Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

14 PEST MEGYE1 HÍRLAP SPORT 1993. JÚLIUS 26., HÉTFŐ­Rekordbevétel a Bundesligában Münchentől Kölnig A német labdarúgó Bundesligá- ban már évek óta a mezen elhe­lyezett reklámok szabják meg a „divattervezők" lehetőségeit. Kü­lönösen vonatkozik ez a követke­ző szezonra, hiszen a 17 csapat rekordbevétellel büszkélkedhet. Azért csak 17, mert a Dynamo Dresdennek egyelőre nem sike­rült megfelelő szponzort találnia. A Bundesliga csapatok 1993/94-es együttes bevétele a mezreklámokból 33.5 millió már­ka. (Az előző szezonban ez az ösz- szeg 28.05 millió márka volt.) A lista élén a Bayern München talál­ható holtversenyben a kupagyőz­tes Bayer Leverkusennel. Mind­két együttes 5 millió márkával gazdálkodik, az Opel, illetve a Tahid cég jóvoltából. A csapa­tok többsége — mint a Bayern és a Leverkusen is — hű maradt ko­rábbi jól bevált szponzoraihoz. A „nagy dobást” azonban az Einst­racht Frankfurt tette meg. A gár­da új partnere a Tetra Pak, egy csomagolással fogalalkozó vég. A Tetra Pak 3 millió márkát fizet a frankfurtiaknak, hogy az együt­tes a szerelésen az ő vállalatukat reklámozza. Ezzel az Eintracht a bevételi lista harmadik helyére lé­pett előre. Ugyancsak új szpon­zorral, méghozzá a Pesti Colával kötöttek szerződét a kölniek, így 2.2 millió márkával gazdagítják a klub kasszáját. Friss levegőt az öltözőkbe! Különös ötlettel állt elő az angol futball-bajnokság HL ligában sze­replő Torquay csapatának játékos-edzője, Don O. Ríordan. Meg- bünteú azt a játékost, aki az öltöző levegőjét nem éppen az embe­ri szaglás „örömére” való illatokkal rontja. A vétkes másfél fontot köteles fizetni, Mike Bateson, a klub elnöke ezt mondta az intézkedés kapcsán: — Amikor a minap szerződtettem Dont, azt mondta: „friss le­vegő" uralkodik el majd a Torquay házatáján. Azt hittem, a csa­pat szereplésére érti ezt Egyelőre csak az öltözői levegő frissíté­sét próbálja megvalósítani... Jó reklámhordozók, még sincs szponzorunk Ki segít a Gödöllői LC-nek? A futballt lehet szidni, szapulni napestig, keseregni fölötte, hogy kis hazánkban micsoda alacsony színvonalra csú­szott, s morális helyzetén, környezetének „posványán” csámcsogni. Csak egy dolgot nem lehet: elfelejteni, hogy még mindig a foci mozgat meg igazi tömegeket, az embe­rek, akárhányszor megfogadják, hogy én bizony a büdös életben meccsre többet nem megyek, annak rendje és mód­ja szerint, egy hallhatatlan-láthatatlan várázsjelnek enge­delmeskedve, ha itt az ideje, szép csendben szedeló'dzköd- nek, s elindulnak az üde zöld gyep felé... Miért is lenne ez másképp Gö­döllőn, ahol épp tavaly jutott fel a másodosztályba a helyi futball­csapat, s ott a minden előzetes várakozást felülmúló 9. helyen végzett. Egy percig sem kellett rettegnie, ahogy mondani szok­ták, a kiesés rémétől, hosszú ide­ig még dobogóközeiben is volt, tehát elvileg, nem lenne abban semmi meglepő, ha a csapat és vezetői a jól megérdemelt babé­rokon üldögélve, de legalábbis rendezett, nyugodt körülmények között készülnének az újabb kihí­vást jelentő második másodosztá­lyú évükre. Ezzel szemben még a bajnoki induláshoz szükséges „beugrót" is egy kerepestarcsai pékmester fizette be helyettük. A gödöllői futballcsapatnak egy kerepestarcsai. Mert a fenti­ekben már ismertetett sikereket elérő klubnak, szó szerint kong az ürességtől a kasszája, s kishí- ján már ott tart, hogy az egyesü­lethez kifejezetten ragaszkodó, csak gödöllői, illetve a város kör­nyékén élő játékosait is szélnek ereszti. • — Nem hitten volna, hogy egy harmincezer lakosú város, melyben ekkora tömegeket egyetlen más esemény tartósan nem mozgat meg és nem köt le, ennyire nem érzi magáénak a fut­ballt, s a nevét viselő csapatot — mondta Lévai András, a Gödöl­lői LC ügyvezető elnöke. — Az önkormányzattól 1 millió 750 ezer forintot kaptunk, de ez az összeg, a szintén az önkormány­zat tulajdonát képező pálya és lé­tesítmény állagmegóvására, üze­meltetésére is kevés. A GLC 30 fizetett alkalmazottjából 18 lab­darúgó, akik félprofik, vagy fél­amatőrök, ahogy tetszik, hiszen délelőtt valamennyien dolgoz­nak, illetve tanulmányaikat vég­zik, délután pedig edzésre jár­nak. A gáz és villany díjbeszedő­től vállalkozóig, szinte minden foglalkozás képviselteti magát a csapaton belül. Maga a klub is vállkozásokba fogott, fatele­pünk, diszkontáruházunk bevéte­léből csurran-cseppen, s reklám- tevékenységet is folytatunk. Még­sem tudtuk befizetni az NB Il-es nevezési díjat, amely 150 ezer fo­rint, s a szintén kötelező tétel­ként jelentkező, 350 ezer forin­tos játékvezetői, ellenőri díj felét (az összeg másik felét egyéb­ként a tavaszi idény rajtja előtt, január 6-án kell majd leszurkol­ni). Ha Pelyvás Dániel kerepes­tarcsai pékmester nem segít, ta­lán el sem tudtunk volna indul­ni... —A tavalyi idény végén a Szi- lasfood nevét viselte a társulat. Mi lett ezzel a szponzori szerző­déssel? —- A Szilasfood az idény vége után nem jelentkezett, hogy meg akarná hosszabbítani a szerző­dést — folytatta Lévai András. — Két-három potenciális szponzorral tárgyalásokat folyta­tunk, de egyelőre nem kötöttünk konkrét megállapodást még egyetlen támogatóval sem. Min­denesetre egyetlen gödöllői válla­lat sem kíván felkarolni minket, pedig biztos nem lennénk rossz reklámhordozók. — Kifejezetten kedvezőnek ítél­tük az együttműködésünket a GLC-vel — erősítette meg Imre Józsefné, a Szilasfood kft. fő­könyvelője. — A múlt bajnoki idény nyolc fordulójára kötöt­tünk szerződést, mert akkor nagy­szerűen állt a csapat, s ez nekünk sokat segített, hogy viszonylag új cégünk nevét bevezesse a köztu- datba.Tehát egyáltalán nem csa­lódtunk a klubban, de nem is újí­tottuk meg szponzori szerződé­sünket, mert a kft. reklámstratégi­áját felépítő Top Reklám irodá­val egyetértésben, úgy gondol­tuk, hogy váltanunk kell a mód­szerekben, s nem akarunk már el­sődlegesen ezzel a reklámlehető­séggel élni. (németh) Cegléden is irányította a kézilabdázók B-válogatottját Káló Sándor, az egyetlen kapitányjelölt Ha azt mondom, kapitányválság, majd mindenki a magyar lab­darúgó-válogatott körüli, heteken át tartott izgalmakra gondol. A legnépszerűbb labdajátékban Verebes „Mágus” József ismé­telt színrelépésével egy időre — szerződése szerint legalább egy évre — megoldódni látszanak a dolgok. Sokkal hosszabb ideje nem jutott viszont nyugvópontra a férfi kézilabda-válogatott kö­rüli forrongás, hiszen náluk gyakorlatilag a barcelonai olimpia óta egyfolytában zajlik a tűzoltás. Ezt a rendkívül hálátlan sze­repet az 1983—1985 között egyszer már kapitánykodott Kovács Lászlóra sózták rá, hogy azután „fű, fa, virág” belekössön a vi­tán felül jó szándékú, segítőkész szakemberbe. Kovács tanár ár szerződése március 20-án, azaz a svédor­szági világbajnokság zárónap­ján lejárt, ám ő — ismét en­gedve az agitátoroknak, továb­bi két hónapig, immár hivata­los papír nélkül dirigálta á nemzeti együttest. Szerencsé­jére legypn mondva, a világ- bajnoki 11. helyezés „birtoká­ban” létfontosságúvá előlépett Európa-bajnoki csoportselejte­zők első három meccsét irá­nyításával megnyerte váloga­tottunk, hogy azután jó érzék­kel lelépjen, hiszen Szlovéniá­ban az „egymeccses” kapi­tány, Buday Ferenc vezette gárda 25-21-re alulmaradt. Mivel Buday sem vállalta még a jelöltséget sem, így a szövetség a lehetséges egyet­len megoldást választva, pá­lyázatot írt ki a kapitányi mun­kakörre. Hogy nem különöseb­ben vonzó ez a poszt, mi sem bizonyítja jobban, mint a pusz­ta tény: az első határidő lejár­táig egyetlen jelentkező sem akadt. Á hosszabbításban az­után ketten is „előmerészked­tek” fedezékükből: Káló Sán­dor (49) és Faludi Mihály (59) adta be írásos aspirantúrá- ját... Azóta immár köztudott, hogy az első rostálás eredmé­nyeként Káló Sándor egyedüli jelöltként kerül az augusztus 3-án összeülő elnökségi zsűri elé, ahol — állítólag — döntés is születik. Az egyéves megbí­zatás elé nézd Káló Sándorral a várható döntés előjelétől füg­getlenül, azt megelőzően be­szélgettünk. — Az az igazság, hogy én már nem egészen kezdő lennék ebben a munkakörben — állítja Káló Sándor, aki a különböző bányáknál szerzett 25 éves munkaviszonya birtokában, 49 éves kora dacára, első fokon már nyugdíjas. — 1983-tól 1985-ig ugyanis egyszer már karnyújtásnyira dolgoztam a legjobbaktól. Kovács László volt a kapitány, a játékosok kö­zött pedig olyanok adták meg az alaphangot, mint Kovács Pé­ter, Kontra Zsolt, Kenyeres Jó­zsef. Bartalos Béla és a többi­ek. Szóval nagyon jó kis együt­tese volt akkor Magyarország­nak, amely legjobb formáját nem mutathatta meg 1984-ben, a Los Angeles-i olimpián; így B-világbajnokságra kénysze­rült, amelyre Norvégiában ke­rült sor. Korábban én is szóba jöhettem volna potenciális je­löltként, de az akkori főtitkár­ral, Madarász Istvánnal szem­ben mertem saját véleményt hangoztatni. Nos, ez bőven elég volt ahhoz, hogy kegyvesz­tett legyek! Engem elfelejtet­tek, azt viszont el kell ismer­nem, hogy Mocsai Lajos na­gyon jó választásnak bizonyult. Ez bizony már sporttörténe­lem, hiszen az 1986-os, sváj­ci világbajnokságon Mocsai vezetésével vb-ezüstérmes lett a magyar válogatott. Köz­ben Káló Sándor már rég más vizeken evezett, akkor leg­főbb gondja az volt, mikén hozhat ki minél többet az ak­kor éppen VAÉV-Építők né­ven felfelő törekvő veszpré­miekből? — Bár már régen túltettem magamat, de ma is furcsa han­gulat vesz rajtam erőt, ha rá­gondolok: milyen eredmé­nyek után kellett fölállnom a vesz­prémi kispadról! 1985-ben és 1986-ban, tehát két, egymást követő évben nyertünk baj­nokságot. Edzőségem idejére esik további három hazai ku­pagyőzelem is, de ez sem volt elég. A szerződésben fog­laltaknak kivétel nélkül ele­get tettem, mégis mennem kellett, hogy helyemre az a Valerij Melnyik kerüljön, aki a veszprémi klub talán legna­gyobb válságát hozta magá­val. Káló Sándor persze már kellő élettapasztalattal rendel­kezik, így nagyobb traumák nélkül képes volt lereagálni a csalódásokat. Nem volt szé­gyenlős, hanem elment a szomszédba, az éppen ez év nyáron megszüntetett Várpa­lotai Bányászhoz edzőnek. — Nagyon tanulságos idő­szaka ez az életemnek — folytatta. — Kis helyen, sok­kal nehezebb körülmények között kellett produkálnom, s azt hiszem, az 1992-ben ki­harcolt 4. hellyel ez sikerült is. Az 1992193-as bajnokság már csak kínlódás volt, én év közben nyugdíjba is mentem. Ez az évközi „lelépés" ugyan vitatható, ettől persze még vígan pályázhatott Káló Sándor a kapitányságra. Két­ségtelen, most van a legjobb korban, ráadásul rendelkezik a kellő gyakorlattal, a szüksé­ges tapasztalatokkal. — Nagyon sokat jelentett számomra, hogy Joósz Attilá­val igen jó kapcsolatot alakí­tottunk ki; tőle sokat tanul­tam, mégpedig elsősorban a menedzseri trükköket illető­en. Ha valaki a pályán ered­ményeket akar elérni, annak szakembernek és menedzser­nek kell lennie egyidejűleg. Káló és Joósz nem csak „úgy” barátkoztak, hiszen Jo­ósz Attila 1991—92-es idő­szakában Káló volt a másod­edző. Most pedig valóban kar­nyújtásnyira van attól, hogy élete egyik nagy vágya betel­jesüljön. — Eddigi életemben siker- orientált valaki voltam, s ez­után is így szeretnék élni. Amennyiben megválasztanak, csak olyan jelöltekkel képze­lem el a foglalkozást, akik ha­sonlóan állnak a dolgokhoz. Po­zitív döntés esetén nagyon so­kat várok a jelenlegi junior vá­logatott gerincét adó játékosok­tól, akikről igen jó véleményt formáltam. A következő 2-3 esztendőben ezek a fiatalok még nagyon sok, kellemes meg­lepetést okozhatnak. Csak egy apróság: tavaly, még az olim­pia előtt, Cegléden az általam irányított B-váJogatottban szá­mos, e korosztálybeli fiatal is helyet kapott, s le is győzték az A-csapatot... Bár Káló Sándor bízik a megválasztásában, de búcsúzó­ul azt is hozzátette, ha mégsem így döntenének, hát nem fordít hátat szeretett sportágának. A Tatabánya egykori 170-szeres válogatottja ez esetben minden edzői felkérésre igent mond, amennyiben az invitálok való­ban igényes munkára akarják őt megnyerni. Jocha Károly Káló Sándor régi sikerei színhelyén, Veszprémben az azóta visszavonult Varjú Vilmossal A szerző felvétele Karintia a magyar sízcík mezén A helyi élmezőny a Nivosol Kupáért Bónis Attila „elkelt” A magyar sísport sikeres jövő­beli szereplésének szempontjá­ból jelentős együttműködési megállapodás aláírására került sor az ausztriai Klagenfurt­ban. A tartományi hivatalban Holéczy Tibor, a Magyar Sí Szövetség főtitkára, valamint Ferdinand Posnik, a Karintiai Idegenforgalmi Hivatal(KTG) igazgatója látta el kézjegyével azt a szerződést, amely öt éves együttműködésről szól. Holéczy Tibor Klagenfurt­ból hazaérkezve a szerződés­ben foglaltakról számolt be az MTI munkatársának: — A Karintiai Idegenforgal­mi Hivatal vállalta, hogy öt éven keresztül, évi 250 ezer schilling költségtérítéssel, edzőtáborozási lehetőséget biz­tosít sportolóinknak a Möllta- ler gleccseren. Mindenképpen kitűnő lehetőségként értékelhe­tő a KTG szponzori felajánlá­sa, amely az olimpiai felkészü­lésünkbe is tökéletesen illesz­kedik. A Magyar Sí Szövetség a szerződésben foglaltak sze­rint a válogatott versenyzők öl­tözékükön viselik a Karintia feliratot, valamint az alpesi szakág országos bajnokságát az osztrák tartományban rende­zi meg. Erre már korábban is volt példa, hiszen négy alka­lommal is osztrák színhelyen találtak gazdára az alpesi baj­nokság érmei. Hochkahr és Ramsau egy alkalommal, míg Murau kétszer adott otthont versenyeinknek. Az 1994-es al­pesi bajnokság terveink sze­rint a lillehammeri téli olimpi­át követően március elején Bad-Kleinkirchenben kerül megrendezésre. A szerződés megkötése mellett örömteli hír­ként közölhetem, hogy az alpe­si válogatott Pest megyei erős­sége, Bónis Attila (Rozmaring SE) szintén szponzori szerző­déssel büszkélkedhet. Wolf­gang Eder, a Bad-Kleinkirche- ni Idegenforgalmi Hivatal ve­zetője ugyanis egyéni szponzo­ri szerződést kötött a magyar sportolóval — mondta Ho­léczy Tibor. Solymári dartsforduló Solymáron, a „nyíldobáló” darts- versenyzők megyei fellegvárá­ban, Nivosol Kupa elnevezéssel 12 fordulós, úgynevezett soft, vagyis műanyag hegyes viadalt rendeznek. A helybéli Rozi presz- szóban közelmúltban megrende­zett 6. fordulóval, immár a soro­zat felén jutott túl a népes me­zőny, amelyből kiemelkednek eredményességükkel a solymári indulók. A 6. forduló eredményei: 1. Kovács Sándor, 2. Sebestyén Ist­ván, 3. Mayer Attila, 4. Bognár Lajos, 5. Bénák György és Tal­lér János. Az összetett állása hat forduló után: 1. Mayer Attila 3002 pont, 2. Sebestyén István 1850, 3. Ko­vács István 1837. (Valamennyi­en solymáriak.) A Nivosol Kupa mezőnyének rangosságához egy kis adalék: a magyar bajnoki rangsor idei lis­tavezetője éppen a solymári el­ső, Mayer Attila, s a tavalyi or­szágos bajnok Sebestyén István a Nivosol Kupa összetettjében csak második. Balesetek után bírságolás Jet-ski: csak kijelölt pályán Az egyesületen kívüli jet-skízők az elmúlt hetekben a Dunán több balesetet is okoztak, amelyet a bajok elharapózása végett szigorú ha­tósági intézkedések követtek. így aztán nem csoda, hogy a Dunán történő vizirendészeti ellenőrzést a 2. Sziget Kupa jet-ski verseny­zői sem kerülhették el Sződligeten. Ugyanis a jet-skízők a Dunán csak az e célra kijelölt és engedélyezett pályákon közlekedhetnek. Ezért közvetlen a verseny előtt a vizírendészet emberei nyomatéko­san felhívták a sportolók figyelmét arra, hogy csak a versenyzés cél­jára kijelölt Duna-szakaszon közlekedhetnek. Aki pedig elhagyja a versenypálya területét, szigorú bírságolásra számíthat.

Next

/
Thumbnails
Contents