valutáris okoknál fogva — ez az út gyakorlatilag bezárult, új célt kerestek és találtak: Morvaországban. Kevésbé ismert, szép vidékeket, patinás városokat és várakat kalandoztak be: Olmütz, az egykori főváros, Stemberk városa, és vára a Bouzov-i vár, az Aussee-i vadászmúzeum, a Mladec-i cseppkőbarlang, valamint az ősfenyves Jesenik és a Pra- ded (Altvater) csúcs, kitűnő szállással, étkezéssel (mellékesen: jó litoveli cseh sörrel) és a mindenütt elmaradhatatlan szalonnasütéssel. A szalonnasütés nem maradhatott el a tavaly szeptemberi görögországi útjuknál sem. Ezeknél a hatalmas, közel négyezer kilométeres autóbuszos kirándulásoknál korszerű apartman hotelekben laktak, saját főzőcske mellett, mint az a görög utaknál általános. Jókat fürödtek a tengerben és bejárták a macedóniai látnivalókat Asproval- 'tából, jártak Trákiában a Fi- lippi csatamezőn (Filippinél találkozunk!...) ahol Pál apostol először szállt partra Európában, Kavalában, ahol a görögöket leigázó Mohamed Ali török vezér szülőháza és lovas szobra áll (a görögök nagysága, hogy legyőzőjük emlékeit őrzik és szoba áll!). Hajókiránduláson megtekintették a Kalkidiki-félszi- geten lévő Athos szent hegy kolostorait (a tengerről Thes- sáliában) elbuszoztak a Mete- orák sziklakolostoraihoz és visszaútban városnézést tartottak és hosszabban időztek Thessalonikában (Szaloniki- ben). Ezt az utat idén június elsején egy 28 tagú zártkörű klubbal. hasonló sikerrel megismételték. (A krónikás, ezen az úton lábát törte, de még a következő, adriai úton is vezette a klubtagokat...) Június 16—23. közt az Adrián járt a klub. A szlovéniai sztrájk miatt Zágrábon és Ri- jekán át utaztunk Porecsba, ahol a Lantema-Riviéra tengerparti üdülőközpont Iris- szállodájában laktunk, regge- li-vacsorás félpanziós igen jó ellátásban. A gyönyörű időben nagyokat fürödtek a tengerben és kirándulások során ellátogattunk a csodás Rovin- ja-ba, a Crveni Ótokra (Vörös-sziget) hajóval, ugyancsak hajóval a 12 km hosszú Lim fjord-ba. Végiglátogattuk az Isztria szinte valameny- nyi fürdőhelyét és talán a legnagyobb élmény az egésznapos velencei kirándulás volt. Ez különösen azoknak volt élmény, akik először látták a napfényben ragyogó álomvárost... Visszaútban megnyújtották az útvonalat. Triesztnek indultunk, időt adtak a város (és a bőrpiac) megszemlélésére, majd Tarvisión át Ausztria felé kanyarodtak: Villach körül a számtalan viadukt és alagút közt, a Déli Alpok, a Júliái Alpok csúcsainál bu- szoztak a Wörth-i tó mentén, Klagenfurton át, Graz mellett, Rábafüzesen át a 8-as úton haza. Nagyszerű kirándulás volt, magas színvonalon — és mint nonprofit út —, mélyen az utazási irodák árai alatt, itt is, Görögországban is. (Ez itt az antireklám helye!) A múlt évben és tavaly több zarándokutat tettek meg a helyi és környékbeli katoli- kusság részére Pannonhalma —, illetve Csehimindszent— Mariazell céllal, ahol összekötötték a látnivalókat a vallásos elmélkedéssel és tisztulással. Ebben az évben még — még ha környékbeli egyházak jelentkeznek rá — maria- zelli és a veresegyháziakkal egy felvidéki körutat terveznek: a Tátrán átutazva Lőcsére, Késmárk érintésével Kassára, itt estebéd és diákszállás, majd másnap városnézés, szentmise az Erzsébet (Veresegyház védőszentje) Bazilikában, ebéd után pedig Rozsnyóra és az évszázados, (800 éves) újjáavatott jászói premontrei prépostságra. A klub megteremtette a kapcsolatokat mind a görög- országi Asprovalta utazási irodával, mind a Porec-Lan- tema üdülőtelep szálloda-központjával és mind egyéni, autós utasoknak, mind csoportoknak, ugyancsak alapáron, minden felár nélkül elhelyezést tud biztosítani. Mi a titok? Nincs titok. A klubtagok szeretnek utazni, látni, élményekkel gazdagodni. A vezetőknek meg mondjuk. szakmája szereteténél fogva, ez a hobbija. Fazekas Mátyás Veresegyház Kép és hang Megvallom őszintén, hogy mindig is zavart a tv-ben folytatott beszélgetések során a nem megfelelő háttérkép, vagy a hang. Tömény zűrzavarnak éreztem, de korábban még nem foglalkoztatott az a gondolat, hogy ez a megoldás is lényegében csak a tisztánlátás kiküszöbölésére való, és a manipuláció eszköze. Az utóbbi időben fokozódott bennem az ellenszenv az ilyen műsorok iránt, különösen az 1992. október 23-i események után. És azóta jobban figyelek. A hét elején (kedden) is néztem a napi hírösszefoglalót a tv-ben a Nap Tv "yolc órási adásában. Megemlítik Király B. Izabella hétfői, jó félórás felszólalását a Parlamentben, Szabó Lukácsról és másokról is szólnak, miközben többször mozog a háttérkép a parlament üres padsoraival. Hát kérem! Volt alkalmam végignézni a tv-ben a parlament hétfői adását, és tudom (mert láttam), hogy Király B. Izabella telt házban mondta el beszédét. Igaz, a kényesebb Ízlésű SZDSZ-es képviselők a beszéd végefelé megcélozták az ajtót. Néhányan! De hangsúlyozom: a ház nem volt üres a képviselőasszony felszólalása idején. Persze lejáratásának ez is megteszi! Egyéb szenzációval is szolgált a hírműsor! Elmondták, hogy a Der Spiegel (melyik magyar írta?) is tudósított arról, hogy Csur- ka István korábban Raszpu- tyin álnéven írogatott, de hát a róla szóló információkat ő természetesen elpitizál- ja. A háttér sem volt „kutya”! Övön aluli kezek (mármint a nem látható fej akár Csurkáé is lehet!) éppen töltik a tölténytárt, majd tüzelnek a lövészárokban. Hát ez meg mi? — mondom én. Én persze a mai napig se értem a mondanivalót! De így is akarták! Senki ne értsen semmit, azaz ki-ki fantáziája, vérmérséklete alapján ítélje meg a képeket! Akár úgy is, hogy Csurka István egyenlő a mészárlással! Legjobb esetben pedig tömeggyilkos! Kérdéseket nem is teszek fel a „miért”, meg a „hogy merik mindezt” címmel. Választ, és főleg megoldást úgysem találok! Inkább javasolnék: a sok álhír és rémkép közlésekor — és egyáltalán — szíveskedjen a tisztelt tv stáb észrevenni, hogy a műsorok élvezhetetlenek a nagyon kellemetlen, sziszegő mikrofonhang miatt. Talán ha bemérnék a távolságot (így is, meg amúgy is), elviselhetőbb műsorok születnének. Vedres Józsefné Budapest HISTÓRIA A mogyoródi csata M ogyoród a Hungaro- ringről ismert bélés külföldön egyaránt. De azok a dombok, ahol most a pálya kanyarog, másról is híresek. Itt zajlott az Árpád-kori magyar történelem egyik legnagyobb, jelentős ütközete, ezt Géza és László hercegek vívták Salamon királlyal. Az erős kezű honalapító, Szent István halála (1038) válságos helyzetet teremtett. Feudális anarchia dúlt, egymást váltották a trónon a főurak szemben álló csoportjai által támogatott, kérészéletű királyok. Béla 1060-ban Salamonnal dacolva elfoglalta a trónt, de három év múlva váratlanul meghalt. Ekkor a korona Salamon fejére kerülhetett, ám az új király veszélyes, trónkövetelő unokafivérekkel találta magát szembe: Gézával, Lampérttel és Lászlóval akiket sok főúr támogatott. 1069-ben csaptak össze először. Ez Salamon győzelmét hozta, A testvérek külföldre menekültek. Azonban öt év múlva visszatértek, hogy újra megütközzenek vele. Á hadiszerencse még mindig Salamonnak kedvezett: 1074. február 26-án a keme- ji síkon szétverte Géza seregét (Kerríej vidéke Tiszafüredtől a Zagyváig terjed.) Géza maradék hadával a Tiszán átkelve, Vác felé menekült, s itt találkozott a segítséget hozó Lászlóval. Salamon követte Géza seregét, és Pest környékén alkalmas helyet keresett az újabb ütközethez. A krónika szerint e szavakkal sürgette rossz szelleme, Vid ispán: — Seregét minap levertük, főembereit megöltük, őt pedig megfélemlítettük, most kaszás parasztjait gyűjtötte egybe. Ezektől ugyan nem kell tartanunk, mert egy pillanat alatt fölfaljuk őket. A cseh csapatot pedig hamarosan halálba küldöm én magam a bácsiakkal. A hercegek is végső leszámolásra készültek, Vác felől a Duna partján vonultak dél felé, azzal is számot vetve, hogy vereség esetén a Dunába szoríthatják őket. A döntő összecsapás, amelyet mogyoródi csata néven ismert a történelem, a mai Mogyoród, Fót és Csömör háromszögében, a Juhállástető nevű dombon és környékén zajlott le. A hercegeknél a jobb szárnyon, Csömör felől a morva segítséget hozó Ottó (sógoruk) csapatai, középen Géza nyitraiakból álló serege, a bal szárnyon pedig László vezetésével bihari harcosok sorakoztak fel. Az ellenfélnél Vid ispán- — ígéretéhez híven — Ottóval szemben állította fel lovasait. Középen Ernyei ispán — a békéltető — csapatai voltak. Ő ellenezte az ország erejét gyengítő pártharcokat de a koronás királyhoz hű maradt. Salamon pedig a jobb szárnyon, Mogyoród felől állt fel seregével. László ugyanis felcserélte a zászlaját Gézáéval, hadd higgye Salamon, ez az a csapat, amelyet nemrég egyszer már levert. A király lovasdandárjai március 12-én virradóra már meg akartak ütközni, de oly sűrű köd ereszkedett alá, hogy nem tették. Másnap éjjel a paripáikat kantárszáron fogva várták a napfelkeltét, harci készületben. Hajnalhasadáskor a hercegek is készen álltak a csatára. László, amint magához vette fegyvereit, fogadalmat tett Szent Mártonnak, ha győznek, azon a helyen templomot építtet a tiszteletére. Aztán körbelovagolt, hogy buzdítsa embereit. Eközben lándzsájával megzörgetett egy bokrot, s íme egy fehér menyét ugrott a fegyverére, és végigfutott rajta. Kísérői ezt jó előjelnek vették. Amint megkezdődött a csata, Ottó serege első csapásra letiporta a bácsiakat, a hetvenkedő Viddel egyetemben. A királynak az első rohamok után rá kellett ébrednie, hogy kemény ellenféllel áll szemben. Ekkor haragjában végzetes hibát követett el, megparancsolta a zászlótartóknak, hogy fordítsák a katonákat az első számú trón- követelő, Géza serege ellen. László erre Géza fegyvereseivel hátba támadta őt. Hullottak a Salamont segítő németek, futottak az olaszok, de nem találtak egérutat, és úgy hullottak a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon. Salamon, a csatát elvesztvén. Csepel felé menekült. László sóhajtozva járt a halottak közt, s megpillantotta Ernyei ispán tetemét. Leugrott a lováról, megcsókolta és rendelkezett arról, hogy tisztességgel temessék el. De Videt is meg kellett pillantania. — Most látom, lándzsa verte át a szívedet, mely hercegségre sóvárgott, és kard hasította szét a fejedet, melyre koronát óhajtottál. Meghagyta, hogy őt is temessék el. Géza és László vitézei azonban telve voltak keserűséggel, ezért késsel felhasogatták a mellét, földet szórtak szemébe, s egyikük ezt mondta haragosan: — Szemed sohasem lakott jól kincsekkel és méltósággal, hát most hadd teljék el a szemed és kebled földdel is! A csata után Géza lett a király. Salamon Szigetfőnél átkelt a Dunán, Mosonba futott, feleségéhez és anyjához, majd apósához, a német császárhoz menekült. Segítségével több ízben kísérletet tett a trón visszaszerzésére, ezért László — a későbbi (szent) király — Visegrád várába (a Salamon toronyba) záratta. László, fogadalmához híven, a Juhállástetőn templomot építettetett és apátságot alapított. A mogyoródi apátság, bencés szerzetesekkel, a XVI. század elejéig állt fenn. Géza —- ugyancsak fogadalmát megtartva — Vácott székesegyházat építtetett. A mogyoródi csatában aratott győzelemmel a hercegeknek sikerült a rosszra hajló, idegen segítséggel uralkodó, és az országot a hűbériség felé sodró királyt elűzniök. Géza és László uralkodásuk alatt az ország függetlenségét megszilárdították, a főurak viszálykodását és széthúzását felszámolták. Rinyai László Pilisszentlászlóiak önkényes telepítése A középkori Magyarországon a zavaros birtokügyek és a gyakran erőszakos földfoglalások között nem volt ritka, hogy egy-egv birtokos önkényesen áttelepített valamely falu népét más birtokára. Ha a föld tulajdonosa ezt észrevette (sokszor csak jókora idő elteltével), hosszas pereskedés kezdődött. Néha egészen magas helyre eljutott ezeknek a földfoglalásoknak és telepítéseknek a híre. 1300 körül Tralusius ispán, visegrádi várnagy önkényesen a veszprémi püspökséghez tartozó Szentendrére telepítette Kékes (a mai Pilisszent- lászlóí lakóit. A jogaiban sértett veszprémi püspök megkezdte a pereskedést, de egyházi fölöttesei segítségét is kérte. 1301 januárjában maga Vili. Bonifác pápa utasította János kalocsai érseket, hogy vizsgálja ki az ügyet, és az erőszakoskodókat — ha kell — közösítse ki az egyházból. A kiközösítés — excommunica- tio — a legsúlyosabb egyházi büntetés volt: a szentségeket tilos volt számukra kiszolgáltatni egészen addig, amíg a megszegett rendelkezéseket be nem tartották, illetve nem engedelmeskedtek. Az érsek az eljárás lefolytatásával a pilisi apátot és Pál budai kanonokot bízta meg. A két egyházi személy 1301. július 6-án jelentette, hogy kiközösítéssel sújtotta a veszprémi püspök birtokán a Tralusius várnagy által letelepített népeket, mert a felszólítás ellenére sem távoztak. Forrásainkból azt már nem lehet megállapítani, hogy mi lett a szembeszegülőkkel, mikor oldotta fel az egyház a súlyos büntetést. Pogány György
