Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-27 / 173. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 27., KEDD Alakul a koalíció E héten végső fázisukbá lép­nek Japánban a koalíciós kor­mány létrehozását célzó párt­közi tárgyalások. Bár teljesen azt sem lehet még kizárni, hogy „nagykoalíció” jöjjön létre, vagyis a majdnem negy­ven éve uralkodó LDP, vagy annak legalábbis egy reform- szárnya részt vegyen a majda­ni kormányban, valószínűbb az, hogy a kormányt a „he­tek”, vagyis az LDP-n kívüli pártok koalíciója alkotja majd. A koalícióban csak a Japán Kommunista Párt nem venne részt. Hétfőn tartott külön érte­kezletet a Szociáldemokrata Párt, a Sinszeito (Megújulás Pártja), a Komeito és a De­mokratikus Szocialista Párt is, és megvitatta a Japán Új Párt, illetve a Szakigake (Elő­őrs) Párt által támasztott koa­líciós feltételeket. Ez utóbbi két párt, amely kulcshelyzet­be került a július 18-ai válasz­tásokon, azt kötötte ki a koalí­cióhoz való csatlakozása felté­teleként, hogy egy éven belül politikai reformokat kell vég­rehajtani. Újdonság az, hogy e két párt, amely korábban el­zárkózott attól, hogy kor­mányzati felelősséget is vál­laljon, újabban hajlik arra, hogy minisztereket is küldjön a kormányba. Megkezdődik e héten a hét párt egyeztetése a közös politikáról, a közös kor­mányfőjelöltről, a kormány tagjainak és a parlament veze­tőinek személyéről is. Izraeli csapás Dél-Libanonra Az izraeli légierő tegnap reg­gel is folytatta a dél-libanoni Hezbollah-állások elleni tá­madásait: helyi idő szerint fél nyolckor négy hullámban bombáztak két síita falut Szi- don közelében. Megfigyelők megjegyzik, hogy több mint tíz év óta most először támad­ta az izraeli légierő ezeket a településeket. Áldozatokról egyelőre nem tudni, de az AFP összesítése szerint a ko­rábbi — vasárnap óta tartó — izraeli támadásokban 14 li­banoni vesztette életét. Egyébként nem sokkal a reggeli légitámadás előtt — nyilván a hajnali bombázá­sok megtorlására — libanoni gerillák legalább öt rakétát lőttek ki Izraelre. Károkról, áldozatrokról egyelőre nem érkezett jelentés. Az AFP jelentése szerint az izraeli katonai vezetés fel­szólította a dél-libanoni, illet­ve Bekaa-völgyi „terrorista­központok” közelében élő la­kosokat, hogy mielőbb hagy­ják el otthonaikat. (Az erről szóló rádiós felhívás négy körzetet konkrétan is megne­vezett.) A libanoni rendőr­ség szerint az izraeli bombá­zások miatt már amúgy is megkezdődött a lakosság me­nekülése Nabatije körzeté­ben, illetve a Bekaa-völgy déli részén. Védem a kormányt Képtelen vagyok szidni a kormányt. Pedig nem tilos és nem is veszélyes. Sőt. Nem is nehéz. Ami pedig könnyű, ahhoz már kedvem sincsen. Mégsem ezért tartózkodom a kormány csepülésétől. Hanem azért, mert minden ellenkező jel ellenére bízom a jó szándékában. Igaz, már legalább egy-két évtizede tudjuk: a jó szándék nem elég. Magam is azzal mentege­tem egész pályafutásomat, s főként botlásaimat, hogy merő jóhiszeműség voltam. Erre azonban kevesen bólo­gatnak megértőén. Mentegetem hát a kormányt azzal, hogy nehéz öröksé­get vett át. Bár ezt is halljuk immáron néhány évtizede. Ösmerjük el viszont, hogy ennek a kormánynak valóban sokkal kevesebb köze van az örökségéhez, mint bárme­lyiknek. A nyakába szakadt, mint az átok. Mentegetem továbbá a csapatot azzal, hogy kezdő. Mondhatni világviszonylatban is az. (Talán valamivel könnyebb dolga volna, ha létezne egy Bundesrepublik Magyarország is — de nincsen.) Ezt az országot leg­utóbb nem hosszában vágták ketté, hanem szellemileg és keresztbe. Ettől persze egyik-másik koalíciós politikus meg mi­niszter lehetne okosabb is. A kormánykoncepció lehet­ne markánsabb, eredetibb, meggondoltabb. De kérdem én: ez hol, a világ melyik kormánykoalíciójáról és kor­mányáról nem mondható el? Meglehet, az egész berzenkedésünk csak afféle ma­gyar másságból fakad. Szeretnénk, ha nekünk lenne a legzseniálisabb kormányunk, és mi találnánk meg a legrövidebb kiutat a kátyúból. És ezért még nem kell haragudni. Hiszen ellenzékünk sem a legzseniálisabb. Játszma a magyar kisebbségért Ne ártsunk a szlovákiai magyaroknak Részben a csehek is felelősek a szlovákiai magyarok nem éppen irigylésre méltó helyze­téért. Ezért a tisztesség úgy kí­vánja, hogy ha nem tudnak se­gíteni rajtuk, legalább ne árt­sanak nekik — hangsúlyozza a Cesky Deník hétfői kom­mentárjában, amelynek címe: Játszma a magyar kisebbsé­gért. A cseh lap cikkírója, Bohu- mil Dolehl a budapesti Kek- találkozót megelőző Antall— Klaus-levélváltás cseh vissz­hangjára reagál, különös te­kintettel a Lidové Noviny .Játszma Szlovákiáért” című (július 22-ei) írásának megál­lapítására. Utóbbi szerint a Klaus-kormány kezdettől fog­va megszabta, hogy a cseh— magyar .jószomszédi” kap­csolatok csak addig mehetnek el, amíg nem tűnnek Szlová- kia-ellenes szövetségnek. A nyugati hatalmak szaraje­vói beavatkozása és a város megmentése legyen az első lépés, a második pedig akko­ra terület megnyerése a bosz­niai kormányhoz hű lakosság­nak, amely életképes, és ame­lyet a Nyugat megvéd — ezt követelte tegnap a The Inde­pendent című napilap nemzet­közi felhívásában. Az újság szerkesztőségi Dolezil szerint a szlovákiai magyar kisebbség problémá­ja, amely a jelenlegi izgatott vita hátterében áll, legalább egy értelemben cseh problé­ma is. — A szlovákok épp any- nyira tehetnek róla, hogy álla­mukhoz csatolták a szinte ki­zárólag magyar etnikum által lakott területeket, mint ameny- nyire a bősi monstrumról is: stratégiai déli határukat a Du­nán és az Ipolyon az első vi­lágháború után akkori buzgó cseh protektoraik biztosítot­ták számukra Versailles-ban, és nem csupán a szlovák „test­véreik” iránt érzett tiszta sze­retettől vezérelve, hanem leg­alább annyira saját érdekük­ből is — írja. — Nyíltan le kell szögez­ni — folytatja a szerző (ki­mondatlanul is Klaus minisz­terelnök egy nemrég tett kije­lentésére utalva) —, hogy cikke szerint Bosznia-Herce­govina helyreállítása egysé­ges államként immár nem le­hetséges. De ha a Nyugat nem menti meg Szarajevót, akkor az azt jelenti, hogy töb­bé nem tartja tiszteletben sem az ENSZ alapokmányát, sem az EBEÉ 1990-es párizsi chartáját, sem a genfi egyez­ményeket, sem az emberi jo­gokat védő nemzetközi még­sem a szlovák kormány nem mond igazat, amikor azt állít­ja: a szlovákiai magyar ki­sebbség tényleges jogai meg­közelítik az európai gyakor­latot, sem azok, akik nálunk ismétlik ezt. Bizonyítékokat maga a Lidové Noviny is kö­zölt annak idején — állítja Dolezil. — A cseheknek nincsenek konkrét írásos kötelezettsé­gei a szlovákiai magyar ki­sebbséggel szemben, de tuda­tában kellene lenniük annak, hogy évekkel ezelőtt a cseh politika is hozzájárult nem éppen irigylésre méltó hely­zetük kialakulásához. Ezért az elemi tisztesség azt diktál­ja, hogy ha pillanatnyilag nem is tudunk segíteni raj­tuk, legalább ártanunk nem kellene nekik — vonja le kö­vetkeztetését a Cesky Deník hírmagyarázója. állapodásokat. Ha mindez pa­pírrongy, akkor a kényelmes Nyugat-Európa sem lesz ké­pes megvédeni magát a felfor­dulástól — írta a lap szenve­délyes felhívásában. A The Independent felszó­lította olvasóit, hogy levél­ben csatlakozzanak a felhívás­hoz. — A közvélemény befo­lyásolhatja a politikát — írja a brit lap. A nagyvilág hírei % Fekete fegyveresek tá­madtak meg egy templo­mot vasárnap esti mise idején, Fokváros fehérek lakta előkelő külvárosá­ban: gépfegyverekből tü­zet nyitottak a hívőkre, és kézigránátokat vágtak a gyülekezetbe. Legalább tí­zen életüket vesztették és ötvenen megsebesültek. Magas szintű kínai ál­lami és pártküldöttség uta­zott hétfőn Eszak-Koreá- ha a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának meghívása nyomán a kore­ai háborút lezáró pan- mindzsoni egyezmény alá­írásának 40. évfordulójá­ra, melyet Phenjan az északi győzelem napjaként ünnepel. ★ Tegnap délelőtt meg­érkeztek az első kanadai kéksisakosok a horvátor­szági szerb Krajinában lévő maslenicai híd és a zadari repülőtér térségébe. A békefenntartó erők csak azután veszik át a két léte­sítmény ellenőrzését, hogy a horvát katonák és rendőrök elhagyják a térsé­get. ^ Az ENSZ Szomáliá­ban állomásozó békefenn­tartó erőinek amerikai ka­tonái hétfőre virradóra, két incidens során három fegyverest öltek meg a szomáli főváros, Mogadi­shu déli részén — közölte tegnap egy amerikai szó­vivő. Közvélemény és politika Felhívás Szarajevóért VÉLEMÉNY Sajtótisztesség tegnap és ma Némi patetizmussal azt is mondhatnám, hogy ezt a cikket maga a sors szerkesztette. Lapunk tegnapi számában a főszerkesztői jegyzet Diurnus (alias Bo­dor Pál) egyik legutóbbi, igencsak ellentmondásos írásával foglalkozott, míg jómagam — családi kérés­re — a napokban szekrények és fiókok mélyén igye­keztem rendet teremteni. A szortírozás közben vas­tag mappára bukkantam, amelyben sárguló újság­papírok voltak. Drága anyám, közel a hetvenhez, szellemi frissessége teljében a változások idején egy­re többet foglalkozott politikával, kivágta a Magyar Nemzet (ez járt nekünk gyerekkorom óta) érdekes cikkeit, többek között Diurnus írásait. Nézem a kis jegyzeteket és elképedek. Mennyi minden megváltozott két év alatt, ugyanakkor sok minden a mára is érvényes. Az itt közölt két írás szellemisége, tisztánlátása, mértékletessége és szo­morúan örök aktualitása — összefoglalva: tisztessé­ge vitán felüli. Ezt a hiteles és tárgyilagos sajtótisz­tességet hívta mottójául a Magyar Újságírók Közös­sége, az a szervezet, melynek egyik legádázabb ellen­fele és gűnyolója épp e sorok írója, az azóta ismét metamorfózison átesett Bodor Pál. Drága anyám örökre elment már, nem tudja, hogy a jó ízléssel és nagy gonddal kivágott sárguló papírcetlik nemcsak legújabb történelmünk érdekes bizonyítékai, hanem egy árulás dokumentumai is. Elolvasom még egyszer a 90 nyarán keletkezett írásokat és emlékezem. Szomorú vagyok. Székely Adám Chilében — Magyarországról A hölgy kereken ötven esztendővel ezelőtt menekült el Budapestről — és meg sem állt Santiago de Chiléig. A hölgy nem kedvelte a horogkereszteket, a nyilaskereszte­ket, a gyűlöletet. Kerek ötven esztendeje álmodozik Ma­gyarországról, Budapestről, a Margitszigetről. Most hetvenhat éves. Budapesti barátai meghívták: látogasson végre haza. Az idős hölgyet elfogta a buzgó lelkesültség. Hamar ki­váltotta útlevelét, eljárt az utazási irodáknál, kidolgozta útitervét, július harmadikán indult volna (Santiago—Bu­enos Aires—Róma—Budapest) — aztán boldogan el­ment a szokásos kéthetenkénti uzsonnára. Chilei ma­gyar hölgyek szervezett, kellemes és régóta hagyomá­nyos uzsonnájára. Aznap ideges kézzel levelet írt Budapestre. „Mégsem utazom, kedveseim, pedig ez lett volna az én hattyúda­lom. Az uzsonnán megtudtam, hogy Európában és Ma­gyarországon újra nácizmus van. Nem azért hagytam el a hazámat fél évszázada, hogy ismét horogkereszteket lássak. Nem utazom, tehát nem is látom többé életem­ben sem Magyarországot, sem Budapestet, sem a Mar­gitszigetet. Ne haragudjatok.” Eddig a rossz, de hiteles levélnovella. Érdemes eltöprengeni rajta, hogy hová torzult-burján- zott egy-két elejtett vagy éles szó jobboldali tünetekről, keresztény kurzusról, netán antiszemitizmusról. Chilé­ben uzsonnázó magyar hölgyek úgy tudják, Magyaror­szágon nácizmus van, és fél évszázad távoliét után le­mondják hazautazásukat. Amivel nem azt akarom mondani, hogy ha valahol fel­lobban a jobboldaliság, a fajgyűlölet — hallgassunk. De — az istenért! — szóljunk mindenről súlya, veszélye, arányai szerint. Hitelesen és tárgyilagosan.

Next

/
Thumbnails
Contents