Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 165. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM Ára 13,50 forint 1993. JÚLIUS 17., SZOMBAT Agrárkonferencia A támogatás jusson el a termelőkhöz Közép-európai Kezdeményezés A Közép-európai Kezdemé­nyezés csúcsértekezletének „nyitányaként” Antall Jó­zsef kormányfő tegnap a parlamentben találkozott Catherine Lalumiére asz- szonnyal, az Európa Tanács főtitkárával, illetve az együttműködési fórum tag­államainak miniszterelnöke­ivel. A kétloldalú megbeszélé- sekea elsősorban a Pentago­náléból átalakult és kibő­vült Közép-európai Kezde­ményezés jövőjéről, a regio­nális együttműködési forma tartalmi kérdéseiről volt szó. Az Európa Tanács főtit­kárával folytatott eszmecse­rén ezzel összefüggésben el­hangzott: az együttműkö­dés abba a szakaszba érke­zett, hogy indokolt újragon­dolni annak szerepét és perspektíváját mind a térsé­get érintően, mind a tágabb európai folyamatokat tekint­ve. (Folytatás a 3. oldalon) A mezőgazdaság nagy tőke­igénye, jelentős eladósodott­sága és a tevékenységének számtalan kockázati tényező­je miatt az agrárágazatnak speciális finanszírozásra van szüksége. A rossz adósnak tartott ágazat számára azon­ban a pénzintézetek csak rit­kán készítenek önálló hitel- konstrukciót, a meglévőkről pedig nehézkesen jut el az in­formáció a gazdálkodóhoz — állapította meg Medgyasz- száy László, a Földművelés- ügyi Minisztérium politikai államtitkára azon a konferen­cián, melyet az MDF elnöksé­ge rendezett pénteken a mező- gazdaság támogatási és hitele­zési lehetőségeiről. Raskó György, az FM köz- igazgatási államtitkára ugyan­akkor azt fejtette ki, hogy a mezőgazdaság hitelezésének gyakorlata általában az illető ország támogatási politikájá­tól függ. Magyarországon az ágazat támogatottsági mutató­ja 8 százalékos és ennek jelen­tős emelkedésére — a pénz­ügyi források hiánya miatt — az elkövetkezendő évekeben sem számítanak a termelők, így a hazai termékek nem ve­télkedhetnek a világ mezőgaz­daságának támogatottsági ver­senyében az EK-országok több mint 40 százalékos és az EFTA országok 60 százalékot is meghaladó támogatást élve­ző termékeivel szemben. Az ágazat kizárólag a termelé­kenység, a hozamok és a be­fektetések hatékonyságának növelésével képes megtartani piacait. Ehhez a termelőknek meg kell tanulniuk szervezet­ten és vállalkozóként gazdál­kodni, a tárcának pedig gon­doskodnia kell arról, hogy a támogatások valóban eljussa­nak a termelőkhöz. Bár a ter­melés finanszírozásához évek óta égető szükség lenne a vi­dék bankjára, a pénzintézetek közötti presztízsharc miatt az ügy úgy tűnik ismét holtpont­ra jutott. Pintér János, a Pénzügymi­Átadták a bajtársi otthont Főhajtás a forradalmárok élőit Boross Péter: A magyar nép szabadságvágya elpusztíthatatlan Vimola Károly felvétele Akik az új otthonokba beköltöznek, a nemzet és a kor­mány háláját érezzék — mondotta a mátyásföldi baj­társi otthon tegnapi ünnepélyes átadásán Boross Péter belügyminiszter. A Szabadságharcosokért Alapítvány támogatásával — a kuratórium elnöke a belügyminisz­ter — egy év alatt alakították át az egykori szovjet kato­nai épületekből a 98 összkomfortos lakást és egy 107 fé­rőhelyes idősek otthonát. Boross Péter tolmácsolta a kormány főhajtását azok előtt, akik életükkel fizették meg ezeknek a lakásoknak az árát. Emlékeztetett rá, hogy ’56 és a magyar nép elpusztít­hatatlan szabadságvágya né­kül nem következett volna be 1989. Fónay Jenő az ötvenhatos szervezetek nevében az örökös kételkedőket bírálva szögezte le: a rendszen’áltás igenis ha­lad, ennek irányítóját, a kor­mányt támogatni kell. A válto­zásokat mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy most az egyko­ri cellák lakói a volt szovjet la­kásokba költöznek. Wittner Mária, akit a bel­ügyminiszter mások mellett a Magyar Köztársaság Emlék­érmével tüntetett ki, az ott­hon gyors megvalósítóinak mondott köszönetét, külön megemlítve Pongrátz Ger­gelynek, az ’56-os Magyarok Világszövetsége elnökének fáradozását. _ N. Zs. nisztérium főosztályvezetője elmondta: megoldást kell ta­lálni a mezőgazdaságban a már meglévő hitelterhek, a gazdálkodás folyamatos fi­nanszírozása és a fejlesztések­hez szükséges újabb pénzesz­közök okozta feszültségek feloldására. Ehhez az aktív ál­lami szerepvállalás mellett, javítani kell a tevékenység jö­vedelmezőségén és a terme­lést össze kell hangolni a piaci lehetőségekkel. Ennek érdekében — amennyiben a parlament elfogadja — 1994-ben a költségvetés je­lentősen több pénzt biztosít az ágazat számára. A támoga­tási struktúrát is a termelők javára kívánják átalakítani és fejleszteni kívánják a pénz­ügyi, valamint a biztosítási rendszert is. Az utóbbival kapcsolatban a tárca egy ka­tasztrófaalap megalkotásán dolgozik, ami rendkívüli hely­zetekben — aszály, sáskajá­rás — segíthetne a termelő­kön. Duray Miklós előadása Új távlat a kulturálisan egye­temes, de politikailag szétta­golt magyarság számára cím­mel Duray Miklós, a szlová­kiai Együttélés Politikai Mozgalom vezetője tartott előadást tegnap a nagykani­zsai szabadegyetemen. El­mondta, hogy az idegenben élő magyarok jogi helyzete rosszabb, mint az ’50-es években volt, ez pedig a ki­sebbségi politika csődjét je­lenti. Több mint 70 éve, hogy visszatérő kérdés lehet: Magyarország mondjon le a kisebbségekről, vagy ők ad­ják fel identitásukat, és illesz­kedjenek be az adott állam politikai, kulturális keretei­be. Miután Duray Miklós szerint mindkét változat vég­zetes következményekkel jár­na a határon túli magyarság­ra nézve, olyan megoldást kell találni, mint amilyet a mozgalom fogalmazott meg egy korábbi kongresszuson. Ez az úgynevezett társnemze­ti elképzelés. Hazánkba látogat az indiai elnök Göncz Árpád államfő meghí­vására július 20. és 22. kö­zött hivatalos látogatást tesz hazánkban Shanker Dayal Sharma, az Indiai Köztársa­ság elnöke. Az ázsiai állam­főt magyarországi útjára elkí­séri felesége, valamint az in­diai külügyi államminiszter. Álom? A társadalom érdeke: ki-ki végezze dolgát. A vállalkozó vállalkozzék, a törvényhozó hozzon törvényt, a kormány kormányozzon, vagyis úgy vezesse az ország szekerét, hogy az helyes irányban haladva — még a legrosszabb feltételek között is — egyre jobb körülményeket biztosít­son az állampolgárok számára. Mindezt a parlament, jele­sül az ellenzék kontrollja alatt végezze, de államkapitalis­ta öröksége folytán mint legnagyobb munkaadó, ne feled­kezzék el a dolgozók érdekeinek védelmére hivatott szak- szervezetek jelzéseiről sem. Normális viszonyok között, vagyis egy jól működó' de­mokráciában az ellenzék és minden olyan társadalmi szer­vezet, amely így vagy úgy érdekvédelmi funkciót (is) ellát, csak akkor ellenezheti a parlament vagy a kormány tevé­kenységét, ha az valóban sérti az általa képviseltek érdeke­it. Logikus, hogy ellenkező' esetben támogatniuk kell az Országgyűlést vagy a kormányt, hiszen csak így teljesíthe­tik vállalt feladatukat. Különösen áll ez a szakszervezetek­re, amelyek — ugye — nem politizálnak. Mai, posztszocialista államunk egyetlen bevételi forrá­sa az adó, beleértve a vámot is. Az illeték ugyanis még az illetékszedó' intézmények fenntartási költségeit sem fedezi, s egy demokratikus állam nem teheti azt, amit szocialista elődje, vagyis nem rabolhatja el polgárainak tulajdonát. Ezért hozott az országgyűlés egy törvényt, ami kötelezővé teszi a számlaadást. Kinek az érdeke, hogy befolyjék az államkasszába min­den jogos adó? Tulajdonképpen az egész országé (beleért­ve az adófizetőket is), de különösen a bérből és fizetésből élőké, azoké, akiknek nincs titkos jövedelmük. Olvasom az újságban, hogy az egyik szakszervezet veze­tője (a múlt rendszerben kommunista párttitkár volt) ősz­re sztrájkkal fenyegetőzik, ha nem lesz fizetésemelés. El­gondolkoztam ezen. Vajon miért nem szervez az elvtársnő egy tüntetést a számlaadási törvény mellett, hiszen ha több pénze lenne az államnak, akkor több jutna mindenki­nek. És miért nem jut ez a többi érdekvédőnek az eszébe? Várom hát, hogy Nagy Sándor meg Őry Csaba és a töb­bi szakszervezet vezetője meg a Demokratikus Charta fel­hívással forduljon tagjaihoz-híveihez: tüntetéssel támo­gassuk a demokratikus állam törvényes rendelkezését, an­nak minél teljesebb végrehajtását. Társadalmi nyomással érjük el az adómorál megteremtését. Álmodom? Török Bálint Lesz-e a megyében müveseállomás? A Szent Rókus vállalja az áldozatot Pest megyében 160-170 beteg szorul(na) rendszeres mú've- sekezelésre. Ugyanakkor e csaknem egymillió lakosú terü­leten nincs egyetlen egy korszerű dialízisállomás sem? Az évente 30-40-nel növekvő betegszámot — mind ez idáig — a fővárosi kórházak hasonló osztályai, illetve a Rolicare és a Nephrocentrum Alapítvány állomása gondozta. Most a Szent Rókus Kórház jelezte: ők vállalnák egy korszerű mű- veseállomás megépítését. A megyei vezetés is támogatja az ötletet, csupán a társadalombiztosítás vonakodik megelőle­gezni az évek múlva beinduló kezelés beruházásához nél­külözhetetlen címzett támogatás befogadását. A Pest megyei vesebetegek kezelésének ügye lassan-las- san kritikussá válik. A fővá­rosi kórházak — a területi elv szerint megnövekedett esetszámaik miatt — már je­lezték a megyei vezetésnek, hogy nem tudják sokáig vállalni a „idegen” betege­ket. Hasonlóképpen levélben értesítette a Rolicare-műve- sállomás is az önkormányza­tot arról, hogy kapacitáshi­ány miatt a továbbiakban nem tudják ellátni a megyei betegeket. A híreket még csak tovább tetőzte a Nephro­centrum Alapítvány művese- állomásáról a Szent Rókus Kórházhoz írt üzenet, mely szerint a jelenleg kezelt ki­lenc Pest megyei beteget a ké­sőbbiekben nem tudja a szak- rendelés vállalni. Lépni kell(ett) tehát, még­pedig minél előbb a megyei betegek ellátása érdekében. Ezt látta át az önkormányzat, amely azonnal felkarolta a Szent Rókus Kórháznak a müveseállomás telepítésére vonatkozó tervét. (Folytatás a 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents