Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-26 / 172. szám
14 PEST MEGYE1 HÍRLAP SPORT 1993. JÚLIUS 26., HÉTFŐRekordbevétel a Bundesligában Münchentől Kölnig A német labdarúgó Bundesligá- ban már évek óta a mezen elhelyezett reklámok szabják meg a „divattervezők" lehetőségeit. Különösen vonatkozik ez a következő szezonra, hiszen a 17 csapat rekordbevétellel büszkélkedhet. Azért csak 17, mert a Dynamo Dresdennek egyelőre nem sikerült megfelelő szponzort találnia. A Bundesliga csapatok 1993/94-es együttes bevétele a mezreklámokból 33.5 millió márka. (Az előző szezonban ez az ösz- szeg 28.05 millió márka volt.) A lista élén a Bayern München található holtversenyben a kupagyőztes Bayer Leverkusennel. Mindkét együttes 5 millió márkával gazdálkodik, az Opel, illetve a Tahid cég jóvoltából. A csapatok többsége — mint a Bayern és a Leverkusen is — hű maradt korábbi jól bevált szponzoraihoz. A „nagy dobást” azonban az Einstracht Frankfurt tette meg. A gárda új partnere a Tetra Pak, egy csomagolással fogalalkozó vég. A Tetra Pak 3 millió márkát fizet a frankfurtiaknak, hogy az együttes a szerelésen az ő vállalatukat reklámozza. Ezzel az Eintracht a bevételi lista harmadik helyére lépett előre. Ugyancsak új szponzorral, méghozzá a Pesti Colával kötöttek szerződét a kölniek, így 2.2 millió márkával gazdagítják a klub kasszáját. Friss levegőt az öltözőkbe! Különös ötlettel állt elő az angol futball-bajnokság HL ligában szereplő Torquay csapatának játékos-edzője, Don O. Ríordan. Meg- bünteú azt a játékost, aki az öltöző levegőjét nem éppen az emberi szaglás „örömére” való illatokkal rontja. A vétkes másfél fontot köteles fizetni, Mike Bateson, a klub elnöke ezt mondta az intézkedés kapcsán: — Amikor a minap szerződtettem Dont, azt mondta: „friss levegő" uralkodik el majd a Torquay házatáján. Azt hittem, a csapat szereplésére érti ezt Egyelőre csak az öltözői levegő frissítését próbálja megvalósítani... Jó reklámhordozók, még sincs szponzorunk Ki segít a Gödöllői LC-nek? A futballt lehet szidni, szapulni napestig, keseregni fölötte, hogy kis hazánkban micsoda alacsony színvonalra csúszott, s morális helyzetén, környezetének „posványán” csámcsogni. Csak egy dolgot nem lehet: elfelejteni, hogy még mindig a foci mozgat meg igazi tömegeket, az emberek, akárhányszor megfogadják, hogy én bizony a büdös életben meccsre többet nem megyek, annak rendje és módja szerint, egy hallhatatlan-láthatatlan várázsjelnek engedelmeskedve, ha itt az ideje, szép csendben szedeló'dzköd- nek, s elindulnak az üde zöld gyep felé... Miért is lenne ez másképp Gödöllőn, ahol épp tavaly jutott fel a másodosztályba a helyi futballcsapat, s ott a minden előzetes várakozást felülmúló 9. helyen végzett. Egy percig sem kellett rettegnie, ahogy mondani szokták, a kiesés rémétől, hosszú ideig még dobogóközeiben is volt, tehát elvileg, nem lenne abban semmi meglepő, ha a csapat és vezetői a jól megérdemelt babérokon üldögélve, de legalábbis rendezett, nyugodt körülmények között készülnének az újabb kihívást jelentő második másodosztályú évükre. Ezzel szemben még a bajnoki induláshoz szükséges „beugrót" is egy kerepestarcsai pékmester fizette be helyettük. A gödöllői futballcsapatnak egy kerepestarcsai. Mert a fentiekben már ismertetett sikereket elérő klubnak, szó szerint kong az ürességtől a kasszája, s kishí- ján már ott tart, hogy az egyesülethez kifejezetten ragaszkodó, csak gödöllői, illetve a város környékén élő játékosait is szélnek ereszti. • — Nem hitten volna, hogy egy harmincezer lakosú város, melyben ekkora tömegeket egyetlen más esemény tartósan nem mozgat meg és nem köt le, ennyire nem érzi magáénak a futballt, s a nevét viselő csapatot — mondta Lévai András, a Gödöllői LC ügyvezető elnöke. — Az önkormányzattól 1 millió 750 ezer forintot kaptunk, de ez az összeg, a szintén az önkormányzat tulajdonát képező pálya és létesítmény állagmegóvására, üzemeltetésére is kevés. A GLC 30 fizetett alkalmazottjából 18 labdarúgó, akik félprofik, vagy félamatőrök, ahogy tetszik, hiszen délelőtt valamennyien dolgoznak, illetve tanulmányaikat végzik, délután pedig edzésre járnak. A gáz és villany díjbeszedőtől vállalkozóig, szinte minden foglalkozás képviselteti magát a csapaton belül. Maga a klub is vállkozásokba fogott, fatelepünk, diszkontáruházunk bevételéből csurran-cseppen, s reklám- tevékenységet is folytatunk. Mégsem tudtuk befizetni az NB Il-es nevezési díjat, amely 150 ezer forint, s a szintén kötelező tételként jelentkező, 350 ezer forintos játékvezetői, ellenőri díj felét (az összeg másik felét egyébként a tavaszi idény rajtja előtt, január 6-án kell majd leszurkolni). Ha Pelyvás Dániel kerepestarcsai pékmester nem segít, talán el sem tudtunk volna indulni... —A tavalyi idény végén a Szi- lasfood nevét viselte a társulat. Mi lett ezzel a szponzori szerződéssel? —- A Szilasfood az idény vége után nem jelentkezett, hogy meg akarná hosszabbítani a szerződést — folytatta Lévai András. — Két-három potenciális szponzorral tárgyalásokat folytatunk, de egyelőre nem kötöttünk konkrét megállapodást még egyetlen támogatóval sem. Mindenesetre egyetlen gödöllői vállalat sem kíván felkarolni minket, pedig biztos nem lennénk rossz reklámhordozók. — Kifejezetten kedvezőnek ítéltük az együttműködésünket a GLC-vel — erősítette meg Imre Józsefné, a Szilasfood kft. főkönyvelője. — A múlt bajnoki idény nyolc fordulójára kötöttünk szerződést, mert akkor nagyszerűen állt a csapat, s ez nekünk sokat segített, hogy viszonylag új cégünk nevét bevezesse a köztu- datba.Tehát egyáltalán nem csalódtunk a klubban, de nem is újítottuk meg szponzori szerződésünket, mert a kft. reklámstratégiáját felépítő Top Reklám irodával egyetértésben, úgy gondoltuk, hogy váltanunk kell a módszerekben, s nem akarunk már elsődlegesen ezzel a reklámlehetőséggel élni. (németh) Cegléden is irányította a kézilabdázók B-válogatottját Káló Sándor, az egyetlen kapitányjelölt Ha azt mondom, kapitányválság, majd mindenki a magyar labdarúgó-válogatott körüli, heteken át tartott izgalmakra gondol. A legnépszerűbb labdajátékban Verebes „Mágus” József ismételt színrelépésével egy időre — szerződése szerint legalább egy évre — megoldódni látszanak a dolgok. Sokkal hosszabb ideje nem jutott viszont nyugvópontra a férfi kézilabda-válogatott körüli forrongás, hiszen náluk gyakorlatilag a barcelonai olimpia óta egyfolytában zajlik a tűzoltás. Ezt a rendkívül hálátlan szerepet az 1983—1985 között egyszer már kapitánykodott Kovács Lászlóra sózták rá, hogy azután „fű, fa, virág” belekössön a vitán felül jó szándékú, segítőkész szakemberbe. Kovács tanár ár szerződése március 20-án, azaz a svédországi világbajnokság zárónapján lejárt, ám ő — ismét engedve az agitátoroknak, további két hónapig, immár hivatalos papír nélkül dirigálta á nemzeti együttest. Szerencséjére legypn mondva, a világ- bajnoki 11. helyezés „birtokában” létfontosságúvá előlépett Európa-bajnoki csoportselejtezők első három meccsét irányításával megnyerte válogatottunk, hogy azután jó érzékkel lelépjen, hiszen Szlovéniában az „egymeccses” kapitány, Buday Ferenc vezette gárda 25-21-re alulmaradt. Mivel Buday sem vállalta még a jelöltséget sem, így a szövetség a lehetséges egyetlen megoldást választva, pályázatot írt ki a kapitányi munkakörre. Hogy nem különösebben vonzó ez a poszt, mi sem bizonyítja jobban, mint a puszta tény: az első határidő lejártáig egyetlen jelentkező sem akadt. Á hosszabbításban azután ketten is „előmerészkedtek” fedezékükből: Káló Sándor (49) és Faludi Mihály (59) adta be írásos aspirantúrá- ját... Azóta immár köztudott, hogy az első rostálás eredményeként Káló Sándor egyedüli jelöltként kerül az augusztus 3-án összeülő elnökségi zsűri elé, ahol — állítólag — döntés is születik. Az egyéves megbízatás elé nézd Káló Sándorral a várható döntés előjelétől függetlenül, azt megelőzően beszélgettünk. — Az az igazság, hogy én már nem egészen kezdő lennék ebben a munkakörben — állítja Káló Sándor, aki a különböző bányáknál szerzett 25 éves munkaviszonya birtokában, 49 éves kora dacára, első fokon már nyugdíjas. — 1983-tól 1985-ig ugyanis egyszer már karnyújtásnyira dolgoztam a legjobbaktól. Kovács László volt a kapitány, a játékosok között pedig olyanok adták meg az alaphangot, mint Kovács Péter, Kontra Zsolt, Kenyeres József. Bartalos Béla és a többiek. Szóval nagyon jó kis együttese volt akkor Magyarországnak, amely legjobb formáját nem mutathatta meg 1984-ben, a Los Angeles-i olimpián; így B-világbajnokságra kényszerült, amelyre Norvégiában került sor. Korábban én is szóba jöhettem volna potenciális jelöltként, de az akkori főtitkárral, Madarász Istvánnal szemben mertem saját véleményt hangoztatni. Nos, ez bőven elég volt ahhoz, hogy kegyvesztett legyek! Engem elfelejtettek, azt viszont el kell ismernem, hogy Mocsai Lajos nagyon jó választásnak bizonyult. Ez bizony már sporttörténelem, hiszen az 1986-os, svájci világbajnokságon Mocsai vezetésével vb-ezüstérmes lett a magyar válogatott. Közben Káló Sándor már rég más vizeken evezett, akkor legfőbb gondja az volt, mikén hozhat ki minél többet az akkor éppen VAÉV-Építők néven felfelő törekvő veszprémiekből? — Bár már régen túltettem magamat, de ma is furcsa hangulat vesz rajtam erőt, ha rágondolok: milyen eredmények után kellett fölállnom a veszprémi kispadról! 1985-ben és 1986-ban, tehát két, egymást követő évben nyertünk bajnokságot. Edzőségem idejére esik további három hazai kupagyőzelem is, de ez sem volt elég. A szerződésben foglaltaknak kivétel nélkül eleget tettem, mégis mennem kellett, hogy helyemre az a Valerij Melnyik kerüljön, aki a veszprémi klub talán legnagyobb válságát hozta magával. Káló Sándor persze már kellő élettapasztalattal rendelkezik, így nagyobb traumák nélkül képes volt lereagálni a csalódásokat. Nem volt szégyenlős, hanem elment a szomszédba, az éppen ez év nyáron megszüntetett Várpalotai Bányászhoz edzőnek. — Nagyon tanulságos időszaka ez az életemnek — folytatta. — Kis helyen, sokkal nehezebb körülmények között kellett produkálnom, s azt hiszem, az 1992-ben kiharcolt 4. hellyel ez sikerült is. Az 1992193-as bajnokság már csak kínlódás volt, én év közben nyugdíjba is mentem. Ez az évközi „lelépés" ugyan vitatható, ettől persze még vígan pályázhatott Káló Sándor a kapitányságra. Kétségtelen, most van a legjobb korban, ráadásul rendelkezik a kellő gyakorlattal, a szükséges tapasztalatokkal. — Nagyon sokat jelentett számomra, hogy Joósz Attilával igen jó kapcsolatot alakítottunk ki; tőle sokat tanultam, mégpedig elsősorban a menedzseri trükköket illetően. Ha valaki a pályán eredményeket akar elérni, annak szakembernek és menedzsernek kell lennie egyidejűleg. Káló és Joósz nem csak „úgy” barátkoztak, hiszen Joósz Attila 1991—92-es időszakában Káló volt a másodedző. Most pedig valóban karnyújtásnyira van attól, hogy élete egyik nagy vágya beteljesüljön. — Eddigi életemben siker- orientált valaki voltam, s ezután is így szeretnék élni. Amennyiben megválasztanak, csak olyan jelöltekkel képzelem el a foglalkozást, akik hasonlóan állnak a dolgokhoz. Pozitív döntés esetén nagyon sokat várok a jelenlegi junior válogatott gerincét adó játékosoktól, akikről igen jó véleményt formáltam. A következő 2-3 esztendőben ezek a fiatalok még nagyon sok, kellemes meglepetést okozhatnak. Csak egy apróság: tavaly, még az olimpia előtt, Cegléden az általam irányított B-váJogatottban számos, e korosztálybeli fiatal is helyet kapott, s le is győzték az A-csapatot... Bár Káló Sándor bízik a megválasztásában, de búcsúzóul azt is hozzátette, ha mégsem így döntenének, hát nem fordít hátat szeretett sportágának. A Tatabánya egykori 170-szeres válogatottja ez esetben minden edzői felkérésre igent mond, amennyiben az invitálok valóban igényes munkára akarják őt megnyerni. Jocha Károly Káló Sándor régi sikerei színhelyén, Veszprémben az azóta visszavonult Varjú Vilmossal A szerző felvétele Karintia a magyar sízcík mezén A helyi élmezőny a Nivosol Kupáért Bónis Attila „elkelt” A magyar sísport sikeres jövőbeli szereplésének szempontjából jelentős együttműködési megállapodás aláírására került sor az ausztriai Klagenfurtban. A tartományi hivatalban Holéczy Tibor, a Magyar Sí Szövetség főtitkára, valamint Ferdinand Posnik, a Karintiai Idegenforgalmi Hivatal(KTG) igazgatója látta el kézjegyével azt a szerződést, amely öt éves együttműködésről szól. Holéczy Tibor Klagenfurtból hazaérkezve a szerződésben foglaltakról számolt be az MTI munkatársának: — A Karintiai Idegenforgalmi Hivatal vállalta, hogy öt éven keresztül, évi 250 ezer schilling költségtérítéssel, edzőtáborozási lehetőséget biztosít sportolóinknak a Möllta- ler gleccseren. Mindenképpen kitűnő lehetőségként értékelhető a KTG szponzori felajánlása, amely az olimpiai felkészülésünkbe is tökéletesen illeszkedik. A Magyar Sí Szövetség a szerződésben foglaltak szerint a válogatott versenyzők öltözékükön viselik a Karintia feliratot, valamint az alpesi szakág országos bajnokságát az osztrák tartományban rendezi meg. Erre már korábban is volt példa, hiszen négy alkalommal is osztrák színhelyen találtak gazdára az alpesi bajnokság érmei. Hochkahr és Ramsau egy alkalommal, míg Murau kétszer adott otthont versenyeinknek. Az 1994-es alpesi bajnokság terveink szerint a lillehammeri téli olimpiát követően március elején Bad-Kleinkirchenben kerül megrendezésre. A szerződés megkötése mellett örömteli hírként közölhetem, hogy az alpesi válogatott Pest megyei erőssége, Bónis Attila (Rozmaring SE) szintén szponzori szerződéssel büszkélkedhet. Wolfgang Eder, a Bad-Kleinkirche- ni Idegenforgalmi Hivatal vezetője ugyanis egyéni szponzori szerződést kötött a magyar sportolóval — mondta Holéczy Tibor. Solymári dartsforduló Solymáron, a „nyíldobáló” darts- versenyzők megyei fellegvárában, Nivosol Kupa elnevezéssel 12 fordulós, úgynevezett soft, vagyis műanyag hegyes viadalt rendeznek. A helybéli Rozi presz- szóban közelmúltban megrendezett 6. fordulóval, immár a sorozat felén jutott túl a népes mezőny, amelyből kiemelkednek eredményességükkel a solymári indulók. A 6. forduló eredményei: 1. Kovács Sándor, 2. Sebestyén István, 3. Mayer Attila, 4. Bognár Lajos, 5. Bénák György és Tallér János. Az összetett állása hat forduló után: 1. Mayer Attila 3002 pont, 2. Sebestyén István 1850, 3. Kovács István 1837. (Valamennyien solymáriak.) A Nivosol Kupa mezőnyének rangosságához egy kis adalék: a magyar bajnoki rangsor idei listavezetője éppen a solymári első, Mayer Attila, s a tavalyi országos bajnok Sebestyén István a Nivosol Kupa összetettjében csak második. Balesetek után bírságolás Jet-ski: csak kijelölt pályán Az egyesületen kívüli jet-skízők az elmúlt hetekben a Dunán több balesetet is okoztak, amelyet a bajok elharapózása végett szigorú hatósági intézkedések követtek. így aztán nem csoda, hogy a Dunán történő vizirendészeti ellenőrzést a 2. Sziget Kupa jet-ski versenyzői sem kerülhették el Sződligeten. Ugyanis a jet-skízők a Dunán csak az e célra kijelölt és engedélyezett pályákon közlekedhetnek. Ezért közvetlen a verseny előtt a vizírendészet emberei nyomatékosan felhívták a sportolók figyelmét arra, hogy csak a versenyzés céljára kijelölt Duna-szakaszon közlekedhetnek. Aki pedig elhagyja a versenypálya területét, szigorú bírságolásra számíthat.