Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-05 / 154. szám
XXXVII. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JÚLIUS 5., HÉTFŐ Lassabb az átalakulás Theo Waigel, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, német pénzügyminiszter négylépcsős tervet vázolt fel a rendszerváltozást végrehajtó, Németországban reformországoknak nevezett ke- let-közép-európai államok nyugati integrálására, a biztonsági vákuum áthidalására. Waigel pártjának külpolitikai kongresszusán beszélt a hét végén Münchenben. A visegrádi csoport tagjai mellett az integrálódó országok között említette Romániát és Bulgáriát is, azon véleményeket erősítve ezzel, hogy a Nyugat úgymond egyformán kezeli mindazon országokat, amelyekkel az Európai Közösség társulási szerződést kötött. A CSU-rendezvényen az egyik pódiumvitában felszólalt Pongrácz Tibor (MDF) államtitkár is, s elmondta: Magyarországon az átalakulás lassabban megy végbe, mint gondolták. Az átalakulás szempontjából szerencsésnek tartotta, hogy a magyar gazdaságpolitikát a politikai váltás előtt is pragmatikus szemlélet jellemezte, a privatizációs kísérletek már a rendszerváltás előtt megkezdődtek. A privatizáció kormányzati feladataival foglalkozó államtitkár közölte, hogy a Kelet-Európábán eszközölt külföldi beruházások hatvan százaléka Magyarországra jut, az ország termelésének negyven százalékát a magán- szektor állítja elő. Cserkészek Nagykovácsiban Tíz nap hazai földön László András Kolozsvárról érkezett a kisfiával Ötödik alkalommal szervezett nemzetközi vezetőképző tábort a Külföldi Magyar Cserkész- szövetség a Kárpát-medence — Szlovákia, Erdély, Kárpátalja, Szerbia — magyar cserkészei számára. Július elsején vonták fel a zászlót, és tíz napon keresztül tartanak közös programokat a Nagykovácsi határában lévő Sztri- lich Pál Cserkészparkban. Alkalmunk nyílt szót váltani Bodnár Gábor táborparancsnokkal, a Külföldi Magyarok Cserkészszövetségének főtitkárával, aki negyvennyolc éve ment el Magyarországról, de még mindig tökéletesen beszéli nyelvünket, és bármerre jár a világban, azzal a szándékkal néz körül, hogy mit lehetne a látottakból szülőhazájában hasznosítani. . Bodnár Gábor az Egyesült Államokban él, Vimola Károly felvétele építészként ment nyugdíjba, nyolc gyermeket nevelt, s közben mindig szívügye volt a cserkészet. Mint mondotta: külföldi cserkészkedésünk közel öt évtizede alatt létszámunk elérte az ötvenezret. Csapataink egymás után ünnepük alapításuk negyvenedik, esetleg több éves jubileumát. Számtalanszor vagyunk tanúi annak, amikor „öregcserkészek” rendszeresen járnak csapatfoglalkozásokra. A támogató gárda is nagyon széles rétegekből kerül ki. A tábort meglátogatta Kálmán Attila, a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára és Percze Zoltán, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára. Szerdán, július 7-én Jeszenszky Géza külügyminisztert várják a Sztrilich Pál Cserkészparkba. (ga. j.) Béla király, a fasiszta? Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök egy rádióinterjúban a vagyoni jóvátételek kapcsán igen sajátos történelemfelfogásról tett tanúbizonyságot. Az egyes magyar pártok részéről vitatott Benés- féle elnöki dekrétumok, illetve a szlovák parlament által e dekrétumok nyomán törvényben szabályozott vagyoni jóvátételről szólva többek között kijelentette, hogy a kárpótlás jogának érvényesítése nem vonatkozott a Dél-Szlovákia 1939 és 1945 közötti megszállása idején visszaszerzett nemesi birtokokra. Feltehető'- en a kárpótlási jog újabb elutasításának fogható fel az a kijelentése, hogy a fasizmus rehabilitása megengedhetetlen. A szlovák miniszterelnök e megnyilatkozásával különös és érthetetlen összefüggéseket tárt fel, s ha az említett térségben fekvő' egykori magyar vármegyék ősrégi birtokosaira gondolunk, igencsak bizarrá válik a kormányfő' okfejtése. Ki tudja, miért, talán a történelem szeszélye folytán maradt ugyanis jó néhány leszármazottja azoknak a felvidéki magyar családoknak, amelyeknek ó'sei még az Árpád-házi királyok egyikétől másikától nyerték birtokaikat. E családok hosszú évszázadokon át gazdálkodtak földjeiken, amíg a trianoni paktum, no meg az igazságosztó bol- sevizmus térhódítása következtében ki nem forgatták ókét a javaikból. Ha az ó' kárpótlásuk a fasizmus rehabilitálását jelentené, akkor bizony alaposan át kellene írni a történelemkönyveket. Amennyiben Meciar úr történészei például be tudnák bizonyítani, Jiogy második honalapító királyunk, ÍV. Béla, aki történetesen számos vitézét jutalmazta felvidéki birtokokkal, fasiszta volt, s ennek megfeleló'- en Batu kán tatár hordái a felszabadítók, akkor az elvett nemesi birtokok miatt felmerülő' kárigények kapcsán talán méltányolható lenne a fasizmus rehabilitálására vonatkozó gondolatmenet. Bánó Attila Győzelmi remények az MDF-ben Érvénytelen volt a szavazás A többség azt szeretné, ha benzinkút épülne Érvénytelen volt a szombaton tartott ráckevei népszavazás a benzinkút ügyében. A szavazásra jogosult állampolgároknak ugyanis mindössze 9 százaléka kereste fel a szavazókörzetet, hogy állást foglaljon a feltett kérdésekben. A 916 érvényes szavazatból 553-an támogatták a benzinkutat, 363-an Az elmúlt hónapokban fölerősödtek az MDF-ben a politikai viták. A párt VI. Országos Gyűlésén úgy tűnt: rendeződnek a dolgok, megszilárdul az MDF egysége. A későbbi események azonban megcáfolták ezt a várakozást. A kizárásokról és a párt jövő évi választási eseményeiről beszélgettünk Bogárdi Zoltán MDF-es képviselővel. az e^dot. , A népszavazás kiírását meg novemberben a Ráckevei Városszépítő Egyesület kezdeményezte, mivel kifogásolta, hogy az önkormányzat a peregi parkerdő egy részét átadná a Mól Rt.-nek, ahol a befektető benzinkutat építene. Ez pedig azzal járna, hogy 40-50 fát ki kellene vágni. A népszavazás kiírását kérő nyilatkozatot annak idején 1600 ember írta alá. Ezzel szemben az önkormányzat egyhangúlag a benzinkút megépítését támogatja. Mint ismeretes, december 20-án tartottak először népszavazást a kérdésben. De az Alkotmánybíróság az eredményt megsemmisítette. Ennek oka, hogy a népszavazás fél napig tartott, és emellett az önkormányzat lényegesen módosította a kiírás szövegét. Míg decemberben a szavazásban részt vevő 990 ember többsége az erdő mellett szavazott, mára megfordult az arány, és a benzinkút mellett voksolt a szavazók 60 százaléka. Mivel a népszavazás a kezdeményezők szempontjából sikertelen .volt, továbbra is érvényben maradnak az önkormányzat benzinkúttal kapcsolatos korábbi döntései. Hogy végül is megépíti-e a Mól Rt. a benzinkutat a városban, vagy sem, még korántsem eldöntött kérdés. A Budapesti Erdőfelügyelőség ugyanis nem járult hozzá a peregi parkerdő szóban forgó fáinak kivágásához, annak ellenére, hogy az önkormányzat vállalta az erdő telepítését. A döntés ellen az önkormányzat fellebbezést nyújtott be a Földművelésügyi Minisztérium erdészeti és fapipari főosztályára, amely új eljárásra utasította az erdőfelügyelőséget. Miután az erdőfelügyelőség újból megtagadta a terület erdő- művelési ágból való kivonását, az önkormányzat ismét fellebbezett. Második alkalommal azonban a minisztérium az erdőfelügyelőség döntése mellett foglalt állást. Az önkormányzat ezért a Közigazgatási Bírósághoz fordult, amely még nem tűzte ki a tárgyalás időpontját. (Folytatás a 6. oldalon) Viselj gondot a nyájra! „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek vigyá- zókká tett.” A szentírás igéjét olvasta Harmati Béla evangélikus püspök azon az ünnepi istentiszteleten, amely a váci evangélikus gyülekezet búcsúzott nyugdíjba vonuló lelkészétől, Bachát Istvántól, és beiktatta megválasztott lelki- pásztorát, ifj. Detre Jánost. A püspök igehirdetése szólott lelkipásztorokhoz, gyülekezethez egyaránt. Mert mi lehetne legszentebb kötelességünk, mint magunkra — családunk, szűkebb és tágabb közösségünk érdekében — vigyázni és figyelni egymásra, megsegíteni egymást a bajban, vagy együtt örvendezni. Az ifjú lelkész beiktatásán sokan örvendezhettek együtt: gyermek- és ifjú éveinek gyülekezete, ahol édesapja szolgál, az aszódiak. Eljöttek előző szolgálati helyének tanúi is Rákoskeresztúrról. (Folytatás a 4. oldalon) — Úgy látszik, a demokráciának is megvannak a saját gyermekbetegségei. Annak idején, tehát a pártok szerveződésekor már látszott, hogy nem mindenki csatlakozik meggyőződése alapján egy-egy párthoz, miként a régóta működő demokráciában, hanem aszerint, ki kit ismert, kinek volt a barátja, esetleg milyen párt alakult a településen. Ebből adódóan nyilvánvaló volt, hogy idővel újrarendeződnek a pártok. Én ezt a folyamatot előbbre vártam, de tévedtem. Nem vettem figyelembe, hogy a kormánypártokra sokkal nagyobb a nyomás, a kötelezően meghozandó népszerűtlen intézkedésekben nagyon* nehéz megegyezni, így a széthúzásnak is nagyobbak az esélyei. Az ellenzéknek azért köny- nyebb, mert a tagadásban egyszerűbb egyetérteni. Végül is „természetes”, ami most az MDF-ben zajlik, csak az nem, ahogyan. Azt reméltem, hogy azok, akik ma már nem értenek egyet az MDF fő irányvonalával, nem tudják-tudták saját véleményüket elfogadtatni, a többséggel fogják a kalapjukat, s csöndben távoznak. Olyan pártot alapítanak, amely tükrözi az elképzelésüket. Sajnos, nem így történt. Nem sikerült a békés válás. S ezt szomorúan veszem tudomásul, mert ezzel sokat veszít az MDF is, de az új szerveződés is lehetetlen helyzetbe kerül. — Arról volt szó, hogy megtisztul az MDF, leválnak róla a szélsó'ségesek. Ön szerint mindez mégsem használt a pártnak? — Az, hogy nem használt, én az optimálishoz viszonyítva mondom. Tehát lehetne ennél jobb is, de ami most kialakult, az mindenféleképpen jobb annál, ami volt. (Folytatás a 3. oldalon)
