Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-05 / 154. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JÚLIUS 5., HÉTFŐ Lassabb az átalakulás Theo Waigel, a bajor Keresz­tényszociális Unió (CSU) el­nöke, német pénzügyminisz­ter négylépcsős tervet vázolt fel a rendszerváltozást végre­hajtó, Németországban re­formországoknak nevezett ke- let-közép-európai államok nyugati integrálására, a bizton­sági vákuum áthidalására. Waigel pártjának külpolitikai kongresszusán beszélt a hét végén Münchenben. A viseg­rádi csoport tagjai mellett az integrálódó országok között említette Romániát és Bulgári­át is, azon véleményeket erő­sítve ezzel, hogy a Nyugat úgymond egyformán kezeli mindazon országokat, ame­lyekkel az Európai Közösség társulási szerződést kötött. A CSU-rendezvényen az egyik pódiumvitában felszó­lalt Pongrácz Tibor (MDF) államtitkár is, s elmondta: Magyarországon az átalaku­lás lassabban megy végbe, mint gondolták. Az átalaku­lás szempontjából szerencsés­nek tartotta, hogy a magyar gazdaságpolitikát a politikai váltás előtt is pragmatikus szemlélet jellemezte, a priva­tizációs kísérletek már a rend­szerváltás előtt megkezdőd­tek. A privatizáció kormány­zati feladataival foglalkozó államtitkár közölte, hogy a Kelet-Európábán eszközölt külföldi beruházások hatvan százaléka Magyarországra jut, az ország termelésének negyven százalékát a magán- szektor állítja elő. Cserkészek Nagykovácsiban Tíz nap hazai földön László András Kolozsvárról érkezett a kisfiával Ötödik alkalommal szervezett nemzetközi ve­zetőképző tábort a Külföldi Magyar Cserkész- szövetség a Kárpát-medence — Szlovákia, Er­dély, Kárpátalja, Szerbia — magyar cserké­szei számára. Július elsején vonták fel a zász­lót, és tíz napon keresztül tartanak közös prog­ramokat a Nagykovácsi határában lévő Sztri- lich Pál Cserkészparkban. Alkalmunk nyílt szót váltani Bodnár Gábor táborparancsnok­kal, a Külföldi Magyarok Cserkészszövetségé­nek főtitkárával, aki negyvennyolc éve ment el Magyarországról, de még mindig tökélete­sen beszéli nyelvünket, és bármerre jár a vi­lágban, azzal a szándékkal néz körül, hogy mit lehetne a látottakból szülőhazájában hasz­nosítani. . Bodnár Gábor az Egyesült Államokban él, Vimola Károly felvétele építészként ment nyugdíjba, nyolc gyermeket nevelt, s közben mindig szívügye volt a cser­készet. Mint mondotta: külföldi cserkészkedé­sünk közel öt évtizede alatt létszámunk elérte az ötvenezret. Csapataink egymás után ünnep­ük alapításuk negyvenedik, esetleg több éves jubileumát. Számtalanszor vagyunk tanúi an­nak, amikor „öregcserkészek” rendszeresen járnak csapatfoglalkozásokra. A támogató gár­da is nagyon széles rétegekből kerül ki. A tábort meglátogatta Kálmán Attila, a Mű­velődésügyi és Közoktatási Minisztérium politi­kai államtitkára és Percze Zoltán, a Honvédel­mi Minisztérium helyettes államtitkára. Szer­dán, július 7-én Jeszenszky Géza külügyminisz­tert várják a Sztrilich Pál Cserkészparkba. (ga. j.) Béla király, a fasiszta? Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök egy rádióin­terjúban a vagyoni jóvátételek kapcsán igen sajátos történelemfelfogásról tett tanúbizonyságot. Az egyes magyar pártok részéről vitatott Benés- féle elnöki dekrétumok, illetve a szlovák parlament által e dekrétumok nyomán törvényben szabályozott vagyoni jóvátételről szólva többek között kijelentette, hogy a kárpótlás jogának érvényesítése nem vonatko­zott a Dél-Szlovákia 1939 és 1945 közötti megszállá­sa idején visszaszerzett nemesi birtokokra. Feltehető'- en a kárpótlási jog újabb elutasításának fogható fel az a kijelentése, hogy a fasizmus rehabilitása megen­gedhetetlen. A szlovák miniszterelnök e megnyilatkozásával kü­lönös és érthetetlen összefüggéseket tárt fel, s ha az említett térségben fekvő' egykori magyar vármegyék ősrégi birtokosaira gondolunk, igencsak bizarrá vá­lik a kormányfő' okfejtése. Ki tudja, miért, talán a tör­ténelem szeszélye folytán maradt ugyanis jó néhány leszármazottja azoknak a felvidéki magyar családok­nak, amelyeknek ó'sei még az Árpád-házi királyok egyikétől másikától nyerték birtokaikat. E családok hosszú évszázadokon át gazdálkodtak földjeiken, amíg a trianoni paktum, no meg az igazságosztó bol- sevizmus térhódítása következtében ki nem forgatták ókét a javaikból. Ha az ó' kárpótlásuk a fasizmus re­habilitálását jelentené, akkor bizony alaposan át kel­lene írni a történelemkönyveket. Amennyiben Meciar úr történészei például be tud­nák bizonyítani, Jiogy második honalapító királyunk, ÍV. Béla, aki történetesen számos vitézét jutalmazta felvidéki birtokokkal, fasiszta volt, s ennek megfeleló'- en Batu kán tatár hordái a felszabadítók, akkor az el­vett nemesi birtokok miatt felmerülő' kárigények kap­csán talán méltányolható lenne a fasizmus rehabilitá­lására vonatkozó gondolatmenet. Bánó Attila Győzelmi remények az MDF-ben Érvénytelen volt a szavazás A többség azt szeretné, ha benzinkút épülne Érvénytelen volt a szombaton tartott ráckevei népszavazás a benzinkút ügyében. A szavazásra jogosult állampolgárok­nak ugyanis mindössze 9 százaléka kereste fel a szavazókör­zetet, hogy állást foglaljon a feltett kérdésekben. A 916 érvé­nyes szavazatból 553-an támogatták a benzinkutat, 363-an Az elmúlt hónapokban fölerősödtek az MDF-ben a politi­kai viták. A párt VI. Országos Gyűlésén úgy tűnt: rende­ződnek a dolgok, megszilárdul az MDF egysége. A későbbi események azonban megcáfolták ezt a várakozást. A kizá­rásokról és a párt jövő évi választási eseményeiről beszél­gettünk Bogárdi Zoltán MDF-es képviselővel. az e^dot. , A népszavazás kiírását meg no­vemberben a Ráckevei Város­szépítő Egyesület kezdemé­nyezte, mivel kifogásolta, hogy az önkormányzat a pere­gi parkerdő egy részét átadná a Mól Rt.-nek, ahol a befektető benzinkutat építene. Ez pedig azzal járna, hogy 40-50 fát ki kellene vágni. A népszavazás kiírását kérő nyilatkozatot an­nak idején 1600 ember írta alá. Ezzel szemben az önkormány­zat egyhangúlag a benzinkút megépítését támogatja. Mint ismeretes, december 20-án tartottak először népsza­vazást a kérdésben. De az Al­kotmánybíróság az eredményt megsemmisítette. Ennek oka, hogy a népszavazás fél napig tartott, és emellett az önkor­mányzat lényegesen módosí­totta a kiírás szövegét. Míg de­cemberben a szavazásban részt vevő 990 ember többsé­ge az erdő mellett szavazott, mára megfordult az arány, és a benzinkút mellett voksolt a szavazók 60 százaléka. Mivel a népszavazás a kezdeménye­zők szempontjából sikertelen .volt, továbbra is érvényben maradnak az önkormányzat benzinkúttal kapcsolatos ko­rábbi döntései. Hogy végül is megépíti-e a Mól Rt. a benzinkutat a város­ban, vagy sem, még koránt­sem eldöntött kérdés. A Buda­pesti Erdőfelügyelőség ugyan­is nem járult hozzá a peregi parkerdő szóban forgó fáinak kivágásához, annak ellenére, hogy az önkormányzat vállal­ta az erdő telepítését. A dön­tés ellen az önkormányzat fel­lebbezést nyújtott be a Föld­művelésügyi Minisztérium er­dészeti és fapipari főosztályá­ra, amely új eljárásra utasítot­ta az erdőfelügyelőséget. Mi­után az erdőfelügyelőség új­ból megtagadta a terület erdő- művelési ágból való kivoná­sát, az önkormányzat ismét fel­lebbezett. Második alkalom­mal azonban a minisztérium az erdőfelügyelőség döntése mellett foglalt állást. Az önkor­mányzat ezért a Közigazgatási Bírósághoz fordult, amely még nem tűzte ki a tárgyalás időpontját. (Folytatás a 6. oldalon) Viselj gondot a nyájra! „Viseljetek gondot azért ma­gatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek vigyá- zókká tett.” A szentírás igéjét olvasta Harmati Béla evangé­likus püspök azon az ünnepi istentiszteleten, amely a váci evangélikus gyülekezet bú­csúzott nyugdíjba vonuló lel­készétől, Bachát Istvántól, és beiktatta megválasztott lelki- pásztorát, ifj. Detre Jánost. A püspök igehirdetése szó­lott lelkipásztorokhoz, gyüle­kezethez egyaránt. Mert mi lehetne legszentebb kötelessé­günk, mint magunkra — csa­ládunk, szűkebb és tágabb kö­zösségünk érdekében — vi­gyázni és figyelni egymásra, megsegíteni egymást a baj­ban, vagy együtt örvendezni. Az ifjú lelkész beiktatásán so­kan örvendezhettek együtt: gyermek- és ifjú éveinek gyü­lekezete, ahol édesapja szol­gál, az aszódiak. Eljöttek elő­ző szolgálati helyének tanúi is Rákoskeresztúrról. (Folytatás a 4. oldalon) — Úgy látszik, a demokráciá­nak is megvannak a saját gyer­mekbetegségei. Annak idején, tehát a pártok szerveződése­kor már látszott, hogy nem mindenki csatlakozik meggyő­ződése alapján egy-egy párt­hoz, miként a régóta működő demokráciában, hanem asze­rint, ki kit ismert, kinek volt a barátja, esetleg milyen párt alakult a településen. Ebből adódóan nyilvánvaló volt, hogy idővel újrarendeződnek a pártok. Én ezt a folyamatot előbbre vártam, de tévedtem. Nem vettem figyelembe, hogy a kormánypártokra sok­kal nagyobb a nyomás, a köte­lezően meghozandó népszerűt­len intézkedésekben nagyon* nehéz megegyezni, így a szét­húzásnak is nagyobbak az esé­lyei. Az ellenzéknek azért köny- nyebb, mert a tagadásban egy­szerűbb egyetérteni. Végül is „természetes”, ami most az MDF-ben zajlik, csak az nem, ahogyan. Azt reméltem, hogy azok, akik ma már nem érte­nek egyet az MDF fő irányvo­nalával, nem tudják-tudták sa­ját véleményüket elfogadtat­ni, a többséggel fogják a ka­lapjukat, s csöndben távoz­nak. Olyan pártot alapítanak, amely tükrözi az elképzelésü­ket. Sajnos, nem így történt. Nem sikerült a békés válás. S ezt szomorúan veszem tudo­másul, mert ezzel sokat veszít az MDF is, de az új szervező­dés is lehetetlen helyzetbe ke­rül. — Arról volt szó, hogy megtisztul az MDF, leválnak róla a szélsó'ségesek. Ön sze­rint mindez mégsem használt a pártnak? — Az, hogy nem használt, én az optimálishoz viszonyít­va mondom. Tehát lehetne ennél jobb is, de ami most ki­alakult, az mindenféleképpen jobb annál, ami volt. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents