Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-22 / 169. szám

_l PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚLIUS 22., CSÜTÖRTÖK 5 Egy jubileum margójára Cegléden csitult a vihar Hoztak egy darabka Európát Szokták mondani, egy város vagy falu annyit ér a Wi\$i külvilág számára, amilyen az erkölcse, a szellemi- s®8e- Keserves érzés hát arra gondolni, hogy az el- ■&S múlt közel 50 év alatt a magyar települések nem­hogy másokat, de még önmagukat sem ismerték igazán. Mostanában kezdik felfedezni értékeiket, megmutatva azo­kat országnak, világnak. Az ünnepek, demonstrációk azon­ban csupán az önkifejezés keretei. Nem az a legfontosabb tehát, hogy mihez kötó'dnek, hanem az, hogy mikor és mi­ről szólnak. Ebben volt jelentősége Nagykőrös 625 éves ju­bileumi ünnepségsorozatának is, amelynek tapasztalatai­ról, hasznáról Kiss János polgármesterrel beszélgettünk. — Az ilyen sokszínű városi ren­dezvényeknek az eszmei értékük rendkívül nagy — mondja a pol­gármester. Bizonyos mértékű meg­mérettetést, önkontrollt ad azok­nak, akik szervezték és azoknak, akik csak szemlélőként vettek részt a programokon. Különösen azok után mondhatom ezt, hogy az önkormányzat költségvetése nem szavazta meg a teljes össze­get, ami szükséges lett volna az ünnepségek megrendezéséhez. Ezért a szervezők még kemé­nyebb és szívósabb munkával áll­tak helyt, és bebizonyították, hogy csorbítatlanul meg lehet valósítani az eredeti tervezetet. Ezt azért is hangsúlyozom, mert elhangzottak olyan híresztelések, miszerint szű­kítenünk kellett a programcsoma­gon. Semmi nem változott, min­den az eredeti elképzelések sze­rint zajlott. Ehhez természetesen pénz kellett. Támogatóktól, pályá­zatok útján sikerült megteremteni a pénzügyi feltételeket. Sajátjuknak érzik a várost — Siker ez á szervezőknek, kö­szönet nekik és azoknak a név­telen és nevesített támogatók­nak, akik nem kevesebbet bizo­nyítottak most, mint azt, hogy sajátjuknak tekintik ezt a vá­rost. És nem utolsósorban kö­szönettel tartozunk a nagykőrö- sieknek, akik lehetővé tették a 625 éves évforduló megünnep­lését. A fiatalok nem bizalmatlanok — A települések életében álta­lában százévenkénti kerek év­fordulók adnak alkalmat az ün­neplésre. Nagykőrösön miért éppen a 625. évet tüntették ki? — Egy városnak mindig szüksége van bizonyos kohézi­ót adó mozgási energiára, amely újabb lendületet ad a már elindult fejlődésnek. Ösz- szefogja azokat az embercso­portokat, akik alkotni akarnak, a passzívakat pedig tevékeny­ségre serkenti. Ez az erő a fia­talságban rejlik elsősorban. A fiatalokban, akik még nem fer­tőződtek meg a bizalmatlanság­gal, a féltékenységgel, a rossz- indulattal. Sosem lettek volna forradalmak, ha nem lett volna fiatalság — jutott eszembe gyakran az ünnepség kapcsán, hiszen ennek az egész rendez­vénysorozatnak is javarészt a fiatalok voltak a mozgatói szer­vezőként vagy résztvevőként. Mindent megtettek annak érde­kében, hogy jól érezzék magu­kat, és jól produkáljanak, mu­lattassanak, szórakoztassanak másokat. A fiatalság a rá jel­lemző dinamizmusával megmu­tatta, hogy érdemes bennük megbízni, nyugodt szívvel átad­hatjuk nekik a terheket, 10-15 vagy 20 év múlva. Már a má­jus 26-ai Challange Day alkal­mával is bizonyították, megfe­lelő szervezéssel mozgásba tud­ják hozni a várost. Nem vélet­len, hogy sikerült elérniük az országos második helyezést a mienknél nagyobb városok előtt. — Előbb utalt rá, a jubileu­mi eseményekből erőt, bizako­dást akartak elsősorban meríte­ni. Mit gondol, az elmúlt na­poknak maradt lenyomata a kö­rösiek lelkében? — Mindenképpen, hiszen lé­nyegében minden mozzanat va­lami fontos, valami lényeges dologhoz kötődött. Kemény két és fél éves munkába került, amíg sikerült elismertetni a ré­gi-új kórházat, amelytől 1982-ben fosztották meg a vá­rost. Kiharcoltuk, hogy működ­hessék, most pedig leraktuk re­konstrukciós alapkövét. Nem alapkövek parkja épül Nagykő­rösön, ahogy egyesek azt ironi­kusan híresztelik, hanem egy olyan ünnepélyes ígéret hang­zott el, ami megvalósul. A Run­ner Béla szülész-főorvos emlé­kére rendezett tudományos kon­ferencia is lényegében egy fo­lyamat kezdete: A szülőotthon megteremtése a másik komo­lyan gondolt ígéret. Ehhez első­ként a néhai főorvos családja 250 ezer forintos alapítványt tett... Hagyományt teremtve — Kulturális vonatkozásban nagy jelentőségű volt, hogy először sikerült a helyi és a kő­rösről elszármazott művésze­ket összehozni, gyönyörű kiállí­tást produkálva. A IV. grafikai tárlatot, a fotókiállítást az or­szágos matematikai versenyt emelhetem ki a számos rendez­vény közül. A sportban a nem­zetközi birkózó találkozó, Du- na-kupa, az első nemzetközi Delfin táncfesztivál — amely hagyományt teremtve jövőre már Kőrös-Delfin táncfesztivál néven folytatódik —, emelte az ünnepély fényét, hangulatát. Kilenc ország 31 versenyfilm- je szerepelt a XII. nemzetközi egészségügyi és környezetvé­delmi filmfesztiválon, amely a maga nemében színvonalasabb volt mint bármikor. A második nemzetközi zenekari találkozó értéke abban van, hogy alapját vetette egy nemzetközi, illetve Európa-fesztiválnak. Részben átadva és átvéve programokat, bekapcsolódtunk, a kecskeméti Európa jövője rendezvénysoro­zatba is. Elmondhatjuk tehát, hogy a régió fiataljai hacsak né­hány hétre is, de elhozták erre a tájra Európa fiataljait. ^ j Felszentelés eló'tt a váci Kolping-ház Freskó a bejárat fölött A katolikus egyház < itjii > karitatív és oktatói munkájában a máso- dik világháború előtt tevékenyen részt vevő Kol- ping Egyesületek (névadóju­kat a világegyház két éve bol­doggá avatta) magyarországi története 1945 után hosszú évtizedekre megszakadt. 1989-ben aztán új időszámí­tás kezdődött a hazai egyhá­zak életében, s azóta ismét igen sok helyi Kolping-csa- lád alakult. Ezek sorában a váci az egyik legfiatalabb. 1991-ben hozták létre az ala­pító tagok, s ez év májusában állandó otthonra talált az egyesület egy régi egyházme­gyei épületben. A felújítás, berendezés után (egy számító- géptermet is felszereltek ősz­szel induló tanfolyamukhoz) szeptemberben lesz a ház fel­szentelése, aminek feltétele volt a bejárat fölé tervezett — s néhány hete már látható — homlokzati freskó elkészü­lése. Vácon újdonság az ilyen jellegű külső díszítés, ezért megkérdeztük Kucsák Gábort, az egyesület alapító tagját, hogy honnan kapták az ötletet. — Nem mi vagyunk a szép gondolat gazdái, hanem a Magyar Kolping szövetség vezetői. Ők rendelték meg a freskót Velledits Lajos restau­rátor-festőművésznél. A kéré- Adolph Kolping mögött a freskón a kölni dóm, váci város- sük az volt, hogy a kép köz- részlet és mesteremberek láthatók ponti szereplője Kolping le­gyen, a háttérbe pedig pappá szentelésének helyszíne, a kölni dóm, váci városrészle­tek és néhány szakma képvi­selői kerüljenek, hiszen néva­dónk az iparoslegények felka­rolásának szentelte életét. A művész úr Vác műemlékei közül a Fehérek templomát és egy főtéri puttót örökített meg a freskón, ami valóban új szín a város köztéri díszíté­sében. Ez utóbbi megállapítást dr. Szalay István a váci Városvé­dők és Városszépítők Egyesü­letének elnöke is megerősítet­te, amikor arról kérdeztük nem takarhat-e szürke vako­lat hasonló alkotásokat más épületeken. Nem lenne meg­lepő, ha ilyesmi kiderülne, hi­szen például Szegeden né­hány éve kezdődött el az a munka, amelynek során a Hő­sök kapujának freskóit kíván­ják újra láthatóvá tenni a res­taurátorok. — Ahogy én tudom Vácon nincs levakolt homlokzati festmény, más korábbi díszí­tések azonban valóban látha­tatlanná váltak a mi városunk­ban is az elmúlt rendszerben. A posta és a korábbi Járásbí­róság bejárata fölötti koronás címereket tünteték el, vagyis hát vakoltatták le a korábbi városi tanács vezetői. (ribáry) Az óplébánia visszakapta egykori tulajdonát 0 Csitult, de talán még nem csendesedett el teljesen az a vihar, amely a ceglédi Mészáros Ló'rinc Általá­nos Iskola egyházi tulajdonba való visszaadása kö­rül támadt. Az viszont biztos, hogy az önkormány­zati testület közelmúltban meghozott határozata szerint a Római Katolikus Óplébánia — augusztus 1-jei hatállyal — visszakapta egykori tulajdonát, a Mészáros-iskolát. Voltaképpen a képviselő-testület már január 21-én, akként döntött, ahogy július elsején hozott hatá­rozatával szelet vetett és vihart aratott. Egész pontosan azzal, hogy az előkészítéskor elfeledke­zett az igénybejelentésről: a Pesti út 2—4. szám alatti épület vissza­adásáról — és az érdekegyezte­tésről. Parázs hangulat Amint e mulasztás előbukkant, fel is forrósodott az oktatási in­tézményben a hangulat. A régi igazgató, Varga Sándor akkori nyilatkozata szerint: lelki trau­ma érte a tantestület tagjait. Megdöbbentek, hogy őket sen­ki nem kérdezte még. A kollé­gák mindenre befoghatók ugyan, de jobban érezték volna magukat, ha az ő véleményü­ket is kikérik. Mácz István polgármester így érvelt: Van egy törvény, amely kimondja, az egyházak visszakérhetik az ingatlanaikat. Ez nem népszavazás kérdése. Az igazgató úr pedig tudott a dologról, már egy éve beszél­tünk vele erről. Kiszel Mihály plébános sza­vai is világosak voltak: Úgy ér­zem, nincs jogom lemondani erről az intézményről, amelyet a ceglédi katolikusok annak idején nagy áldozattal szerez­tek. Jogtalan volt az iskola elvé­tele — ezt senki nem vitatja — a jogtalanságot pedig nem mi követtük el. Február végén az oktatási in­tézményben értekezletet tartot­tak. amelyen részt vett a tantes­tület és a szülői munkaközös­ség néhány képviselője is. A csaknem négy órásra terebélye­sedett eseményen jó néhány kérdés felvetődött: mi lesz azokkal a pedagógusokkal, akik nem tudják vállalni a ke­resztény értékrend tiszteletét: fel kell mérni, hányán akarják máshová íratni gyermeküket. S a tanárok állásával kapcsolatos aggodalmak is elhangzottak, amelyeket igyekeztek eloszlat­ni. Persze a jelenlévő szülők is kimondták, ami bosszantotta őket: a képviselő-testület dönté­se előtt kellett volna megkér­dezni a szülőket és pedagógu­sokat. Pótolták, amit elmulasztottak Mi tagadás, az iskolaátadás el­szabadult, nyílt pályán robogó képzeletbeli vonatát már nem lehetett feltartóztatni. Az ügy­gyei a köztársasági megbízott foglalkozott. Dr. Skultéty Sán­dor a jegyzői nyilatkozat és a csatolt iratok alapján megállapí­totta: a képviselő-testület hatá­rozathozatala előtt az említett igénybejelentés és az érdek- egyeztetés elmaradt, amely jog­szabálysértő. Az ide vonatkozó törvények szerint a tervezett in­tézkedést a pedagógusokkal, a szülők képviselőivel, valamint a szakszervezettel meg kellett volna vitatni. Az önkormányza­ti testületre az előzetes egyezte­tési eljárás eredménye nem kö­telező. Ám a megalapozott dön­téshez fontos ismemi az érin­tett közösségek álláspontját. Végül is mivel előkészítés nél­kül törvényes döntés nem hoz­ható, a köztársasági megbízott indítványozta a mellőzött eljá­rások lefolytatását és a téma is­mételt napirendre tűzését. Megtörtént az egyeztetés. A kérdőívek tanúsága szerint — csaknem nyolcvanhárom száza­lék volt a részvételi arány — a szülők közül kétszázan óhajtot­ták, hatszázhetvenegyen nem az iskola átadását. Arra a kér­désre — ha az intézmény kato­likus lesz —, hogy továbbra is ott kívánják-e taníttatni gyer­meküket, négyszázhatvanné­gyen igennel, háromszázhat- vannyolcan pedig nemmel vá­laszoltak. És miként véleked­tek a pedagógusok? Azzal, hogy az önkormányzati fenntar­tású Mészáros Általános Iskola megszűnjék és katolikusként működjék tovább, tizennégyen egyetértettek, míg hetvennyol­cán nem. Utóbbiak közül nyol­cán kívánnak továbbra is ott ta­nítani, hatvanhárman pedig — hét szavazat érvénytelen volt — önkormányzati oktatási in­tézményben. Megszűnt, majd újra létesült A szakszervezet a megállapo­dási tervezet tanulmányozása­kor elismerte, az egyházi isko­la visszaigénylési jogát. De nem fogadta el, hogy az önkor­mányzat nem vette figyelembe az intézmény munkatársainak — nyolcvan százalékuk elutasí­totta az egyházi iskola beveze­tését — titkosan és demokrati­kusan kinyilvánított vélemé­nyét az elképzelésben. A mun­kaviszony megszűnésével kap­csolatban kételyek merültek fel; ezek tisztázását kérték, némi pontosítással. Végezetül a szakszervezeti tagság javasol­ta, hogy az átadás folyamato­san, a szülők igényét figyelem­be véve történjék. A képviselő-testület július 1-jei ülésén név szerinti szava­zással — tizennyolc igennel és négy nemmel — úgy határo­zott, hogy a Pesti út 2—4. szám alatti épület kerüljön visz- sza a Római Katolikus Óplébá­nia tulajdonába. Ugyancsak ti­zennyolcvan voksoltak arra, hogy a Mészáros Általános Is­kola megszűnjék — ezzel egy­idejűleg az igazgató megbízatá­sa is. Az egyházközség Petrányi Ferencet bízta meg az igazga­tói teendőkkel. Egyébként az önkormányzati iskolát igénylő tanulók elhelyezésének igen komoly gondja a város vállára nehezedik. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents