Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-26 / 172. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JÚLIUS 26., HÉTFŐ Tóth István születésnapján Játékkal jutottam el eddig Egy pohár víz (Barcsay Jenő) — Ezüsttrófea-díjas felvétel tam Ceglédhez. De így volt ez, amikor a budapesti állásomat kellett elfoglalni. Az Alföldet s az én csendes kisvárosomat választottam. Itt tisztábbak az emberek. — Mennyire szólt bele a politika a művészetébe? — Abban amit csináltam, senki nem befolyásolhatott. Minden egyéb szempontot félretéve, a művészi hitvallásom szerint dolgoztam. Az más kérdés, hogy kellett-e, amit alkottam. Pályakezdőként támadtak a cigánysorozatomért. Most meg veregetik a vállam ezért. Nem akarok sími, hogy nem hagytak munkálkodni. Igaz, csak az a képem mehetett külföldre, amelyikre rányomták a Fotóművészek Szövetségében a háromsarkos bélyegzőt: küldhető. —Korábban egyesek arra céloztak, hogy önnek köny- nyen futott a szekere az állampárt idején, hisz kommunista vezetők nyitották meg a kiállításait. Bosszantotta-e ez? — Oh, hát én ezen nagyon jót mosolyogtam. Ugye, arra utaltak, hogy én pártvezetőkkel nyittattam meg a tárlataim — nyilván csak egy részüket — s ezekből profitáltam. Csak az a bökkenő — nem szeretnék hencegni —, hogy például Londonban, amikor a királyi társaság dísztagjává választottak, mindezt nem érzékeltették velem. New Yorkban, Sidney-ben, Tokióban (és másutt) mind-mind a fotóimat nézték. A művet. Én nem tagadom meg ezeket a „személyiségeket”. A kötetemben is szerepel a nevük. — A fotóművészet nagykönyvébe beírta a nevét... — Egy Svájcban szerkesztett világenciklopédiában valóban elismeréssel szólnak a művészetemről. Egy teljes oldalon szerepelek. Voltaképpen játékszerrel -— és a játék által jutottam el a csúcsig. Egy alkotónak — így nekem is — a közönség az éltetője, a játékot értő és érző közönség. Öröm, ha tetszenek a képeim. — Úgy tudom, van egy fájdalma... az emlékház. — Hét világmúzeumban vannak képeim. Ceglédnek mindha nem kellenének a műveim. Lehet, hogy egy bécsi múzeumban lelnek otthonra. Ám de én magyar vagyok... Fehér Ferenc „A fénykép a felszínre összpontosítja a tekintetet. Épp ezért sötétbe borítja azt a rejtett életet, amely úgy villan át a dolgok körvonalai között, mint egy árnyjáték." (Kafka) A Cegléden élő világhírű alkotó, az Évszázad Fotóművésze, Tóth István ma hetveneszten- dős. Az érdemes művészt ebből az alkalomból kerestük fel otthonában. — E kerek évszámot a kívülálló akként veszi tudomásul: az ördögbe is!, ki gondolná a mesterről... Ón miként fogadja e megmásíthatatlan tényt? —Nagy tömören válaszolva: teljes megelégedéssel. Négy évtized művészi munkásságának értékelése természetesen nem az én feladatom. — A leltár persze, csaknem napra kész — legalábbis 1990-ig —, a napokban megjelent, önről szóló „Tények, emlékek” című kiadványban. — Bevallom, jómagam is megdöbbentem a számadatoktól. Kétezerkétszáz nemzetközi kiállítást taglal egyebek mellett ez a könyv. Úgy látszik, nem tétlenkedtem... — A világ számtalan fotószalonjában begyűjtött szinte mindenféle trófeát, amiről egy művész álmodhat. Magas kitüntetéseket is kapott. Nem volt unalmas az állandó siker? — Érdekes, amit említ, ezt az 1970-es évek közepén át is éltem. Malajziában első djat nyertem. Döbbenetesen szép díjat kaptam — arany alapon piros és fekete tűzzománc motívumokkal dekorálva —, elállt a lélegzetem. Két esztendő múlva újra győztem. Akkor ébredtem rá: csupán az évszám más, de voltaképpen a dolgok ismétlődnek. Az elmúlt egy-két héten Japánból és Indiából arany-, Portugáliából bronzdíjat kaptam. Dolgozom... — Egyáltalán érték-e kudarcok? — Hogyne. Pályakezdő koromban. Gyorsan az élvonalba kerültem. El is szaladt velem egy kicsit a ló. Lezserül vettem a tárlatokat. Nem zsűriztem elég szigorúan a képeimet. Két-három éven át bukást bukás ért. Ez remek iskola volt nekem. Borsos Miklós — Gondolom, később, amikor nemzetközi hírnevet szerzett, jó néhány nyugati ország szívesen fogadta volna polgárává. .. — A bécsi távirati iroda anno — amikor az osztrák fővárosban megrendezték az első önálló kiállításomat — művészeti vezető állást kínált fel. Elutasítottam. Amerikában ennél öt sokkal csábítóbb ajánlattal próbáltak elszédíteni. New Yorkban átvehettem az Évszázad Fotóművésze kitüntetést. A világvárostól hetven kilométerre, Milfordban laktam. Ezt egy újság elpletykálta. A bankett után — amit a polgármester adott a tiszteletemre — egy idős úr kertelés nélkül kérte, ne jöjjek haza, mert ott jó az élet. Cinikusan azt feleltem: Uram, én Magyarországon is jól élek. Nem bántam meg, hogy ragaszkodDunántúli népviseletek Szentendrén Elet a falumúzeumban (Folytatás az 1. oldalról.) — Ez nem koreográfia — folytatta a tánchoz visszatérve —, hanem ahogy régen szokás volt: kijöttek a templomból és táncba fogtak. Aztán a kocsmába vonultak, hogy ott folytassák. Régen egy faluban legalább két legénytársaság volt. Örült az a kocsmáros, akihez jó táncos legények jártak, mert azok vitték maguk után a sok népet... Bólogatok. Tudom. A mi falunkban úgy volt: négy kocsma volt. Egyikbe jártak az iparosok és más tanultabb emberek, másikba a gazdalegények, harmadikba a szegénylegények, a negyedikbe meg amolyan „ösz- szevissza” népség. Ha a kocsmárost mondjuk Takácsnak hívták, az ő kocsmájába járók voltak a Takács legényei. Bál idején minden lány elmehetett bármelyik kocsmába. Ezen alkalmakkor a legények bármelyik is megtehette ezt, csak nagy volt rá az esélye, hogy megverik, mintha a „saját” kocsmájába tér be. Kocsma híján most egy nagy pajtába vonultak a mosonmagyaróváriak, ott folytatják a táncot. Száll a lányok apró virágos, fehér, az alján még fodorral is díszített bő szoknyája. Az őket körbevevő turistákat is bevonják a táncba. S énekelnek olyat, amit még nem hallottam: A pozsonyi sétatéren Megy a villamos. Benne ül a kis Mariska, Jaj de aranyos... Az egyik ház előtt helyben sütött pogácsáért állnak sorba. Máshol szövőműhely van, megint máshol hímző, fazekas... A kovácsműhelyben peng a vas az üllőn: patkót kalapálnak... Csak azok a szobák a magasra vetett ágyakkal olyan üresek. Élesztem magamban a neveket: az a szekrény volt a sifon, az meg a kaszli... (nádudvari) Barokk Az elmúlt hét végétől Vácott, a Görög Templom kiállító- termében csodálhatja meg a nagyközönség a váci egyházmegye műkincseit. Az Egyházmegyei Gyűjtemény és a Tragor Ignác Múzeum a közép-európai barokk év rendezvényeihez kíván csatlakozni mostani közös tárlatával. Ennek megfelelően a XVII— XVIII. század váci püspökeinek, a város és az egyház nagy mecénásainak hagyatékaiból kiválogatott tárgyak képezik a kiállítás egőrzött tárgyak Barokk műkincsek tárlata anyagát. Althann Károly és Frigyes, Esterházy Károly, Kolonich, Migazzi Kristóf, Forgách Pál portréi előtt a vitrinekben gazdagon díszített kelyhek, úrmutatók, miseruhák, mívesen megmunkált mutatópálcák, füstölők láthatók, de helyet kapott a tárlaton egy trónus és egy festett-fa- ragott gyóntatószék is. A pénteki megnyitón Keszthelyi Ferenc megyéspüspök kiemelte, hogy a barokk művészei a templomok díszítésében, a liturgiában használt tárgyak kidolgozásában nagyszerűt alkottak. Munkájuk nyomán például — mint mondta — megmozdult az oltár, túláradó mozgalmassá, élet költözött a templomokba. Hozzátette még, hogy a most bemutatott műkincsek megőrzése, becsben tartása az elmúlt évszázadok, s főként a legutóbbi évtizedek során olykor csak harc, a hatalomnak való ellentmondás árán sikerülhetett, értéküket tehát ez is növeli. (ribáry) Néptáncfesztivál Pécsett Dokumentumfilm Ligeti Györgyről Ligeti Györgynek, a kor jelentős magyar zeneszerzőjének szentelte egyik esti műsorának nagy részét a közös francia—német kulturális televíziós program, az Arte. Bemutatták Michel Follin egyórás dokumentumfilmjét, amely végigkíséri Ligeti életútját, betekintést nyújt művészetébe. Ezt a filmet a salzburgi fesztiválon is levetítették a Dóm téren. A műsorban elhangzott Ligeti „Atmoszférák” című kompozíciója, amely azoknak is ismerős lehet, akik nem érdeklődnek a kortárs zene alkotásai iránt. A művet ugyanis felhasználták Stanley Kubrick világhírű tudományos-fantasztikus filmjében, az „Űro- düsszeia 2001’’-ben is. Térképészeti Alapítvány A Cartographia Kft. a nagy múltú magyar térképészet segítésére a napokban létrehozta a Lázár Deák Térképészeti Alapítványt, amelyet több jeles intézmény, így az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Magyar Földrajzi Társaság is támogat. Pécsett lezajlott a harmadik nemzetközi néptáncfesztivál. A hollandiai, horvátországi, itáliai, macedóniai és magyarországi táncosok szerdától vasárnapig öt estén át szórakoztatták fellépéseikkal a népművészet barátait a pécsi szabadtéri táncszínen. Az előadások tűzijátékkal kezdődtek és zárultak, s a nézők a zenés-táncos programhoz nyársonsültet is rendelhettek. Szabó Tamás szobrászművész munkáiból nyílt nemrég kiállítás a Vigadó Galériában. A művészről és szobrairól Wehner Tibor művészettörténész beszélt. A kiállítás augusztus 8-ig tekinthető meg naponta 10—18 óra között. (Képünkön Szabó Tamás V. Van Gogh-ot ábrázoló faszobra látható.)
