Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

PEST MEGYEI .HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JULIUS 27.. KEDD i Nagykátaiak KRESZ-táborban Kiállták a bátorság próbát Közlekedési szaktábor zárta be vasárnap kapuit Mátra- füreden, a nagykátaiak gyermek és ifjúsági táborában. A kéthetes nyári összejövetelen a főváros V. kerületé­ből és Pest megyéből, legtöbben Nagykáta környékéről vettek részt általános iskoláskorú gyerekek. A szaktáborozást a fővárosi ke­rület és a nagykátai rendőrség balesetmegelőzési bizottságai szervezték. A több mint száz résztvevő kétharmada az V. kerületből érkezett, a me- gyénkbeli gyerekeket a városi kapitányságok delegálták. Mártafüredre az iskolai KRESZ-vetélkedők, közlekedé­si ügyességi versenyek legjobb­jait hívták nieg. Jutalomból, hi­szen a gyerekeknek nem kel­lett részvételi díjat fizetniük: a költségeket egyfelől a megyei balesetmegelőzési bizottság fe­dezte pályázatokból. Másfelől a fővárosiak már kialakult szponzorálási módszerekkel, kapcsolatokkal rendelkeznek, amiből sokat tanulhatnak a me- gyénkbeliek is. A vállalkozók, vállalatok, pénzintézetek egy kis reklám fejében, ráadásul ilyen, a gyerekek számára hasznos és a családokat segítő akciókban szívesen vesznek részt, könnyebben kinyitják pénztárcájukat. Petrusán Tiva­dar táborvezető, a kerületi köz­lekedési klub civil vezetője a táborban jártunkkor tekinté­lyes listát mutatott a támoga­tókról: a Fapex vagy a Zola- gens Kft. például saját névvel ellátott pólókat adott. Simon Mária, a nagykátai kapitányság rendőr törzszász­lósa, a balesetmegelőzési bi­zottság titkára érdeklődésünk­re örömmel újságolta, hogy a rossz idő ellenére minden elő­zetes tervezett programot le tudtak bonyolítani. Délelőt­tönként a közlekedési szabá­lyokkal ismerkedtek, elmélet­ben és sok-sok gyakorlattal. Kerékpárból, kismotorból nem volt hiány. Kitettek ma­gukért a társszevek is: július 23-án nagysikerű programo­kat szerveztek a tűzoltók, ka­tonák, rendőrök. Állandó el­foglaltság volt az ügyességi verseny és a napi KRESZ-to- tó. Rendszeres volt az őrség, az esti táborgyűlés, reggeli körletellenőrzés. Éjszakán­ként a „bátorság próba" szol­gált izgalmakat: kijelölt útvo­nalon kellett végighaladnia a bátor utazónak. Volt fordított nap, kaszinó, ki mit tud, ren­geteg diszkó, túra. sportolási alkalom, kellemes és hasznos program egyszerre. Az utolsó napokban megér­keztek Mátrafüredre az illeté­kes vezetők is, hogy összegez­zék a tapasztalatokat. Dr. Bencze József V. kerületi ka­pitány — egyébként a Pest Megyei Közgyűlés jogi és ügyrendi bizottságának veze­tője, volt farmosi polgármes­ter — Nagy Károly Pest me­gyei rendőrfőkapitány-helyet­tes és Dobozi József nagyká­tai kapitány elégedetten nyug­tázták a jó hangulatot, a tábor máris látható, értékelhető sike­rét, s közutakon várható, fel­becsülhetetlen hasznát. (tóth) Elsőként jelentkeztek Almaültetvény holland segítséggel Tegnap népes holland mezőgazdasági küldöttség látoga­tott Ceglédre a két kormány támogatásával létesült in­tenzív művelésű almaültetvény megtekintésére. Az ese­ményen jelen volt H. van Oodt, a Holland Királyság magyarországi nagykövete is. 25 éve halt meg Egy pap-tanár emlékére Vasárnap (Szent Anna ünne­pén) volt a váci Piarista templom hagyományos bú­csúja. Az ünnepi szentmise után, amelyet Katona István segédpüspök cerebrált, fel­avatták azt az emléktáblát, amelyet a piarista gimnázi­um falán az iskola egykori pap-tanárának, Bán Márton­nak a tiszteletére helyezte­tett el a váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete. Az- avatóbeszédet Bánhidi László tanár, Bán Márton va­lamikori tanítványa mondta. Visszaemlékezésében fel­Dr. Erdős Zoltán, a ceglédi Gyümölcs- és Dísznövényter­mesztési Kutató-Fejlesztő Vál­lalat igazgatója fogadta a ven­dégeket, s elsőként bemutatta az állomást, ahol 1950 óta vé­geznek kutatást. Ez a tevé­kenység főleg a tájfajták be­gyűjtésével és szelekciójával kezdődött. Jelenleg harminc­hét állami minősített fajta szár­mazik Ceglédről. Az alanyfaj­ta-kutatás a másik fontos terü­lete munkájuknak, s jelentős az exporttevénykeségük is. A három hektár intenzív al­mást 1991-ben a két kormány támogatásával hozták létre. Az ültetvény eddigi eredmé­nyei azt sugallják: a magyar al­matermesztésben helye varr az intenzív módszereknek és a holland szisztémáknak is. A magyar—holland mező­idézte a százakat és ezreket nevelő pedagógus, a neves népművelő, múzeumvezető alakját, gazdag életművét. Mint mondta. Istennek kö­szönhető, hogy két nagy tör­ténelmi személyiség (Ma­dách Imre, a váci Piarista Gimnázium egykori növen­déke és Schuster Konstantin püspök) emléktáblája között helyet kaphatott egy „kis” emberé is. Bán Márton életpályájá­ról. szólva Bánhidi László ki­emelte, hogy idén épp ki­lencven éve annak, hogy Vácra érkezett, felvételét kérve a piarista rendbe. A noviciátus, a teológia és a ta­nári tanulmányok elvégzése után 1907-től már földrajzra és természetrajzra tanította a diákokat, s közben saját pén­zén beutazta Európát. Sokat fotózott, s kiadott egy úti­könyvet is Bolyongások Eu­rópában címmel. Fényképe­it tanítványainak is bemutat­ta földrajzóráin, amelyek így valóban élményszámba mentek. A piarista rend fel­oszlatása után Deákváron húzódott meg a rokonainál, akiket ő segített Vácra Zen­tárói Trianon után. Idős ko­rában is sokat tett szeretett városáért, része volt az új de­ákvári templom építésére in­dított mozgalomban. (R. Z.) Táborfalva egyik érdekessége, a horgásztó partján emelke­dő szélmeghajtású kút. Lehoczki János, a Polgármesteri Hivatal munkatársa hívta fel figyelmünket az ötletes meg­oldásra, mely április óta szolgálja a környék lakóit Vimola Károly felvétele gazdasági kapcsolatok egyéb­ként két évtizeddel ezelőtt kez­dődtek. A rendszerváltozás után számos nyugat-európai ország felajánlotta anyagi se­gítségét a magyar mezőgazda­ság átalakulásához, Hollandia az elsők között jelentkezett. így lehetőség nyílott arra, hogy évente néhány millió gui- denért a magyar szakemberek holland partnerekkel együtt terveket dolgozzanak ki, ame­lyeket közösen valósítanak meg. A ceglédi almaültetvény ennek szép példája. (fehér) Már a lopás sem a régi Privát, azaz magántulajdonú, privatizál, azaz magántulaj­donba vesz, vagy helyez. A két szót mindenki ismeri már e kis hazában még akkor is, ha korábban nem hallott ró­la, hiszen a sajtó nap-nap után hírt adhat (szerencsére) az állami tulajdonból magán­kézben vándorló kisebb-na- gyobb vállalatok, ingatlanok sorsáról. Ezt bizonyítja az a beszélgetés is, amelynek nem­rég óhatatlanul a fültanúja lettem. Két gyári munkás — szerelő — társalgóit a pénte­ki műszak után hazafelé utaz­va a vonaton. — Na, ennek a hétnek is vége van. Holnap megyek pe­tézni, az asszony meg eluta­zik a gyerekkel a szüleihez. — En számolni fogok, osz- tok-szorzok. Tegnap megpri­vatizáltam három kardánten­gelyt és már van is rájuk vevő. íme az új jelentésárnyalat: megprivatizál, azaz ellop. A két betűsor ugyanazt jelenti, mégis micsoda különbség van közöttük. Amíg a lopás nyers és félreérthetetlen, ad­dig a megprivatizál kedélyes- kedő és hamis. Olyannyira az, hogy használata révén fel- ismerhetetlenné válhat maga a tett. Ezért találták ki nyel­vünk mai „neológusai”. (ribáry) Megkérdeztük: Lehet-e fürödni tavainkban? A nyári örömökkel együtt járnak a gondok is: gyakorib­bá válnak a romlott étel fogyasztásából eredő megbetege­dések, s fokozatosan romlik természetes vizeink állapota is. Mit tapasztalt e téren az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Pest megyei Intézete — kérdeztük a közegészségügyi osztály vezetőjétől, Mudri Katalintól. A nyári szezonban két fő te­rületen folytatunk vizsgálato­kat. Először is az ételeredetű megbetegedések kiszűrését végezzük ilyenkor; másrész­ről a hazai természetes és mesterséges, strandolásra al­kalmas vizeink állapotát el­lenőrizzük. Előbbiben, külö­nösen ami a nagyforgalmú ét­keztetésre berendezett kony­hákat illeti, az idén nem talál­tunk megbetegedést. Ugyan­akkor az esztendő második negyedévében aránytalanul megnőtt a magánháztartások­ban az ételeredetű bajok szá­ma. A fő „bűnösök”: a nyers tojás, melynek héját felhasz­nálás előtt alig-alig akad há­ziasszony, aki megmossa; a nyers hús, melynek hőkezelé­se nem kielégítő; illetve a kész ételek, melynek tárolásá­nál, illetve újbóli lefagyasztá- sánál követnek el hibát a há­ziasszonyok. De hasonlóan sok problémát okoznak az is­meretlen eredetű és összetéte­lű, illetve bizonytalan fo­gyaszthatósági határidővel rendelkező alkalmi elárusító helyen vásárolt élelmiszerek is. Ezért külön is felhívjuk a vevők figyelmét: csak ismert eredetű terméket vásárolja­nak, elsősorban olyanokat, melyen szerepel az összeté­tel, a lejárat ideje illetve a fo- gyaszthatóság feltétele. A mesterséges és termé­szetes tavaink, folyóink víz- misőségéről is jók az idei ta­pasztalataink: mindezidáig nem regisztráltunk egyetlen strandfürdőzéssel kapcsola­tos megyei megbetegedést sem. Ugyanakkor napraké­szen vizsgáljuk tavaink, fo­lyóink algásodásának helyze­tét. Félő ugyanis — miként ez tavaly be is következett —, hogy az ismét beköszön­tő kánikula alatt káros mérté­kűvé szaporodhat természe­tes vizeinkben a kék alga, mely miatt fürdőzésre alkal­matlannak kell majd minősí­tenünk a lakosság kedvenc pihenő és strandolásra alkal­mas területeit. Azért, hogy ez a baj ne érje az érintette­ket meglepetésszerűen, inté­zetünk — megfelelő kisérő- szöveggel ellátva eljuttatja a vizsgálat eredményét az ille­tékes önkormányzatokhoz. M. É. Nem látta előre szomorú sorsát... Aranygyűrűt rabolt a jósno Nincs új a nap alatt. A jóslás ősi tudomány, s napjainkban újra divatba jöttek a látnokok, akik kártyából, üveggömbből, kávézaccból vagy éppen a te­nyerünk vonalaiból felfedik a jövőnk titkait. Ne firtassuk most, hogy beválnak-e a szép ígéretek, és azt sem, érdemes-e álmatlan éjszaká­kon töprengeni a jós által megígért kellemetlenségeken. Maradjunk annyiban, hogy olykor — mint esetünkben is — a jövendőmondó nem látja előre a saját balsorsát. Hiszen ha látná, biztosan elkerülné a buktatót. S még valami: rosz- szul járhat, aki az utcán vagy nyilvános helyen kétes ele­mekkel ismerkedik. így van ez akkor is, ha az illető törté­netesen jövendőmondást ígér. Történetünk színhelye egy Cegléd környéki község, melynek fodrászatában hét­köznap délelőttönként gyér a forgalom. Esetünkben mind­össze egy ifjú hölgy haja szá­radt a bura alatt, s a fodrásznő közben elment valamelyik környékbeli boltba vásárolni. Ezalatt pedig benyitott egy nő, aki körülnézett, majd fel­kínálta rendkívüli szolgálata­it. Azt ígérte, hogy megmond­ja a jövendőt. Soha vissza nem térő lehetőség, tessék ki­próbálni! A fodrászüzlet vendége elő­ször visszautasította az ajánl- kozást, azután ráállt a dolog­ra, és odanyújtotta tenyerét. A jósnő nem fukarkodott a szép szavakkal, s ígért szerel­met, házasságot, gazdagságot, annak rendje és módja sze­rint. Ami azonban azután kö­vetkezett már nem volt olyan kellemes dolog. Az ifjú hölgy középső uj­jún viselt egy értékes arany­gyűrűt, s a látnok éppen azt követelte, mondván: ez jár ne­ki, amiért megmondta a jö­vőt! Nem sokat teketóriázott, addig csavarta, karmolta a megrémült leány ujját, amíg sikerült megszereznie az ék­szert. Időközben a fodrásznő is visszaérkezett, s igyekezett közbenjárni a vendége érdeké­ben, de nem sok sikerrel. Vé­gül a közelben dolgozó kőmű­vesek azzal segítettek, hogy rendőrt hívtak. Kihallgatása­kor a jósnő azzal próbált véde­kezni, hogy ő kétezer forintot kért a jövendőmondásért, s mivel a vendégnél nem volt ennyi pénz, az aranygyűrűt követelte a tartozás fejében. A korábban már többször büntetett Raffael Józsefné ér­velését azonban sem a rendőr­ségen, sem a bíróságon nem tartották elfogadhatónak. A Pest megyei Bíróságon má­sodfokon másfél év börtön- büntetésre ítélte, rablásnak mi­nősítve a gyűrű elvételét. A történtek alapján úgy látszik, a jósnő sem lát mindent előre, mert különben talán elkerülte volna a balsorsát. (Ga. j.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents