Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-22 / 169. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JULIUS 22.. CSÜTÖRTÖK Ifjúsági közösség a Tápió mentén Tábor a kápolnakertben (Folytatás az 1. oldalról) A hét éve működő Tápió- menti Nagyboldogasszony Közösség kezdettől fogva, minden év júliusában Tápió- szentmártonban rendezi meg nyári összejövetelét. Az első alkalommal, 1987-ben még mindössze harmincán jöttek el. Azóta egyre gyarapodtak, tavaly már kétszázhúszan voltak, az idén százhatvanan. A tagokon kívül vendégként érkeztek Gyergyóújfaluról, Mártélyról, Hódmezővásárhelyről, Kiskunfélegyházáról, Pécsről, Vecsésről, Szentendréről. — Kétszáz állandó tagtestvérünk közül csak a sorkatonai szolgálatukat töltők hiányoznak — magyarázta a létszám alakulását Farkas Gábor, a terület országgyűlési képviselője, aki öt esztendeje folyamatosan szervezője, mindenese, „kistestvére”, azaz csoportvezetője a közösségnek, a tábornak. A Tápió vidék katolikus fiataljainak eme összefogását egyébként Szegedi László sülysápi katolikus plébános, lelkivezető alapította, aki látogatásunk elején még hiányzott, mert éppen koradélutáni fürdőzésre vitte a tábor lakóit. A közösség kezdettől fogva a 14 éves, s az afölötti korosztályt igyekezett gondjaiba venni, hogy a hittan után is folyamatos legyen a velük való törődés. Ebből adódott az a generációs váltás, amire az előbb Farkas Gábor célzott: Az egykori alapítók ma 20-21 évesek, katonák, tanulnak, megnősültek, férjhez mentek, családot alapítottak, többen elkerültek a környékről. — Ők hordták a „jámborság” feliratú tábori jelvényt — tudjuk meg Gábriel Zoltántól, aki viszont feleségével, s kislányával együtt kifejezetten a közösség vonzására telepedett meg Sülysápon, s most — több pedagógussal együtt — mindketten kistestvérek a táborban, civilben pedig gyógyszerészek. A „jámborság” jelvény a 21 éven felülieket illeti meg, amennyiben végigjárták a „szamárlétrát”, azaz voltak kispásztorok, teljesítették a hűség, tisztaság, állhatatosság és más, a csoportok életében támasztott erkölcsi követelményeket. Véletlenül sem illik bárkit lefokozni, mondjuk kispásztor- nak nevezni, ha egyszer már az illető a nagyobbak közé tartozik. . -—Az elmúlt évtizedek legnagyobb bűne az erkölcstelenség szítása volt. Ezt akarjuk helyre tenni, ezért vagyunk — magyarázta az időközben megérkező, s beszélgetésünkhöz csatlakozó Szegedi Ferenc plébános, közösségalapító, aki annak idején tizenhárom éven át a Bulányi-csoportban sajátította el az ifjúsági közösségek formálásának legjobb módszereit. — Tavaly még én is vezettem csoportot, az idén azonban a legnagyobb bánatomra sem vállalhattam, mert évközben túl sok az elfoglaltságom, saját mércém szerint kevesebbet törődtem a gyerekekkel — jegyezte meg tábori séta közben Farkas Gábor, arra utalva, hogy országgyűlési képviselőként kevés ideje marad igazi hivatásának gyakorlására, a tanításra, a hitéletre nevelésre. Azért neki is „köze van” ahhoz, hogy a kápolna kertje immár táborverő helynek minősíthető, ahol állandó úgynevezett vizesblokkot építettek, hideg-meleg vízzel, ahol van villany, s nem utolsósorban szabad terület a sátrak felállításához. Mellesleg Farkas Gábor a Tápió vidék nagycsaládos egyesületeinek, csoportjainak az életre hívója, a sülysápi egyesület vezetője. Ugyancsak pedagógus felesége és gyerekei szintén itt táboroznak Tápiószentmártonban. A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség életében a nyári táborozás kiemelkedő esemény, ám korántsem az együttlét egyedüli alkalma. A helyi csoportok tagjai — merthogy Sülysápon kívül alakult Úriban, Tápiószecsőn, Tápiósá- gon, Kókán, Mendén, Farmoson és Nagykátán — hetente összejárnak. Havonta egyszer valamelyik község a vendéglátó. Äz összejöveteleken előadásokat, erkölcsi tanításokat hallgatnak, s bőségesen foglalkoznak gyakorlati ismeretekkel. Jól példázza évközbeni munkájukat a mostani tábori program: a hét elején a rózsafü- . zérről beszélgettek, majd maguk is készítettek ilyet. Többször volt népénekes, és gregorián mise. Tegnap a párkapcsolatokról tartott érdekes előadást Varga Péter, a „Zászlónk” nevű katolikus ifjúsági lap főszerkesztője. Ezt követően tizenhárom csoportban alaposabban is megbeszélték a témát, arra törekedve, hogy mindenki önmagát adva, őszintén tárja fel gondjait. Ma éjszakai szentségimá- dás lesz a program. Péntek mindig a böjt napja: ki-ki csak kenyeret és teát fogyaszt, így téve próbára önmegtartóztató erejét, akaratát. A kápolnában ott láttuk a táborozáskor felszentelt új közösségi zászlót. Egyik oldalán Mária-motívum látható, a Jelenések könyvéből, a másikra az „Egészen a Tiéd” hitvallást hímezték. — Kislányomat, Annát tavaly itt kereszteltük meg, akkor kéthónapos volt. Most is a legfiatalabb táborozó, noha több óvodásunk van — büszkélkedett az anyuka, Gábriel Zoltánná. Hallatára többek szeme felcsillant, s mesélték: tavalyelőtt ugyancsak rendeztek saját keresztelőt a táborlakók, akkor két 17 éves lányt kereszteltek meg a Tá- pió-patak vizében. A lelki gyarapodás mellett az egy hét alatt bőségesen jut idő játékra, sportra, túrákra. Praktikus szempontból talán az sem mellékes, hogy a résztvevők pénztárcájukhoz mért összegért jöhettek ide: napi 200 forint az alapköltség, ha egy családból ketten vagy többen jelentkeztek, ak-' kor felére esett a befizetési díj. A szervezők elmondták, sokan sokféleképpen nyújtanak segítséget, hogy ez a nyári tábor így megvalósulhat. A Tápiómenti Nagybol- dogasszony Közösség ifjúsági tábora vasárnap zárul. A Blaskovich-kápolna kertje azonban nem marad üresen: július 26-tól a mendei cserkészcsapat veri fel benne sátrait. Tóth Ferenc A Szent Rókus Kórház jó hírneve S Újabb riogatás Örvendetes változás az egészségügyben: július elsejétől mindenki szabadon választhat kórházat. Természetesen most sem maradhatott el a már megszokott riogatás egyes sajtóorgánumok részéről: lesznek majd kórházak, amelyek lehetetlen helyzetbe kerülnek, anyagilag tönkremennek, mások a túljelentkezések következtében erős, gazdag intézményekké válnak, orvosok egészségügyi dolgozók válnak munkanélkülivé, stb. Hát ez bizony meglehet. Ebben a fránya piacgazdaságban, mely azért nálunk még csak kialakulóban van, a versenyszellem uralkodik és annak sajátos törvénye szerint a gyengébb alulmarad, az erősebb felemelkedik. Mert mi emberek már csak ilyenek vagyunk: a trehányul, slendri- án módon dolgozó susztert, szabót, szerelőt hamar otthagyjuk és átpártolunk a pontos, határidőre és jól dolgozó iparoshoz, kereskedőhöz, orvoshoz. (Bár munkanélküli orvost nehezen tudok elképzelni: ő ugyanis — diplomája révén — kiírja az ajtajára: dr. X.Y., med.univ., netán szakorvos, rendel ettől-eddig és ha jó orvos, akkor megél, ha nem, akkor nem). így lesz ez várhatóan a kórházakkal is, bár a gyógyintézmények esetében ez egy kicsit összetettebb, bonyolultabb kérdés. Azért az, mert — báb vol- tak-vannak rosszhírű és jóhírű kórházak — ezek nem homogén intézmények, különböző (szintű) osztályaik révén inkább erősen heterogének. Lehet egy kiváló sebészcsoport működésének eredményeképpen például egy kórház sebészeti osztálya országszerte híres, míg a többi osztályai legfeljebb közepes szintűek. Valószínű, hogy a gyógyintézetek vezetése — ezt diktálja a versenyszellem és a fennmaradás, az eredményesség szükségessége — rákényszerül, hogy minden részlegéhez lehetőleg a legjobb szakembergárdát biztosítsa és a lesüllyedés elkerülése érdekében a használhatatlan ballaszttól igyekszik megszabadulni. Hogy ez mennyire így van — így lesz —, engedtessék meg, hogy egy személyes tapasztalattal bizonyítsam, a Szent Rókus Kórház segítségével. Az elmúlt év decemberében vették fel — előzetes konzíliumi vizsgálat alapján — a feleségemet a Szent Rókus Kórház szájsebészeti osztályára. A diagnózis: carcinoma, magyarul rák, a száj belső nyálkahártyáján. A dr. Bőgi Imre kandidátus, osztályvezető főorvos és csapata által három nap múlva elvégzett műtét hét és fél óráig tartott, a beteg ez év január 26-án gyógyultan távozott. A több mint egyhónapos kórházi kezelés alatt mind az orvosi, mind az ápolónői, sőt még a kisegítő személyzet is a legnagyobb fokú felelősségérzet, a betegért való őszinte aggódás, a segíteni akarás, a beteget szinte „egyenlő partnerként” kezelés jellemezte. Itt nem volt ketteske, meg hatoska, a betegek nem „számok” voltak, a kezeltek valamennyien egyének voltak, társak a gyógyító munkában. Csak egy példa: az osztályvezető főorvos karácsonykor — amikor az osztályon csak három beteg „lézengett”, — mindennap megjelent az osztályon, hogy az egyetlen súlyos beteg állapotát, kötözését ellenőrizze. Ugyanez az osztály többi orvosára, dr. Nagy Péter főorvosra, dr. Szép Béla osztályos orvosra is elmondható. Hát kérem: így is lehet! Nos: ha a Szent Rókus Kórház többi részlege is ilyen, vagy ilyen lesz, akkor ennek az intézetnek nem kell tartania a lesüllyedéstől. Különösen most, amikor a kórháznak új vezetője, ambiciózus igazgatója van. Úgy legyen... H. L. Megkérdeztük Hány telefont kap Pest megye az idén? Pest megyében tavaly év végén 49 ezer 738 bekapcsolt távbeszélő' főállomás volt. A főállomás-sűrűséget tekintve a megye Szabolcs-Szatmár-Bereggel együtt országosan az utolsó helyen állt, száz lakosra mindössze 5,2 bekapcsolt telefon jutott. Hegyi István igazgatótól a Matáv Rt. Budapest vidéki igazgatóságának vezetőjétől arról érdeklődtünk, milyen fejlesztési tervei vannak a részvénytársaságnak erre az évre Pest megyében. — Bár Pest megye valóban az ország legkevésbé ellátott területe, most kimozdult a holtpontról, hiszen az elmúlt évben Biatorbágyon, Cegléden, Szentendrén és Vácott digitális primer központokat helyeztünk üzembe, melyek már lehetővé teszik a körzetükbe tartozó települések igény szerinti fejlesztését is. Ebben az évben 16 ezer 800 új állomás felszerelését tervezzük, ebből eddig mintegy hétezret már be is kapcsoltunk. így év végére minimálisan közel 67 ezer bekapcsolt főállomás lesz a megyében. Cegléd és Vác térségében is kapcsolunk be új előfizetőket ebben az évben, mert ott szabad kapacitással rendelkező, fogadóképes központok vannak. Ezenkívül folyamatban van Szentendre és Érd környékének, valamint Dunakeszinek digitális központokkal történő, minden fizetőképes igényt kielégítő fejlesztése. Érd környékén közel 17 ezer és Dunakeszin 8 ezer állomás üzembe helyezése várható az idén, Szentendre térségében pedig jövőre fejeződik be a beruházás, és több mint 20 ezer telefon felszerelésére nyílik lehetőség. Az önkormányzatokkal közösen is végzünk fejlesztéseket. Az együttműködés formája, hogy a beruházás megvalósítására az önkormányzatokkal a Matáv Rt. létrehoz nonprofit kft.-ket, az önkormányzatok hitelt vesznek fel a költségbiztosításra, amelyet a Matáv Rt. a fejlesztés megvalósítását követő hét éven belül fizet vissza. Ilyen konstrukcióban indult el a fejlesztés Ve- csés, Hemád, Inárcs, Kakucs, Monor és Abony térségében. Ezek közül a legnagyobb fejlesztés Vecsésen és környékén lesz, ahol még az idén üzembe helyezünk egy automata központot közel 12 ezer vonallal. A telefonigények kielégítésénél kizárólag az igény beadásának időpontja számít. A jelenleg érvényben lévő 1991. évi kormányrendelet csak jogi és magánszemély között tesz különbséget. Ma már nincs méltánylás, sem szociális helyzetre, sem betegségre, sem foglalkozásra nem lehet tekintettel a Matáv az igények kielégítésénél. H. Cs. Nyílt levél az MDF Országos Elnökségéhez Tisztelt Elnökség! A Magyar Demokrata Fórum Százhalombattai Szervezete Elnöksége májusban felhívással fordult az ország valamennyi MDF-szerve- zetéhez. A felhívást sajnos csak egyetlen napilap, a Pesti Hírlap közölte „MI NEM HAGYJUK SZÉTVERNI MAGUNKAT’ címmel május 29-én, egy héttel a június elején megtartott Országos Választmányi ülés előtt. A felhívás arra irányult, hogy a velünk egyetértő szervezetek táviratilag támogassák az Országos Elnökséghez, valamint az Országos Választmányhoz eljuttatott követelésünket, melyben Debreczeni József és Etek István országgyűlési képviselőknek az MDF-ből való eltávolítását kezdeményeztük. A szervezetek távirataival alátámasztott követelést az érintetteken kívül levélben az Országos Elnökségnek is, telefaxon pedig az Országos Választmánynak is eljuttattuk, felsorolva az összes támogató szervezetet. Azóta — úgy tudjuk — a dolog rendeződött: egyik képviselő sem tagja a Magyar Demokrata Fórumnak. Június 14-én Lezsák Sándor ügyvezető elnök úr városunkban lakossági fórumot tartott, melyen a környező települések MDF-szervezetei is képviseltették magukat, és ott — a nyilvános fórum után — az MDF helyi irodájában az éjfélbe nyúló beszélgetés során szervezetünk ezen kezdeményezése is szóba került. Egyetértettünk abban, hogy — mivel az ügy lezárult — az amúgyis az MDF „belső válságát,, örökké hangsúlyozó, különbözőképpen pertraktáló lapoknak nem adunk újabb támpontokat, ezért a sajtóban még a táviratokat megköszönő írást sem jelentetünk meg. A július 15-ei újságok azonban újabb szenzációt találtak: a nevezett személyek „gondolkodnak” a visszatérésen, „fontolgatják” annak lehetőségét... A Magyar Demokrata Fórum Százhalombattai Szervezete Elnöksége ezért kijelenti: a birtokunkban lévő, velünk tartó szervezetek táviratai alapján: velük együtt, hogy Debreczeni Józsefnek és Elek Istvánnak az MDF-be való visszatérése ellen a leghatározottabban tiltakozik és minden — a korábbihoz hasonló — eszközt megragad annak megakadályozására. A Magyar Demokrata Fórum Százhalombattai Szervezete Elnöksége nevében: Horváth László elnökségi tag
