Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-02 / 152. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JULIUS 2.. PENTEK A Püski házaspár háromszor kezdte újra Ifjúsági tábor Gödöllőn Könyvekkel szolgálják a nemzetet Sokáig emlékezetes marad számomra ez az este — evvel az érzéssel távoztam szerdán a Hunyadi Klubból, ahol Püski Sándor és felesége meséltek életpályájukról. Benyomásomat elsősorban nem is az keltette, hogy kötelező újságírói kíváncsiságom kielégült, s néhány újdonságot tudhattam meg a könyvkiadó párról mint irodalomkedvelő, s a népi mozgalom iránt érdeklődő, életüket többé-kevésbé már eddig is ismertem —, hanem a belőlük áradó nyugalom, tisztaság és derű fogott meg. Az, hogy szembesülhettem a ténnyel: szélsőséges századunkban is voltak, s vannak olyanok, akik elhivatottságukat a nemzet szolgálatában találták meg, s az akadályokat tudomásul véve a lehetőségeket mérlegelve újból és újból nekifeszülve végzik a feladatukat. A Püski házaspár háromszor kezdte újra az életét, s az mégis egésznek tekinthető. Az első kezdés a harmincas évek közepére tehető. Püski Sándort, a békési harangozó fiát a család — a szűkös anyagi körülmények miatt — már a gimnáziumba is nehezen engedték el. Érettségije után a továbbtanulásról már szó sem lehetett, egészen addig, míg a helyi városházáról — ahol napidíjas volt — gép- és gyorsírási „tudományát” felhasználva Budapestre nem került egy ügyvédi irodába. így nyílt lehetősége arra, hogy beiratkozzon az egyetem jogi karára. Itt kezdődött a szakmája: az előadásokat jegyzetelte, s sokszorosította diáktársainak. Közben megismerkedett az irodalommal, a népi írókkal, s látta, hogy nincs sajtójuk, kiadójuk. Elhatározta, hogy pótolni fogja e hiányt. A nagy feladatra azonban nem egyedül vállalkozott: 1935-ben megházasodott, elvette küzdelmes életében mindvégig hű társát. — A diploma megszerzése után nyitotta meg a házaspár az első könyvesboltját — ötezer pengős kölcsönből. Elsősorban továbbra is egyetemi jegyzeteket forgalmazott, de közben már kiadta Sinket István verseit, majd Szabó Dezső „Az egész látóhatár” című kötetét is. A házaspár szorgos munkával kiépítette saját terjesztői hálózatát. Erre azért volt szükség, mert kiadványaikat a könyvesboltok nemigen vették át. 1942—43-ra a könyvbarát mozgalmuknak már mintegy tízezer tagja volt. A népi írók gondolatai egyre nagyobb körben terjedtek, s arra számítottak, hogy néhány év múlva átalakul a társadalom, s a parasztságot is heemelik a nemzetbe. Evvel a gondolattal kezdték el szervezni a híres szárszói konferenciát is. Amikorra azonban elérkezett 1943 augusztusa, már látták, hogy a népiek háború utáni,.honfoglalások” elé szinte legyőzhetetlen akadályok fognak gördülni. A tragédia bekövetkezett, a pusztítás azonban minden képzeletüket felülmúlta. A nemzet nehéz sorsában a házaspárnak is osztoznia kellett: a kiadó egyenletes fejlődése megtört, a háború után egyre kevesebb könyvet jelentethettek meg, s végül, 1950-ben államosították. Először 1956 augusztusában az újrakezdésre gondoltak. Szövetkezeti formában — ahogy akkor lehetett — ismét engedélyt kértek a könyv- és lapkiadásra. A engedély kiadása először a forradalmi események miatt késett, majd tovább tolódott, s a nagy érdeklődés ellenére 1957 márciusában végleg elutasították. Elutasították, de el nem felejtették: 1962-ben Püski Sándort néhány társával együtt letartóztatták, mondván, hogy bizonyára politikai szervezkedésre akarták fölhasználni a kiadót. Négy és fél év börtön- büntetésből egy évet kellett letöltenie. Néhány év múlva 1966 végén egy évet töltöttek Amerikában 1956-ban kivándorolt fiaiknál, s közben fölmérték egy ottani kiadói és terjesztői vállalkozás lehetőségeit. Kivándorlásukat a magyarországi hatóság három évig akadályozta, de nem fogadták osztatlan lelkesedéssel őket az emigránsok sem: többen kommunista ügynököknek vélték őket. Végül azonban — vádaskodásaik alaptalanságát látva — a kintiek is megbékültek velük, s tizenkilenc év alatt sikerült a legnagyobb amerikai könyvkiadóvá fejlődniük. A lakiteleki találkozón határozták el, hogy visszatelepülnek. ,JEz volt a legnehezebb kezdésünk” — emlékezett visz- sza Püski Sándor felesége, Ilus néni. A legnehezebb, hiszen az állami terjesztő vállalatok már többször csődbementek,, nem fizetik ki az átvett könyvek árát. Igazából csak arra számíthatnak, amit a budapesti, Krisztina körúti boltjukban, illetve irodalmi és politikai esteken adnak el. Tevékenységüket fáradhatatlanul végzik tovább, mert tudják, hogy azokra az értékekre, amelyeket terjesztenek, az ország értelmiségének, a könyvbarátoknak feltétlenül szükségük van. H. P. Amatőr filmesek találkozója Idén tizenkettedik alkalommal találkoztak Nagykőrösön az ama- törfilmesek, hogy az egészségügyről és a környezet- védelemről vallott nézeteiket a filmművészet által a közönségnek bemutassák. Kérdezhetjük, mit tud az amatőrfilmes hozzátenni az immár a civilizált világ egészét veszélyeztető, a gondolkodók legjobbjait foglalkoztató problémából kiutat mutató elméletekhez? A saját egyéniségét, látásmódját és elkötelezettségét. Azt, hogy személyesen is rendkívüli fontosságot tulajdonít ezeknek az olykor látszólag a másik világban játszódó eseményeknek. A filmkészítők tudják, nincs látszat. A valóság megoldandó bajain nemegyszer csakis a nyilvánosság segíthet. Számos díjat osztottak ki a mostani alkalommal is. Az egészségügyi kategóriában az első helyezést Palm Walton amerikai filmes Gay youth című filmje nyerte. Második díjat kapott Balázs Erzsébet, Hajdú István László Házimozi, harmadik helyre sorolta a zsűri Sibinger János Sírása hideg tengelyében című filmjét. A környezetvédelmi témában Duljánszki Tibor, dr. Szép Tibor és Bélteky Zoltán alkotóközössége az I., a francia Corinne Sospedre a II., a romániai Schneider Tibor pedig a harmadik helyezést érte el. A 9 országból érkezett 31 film közül egy-egy kiemelkedő alkotást a Stampa Medica, a Magyar Független Film és Video Szövetség, valamint Nagykőrös városa különdíjjal illetett. (-ay) Csángó táncballada A felkelő nap háza címmel ad műsort pénteken este a Válaszút Tánceggyüttes, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az összeállítás a moldvai csángók életéről szól. Az előadás első részében Ott hol a nap minden este leeszeen- tül címmel irodalmi táncképeket, a második részben Csángó requiem címmel, táncballadát láthat a közönség. A műsort Kallós Zoltán gyűjtései alapján Diószegi László szerkesztette. Molnár Ilona: A népdal születése (varrottas) A holnap művésztelepe ma kezdődik Körösfői-Kriesch Aladár: A művészet forrása (Freskó — Országos Zeneakadémia) +&* — Kik a híres ceglédi fcjßgjjf lányok? — kérdeztem az esi tábortűznél a gödöllői Mafilm-tele- pen rendezett művésztelep-ol- vasótáborban. Felnyújtotta a kezét Kiss Tímea, Molnár Gyöngyi, Péter Annamária, Szomorú Katalin, azok, akik rajzainak a „csodájára jártam” délután. Véget ért a tíznapos tábor, utolsó estéjén ültek össze a tűz körül. Délután kiállították, kirakták egy teremben mindazt, amit a táborban alkottak. Legtöbbet rajzokat — azok közt tűntek fel a ceglédi gimnazista lányok szép rajzai. Érkeztek ide Pest megye több településéről, más megyéből, de még Erdélyből is egy kislány, sőt, Ausztráliából is egy fiú. A negyven résztvevő négy csoportban foglalatoskodott különböző művészetekkel. A grafikai foglalkozásokat Remsey Gábor grafikusművész, az irodalmiakat Péter Eta vezette, szövésre Remsey Flóra iparművész, festésre, fafaragásra Anti Szabó János iparművész-szobrász oktatta a gyerekeket. De jöttek mások is, Iglói Márta pedagógus irányításával ruhát varrtak. Gelencsér Katalin, a művelődési központ igazgatóhelyettese „Tolsztoji eszmék és szeretet- vallás Gödöllőn” címmel tartott számukra előadást, Zombo- ri Ottó csillagásszal az égboltozat titkairól beszélgethettek. Meghallgathatták Helencsár Viktória cimbalomművész koncertjét, ellátogattak közéjük jeles irodalmárok, Bari Károly és Tar Sándor, többször is megfordultak itt Gulyás Gyula és Gulyás János filmrendezők. Szabó József nyomdásztól pedig különleges dolgot, ho- mokszobrászatot tanultak. Mi a homokszobrászat? Mindenféle üvegekben különböző színű homokrétegek, timföld, cement elhelyezésével ábrákat alakítanak ki. Szabó József tiltakozik az ellen, hogy ez művészet lenne, ennek csak az a célja, hogy a környezetükbe lévő tárgyak érdekességét, lehetőségét észrevetesse a gyerekekkel — mondja. Ki is mozdultak a táborból. Az Iparművészeti Múzeumba mentek, a Művelődési Központba, ahol Vértes Istvánná népművelő irányításával a tűzzománc készítésével ismerkedtek, a „Remsey moziba”, a „Remsey bábszínházba”. Remsey András, Remsey Gábor és Remsey Iván mutatták be nekik ezeket. A régi gödöllői művésztelep hangulatát kívánta feléleszteni a tábor, annak szellemiségét feltámasztani azáltal, hogy itt is, mint ott, a legkülönfélébb művészetekkel foglalkoztak, a legkülönfélébb dolgokról beszélgettek. A tábor kezdeményezői a gödöllői városi könyvtár munkatársai voltak. Pest megyei középiskolákkal tudatták a táborban való részvétel lehetőségét. Létrehozták a Gödöllői Művésztelep Olvasótábort Szervezők Baráti Körét. Különböző alapítványoktól támogatást szereztek a működtetéshez. Az idei (a tavalyi után a második) táborba már annyian jelentkeztek — nem is tudtak mindenkit fogadni. A tábortűz körül megnézzük a táborzáró műsort. A kedves paródiákat, melyeket a gyerekek mutatnak be: hogyan látták ők a foglalkozásvezetőket, előadókat. Talán majd ősszel megint összejönnek, megint bemutatják ezt a műsort. Akkor, amikor a táborban készült munkákat kiállítják a Művelődési Központban. Nádudvari Anna Ui szakok a zsámbéki főiskolán Az ismét egyházi tulajdonba került zsámbéki tanítóképző főiskola továbbra is nyitott marad mindazok számára, akik a keresztényi normák alapjait elfogadják — közölte Bence Lóránt, az intézmény igazgatója. Az iskola működését ezentúl is az állami költségvetés biztosítja, a fakultatív módon választható, kiegészítő egyházi képzés pénzügyi fedezete pedig az egyházat terheli. Mint Bence Lóránt elmondta: a fehérvári püspökséggel a napokban egyeztetik, milyen szakokon indul az egyházi szakképzés. Az elképzelés szerint elsősorban hitoktató szakot szeretnének beindítani, de szó van egyházzenei és lelkipásztor-kisegítő szak megszervezéséről is. Ez utóbbinak a gyakorlati életben azért van jelentősége, mert sok' településen üresen áll a papi parókia és a Zsámbékon végzett tanítók itt, vagy e helyeken elláthatnák a papi hivatáshoz nem kötött különböző egyházi tennivalókat, mint például a keresztelés, a temetési szertartás lebonyolítását és a hitoktatást. Az egyházzenei szak tananyagát a Zeneakadémia és a Magyar Tudományos Akadémia szakemberei dolgozzák ki. A képzés a hagyományos formában továbbra is három év, annak a hallgatónak, aki az egyházi szakot is fel kívánja venni, további egy évig tart az oktatás. Másik lehetőség, hogy az alaptananyaghoz kapcsolódva eleve négyéves oktatási formában szerezze meg a főiskolai hallgató a diplomát. A zsámbéki főiskola tárgyalásokat folytat Bicske önkormányzatával az úgynevezett bicskei „szel lem város” kollégiumi hasznosítására. A tervezett hőerőmű kiszolgálására létesített acélvázas épületegyüttes egyik épületét, amely annak idején munkásszállóként funkcionált várhatóan már az idén ősszel kollégiumként működtetik. Mivel Bicske és Zsámbék között mindössze 13 kilométer a távolság, s a két települést rendszeres autóbuszjárat köti össze, kézen fekvő megoldásnak kínálkozik az épületek ilyen célú hasznosítása. A bicskei önkormányzat az elképzelést azért is támogatja, mert a főiskolások jelenléte kultúrális pezsgést szellemi fellendülést hozna a város életébe.
