Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-27 / 173. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 27., KEDD Alakul a koalíció E héten végső fázisukbá lépnek Japánban a koalíciós kormány létrehozását célzó pártközi tárgyalások. Bár teljesen azt sem lehet még kizárni, hogy „nagykoalíció” jöjjön létre, vagyis a majdnem negyven éve uralkodó LDP, vagy annak legalábbis egy reform- szárnya részt vegyen a majdani kormányban, valószínűbb az, hogy a kormányt a „hetek”, vagyis az LDP-n kívüli pártok koalíciója alkotja majd. A koalícióban csak a Japán Kommunista Párt nem venne részt. Hétfőn tartott külön értekezletet a Szociáldemokrata Párt, a Sinszeito (Megújulás Pártja), a Komeito és a Demokratikus Szocialista Párt is, és megvitatta a Japán Új Párt, illetve a Szakigake (Előőrs) Párt által támasztott koalíciós feltételeket. Ez utóbbi két párt, amely kulcshelyzetbe került a július 18-ai választásokon, azt kötötte ki a koalícióhoz való csatlakozása feltételeként, hogy egy éven belül politikai reformokat kell végrehajtani. Újdonság az, hogy e két párt, amely korábban elzárkózott attól, hogy kormányzati felelősséget is vállaljon, újabban hajlik arra, hogy minisztereket is küldjön a kormányba. Megkezdődik e héten a hét párt egyeztetése a közös politikáról, a közös kormányfőjelöltről, a kormány tagjainak és a parlament vezetőinek személyéről is. Izraeli csapás Dél-Libanonra Az izraeli légierő tegnap reggel is folytatta a dél-libanoni Hezbollah-állások elleni támadásait: helyi idő szerint fél nyolckor négy hullámban bombáztak két síita falut Szi- don közelében. Megfigyelők megjegyzik, hogy több mint tíz év óta most először támadta az izraeli légierő ezeket a településeket. Áldozatokról egyelőre nem tudni, de az AFP összesítése szerint a korábbi — vasárnap óta tartó — izraeli támadásokban 14 libanoni vesztette életét. Egyébként nem sokkal a reggeli légitámadás előtt — nyilván a hajnali bombázások megtorlására — libanoni gerillák legalább öt rakétát lőttek ki Izraelre. Károkról, áldozatrokról egyelőre nem érkezett jelentés. Az AFP jelentése szerint az izraeli katonai vezetés felszólította a dél-libanoni, illetve Bekaa-völgyi „terroristaközpontok” közelében élő lakosokat, hogy mielőbb hagyják el otthonaikat. (Az erről szóló rádiós felhívás négy körzetet konkrétan is megnevezett.) A libanoni rendőrség szerint az izraeli bombázások miatt már amúgy is megkezdődött a lakosság menekülése Nabatije körzetében, illetve a Bekaa-völgy déli részén. Védem a kormányt Képtelen vagyok szidni a kormányt. Pedig nem tilos és nem is veszélyes. Sőt. Nem is nehéz. Ami pedig könnyű, ahhoz már kedvem sincsen. Mégsem ezért tartózkodom a kormány csepülésétől. Hanem azért, mert minden ellenkező jel ellenére bízom a jó szándékában. Igaz, már legalább egy-két évtizede tudjuk: a jó szándék nem elég. Magam is azzal mentegetem egész pályafutásomat, s főként botlásaimat, hogy merő jóhiszeműség voltam. Erre azonban kevesen bólogatnak megértőén. Mentegetem hát a kormányt azzal, hogy nehéz örökséget vett át. Bár ezt is halljuk immáron néhány évtizede. Ösmerjük el viszont, hogy ennek a kormánynak valóban sokkal kevesebb köze van az örökségéhez, mint bármelyiknek. A nyakába szakadt, mint az átok. Mentegetem továbbá a csapatot azzal, hogy kezdő. Mondhatni világviszonylatban is az. (Talán valamivel könnyebb dolga volna, ha létezne egy Bundesrepublik Magyarország is — de nincsen.) Ezt az országot legutóbb nem hosszában vágták ketté, hanem szellemileg és keresztbe. Ettől persze egyik-másik koalíciós politikus meg miniszter lehetne okosabb is. A kormánykoncepció lehetne markánsabb, eredetibb, meggondoltabb. De kérdem én: ez hol, a világ melyik kormánykoalíciójáról és kormányáról nem mondható el? Meglehet, az egész berzenkedésünk csak afféle magyar másságból fakad. Szeretnénk, ha nekünk lenne a legzseniálisabb kormányunk, és mi találnánk meg a legrövidebb kiutat a kátyúból. És ezért még nem kell haragudni. Hiszen ellenzékünk sem a legzseniálisabb. Játszma a magyar kisebbségért Ne ártsunk a szlovákiai magyaroknak Részben a csehek is felelősek a szlovákiai magyarok nem éppen irigylésre méltó helyzetéért. Ezért a tisztesség úgy kívánja, hogy ha nem tudnak segíteni rajtuk, legalább ne ártsanak nekik — hangsúlyozza a Cesky Deník hétfői kommentárjában, amelynek címe: Játszma a magyar kisebbségért. A cseh lap cikkírója, Bohu- mil Dolehl a budapesti Kek- találkozót megelőző Antall— Klaus-levélváltás cseh visszhangjára reagál, különös tekintettel a Lidové Noviny .Játszma Szlovákiáért” című (július 22-ei) írásának megállapítására. Utóbbi szerint a Klaus-kormány kezdettől fogva megszabta, hogy a cseh— magyar .jószomszédi” kapcsolatok csak addig mehetnek el, amíg nem tűnnek Szlová- kia-ellenes szövetségnek. A nyugati hatalmak szarajevói beavatkozása és a város megmentése legyen az első lépés, a második pedig akkora terület megnyerése a boszniai kormányhoz hű lakosságnak, amely életképes, és amelyet a Nyugat megvéd — ezt követelte tegnap a The Independent című napilap nemzetközi felhívásában. Az újság szerkesztőségi Dolezil szerint a szlovákiai magyar kisebbség problémája, amely a jelenlegi izgatott vita hátterében áll, legalább egy értelemben cseh probléma is. — A szlovákok épp any- nyira tehetnek róla, hogy államukhoz csatolták a szinte kizárólag magyar etnikum által lakott területeket, mint ameny- nyire a bősi monstrumról is: stratégiai déli határukat a Dunán és az Ipolyon az első világháború után akkori buzgó cseh protektoraik biztosították számukra Versailles-ban, és nem csupán a szlovák „testvéreik” iránt érzett tiszta szeretettől vezérelve, hanem legalább annyira saját érdekükből is — írja. — Nyíltan le kell szögezni — folytatja a szerző (kimondatlanul is Klaus miniszterelnök egy nemrég tett kijelentésére utalva) —, hogy cikke szerint Bosznia-Hercegovina helyreállítása egységes államként immár nem lehetséges. De ha a Nyugat nem menti meg Szarajevót, akkor az azt jelenti, hogy többé nem tartja tiszteletben sem az ENSZ alapokmányát, sem az EBEÉ 1990-es párizsi chartáját, sem a genfi egyezményeket, sem az emberi jogokat védő nemzetközi mégsem a szlovák kormány nem mond igazat, amikor azt állítja: a szlovákiai magyar kisebbség tényleges jogai megközelítik az európai gyakorlatot, sem azok, akik nálunk ismétlik ezt. Bizonyítékokat maga a Lidové Noviny is közölt annak idején — állítja Dolezil. — A cseheknek nincsenek konkrét írásos kötelezettségei a szlovákiai magyar kisebbséggel szemben, de tudatában kellene lenniük annak, hogy évekkel ezelőtt a cseh politika is hozzájárult nem éppen irigylésre méltó helyzetük kialakulásához. Ezért az elemi tisztesség azt diktálja, hogy ha pillanatnyilag nem is tudunk segíteni rajtuk, legalább ártanunk nem kellene nekik — vonja le következtetését a Cesky Deník hírmagyarázója. állapodásokat. Ha mindez papírrongy, akkor a kényelmes Nyugat-Európa sem lesz képes megvédeni magát a felfordulástól — írta a lap szenvedélyes felhívásában. A The Independent felszólította olvasóit, hogy levélben csatlakozzanak a felhíváshoz. — A közvélemény befolyásolhatja a politikát — írja a brit lap. A nagyvilág hírei % Fekete fegyveresek támadtak meg egy templomot vasárnap esti mise idején, Fokváros fehérek lakta előkelő külvárosában: gépfegyverekből tüzet nyitottak a hívőkre, és kézigránátokat vágtak a gyülekezetbe. Legalább tízen életüket vesztették és ötvenen megsebesültek. Magas szintű kínai állami és pártküldöttség utazott hétfőn Eszak-Koreá- ha a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának meghívása nyomán a koreai háborút lezáró pan- mindzsoni egyezmény aláírásának 40. évfordulójára, melyet Phenjan az északi győzelem napjaként ünnepel. ★ Tegnap délelőtt megérkeztek az első kanadai kéksisakosok a horvátországi szerb Krajinában lévő maslenicai híd és a zadari repülőtér térségébe. A békefenntartó erők csak azután veszik át a két létesítmény ellenőrzését, hogy a horvát katonák és rendőrök elhagyják a térséget. ^ Az ENSZ Szomáliában állomásozó békefenntartó erőinek amerikai katonái hétfőre virradóra, két incidens során három fegyverest öltek meg a szomáli főváros, Mogadishu déli részén — közölte tegnap egy amerikai szóvivő. Közvélemény és politika Felhívás Szarajevóért VÉLEMÉNY Sajtótisztesség tegnap és ma Némi patetizmussal azt is mondhatnám, hogy ezt a cikket maga a sors szerkesztette. Lapunk tegnapi számában a főszerkesztői jegyzet Diurnus (alias Bodor Pál) egyik legutóbbi, igencsak ellentmondásos írásával foglalkozott, míg jómagam — családi kérésre — a napokban szekrények és fiókok mélyén igyekeztem rendet teremteni. A szortírozás közben vastag mappára bukkantam, amelyben sárguló újságpapírok voltak. Drága anyám, közel a hetvenhez, szellemi frissessége teljében a változások idején egyre többet foglalkozott politikával, kivágta a Magyar Nemzet (ez járt nekünk gyerekkorom óta) érdekes cikkeit, többek között Diurnus írásait. Nézem a kis jegyzeteket és elképedek. Mennyi minden megváltozott két év alatt, ugyanakkor sok minden a mára is érvényes. Az itt közölt két írás szellemisége, tisztánlátása, mértékletessége és szomorúan örök aktualitása — összefoglalva: tisztessége vitán felüli. Ezt a hiteles és tárgyilagos sajtótisztességet hívta mottójául a Magyar Újságírók Közössége, az a szervezet, melynek egyik legádázabb ellenfele és gűnyolója épp e sorok írója, az azóta ismét metamorfózison átesett Bodor Pál. Drága anyám örökre elment már, nem tudja, hogy a jó ízléssel és nagy gonddal kivágott sárguló papírcetlik nemcsak legújabb történelmünk érdekes bizonyítékai, hanem egy árulás dokumentumai is. Elolvasom még egyszer a 90 nyarán keletkezett írásokat és emlékezem. Szomorú vagyok. Székely Adám Chilében — Magyarországról A hölgy kereken ötven esztendővel ezelőtt menekült el Budapestről — és meg sem állt Santiago de Chiléig. A hölgy nem kedvelte a horogkereszteket, a nyilaskereszteket, a gyűlöletet. Kerek ötven esztendeje álmodozik Magyarországról, Budapestről, a Margitszigetről. Most hetvenhat éves. Budapesti barátai meghívták: látogasson végre haza. Az idős hölgyet elfogta a buzgó lelkesültség. Hamar kiváltotta útlevelét, eljárt az utazási irodáknál, kidolgozta útitervét, július harmadikán indult volna (Santiago—Buenos Aires—Róma—Budapest) — aztán boldogan elment a szokásos kéthetenkénti uzsonnára. Chilei magyar hölgyek szervezett, kellemes és régóta hagyományos uzsonnájára. Aznap ideges kézzel levelet írt Budapestre. „Mégsem utazom, kedveseim, pedig ez lett volna az én hattyúdalom. Az uzsonnán megtudtam, hogy Európában és Magyarországon újra nácizmus van. Nem azért hagytam el a hazámat fél évszázada, hogy ismét horogkereszteket lássak. Nem utazom, tehát nem is látom többé életemben sem Magyarországot, sem Budapestet, sem a Margitszigetet. Ne haragudjatok.” Eddig a rossz, de hiteles levélnovella. Érdemes eltöprengeni rajta, hogy hová torzult-burján- zott egy-két elejtett vagy éles szó jobboldali tünetekről, keresztény kurzusról, netán antiszemitizmusról. Chilében uzsonnázó magyar hölgyek úgy tudják, Magyarországon nácizmus van, és fél évszázad távoliét után lemondják hazautazásukat. Amivel nem azt akarom mondani, hogy ha valahol fellobban a jobboldaliság, a fajgyűlölet — hallgassunk. De — az istenért! — szóljunk mindenről súlya, veszélye, arányai szerint. Hitelesen és tárgyilagosan.
