Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-14 / 162. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 14., SZERDA i Veszélyben a békefenntartók Lehet, hogy kivonulnak? Már a jugoszláviai békeközvetítők is úgy vélik, hogy az ENSZ-nek ki kell vonulnia Boszniából, ha ott tovább romlik a helyzet. A brit BBC megkapta azt a jelentést, amelyet Lord Owen és Thorvald Stoltenberg, az EK és az ENSZ megbízottja terjeszt a Biztonsági Tanács elé. Ebben az áll, hogy az ENSZ békefenntartó erőforrásai vészesen meg vannak terhelve. A megbízottak úgy gondolják, hogy a segélyezésre és az ENSZ-jelenlét- re továbbra is nagy szükség volna, ám a segélyszállítókat mind többet támadják a fegyveresek, helyi támogatásuk csökken, továbbá kevés a páncélozott harci jármű és a távközlési felszerelés. Következtetésük: ha ez így megy tovább, az ENSZ-katonák kénytelenek lesznek kivonulni. A múlt héten Hurd birt külügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy a nemzetközi erők esetleg kivonulnak és az ENSZ feloldja a fegyverszállítási tilalmat a mohamedán bosnyákok javára. Ezt brit kommentátorok úgy értelmezték, hogy a brit vezetés szinte sürgeti a szerbeket és a horvá- tokat: gyorsan győzzenek már, rákényszerítve a mohamedánokat a hármas felosztásra. Bosznia-Hercegovina Tovább folytatódnak a harcok A boszniai horvát egységek a Mostrartól délre fekvő Capljina térségében tegnap hajnalban visszaverték a muzulmánok támadását — jelentette a zágrábi rádió. Horvát katonai források szerint a muzulmánok megtámadták a közelben lévő Gubavi- cát is, s ezzel lezárták a Capljinába vezető egyik főutat. A Szarajevótól délre támadó szerb csapatok miután hétfőn elfoglalták Trnovo városát, tegnap tovább folytatták előretörésüket az Ig- man-hegység irányába. Szerb források szerint a muzulmánok jelentős veszteségeket szenvedtek, s tovább folytatják visszavonulásukat. A muzulmán csapatok tegnap hajnalban újabb támadást intéztek az észak-boszniai Gradacac környéki szerb állások ellen. A Tan- jug jelentése szeirnt a támadók aknavetőket és harckocsikat is bevetetettek. Szerb katonai források szerint a muzulmánok folytatják a Doboj környékén kezdett támadást is, s diverzáns csoportokat igyekeznek eljuttatni a szerb állások mögé. Tíz rongy. Nem is olyan sok. 'S ha tudnád, milyen kafát fog ezért a haver tetoválni! Megáll az olló a hajnyírbász ifjú hölgy kezében, tágra nyílt szemmel visszanéz beszélgetőpartnerére; csodálkozásában elismerő kíváncsiság. S mit tetováltatsz? Egy gyönyörű kígyót a gerincemre — így a válasz. A fiú — lehet vagy húszéves — apró sörénye égnek áll az élvezettől, látszik rajta, úgy érzi: arat. Az összes babér az övé, amit férfi lekaszálhat egy ilyen társalgás során. De még nem teljes a siker, mert kissé nyeglén hozzáfűzi a szót — s magához a lányt —: természetesen ez csak az alap. Mármint a szín, azaz mindössze tintarajzolat. A kígyó pedig, tudvalevőleg, nem kék. Vannak nagyon szép színű kígyók is; a színezés még legalább öt rongy. A hajnyírbász ifjú hölgy borzongással teli lelkesültség- gel kérdi: hát miért éppen kígyót, s — a gerincedre? A, ez csak olyan jó arasznyi — mutatja a fiú-férfi lapáttenyerén szétfeszítve az ujjait. Ha jól emlékszem, mintegy húsz centit mondott. A jó arasznyit már én költöttem. Ezt a régi mértékegységet nemigen ismerte. De ahogyan mutatta e kígyó leendő hosszúságát az ujjaival, nem gondolhattam másra. De sok egyébre igen! A fodrász hölgy — rendesen dolgozott, bár csak egyszer mosta meg a hajam, gondolván: fölösleges ismételni, nem koszos —, egyetlen kérdésemre — Tetoválni? —, hasonló halkan azt válaszolta: mindenkinek szíve joga. Miután mindebben egyetértettünk, ő levágta a ma már nem is túl loboncos hajamat, én pedig kifizettem azt a két kiló valamennyi dekát, csöndesen távoztam az üzletből. De azóta sem hagy nyugtot a gondolat: Tiz rongy. Most, mielőtt bárki megkövezne nyelvrontásért, vagy azon kezdene el dühöngeni, hogy miért nem mellékeltem A Time cikke szerint Európa becsapja az ajtót Az egykori Varsói Szerződés országainak lakói azt hitték, hogy a szabadság elnyerésével megnyílik előttük a világban való szabad mozgás lehetősége is, Azonban szembekerültek azzal a ténynyel, hogy a nyugati országok nem akarják további bevándorlókkal megbontani nemzeti-állami egységüket — állapítja meg a Time július 19-ére keltezett, Európában már a héten utcára került száma. A lap „Európa becsapja az ajtót” címmel közöl terjedelmes riportot a Halott újságírók Megtalálták annak a három eltűnt újságírónak a holttestét, akiket hétfőn Aidid tábornok híveinek felbőszült tömege az ENSZ-csapatok támadása után brutálisan meggyilkolt. A Reuter fotóriporterét, Dán Eldönt a tömeg agyonverte. A Reuter másik fotóriportere, a kényéi Hős Maina, a kenyai Anthony Macharia, a Reuter televíziós hangtechnikusa és Hansi Kraus, az Associated Press német fotóriportere eltűnt. A tegnap megtalált holttesteket a nairobi amerikai katonai kórházba szállították. lan Whishart, a World Vision nemzetközi humanitárius szervezet igazgatója bejelentette, hogy ha az erőszak eluralkodik Szomálián, a World Vision kénytelen lesz visszahívni képviselőit a térségből. kelet-európaiak népvándorlásáról. A helyszíni pillanatképek sorát felvillantó írás mindenekelőtt leszögezi: a Nyugat ma minden korábbinál elszán- tabb arra, hogy távol tartsa a külföldieket. A riport szerzője szerint erre minden oka meg is van, és utal a legfrissebb ENSZ-felismerésre, amely 15 millióra teszi az 1980—92 között Nyugat-Európába érkezettek számát, és arra számít, hogy a kontinens keleti feléből további 5—10 millió ember készül otthona elhagyásáA román sajtóban tovább folytatja „karrierjét” Adrian Paunescu szenátor levele, amelyet jószerivel minden lapnak elküldött az őt szavai szerint Magyarországon ért „rendőragresszióról”. A Di- mineata, az elnöki palotához közel álló, kis példányszámú, főleg funkcionáriusok által olvasott lap tegnap közölte teljes terjedelemben. A szenzá- cióhajhász és magyarellenes Libertatea elsőoidalas kiemelt keretes anyagában kommentárt is fűz az ügyhöz, azt fejtegetve: nem az számít, hogy Paunescuról van szó és hogy egyeseknek nem tetszenek a szemei és eszméi, hanem az, hogy SZENÁTOR és hogy ROMÁN, ra. Egyedül tavaly 700 ezren kopogtattak Nyugaton, közülük 438 ezren Németországban —jegyzi meg a cikk szerzője. A riport a továbbiakban úgy véli, hogy bár nyíltan sokan nem vallanák be, de valójában a nyugatiak többnyire egyetértenek Charles Pasqua francia belügyminiszterrel, aki kertelés nélkül leszögezte: Franciaország nem akar tovább a bevándorlók országa lenni, hanem a „nulla bevándorlás” elérésére törekszik. és hogy „személyén keresztül egy nemzetet és a jogállam egy intézményét alázták és sértették meg”. A Romania Libera elsőoldalas kommentárben tér visz- sza az ügyre, „Egy személyiség tragédiája” címmel. A cikkíró Mihai Mihailescu a levél szerzőjének egész pályáját állandó feltűnési és szereplési vágyával magyarázza: közepes költőből azért lett Cea- usescu idején tévés személyiség, országos dicsőítő rendezvények szervezője. A romániai fordulat utáni szereplésére is ez a vágy nyomja rá bélyegét, de a mai világban az embereknek nincs ideje odafigyelni a zseniális művészekre, hát még a kisebbekre. A nagyvilág hírei Jé A Respekt című cseh politkai hetilap legfrisebb száma terjedelmes írásban foglalkozott a szlovák— magyar kapcsolatok jelenlegi állásával. A kassai keltezésű cikk egyik figyelemre méltó megállapítása, hogy a szlovák politika a kisantant gondolatát élesztgeti. Jé Egy 29 éves kelet-londoni kereskedő merényletet akart elkövetni John Major brit kormányfő ellen — ezt a következtetést vonták le bírósági tudósítók egy perből, mely most folyik a londoni büntetőbíróságon. Az abház helyzet megszilárdításában az orosz tényező játszhat vezető szerepet — jelentette ki Eduard Sevardnadze grúz államfő tegnap a grúz parlament előtt. Az abház rendezés kulcsa Moszkvában van. Bár nem hagyyhatók figyelmen kívül a nemzetközi szervezetek sem, még sincs elegendő erő a kezükben, hogy jelentős hatást fejthessenek ki a válságban — vélekedett Sevardnadze. Jé A világbank hétfőn 29 millió dollár hitelt hagyott jóvá Magyarországnak az ország pénzügyi hivatalainak átalakítására. A Világbank közleménye szerint a tervezet célja egy korszerű adórendszer létrehozása —jelentette a DP A. Paunescu levelét megírta A magyar rendőragresszióról VÉLEMÉNY Kígyót a gerincre? értelmező szótárt e néhány soromhoz, máris föloldom a legkevésbé fenekedő néhány ellentmondást. Nem vagyok nyelvrontó, csak igyekeztem átadni a mindig is létező, úgynevezett jassznyelv némely virágzó kifejezését. Tíz rongy, az tíz rongy. Azaz: tízezer forint. A kafa egyszerűen azt jelenti: valami nagyon jó dolog. De ne felejtsük a kilókat meg a dekákat sem: két kiló: ugye kétszáz forint, a dekák pedig tízeseket érnek. Az ifjúság igen járatos a görög műveltségben... Mondhatni: hogyan kerül a csizma az asztalra? Mi köze a tíz rongynak, a tetoválásnak és az én valamikori lobon- cos hajamnak egymáshoz? Kezdjük az utóbbival! A hatvanas-hetvenes években sokunk — akkori ifjak — megnövesztette a haját. Tetszett, mert más, mert lázadásnak véltük a simaképű, jól fésült többséggel, de főleg a hosszú hajjal sokáig „harcban álló” hatalommal szemben. Ki nyugati rockénekest választott példaképül, ki magyar nagyságot, mondjuk: Rákóczi Ferencet. Visszatekintve nevetségesnek tűnhet ez a párhuzam, egy dolog azonban nem: az 56 utáni talajtalan ifjúság ösztönösen lázadt valami ellen, amit esetleg nem nevezett néven, de rossznak talált. Ám ne szépítsünk: divat is volt ez, a hosszú haj, sokan csak követve, majmolva a többieket növesztették vállukig a sérójukat. A tetoválás? Baromság! Hozzáteszem azonban tűzgyor- san: valóban mindenkinek a magánügye, szíve joga oda te- továltatni, s bármit, amit kíván, ahová akar. Hallottam már ez ügyben olyan bizarr dolgot is — a hovát illetően —, hogy semmi sem lep meg. De mindez elkeserít. Fiatal, életképes emberek értelmes cél nélkül széttirim- poltatják a bőrüket csupán azért, mert ez olyan kafa. Meg: ki a legény a gáton — ki mennyit bír, s kinek a legszebb? Eszembe jut a valamikori őrület: kinek milyen a kerítése? A finneknél például nincsenek kerítések, csupán sövények jelzik általában az „ez az én váramat”. De hát ők más népek, messze laknak. Rendben. Legyen hát kerítés! Lett is: olyan kerítésország lettünk, hogy csak ihaj! Végül is: bocsánatos bűn. Lélekben ugyan rombolódtunk —- bár ez a legfájóbb veszteségünk —, valamiben azonban mégis építkeztünk. (A jövő kerítésszociológusainak lesz épp elég dolguk a szocializmus évtizedeinek vizsgálatánál azok történelmi hűségű föltárásában, de csatlakozhatnak hozzájuk a sírkőszociológusok is.) Kígyót a gerincre! Uramisten! Hát ide jutottunk!? Nem arról szól a ki a legény a gáton-nóta: ki tud, s hogyan tenni a nemzetért!? Ez a megfogalmazás, s maga a szó: nemzet, ismeretlen. Ha netán igen —- snassz. Szégyellnivaló. A tetoválás több ezer éves kultúra. A „Szeretlek Anyám, Szeretlek Marikám (stb).” mindig is jelen lévő valóság volt. Ismert az a lumpen módi is, amely a kézfejére ezt jegyeztette föl: ÜSS! Bennem ez utóbbi — bárhány- szor láttam — iszonyatos félelmet szült. Ma már nem ez a módi, tehetném hozzá: szerencsére. Ám a mai magát másképp kifejezni képtelen restség sokkal félelmetesebb, ha ez a liberális példakép: valósítsd meg önmagad, íme a te szabadságod! Tíz-rongy! Tízezer forintért sokat kell dolgozni. Sokunknak — sajnos — kevesebből kell megélnünk. Tízezer forint bizony nagyon kis összeg, de igen sok pénz. Nem vagyok álszent: én ennél többet keresek, de nekem is sok pénz. Rongy ember lennék, ha azt mondanám: tíz rongy. S a színezésről még nem is beszéltem!
