Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-26 / 172. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚLIUS 26., HÉTFŐ 13 Harangszó a mártírokért Évenként három-négy alkalommal elmegyek a 301-es parcellába. Ennyivel tartozom hőseinknek. 1956-ban nem fegyverrel harcoltam. A Fémtömegcikk Művek munkástanácsának titkára voltam. Szerencsém volt. Félévi csengőfrásszal megúsztam. Talán ezért is tisztelem azokat, akik életükkel fizettek, akik szenvedtek szabadságunkért. Még nem hallottam a 301-es harangját. Június 18-án belső kényszerből — némi szorongással — egyszer, de keményen megkongattam. Ne legyen már elnémult harang. A harangszó figyelmeztet, emlékeztet. A figyelmeztetésre, az em- lékeztetésre mindig szükség volt, van és lesz. Most is, hogy ne felejtsük 1956 szellemét és egyéb kötelességünket. Sokan már elfelejtették, sokan nem is tudják, hogy ügyet, nemzetet, hazát csak alázattal lehet szolgálni. S az alázattal baj van. Figyelmeztessük, emlékeztessük egymást a 301-es harangjával, kongasson egyet mindenki, aki arra jár! V Csigalépcsőkön, foghíjas létrákon • kapaszkodunk egyre följebb a nagyenyedi katolikus templom tornyába. Papp László, a plébános ifjú ember, néha tornászként lendül át egyik fagerendáról a másikra. Nem köny- nyű utánozni. De hát meg kell kínlódni a kilátásért. Odafenn, az ércharang mellől nemcsak Enyedet látni, hanem a környező domboldalakat, a szőlőskerteket, a dombok alatt messzire nyújtózkodó mezőket, a két- felől — Gyulafehérvár és Kolozsvár felől — a városba érkező országutat. Onnan, Fehérvár felől törtek be 1849-ben Prodan és Axente fejszései? A szabadságharc hónapjaiban, Bem apó megszorított erdélyi hadseregének háta mögött irtották ki Avram Jancu felkelői az Aranyos menti falvak lakosságát — akkor né- mult el a magyar szó az Aranyos völgyében. Ekkor, a fejszések látogatása után halkult el a magyar szó a városban is. Nagy- enyed magyarsága soha többé nem heverte ki a pusztulást, soha többé nem tudta pótolni az emberveszteséget. Nagyenyeden fejszékkel, kaszákkal, késekkel fordították meg a lakosságTalán meghallják egész Magyarországon. S ha már ott vagyunk, szóljon azokért az elhurcolt hősökért is, akik idegen földben nyugodnak, akiknek csak az volt a bűnük, hogy rokonszenveztek harcunkkal. Vagy a hamis tanúk ezt bizonyították. 1456-tól a déli harangszó a nándorfehérvári diadalra emlékeztet (és figyelmezteti is a hallókat). Ötszáz évvel később, 1956-ban újabb világraszóló (néhány napig tartó) diadal született, mert volt közös célunk, közös akaratunk. Többek között erre is emlékeztessen a 301-es harangja. Gyurich László Budapest Vízum Amerikába tJÉÉ. Amerikában megkö- )J§sy zelítőleg egymillió, vfjkjjgD magát magyarnak valló állampolgár él. Rokonok, jó ismerősök, ame- rikás magyarok. Nem lényegtelen tény, hogy csodálatos természeti értékei vannak, nagyszerű emberi alkotások sorakoznak a kontinensnyi országban. Érthető a kíváncsiság és a vonzalom, amely évente több tízezer magyart von és irányít a konzulátus elé vízumért. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy ma már mindenkinek lehet világ- útlevele és a repülőjegyek árai is kedvezően alakulnak. Egy Budapest—New York—Budapest jegy árából mindössze hetven-hetvenöt- ször lehet megjárni a Vác— Ferihegy útvonalat. És csak az üzemanyagot számoltam. Magyarországon ma talán a világ összes országa együtt nem kényszerít annyi várakozásra, mint az Államok e hivatala. A sorban várakozókkal, és a házból kilépőkkel beszélgetve néhány meglepő információhoz juthat az újságíró. Akik már másodszor-harmadszor vannak itt, elmesélik összeütközésüket a hivatallal. Mérgesen lép ki az ajtón egy fotogén fiatal lány; ezeknek potenciális veszélyt jelent minden független nő. mert bármikor baby sitterré válhat náluk... Egy középiskolás fiú elmondja, nem kapott vízumot, mert a meghívólevélben fennakadtak azon a félmondaton: „...majd megtanítasz bennünket is teniszezni”. Egy barnára sült egyéni: írjanak be valami munkahelyet, mert enélkül nincs vízum. Egy vidéki úr két kérőlapot adott be, döntsék el ők, melyik van jobban kitöltve. Eldöntötték, a jót visszaadták, a rossz alapján elutasították. Egy nyakkendős úr: „gyere ki hozzánk, te fogsz vezetni, mi végre sörözhetünk az autóban”. Nem tetszett az amerikai szöveg, nincs utazás. Egy egészség- ügyist visszarendeltek interjúra. Nem akarok kinn dolgozni, de ha valakin segítenem kell, szívesen megteszem, az orvosi táskámat is viszem. Örökre eltiltották az USA-tól. Egy focista figura forma: azt írta a barátnőm, az öreg már a kaput sem tudja egyenesen beállítani, majd jössz te, és beállítod. Ott fenn egy magyar adminisztrátor másképp gondolta. Jöjjek jövőre — így egy idősödő hölgy. A meghívólevélben azzal csalogattak, amíg itt leszel, játszol a VTK-ban. Ez egy „magyaros” kosárlabdacsapat — meséli a hosszúra nőtt fiatal fiú. Rossz volt a szöveg. A környéken nem laknak magyarok, ritkán hallunk magyar szót, majd kijavítasz, ha megbotlik a nyelvünk. A gyermekeink is szomjazzák a fiatalok szókincsét. Nagyon várunk. Hiába. Ez két baby sitter-jelölt volt, a nyakam rá. Egy „visszautasított gépírónő” típusú egyén. Én a szokásomhoz híven vakon DOKUMENTUM Savanyú szél fúj arányt. így már Enyedről is ki lehet jelenteni, hogy ősi román város. Most már valóban román többség lakja, jó kétharmados többség. A nagyenyedi két fűzfa? Vénséges vének talán megmutatnák még a helyüket. Talán. Enyed már rég nem a regények, a legendák városa; Enyedet csak mi ismerjük régi kollégiumáról, régi zamatos boráról. Romániában Nagyenyed börtönvárosként ismert. Több ezer rab — nők, férfiak, fiatalkorúak. Itt található az ország egyik legnagyobb börtöne. A templomtoronyból jól látni a kocka alakú épületeket, az épülettömböket körbefogó falakat. Papp László sorolja az ismertebb neveket: kik raboskodtak a kocka alakú házakban, kiket emésztett el ez az intézmény. Márton Áronnal, Gyulafehérvár püspökével kezdődik a névsor, s folytatódik papokkal, tudósokkal, tanárokkal, írókkal. Az erdélyi magyarság nagy büntetőtelepe volt Bethlen Gábor valamikor kedves városa, megritkítója, megtize- delője a magyar értelmiségnek. — Sokan nem jöttek ki onnan — mondja a plébános. — Sokan vannak, akiknek a sírját nem ismerjük. — Most is őriznek itt politikai foglyokat? — Úgy tudom, csak köztörvényeseket. A román törvényszék ítélete szerint Boldizsár Ferenc huszanhat esztendős legény is köztörvényes. Tizenkilenc esztendőre küldték ebbe a bevált büntető intézetbe. Négy méter magas, kerekeken csikorgó, acélszürke, kétszámyú vastábla. Belülről nyitják, gombnyomásra. Rabszállító gépkocsi fordul be a kapun, hamarosan újra nyílnak a vastáblák. Gumikerekű lovasfogat gurul ki az utcára, a bakon rabruhás fiatal férfi. A börtön egyik külső munkatelepére küldhették ki. Kisebb büntetésű fogoly, akinek néhány hónapja lehet még a büntetésből. Nekünk a vastáblák melletti kiskapunál kell jelentkeznünk. A tiszti ebédlőbe vezetnek. Romániában, kinn a börtönfalakon kívül is ritkaság az ilyen: mintha egy első osztályú étterembe lépnék. Patyolatfehér vasalt terítő a hosszú asztalon, mély tányér, lapos tányér, kanál, kés, villa mértani rend szerint elrendezve, a tányérok mellé afféle papírcsákóként hófehér szalvéta állítva. A börtönparancsnok hivatalos útra utazott, a helyettese izmos, fekete hajú, széles fekete szemöldökű férfi. Aurel Valea kapitány. Hellyel kínálnak bennünket, és bemutatja a tolmácsunkat. Hosszú, vékony román fiú, őrmesteri rangban. A vezetéknevét nem tudom megjegyezni, a keresztneve Gabi. Átvillan rajtam: mint Gabi Danaila milicistáé Ze- telakán, de elhessegetem a feltételezést, hogy a zetela- kai esetre emlékeztetve szándékosan választották ezt a fiút. Véletlenről lehet szó: olyan embert kerestek a börtönben, akiben feltétlenül meg lehet bízni, mert román, ugyanakkor kitűnően beszéli a magyart. A nyúlánk őrmester valóban tökéletesen beszéli a nyelvünket. Enyhe akcentus tanúskodik csak róla, hogy mégsem ez az anyanyelve. Őrmestere révén a kapitány közli velünk, hogy negyven-ötven perc múlva találkozhatunk az elítélttel. Elvezetnek majd bennünket egy helyiségbe, filmezni csak az elítéltet lehet, a szobát, az ablakot nem. Természetesen a börtönudvaron is tilos felvételt készíteni. gépeltem, a tesztlápon véletlenül az igen és a nem kocka közé ütöttem. A kérdés: „Abból a célból kéri-e bebocsátását az Egyesült Államokba, hogy ott... felforgató, terrorista vagy más törvénytelen tevékenységet folytasson?” Egy ligás — kommunistaellenes szakszervezet — tag megbízásából annak szeretett volna utánajárni, hogy a vállalat vezetői hogyan akarják a fejük fölül eladni a céget Amerikában. Nem utazhatott, mert kevésnek bizonyult a pénzügyi fedezet. Abban közösen megegyeztünk, az US-nak — legszívesebben így rövidítik magukat — oka van a félelemre a terroristáktól, a drogimportőröktől, a bevándorlóktól, a rablóktól és a gyilkosoktól. De a magyaroktól? Ilyen jó híre lenne a magyar munkaerőnek, ennyire félelmetesek lányaink, legyőzhetetlen- nek tartják sportolóinkat, vagy a hazai egészségügy már félelemmel tölti el a bátor amerikaiakat is? A magyarázat valószínűleg nem ez. Sok a kérelmező, szűk a keresztmetszet, nem bírják a nyár eleji rohamot meg a kánikulát. Ilyenkor kapkodás tapasztalható, hangulatfüggő kiválasztás. Néhány angolul tudó folyamodó másképp látja a helyzetet. Az amerikaiaknak magyar tolmácsok segítenek, akik esetenként lelkiismeretlenül végzik munkájukat, szokványos szöveget vagy szándékuk szerint fordítanak, ezért átcsúszik a döntés a magyar alkalmazottak kezébe. Áz egyik panaszos előadja, kihallgatást kért a főkonzultól, a hazánkfia visszautasító modorban kijelenti, a konzul úr nem kíván önnel találkozni — mielőtt megkérdezte volna az illetékest. Egy feldühödött valaki paraszolvenciáról hebegett. Magára volt dühös, mert már túl későn jött rá, nem az amerikaiaknak kellett volna, hanem a magyarnak, sőt nem is az épületben, hanem még kívül valahol. Könnyű lenne levonni a következtetést, ezek a magyar alkalmazottak még a múlt rendszerben kerültek ebbe a bizalmi állásba, és ekkor kiknek az ajánlásai alapján. De ha ez nem igaz, akkor azt tudjuk, iskolájuk nem volt pártsemleges. Sőt a „menő” középiskolához, egyetemhez és főleg a külföldi — angol nyelvterületi — tanulmányokhoz igen komoly politikai hátszél szükségeltetett. Márpedig ez a politikai morális mocsok, mélypontot jelentette mindannyiunk számára. Czmarkó Gyula \/árvárakozás közben fehér köpenyes, csinos asszony lép be, tálcán hozza a tejeskávét. Megköszönjük, nem válaszol. Nem válaszolhat, konyhamunkára vezényelt elítélt. Az ígért negyven-ötven perc lassan telik. A kapitány nem beszédes ember, a kérdésekre — mikor épült a börtön, hányán töltik most a büntetésüket? — egy-egy tőmondattal válaszolt. Időközben egyre több börtöntiszt gyülekezik körénk, amikor végre a kijelölt helyiség felé indulunk, már féltucatnyian kísérnek bennünket. (Folytatjuk) Kosa Csaba Verebélyi János, Vác kapitánya Vác a 15 éves háború alatt többször gazdát cserélt. 1604-ben a császári csapatok vették birtokukba a várat, melynek élére Verebélyi János került. A kapitány korábban harmincados volt az ilavai és brinceni vámon, de megsebesült egy összecsapásnál: „ottan kapott golóbisokat a lábába a lopó morvái kereskedőktől’'— olvasható egv feljegyzésben. Felgyógyulása után mintegy jutalomként került a vár élére a megbízható tiszt. 1604-ben kirobbant Bocskai felkelése, és Verebélyi a nemzeti függetlenségért fegyvert ragadó fejedelem mellé állt. Amikor Rhédey Ferenc és Némethy Gergely, Bocskai vezérei Váchoz értek, ellenállás nélkül megnyitotta a vár kapuit. 1605 novemberében egyébként maga Bocskai is megfordult a városban. Verebélyi hűen kitartott Bocskai mellett, 1605 szeptemberében kis csapattal ő foglalta el Nógrád várát. F. hőségnek érdekes epizódját írta meg Takáts Sándor, a török idők történetírója. Rudolf király deákja, lllésy János 1606-ban Budáról Vácra indult. lllésy jelentette, hogy a várban kénytelen volt Ali budai basa és Bocskai egészségére inni egy kupa bort, mert a váci kapitány és vitézei erre kényszerítették. De — írta lllésy — „én nagyon haragudtam, hogy az én Uramat és királyomat senki sem élteti, tehát megtöltöttem a legnagyobb serleget s őfelsége egészségére ittam”. Verebélyi később is megmaradt Váci kapitányként, csak öregségére helyezték a kicsiny damásdi vár élére. Pogány György
