Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17 / 165. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 17.. SZOMBAT Panasz Brüsszelbe Szabadabb mozgást Az Európa Parlament panasz- szal fordult a közösségi bírósághoz amiatt, hogy a honatyák többségének véleménye szerint a brüsszeli bizottság nem szerez érvényt a személyek szabad mozgásának az EK tizenkét állama között — jelentette az AFP Stras- bourgból. A testület többségi határozattal hozott állásfoglalása szerint az Európai Közösségben 1993. január 1. óta teljesen szabaddá kellett volna tenni a személyek, a tőke és a szolgáltatások mozgását és áramlását, tekintettel az egységes piac megteremtésére, a bizottság azonban nem élt a rendelkezésére álló eszközökkel ahhoz, hogy rákényszerítse a tagállamokat a mindmáig érvényben tartott határellenőrzés felszámolására. A parlament két hónapot adott elnökének, Egon Klepschnek arra, hogy megindítsa a jogi eljárást a bíróságnál a brüsszeli bizottsággal szemben. A testület elutasította a tagállamok indoklását, miszerint a határellenőrzés, különösen a repülőtéri, a vasúti és a kikötői, a bevándorlás miatt szigorú. A parlament szerint erre megvannak a megfelelő közösségi rendelkezések, így hát nem igazolható akadályok gördítése a tagállamok állampolgárai szabad mozgásának útjába. Karabahi rendezés Washington tűzszünetet akar Az Egyesült Államok a karabahi tűzszünetről szóló európai rendezési terv elfogadására szólította fel Jerevánt. Ezt Warren Christopher amerikai külügyminiszter jelentette ki Washingtonban örmény kollégájának, Vagan Papazjánnak. Christopher szerint Örményország jelentős befolyást gyakorol a karabahi örményekre, és ez segíthet a konfliktus megoldásában. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet karabahi rendezéssel foglalkozó csoportja szerdán befejezte küldetését az eredetileg az Azerbajdzsánhoz tartozó, főként örmények lakta enklávéban, miután kudarcot vallott a karabahi örmények meggyőzésére tett minden kísérletük, a háború végét sürgető tervvel kapcsolatban. A béketerv szerint nemzetközi megfigyelők érkeznének augusztus elején Karabahba és környékére. Az Amerikai Egyesült Államok sajnálatát fejezte ki a tűz- szüneti megállapodás késedelme miatt. Az örmény külügyminiszter szerint a probléma megoldását leginkább hátráltató tényező a politikai helyzet instabilitása Azerbajdzsánban, ahol nemrégiben megbuktatták a demokratikusan választott elnököt — jelentette az AP. Kedd este ezt az MTI-hírt kopogta a szerkesztőség telexgépe: „Nem mindennapi ügyben és körülmények között hozott ítéletet kedden a Szolnok városi bíróság büntető tanácsa. Törökszentmikló- son egy 11 tagú, túlnyomórészt cigányokból álló társaság 1990 novemberétől 1992 február derekáig rettegésben tartotta a város leányait. A kiszemelt áldozatokat megfélemlítették és megerőszakolták. Az éjszaka vámszedőinek több kiskorú leány is áldozatul esett. A többségük nem mert feljelentést tenni, mivel megfenyegették őket: ha megteszik, elvágják a torkukat. A bírósági tárgyalásra több mint félszáz cigány gyűlt ösz- sze, ezért az ítélethirdetésre szigorú biztonsági intézkedéseket tettek, s nem is oktalanul. Amikor a tanácsvezető bíró megkezdte az ítéletek kihirdetését, a vádlottak és a hallgatóság soraiban is hisztéria tört ki. A bíróság ezért elrendelte a tárgyalóterem kiürítését.” Az éjféli rádiós hírekben ez az érzelemmentes — alapve-' tő követelmény! — tudósítás már némileg megkurtítva szállt az éterbe. Körülbelül így: valakik valami galádságot csináltak, s valakik hisztériázni kezdtek a tárgyalóteremben, amiért is azt ki kellett üríteni. De megtudtuk a rádióból viszont — szöveghűen beolvasva az MTI-hírt —, hogy a tizenegy vádlottra együttesen csaknem hetvenöt év fegyházbüntetést, illetve elzárást szabtak ki stb. Böngészem a másnapi újságokat, a következő napiakat — sehol egy sor az esetről. Böngészés közben véletlenül kezembe kerül egy laptársunk hétfői elmélkedése a hét végi egri „gyűlöletellenes” cigánydemonstrációval kapcsolatban, amelyben — többek között — ilyen mondatokat olvashatunk: „Utáljuk a sok gyerekünket, és közben nagycsaládos modellt hirdetünk. Felháborodunk »cigánybűnözésBosznia alkonya Boszniát éppen darabolják. A néhai Jugoszlávia központi fekvésű köztársasága végnapjait éli, az ott élő emberek helyzete egyre reménytelenebb. A másfél éve körülzárt Szarajevó most éppen víz után kapkod, s ha tartálykocsikban néha ivóvíz érkezik, a biztosan célzó orvlövészek nap mint nap a sorbanállók közé lőnek. Tífusz- és vérhas- járvány ütötte fel a fejét, gyógyszer alig. Akadozik az áramellátás, s késve érkeznek az élelmiszer-szállítmányok is, mert a segélyt szállító konvojokat hol a szerbek, hol a horvátok, vagy éppen maguk a muzulmánok támadják meg. Mert ebben a példátlanul ocsmány háborúban most már az is cél, hogy a másik ne jusson élelemhez. Mostar e sorok írásakor lángokban áll, a városba vezető utak aknavetők célpontjai. Néhány nappal ezelőtt találat érte a Neretván átívelő büszke hidat, amely egykor Csont- váryt is megihlette. Igaz, ő a Római híd Mostarban elnevezést adta képének, így vált közismertté, a névadás azonban pontatlan: -a folyót félhold alakban átölelő hidat a törökök építették valahol a tizenhatodik század második felének kezdetén, Hajrudin mester útmutatásai alapján, s kötőanyagként — amely azóta is szilárdan tartott — 60 000 tojásfehérjét használtak fel. Hódító seregek gyakorta váltakoztak ezen a tájon, a hidat azonban mindegyik tiszteletben tartotta. Mindmáig... Romokban hever a Vance—Owen-terv is, mert a hadban álló felek erősebbjei rá- kényszerítő hitelt szereztek annak a tételnek, miszerint Boszniában a népek képtelenek egymás mellett élni. Évszázadok hagyományát söpörték le a történelem pillanatnyi ideje alatt, s a szánalmas igazolást tényként fogadtatták el a Nyugattal is, amely híján volt a jobb ötletnek. Milosevics szerb elnök a minap nyilatkozva egy japán lapnak kifejtette, hogy a békéhez vezető leggyorsabb út most Bosznia-Hercegovina három részre való felosztását követeli meg, s a muzulmánok vessenek magukra, ha nem fogadják el a közös szerb—hor- vát rendezési tervet, amely alapjában véve a muzulmán érdekeket is kielégíti, hiszen olyan területeket is visszakapnának, amelyeket a háború során elveszítettek. Néhány nap múlva Géniben találkoznak ismét Szerbia, Crna Gora és Horvátország vezetői, valamint David Owen és Thorvald Stoltenberg, a Jugoszlávia-értekez- let társelnökei. És persze a muzulmánok képviselői is, de hogy pontosan kik, az még nem derült ki, hasonlóképpen az sem, milyen álláspontot képviselnek majd. Alija Izetbegovics elnök bejelentette ugyan részvételét, de azt bizonyos feltételekhez kötötte. A bosnyák elnökség (ha még létező államalakulatnak tekintjük Bosznia-Hercegovinát, akkor annak legfelsőbb hatalmi szerve) is több ízben ülésezett, de tagjai meglehetősen ellentétes nyilatkozatokat tettek közzé, ami arra utal, hogy e testület nem egységes. Egy része hajlandó elfogadni a konföderációs megoldást, a másik konokul ragaszkodik a föderációhoz, amely a meglevő határokon belül mégis valamiféle laza egységben tartaná az országot. A világ hatalmas államai, mint általában más esetekben is, hajlamosak inkább az erősebbek pártjára állni, s a ,.realitások elfogadásának” hangoztatása kiváló lehetőség a lelkiismeret önmegnyugtatására is. Persze a háborút most már valahogy valóban be kell fejezni: Bosznia elfáradt, kifulladtak a háború támogatói is, s a békés közvetítő szándékon mást fel nem mutató Nyugat számára is egyre kellemetlenebb és kényelmetlenebb a harcok elhúzódása. Közben a muzulmánok is beláthatták, hogy fegyverrel nem hódíthatják vissza azt, amit korábban elvettek tőlük, mert mások több és pusztítóbb erejű fegyverekkel rendelkeznek. Fárad Jugoszlávia is, amelynek lakosai jószerével most már csak a feketepiacon szerezhetik be azt a kevéskét, amire szükségük van, többre amúgy sem tellene. Az üzletek konganak az ürességtől. Az aratás a vége felé jár, de a parasztok többsége nem adja át a terményt, mert nincs pénz a felvásárlásra. Genfben tehát történnie kell valaminek. Sinkovics Péter Újvidék A nagyvilág hírei Jé A krajinai szerb köztársaság parlamentje csütörtökön felszólította a szerbeket, hogy jelentkezzenek önkéntes katonai szolgálatra. A felhívás szerint a Horvátország területén kikiáltott államnak „a tudjmani fasisztoid szolda- teszkától” kell megvédenie magát. Jé A francia védelmi minisztérium nyolc Jaguár típusú vadászbombázót vezényelt át egy olaszországi légitámaszpontra. A Jaguárok szükség esetén részt vesznek az ENSZ-erők műveleteinek, illetve a védett övezeteknek biztosításában. Jé A vietnami háború óta a legmagasabb szintű amerikai küldöttség érkezett csütörtökön Hanoiba, hogy a két ország közti kapcsolatok normalizálásának utolsó akadályáról, a vietnami háborúban elesett amerikai katonák földi maradványainak felkutatásáról tárgyaljon. Jé Tíz páncélozott csapatszállító járművet, száz gépkarabélyt, és egyéb katonai felszereléseket adott át csütörtökön Janusz Onyszkiewicz lengyel nemzetvédelmi miniszter Audri- us Butkevicius litván védelmi miniszternek. Az ajándékozási aktusra a grün- waldi csatatéren került sor, annak az ünnepségnek keretében, amelyen a két seregnek a keresztesek hadai felett aratott, közös győzelmének 583. évfordulójára emlékeztek. VÉLEMÉNY Leszünk még mi is cigányok? nek« nevezett pitiáner zsebtolvajlásaik, csencseléseik láttán, és közben nem nevezzük »magyarbűnözésnek« a milliós vagyonok átmentését, az egyre brutalizálódó gyilkosságokat. Azt terjesztjük, hogy lovakat visznek a balkonra, miközben borjúnyi kutyákat tartunk lakótelepi két és fél szobánkban. Primitív, lepusztult embereknek tartjuk őket, miközben mi is a Dallast nézzük, és már régen elfelejtettük, hogy annak idején mennyire büszkék voltunk belső gazdagságunkra, tartásunkra. És mi is lehetünk még koszosak és szegények, ha nincs munkánk és pénzünk. Mi is lehetünk még cigányok.” Ennek a „leleményesen” megsimfolt írásnak végül is az a végkövetkeztetése, hogy beszélhetünk mi —»magyarok — bármit, szegény cigányok azért kénytelenek pitiáner zsebtolvajokká zülleni, azért kénytelenek csencselni, mert mi taszítottuk őket ebbe a lehetetlen helyzetbe. Ha ezt a szívet szaggató lamentációt e lélegzetelállító eset ismerete nélkül olvasom, akkor sem hat meg, hanem inkább fölháborít. De nem azért, mert érzéketlen vagyok az emberi nyomorúság iránt, hanem azért, mert az igazságra vagyok nagyon is érzékeny. És bánt az igazságtalan megbélyegzés. Sokan vagyunk e kis hazában, akiknek megvan a maguk, úgymond „cigányélménye”. Kinek jó, kinek rossz, kinek jobb, kinek rosszabb. De olyan kizárólagos, amely csak rosszat állít e népességről, igen ritka. A mondat általában mindig így hangzik: vannak köztük is rendes cigányok... És az emberek elősorolják cigány ismerőseiket; az egyikük becsületesen dolgozik, tisztán tartja a gyerekeit, másikuk házat épít, sőt nem egy alkalommal hallottam már azt is: különb, mint bármelyik magyar, pedig cigány... Egy faluközösségnek nagyon szigorúak az erkölcsi törvényei. Gyerekkori élményem: bizony azok a cigánycsaládok, amelyek betartották az emberi együttélés legalapvetőbb normáit, megbecsülésnek örvendtek. Azok pedig, akik letarolták a gyümölcsöst vagy éjt nappallá téve dorbé- zoltak, vagy baltával estek egymásnak, azokat semmibe vették. De ebbe a kategóriába tartoztak azok is, akiknek ugyan fehér volt a bőrük színe, de csak akkor, ha lemosták magukról a koszt... E sorok írójában szemernyi gyűlölet sem lappang senki iránt. E sorok írója sok olyan cigányembert ismer, akit tisztel. E sorok írója — még a 70-es évek elején — egyik barátjával, magától értetődően, fölkereste a börtönben a barátját, akit politikai okok miatt, ítélet nélkül, tehát törvénytelenül zártak el... E sorok írója nem általánosít. Csak elgondolkodik azon az „apróságon”: miért ez a finom csönd most ebben a szörnyű bűnügyben? Amikor egy „túlnyomórészt cigányokból álló társaság” bűntettéről van szó. A társaságban voltak nem-cigányok is! Ha csupán nem-cigányok lettek volna, akkor miként reagáltak volna a „nem-gyűlölködők”? Tapsikoltak volna? Ki itt a nacionalista, meg rasszista, meg a jó ég tudja már micsoda? A kirekesztő? Az, aki nem egyforma mércével mér. Aki igenis politikai indíttatásból odáig vetemedik, hogy a bűn felett is szemet huny, ha az érdeke azt kívánja! Azt kívánom azoknak az apáknak, anyáknak, férjeknek, vőlegényeknek, s természetesen maguknak az áldozatoknak, hogy ne győlöljék a cigányokat. De azt mégsem várhatom el tőlük, hogy ezek után szeressék is. Szeretik őket éppen elegen... ÜJMTO (Banos János)
