Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-27 / 173. szám
$ PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚLIUS 27.. KEDD 5 Jöttek a törökök Hol a legveszélyesebbek a megye útjai? Bár békés szándékkal s csupán átutazóként érkeznek, mégis növekvő aggodalommal várjuk az évről évre átvonuló török autósinváziót. Az aggódás okát távoli rokonaink közúti morálja váltja ki, mely főleg gyorshajtásban és a szabálytalan előzésben nyilvánul meg. Emellett — ez is tény — a hazai úthálózat nem alkalmas (még) az ilyen méretű forgalomra. Milyenek az eddigi tapasztalatok Pest megyében, és hogyan készült fel a rendőrség a relatív biztonság megteremtésére? Kérdésünkkel Sik Gotthilf őrnagyot, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályvezetőjét kerestük meg. — Előbb az utakról szólnék. A törökök az M1 -en érkeznek, Bicske után lépnek Pest megyébe. Átvergődnek a fővároson, majd négy irányban próbálják elérni a határt. A legfrekventáltabb az M5-ÖS, melynek a dabasi letérőtől Táborfalváig terjedő szakasza különösen veszélyes. Hirtelen ér véget a sztráda, innen már kétirányú a forgalom. Egyesek elnézik, körültekintés nélkül előznek. Tavaly és tavalyelőtt sok baleset történt ezen a néhány kilométeren. A másik vonal az 50-es, illetve 51 -es út, bár ezeket kevesen veszik igénybe. Többen az M4-est választják, Szolnokon keresztül Békéscsabát érintve próbálják az utat lerövidíteni. Tavaly az autópályákon 80 olyan baleset történt, melyet török állampolgárok idéztek elő. Ebből 24 személyi sérüléses három halottal, és 56 igen jelentős anyagi kárral. A balesetek zöménél a fáradtság a kiváltó ok. Vegyünk egy München Isztambul távolságot. Ez több mint háromezer kilométer. Mire hozzánk érnek, már kétezer kilométert vezettek úgy, hogy közben alig aludtak valamit. ’’Kipótolják” menet közben. Elalszanak a volán mellett, leszaladnak az útról, frontálisan ütköznek a szemben jövővel. A fáradtság miatt jobban belelépnek a gázba, előzéskor nem mérik fel a távolságot. Sok baleset történt amiatt is, mert éjjel megállnak az útpadkán kivilágítat- lanul, s az utánuk jövő beléjük rohan. Szerencsére az idén — az első héten — mindösze két balesetről szereztünk tudomást, melyek előidézői törökök voltak. — Mit ajánl ön „ellenszerként” a magyar autósoknak? — Fokozott figyelmet a már említett utakon. Ezt éjjel még fokozzák a sebességcsökkentéssel. Egy sötétből hirtelen felbukkanó kocsit nagy sebesség mellett nehéz kikerülni. — Milyen intézkedéseket foganatosítottak az áthaladók megrendszahályozásá- ra? — Készült egy török nyelvű kiadvány, melyben fel van tüntetve a legoptimálisabb útvonal, rajta a pihenésre kijelölt pontokkal, valamint a parkírozásra vonatkozó szabályokkal. Azt persze senkire nem lehet rákényszeríteni, hogy csak a kijelölt ponton álljon meg. (Ilyen a megyénkben az M5-ön, a 35-ös kilométerkőnél kialakított parkírozóhely.) Szabálysértést csak azzal követnek el, ha kivilágítatlanul parkíroznak éjszaka. Mint megtudtuk, a „törökvész” idején fokozottan ellenőrzik rendőreink a forgalmat a megye útjain. M. Gy. O. Sokaknak szívügye a bálterem Ifjúsági klub bajor adományból Nyolcvanezer márkát kapott Pilisvörösvár bajor partnerközségétől, Gröbenzelltől egy ifjúsági klub kialakítására. A tervek szerint a községháza udvarán lévő tűzoltószertár alatti pincét fogják erre a célra átalakítani. A több mint száz négyzetméteres helyiséget a Mutt- nyanszky Ádám Szakmunkás- képző Iskola tanulói újítják fel. Az is az elképzelések között szerepel, hogy a raktársorra egy magastetőt építenének, így a későbbiekben a tetőtérben több helyiség is kialakítható lesz majd, amelyeket szintén a fiatalok használhatnának. A kultúrházban a báltermet szeretnék visszaállítani, erre az intézmény igazgatója már megkapta a felhatalmazást. A jelenlegi lejtős, rögzített székes mozitermet alakítják át erre a célra úgy, hogy a hatvan centiméteres szintkülönbséget megszüntetik. Mivel a rendelkezésre álló pénz csak az anyagköltséget fedezi, az önkormányzat azt reméli, hogy a helyi lakosok társadalmi munkában részt vesznek majd a tennivalókban. Erre van remény, hiszen sokaknak szívügye, hogy Pilis- vörösváron ismét legyen bálterem. H. Cs. Csodálatos, gyönyörű dinnyék! Sikerült a cigánycsapat vállalkozása Néhány napja jártam másodszor a táborfalvai dinnyéseknél. Először nyár elején, a Phralipe Cigányszervezet Pest- és Bács-Kiskun megyei elnökének tájékoztatása után kerestem meg őket, még nyár elején. Lala István elnök ugyanis büszkén emlegette első Pest megyei vállalkozásukat, a munkanélküliek részvételével alakult táborfalvai gazdaságot. Meggyőzően érvelt mellettük, mondván: aki munkával keresi a kenyerét az nem megy ellopni a másét, abból nem lesz börtöntöltelék. A többiről győződjenek meg személyesen. Földet béreltek A háromezres lakosú község polgármestere Laczkó János, akivel első látogatásomkor megismerkedtem, már kezdettől szívügyének tekintette az új kezdeményezést. Tárgyalt, levelezett a vállalkozás ügyében nemcsak a Phralipe Szervezettel, hanem a Földművelésügyi Minisztériummal és más intézményekkel is. Helyiséget biztosított a vállalkozóknak a művelődési házban, ahol összejöhetnek megvitatni közös dolgaikat. S megbízott Balogh Istvánban, a vezetőjükben, akit korrekt jó szakembernek ismert. — Évtizedekig dolgozott korábban a termelőszövetkezet dinnyeföldjén, hát ha önállósodni akar, s másoknak is munkalehetőséget teremteni, megérdemli a segítséget — vélte a polgármester. A táborfalvai cigányszervezet tagjai támogatást kaptak egy alapítványtól: 650 ezer forint kamatmentes hitelt, s így tudtak 16 hektár földet bérelni a helyi termelőszövetkezettől. Arra a célra használták a pénzt, amire kapták. Kutat fúrtak, vásároltak palántát, műtrágyát, s mindent amit kellett. A szerződés szerint ha teljesítik kötelezettségeiket, csak a felét kell visszafizetni a kapott kölcsönnek. Tulajdonosok lesznek Rekkenő hőségben jártam először a dinnyeföldön, ahol keményen dolgozott a maroknyi kis csapat. Néhány férfi, akik egy Trabanton meg egy Wartburgon mentek ki asszonyokkal és gyerekekkel, némi elemózsiával felszerelve. Balogh István bizakodó volt, bár,gondokról is beszélt, hiszen nem tudott előleget fizetni senkinek, s emiatt néhá- nyan elkedvetlenedtek. Hiszen élni is kell valamiből... Mégis úgy látszott: az emberek megértik, hogy érdemes hajtani, mert meglesz a látszata. A főnök abban reménykedett, hogy ha minden jól megy. kétmillió forintot hozhat a dinnye, és mellette még krumplit meg káposztát is vetettek. Ami pedig a továbbiakat illeti, augusztusban árverésre kerül a bérelt föld, amit a bevételből majd meg tudnak vásárolni, a kapott hitelt visz- szafizetik, és tulajdonosok lesznek. Hittem is meg nem is amit hallottam, hiszen a vállalkozás mindig kockázattal jár, biztos csak az, ami már megvan. Mindenesetre megállapodtunk, hogy július végén újra elmegyek hozzájuk, akkor már dinnyekóstolóra. Zuhogott az eső, amikor ígéretemhez híven visszamentem Táborfal vára, de a tócsák miatt a dinnyeföldön nem állt meg az élet. Már messziről láttuk, hogy beérett a termés, hiszen halomban álltak a leszedett 8—10 kilós csíkos héjú dinnyék. Csőszkunyhót is emeltek a vállalkozók, hiszen őrizni kell, amit megtermeltek. Balogh Istvánt kerestem, de csak a feleségét találtam helyette. — Az uram Pestre ment az üzleti ügyeket intézni — mondta az asszony — de láthatja, hogy milyen jó a termés. Csodálatos, gyönyörű dinnyéink vannak... Azután arról beszélgettünk, hogy nagyon sokat kellett dolgozni, amíg idáig jutottak. Kézipermetezővel permeteztek, megtettek mindent, amit kellett. A legjobb palántákat vásárolták a csányiaktól, ez is egyik biztosítéka volt annak, hogy édes, zamatos legyen a gyümölcs. A legfontosabb most, hogy addig értékesítsék a tulajdonukat, amíg jó árat kapnak érte, s ez ügyben tárgyal Balogh István a fővárosban. Húsz mázsát lekötött már előre a honvédség táborfalvai alakulata, és két-két elárusító helyre kaptak engedélyt Kecskeméten meg Lajosmizsén. Tizennyolc ember dolgozik váltva, és éjjel-nappal őrzik a dinnyéket, nehogy valaki megdézsmálja. Igazi farmergazdaságot — Elszámolt már az uram a hitellel, egyezett minden az utolsó fillérig — mondta Ba- loghné —, és így kaptunk lehetőséget arra, hogy egy Zsuk gépkocsit is vásároljunk hitelre. Most ott áll az udvarunkban, és ha kell, azzal szállítjuk a dinnyét. A végelszámolás még hátra van, de bizonyosnak látják, hogy az árverésen meg tudják vásárolni a földet. További terveik is vannak, igazi farmer- gazdaságot akarnak: állattartással, istállókkal. Reméljük, sikerül. A legszebb dinnyéket választotta ki Balogh Istvánná meg a fia, és rakták a kocsi csomagtartójába, kóstolónak. Többen megkóstoltuk, mindenkinek ízlett. Gál Judit Szorgalmasan dolgoznak a földeken Vimola Károly felvétele Ha a teljes nevét leírnám, akkor sem ismernének rá jobban azok, akik gyerekkorától ismerték, mintha csak ezzel a névvel illetem: PITYUS. A váciak ragasztották rá ezt a nevet, a mindig vidám, bolondos, de nem egészen tökéletes fejű, zömök, hajós járású fiatalemberre. A napokban, hogy találkoztam vele egy régi naplómban, felgyűlt bennem egy emlékezetes történet, melynek főhőse ó' volt, Pityus. Egy zubbony — egy nadrág — egy bakancs — egy sapka... nemigen volt nagy válogatási lehetősége szegény újoncnak még akkor, amikor ó't is bevonultatták. A mai fegyveres testületek klubját akkor Kislaktanyának hívták. Ide vonultatták be Pi- tyust, és kerékpáros újonc lett, pedig se a magassága, sem a szellemi teljessége nem ütötte meg a mércét. De akkor már ez alig is számított valamit. Ágyútölteléknek alkalmas volt így is... Ragyogó, október végi nap szórta melegét a városra, a locsolókocsi nyomán sötét fényt kapott az új kerami- tos budapesti főút. A Kislaktanya kapuján hangos trombitaszóval karikázott ki a kerékpáros század, élén vakítóan fehér zsávolyban egy hetyke kis hadnaggyal. Büszkén pedálozott a század, a kürtös dagadó orcával fújta a kürtöt: tatá... tatatatá... tatata- tá... Régi szokás szerint kinyíltak az ablakok, gyerekek rohantak a járdán a századdal versenyt, és a kapuk eló'tt bámészkodók látták elvonulni Pityus a felmálházott, sisakos zömében újoncokból álló alakulatot. Kapunk elől néztem ókét. Elég egyenletesen, szépen taposták, csak a közepe táján ingadozott, cikcakkozott az egyik legény, hatalmas germán vassisakjában úgy festett, ahogy mondani szokás, mint majom a köszörűkövön! A büszke ármádiára soha el nem feledhető' csúfság leselkedett. Az alsóvárosi iskola eló'tt következett be a tragédia. Az imbolygó és egyensúlyát alig-alig tartó kerékpáros a víztől csúszós kerami- ton egy pillanat alatt keresztbe fordulva elesett. S a dolgok komikuma abban rejlik, hogy a váratlan esemény miatt az utána kö- vetkezető sorok már megállni nem tudtak, és bár fékeiket berántották, lassú hullással egymásra estek, míg a távolabbink a csúszós kerami- ton szintén hason végezték. Ez nem baleset volt. Senki nem sérült meg, de a helyzet olyan nevettető' volt, hogy mai napig is döcögök rajta. A század eleje harsány kürtszó mellett haladt tovább, míg a vége morgás, röhögés és éktelen csörömpölés közben kászálódott rendbe. Ahogy a rakás lassan ki- gubancolódott, utolsóként, nyakába billent sisakkal, bokára csúszott lábszártekercsekkel a karambol okozója, Pityus is felemelkedett. Az utca sem tudott már komoly maradni. Nevetett mindenki. .. Másnap, apró lovak patái doboltak az utcán. Hátukon géppuskarészekkel, hevederes ládákkal kocogtak a Hétkápolnán túli gyakorlótér felé. Az egyik lovacska kantárszárát Pityus markolta. Hogy itt mi bajt csinálhatott, nem tudom, lényeg, hogy három hét múlva valaki hátidról megkocogtatta a váltamat: „Nincs egy szál gyufája?... Ó volt, Pityus. Hogy csinálta, nem tudom! Kimaradt a háborúból. Még, hogy kevés az esze! Bár nekem lett volna annyi! Harmos Jenő Álhír a dollármilliókról Felröppent a hír: Százhalombattán amerikai üzletemberek jártak befektetési szándékkal, hogy erre a célra hatvanmillió dollárt szánnának. Nosza, hívtuk a polgármestert. Szabadságon van. A jegyző pedig házon kívül. Sok telefonálgatás után azonban sikerült elérnünk az ön- kormányzat szóvivőjét, Horváth Bélát. — Mi igaz a hírből? — kérdeztük. — Annyi, hogy tényleg járt Magyarországon és városunkat is meglátogatta három amerikai üzletember, s mi vendégül láttuk őket. Szó volt — elképzelésként — befektetési szándékaikról, de csak úgy általában. Nemrégiben németek keresték meg önkormányzatunkat hasonló módon. Tehát a hír — sajnos — csak részben igaz. Itt jártak ugyan — lehetséges, hogy a későbbiekben vissza is térnek —, de még nem tettek konkrét ajánlatot. Á. M.
