Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-14 / 162. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 14., SZERDA i Veszélyben a békefenntartók Lehet, hogy kivonulnak? Már a jugoszláviai békeköz­vetítők is úgy vélik, hogy az ENSZ-nek ki kell vonulnia Boszniából, ha ott tovább romlik a helyzet. A brit BBC megkapta azt a jelentést, amelyet Lord Owen és Thorvald Stolten­berg, az EK és az ENSZ meg­bízottja terjeszt a Biztonsági Tanács elé. Ebben az áll, hogy az ENSZ békefenntartó erőforrásai vészesen meg van­nak terhelve. A megbízottak úgy gondolják, hogy a segé­lyezésre és az ENSZ-jelenlét- re továbbra is nagy szükség volna, ám a segélyszállítókat mind többet támadják a fegy­veresek, helyi támogatásuk csökken, továbbá kevés a pán­célozott harci jármű és a táv­közlési felszerelés. Következ­tetésük: ha ez így megy to­vább, az ENSZ-katonák kény­telenek lesznek kivonulni. A múlt héten Hurd birt kül­ügyminiszter is úgy nyilatko­zott, hogy a nemzetközi erők esetleg kivonulnak és az ENSZ feloldja a fegyverszál­lítási tilalmat a mohamedán bosnyákok javára. Ezt brit kommentátorok úgy értelmez­ték, hogy a brit vezetés szinte sürgeti a szerbeket és a horvá- tokat: gyorsan győzzenek már, rákényszerítve a moha­medánokat a hármas felosz­tásra. Bosznia-Hercegovina Tovább folytatódnak a harcok A boszniai horvát egységek a Mostrartól délre fekvő Capljina térségében tegnap hajnalban visszaverték a mu­zulmánok támadását — je­lentette a zágrábi rádió. Hor­vát katonai források szerint a muzulmánok megtámad­ták a közelben lévő Gubavi- cát is, s ezzel lezárták a Capljinába vezető egyik főu­tat. A Szarajevótól délre tá­madó szerb csapatok miután hétfőn elfoglalták Trnovo városát, tegnap tovább foly­tatták előretörésüket az Ig- man-hegység irányába. Szerb források szerint a mu­zulmánok jelentős vesztesé­geket szenvedtek, s tovább folytatják visszavonulásukat. A muzulmán csapatok teg­nap hajnalban újabb táma­dást intéztek az észak-bosz­niai Gradacac környéki szerb állások ellen. A Tan- jug jelentése szeirnt a táma­dók aknavetőket és harcko­csikat is bevetetettek. Szerb katonai források sze­rint a muzulmánok folytatják a Doboj környékén kezdett támadást is, s diverzáns cso­portokat igyekeznek eljuttat­ni a szerb állások mögé. Tíz rongy. Nem is olyan sok. 'S ha tudnád, milyen kafát fog ezért a haver tetoválni! Megáll az olló a hajnyírbász ifjú hölgy kezében, tágra nyílt szem­mel visszanéz beszélgetőpartneré­re; csodálkozásában elismerő kí­váncsiság. S mit tetováltatsz? Egy gyönyörű kígyót a gerin­cemre — így a válasz. A fiú — le­het vagy húszéves — apró söré­nye égnek áll az élvezettől, látszik rajta, úgy érzi: arat. Az összes babér az övé, amit férfi lekaszálhat egy ilyen társal­gás során. De még nem teljes a siker, mert kissé nyeglén hozzáfűzi a szót — s magához a lányt —: természetesen ez csak az alap. Mármint a szín, azaz mindössze tintarajzo­lat. A kígyó pedig, tudvalevőleg, nem kék. Vannak nagyon szép színű kígyók is; a színezés még legalább öt rongy. A hajnyírbász ifjú hölgy borzongással teli lelkesültség- gel kérdi: hát miért éppen kígyót, s — a gerincedre? A, ez csak olyan jó arasznyi — mutatja a fiú-férfi lapát­tenyerén szétfeszítve az ujjait. Ha jól emlékszem, mintegy húsz centit mondott. A jó arasznyit már én költöttem. Ezt a régi mértékegységet nem­igen ismerte. De ahogyan mutatta e kígyó leendő hosszúsá­gát az ujjaival, nem gondolhattam másra. De sok egyébre igen! A fodrász hölgy — rendesen dolgozott, bár csak egyszer mosta meg a hajam, gondolván: fölösleges ismételni, nem koszos —, egyetlen kérdésemre — Tetoválni? —, hasonló halkan azt válaszolta: mindenkinek szíve joga. Miután mindebben egyetértettünk, ő levágta a ma már nem is túl loboncos hajamat, én pedig kifizettem azt a két kiló valamennyi dekát, csöndesen távoztam az üzletből. De azóta sem hagy nyugtot a gondolat: Tiz rongy. Most, mielőtt bárki megkövezne nyelvrontásért, vagy azon kezdene el dühöngeni, hogy miért nem mellékeltem A Time cikke szerint Európa becsapja az ajtót Az egykori Varsói Szerző­dés országainak lakói azt hit­ték, hogy a szabadság elnye­résével megnyílik előttük a világban való szabad moz­gás lehetősége is, Azonban szembekerültek azzal a tény­nyel, hogy a nyugati orszá­gok nem akarják további be­vándorlókkal megbontani nemzeti-állami egységüket — állapítja meg a Time júli­us 19-ére keltezett, Európá­ban már a héten utcára ke­rült száma. A lap „Európa becsapja az ajtót” címmel közöl terjedelmes riportot a Halott újságírók Megtalálták annak a három el­tűnt újságírónak a holttestét, akiket hétfőn Aidid tábornok híveinek felbőszült tömege az ENSZ-csapatok támadása után brutálisan meggyilkolt. A Reuter fotóriporterét, Dán Eldönt a tömeg agyonverte. A Reuter másik fotóriportere, a kényéi Hős Maina, a kenyai Anthony Macharia, a Reuter televíziós hangtechnikusa és Hansi Kraus, az Associated Press német fotóriportere el­tűnt. A tegnap megtalált holt­testeket a nairobi amerikai ka­tonai kórházba szállították. lan Whishart, a World Visi­on nemzetközi humanitárius szervezet igazgatója bejelentet­te, hogy ha az erőszak eluralko­dik Szomálián, a World Vision kénytelen lesz visszahívni kép­viselőit a térségből. kelet-európaiak népvándorlá­sáról. A helyszíni pillanatképek sorát felvillantó írás minde­nekelőtt leszögezi: a Nyugat ma minden korábbinál elszán- tabb arra, hogy távol tartsa a külföldieket. A riport szerzője szerint erre minden oka meg is van, és utal a legfrissebb ENSZ-felismerésre, amely 15 millióra teszi az 1980—92 kö­zött Nyugat-Európába érkezet­tek számát, és arra számít, hogy a kontinens keleti felé­ből további 5—10 millió em­ber készül otthona elhagyásá­A román sajtóban tovább folytatja „karrierjét” Adrian Paunescu szenátor levele, amelyet jószerivel minden lapnak elküldött az őt szavai szerint Magyarországon ért „rendőragresszióról”. A Di- mineata, az elnöki palotához közel álló, kis példányszámú, főleg funkcionáriusok által ol­vasott lap tegnap közölte tel­jes terjedelemben. A szenzá- cióhajhász és magyarellenes Libertatea elsőoidalas ki­emelt keretes anyagában kommentárt is fűz az ügy­höz, azt fejtegetve: nem az számít, hogy Paunescuról van szó és hogy egyeseknek nem tetszenek a szemei és eszméi, hanem az, hogy SZE­NÁTOR és hogy ROMÁN, ra. Egyedül tavaly 700 ezren kopogtattak Nyugaton, közü­lük 438 ezren Németország­ban —jegyzi meg a cikk szer­zője. A riport a továbbiakban úgy véli, hogy bár nyíltan sokan nem vallanák be, de valójában a nyugatiak több­nyire egyetértenek Charles Pasqua francia belügymi­niszterrel, aki kertelés nél­kül leszögezte: Franciaor­szág nem akar tovább a be­vándorlók országa lenni, ha­nem a „nulla bevándorlás” elérésére törekszik. és hogy „személyén keresztül egy nemzetet és a jogállam egy intézményét alázták és sértették meg”. A Romania Libera elsőol­dalas kommentárben tér visz- sza az ügyre, „Egy személyi­ség tragédiája” címmel. A cikkíró Mihai Mihailescu a le­vél szerzőjének egész pályá­ját állandó feltűnési és szerep­lési vágyával magyarázza: kö­zepes költőből azért lett Cea- usescu idején tévés személyi­ség, országos dicsőítő rendez­vények szervezője. A romá­niai fordulat utáni szereplésé­re is ez a vágy nyomja rá bé­lyegét, de a mai világban az embereknek nincs ideje odafi­gyelni a zseniális művészek­re, hát még a kisebbekre. A nagyvilág hírei Jé A Respekt című cseh politkai hetilap legfrisebb száma terjedelmes írásban foglalkozott a szlovák— magyar kapcsolatok jelen­legi állásával. A kassai keltezésű cikk egyik figye­lemre méltó megállapítá­sa, hogy a szlovák politi­ka a kisantant gondolatát élesztgeti. Jé Egy 29 éves kelet-londo­ni kereskedő merényletet akart elkövetni John Major brit kormányfő ellen — ezt a következtetést vonták le bírósági tudósítók egy per­ből, mely most folyik a lon­doni büntetőbíróságon. Az abház helyzet meg­szilárdításában az orosz té­nyező játszhat vezető sze­repet — jelentette ki Edu­ard Sevardnadze grúz ál­lamfő tegnap a grúz parla­ment előtt. Az abház ren­dezés kulcsa Moszkvában van. Bár nem hagyyhatók figyelmen kívül a nemzet­közi szervezetek sem, még sincs elegendő erő a kezükben, hogy jelentős hatást fejthessenek ki a válságban — vélekedett Sevardnadze. Jé A világbank hétfőn 29 millió dollár hitelt hagyott jóvá Magyarországnak az ország pénzügyi hivatalai­nak átalakítására. A Világ­bank közleménye szerint a tervezet célja egy korsze­rű adórendszer létrehozá­sa —jelentette a DP A. Paunescu levelét megírta A magyar rendőragresszióról VÉLEMÉNY Kígyót a gerincre? értelmező szótárt e néhány soromhoz, máris föloldom a legkevésbé fenekedő néhány ellentmondást. Nem vagyok nyelvrontó, csak igyekeztem átadni a min­dig is létező, úgynevezett jassznyelv némely virágzó kifeje­zését. Tíz rongy, az tíz rongy. Azaz: tízezer forint. A kafa egy­szerűen azt jelenti: valami nagyon jó dolog. De ne felejt­sük a kilókat meg a dekákat sem: két kiló: ugye kétszáz fo­rint, a dekák pedig tízeseket érnek. Az ifjúság igen járatos a görög műveltségben... Mondhatni: hogyan kerül a csizma az asztalra? Mi köze a tíz rongynak, a tetoválásnak és az én valamikori lobon- cos hajamnak egymáshoz? Kezdjük az utóbbival! A hatvanas-hetvenes években so­kunk — akkori ifjak — megnövesztette a haját. Tetszett, mert más, mert lázadásnak véltük a simaképű, jól fésült többséggel, de főleg a hosszú hajjal sokáig „harcban álló” hatalommal szemben. Ki nyugati rockénekest választott példaképül, ki magyar nagyságot, mondjuk: Rákóczi Feren­cet. Visszatekintve nevetségesnek tűnhet ez a párhuzam, egy dolog azonban nem: az 56 utáni talajtalan ifjúság ösz­tönösen lázadt valami ellen, amit esetleg nem nevezett né­ven, de rossznak talált. Ám ne szépítsünk: divat is volt ez, a hosszú haj, sokan csak követve, majmolva a többieket nö­vesztették vállukig a sérójukat. A tetoválás? Baromság! Hozzáteszem azonban tűzgyor- san: valóban mindenkinek a magánügye, szíve joga oda te- továltatni, s bármit, amit kíván, ahová akar. Hallottam már ez ügyben olyan bizarr dolgot is — a hovát illetően —, hogy semmi sem lep meg. De mindez elkeserít. Fiatal, életképes emberek értelmes cél nélkül széttirim- poltatják a bőrüket csupán azért, mert ez olyan kafa. Meg: ki a legény a gáton — ki mennyit bír, s kinek a legszebb? Eszembe jut a valamikori őrület: kinek milyen a keríté­se? A finneknél például nincsenek kerítések, csupán sövé­nyek jelzik általában az „ez az én váramat”. De hát ők más népek, messze laknak. Rendben. Legyen hát kerítés! Lett is: olyan kerítésország lettünk, hogy csak ihaj! Végül is: bocsánatos bűn. Lélekben ugyan rombolódtunk —- bár ez a legfájóbb veszteségünk —, valamiben azonban mégis épít­keztünk. (A jövő kerítésszociológusainak lesz épp elég dol­guk a szocializmus évtizedeinek vizsgálatánál azok törté­nelmi hűségű föltárásában, de csatlakozhatnak hozzájuk a sírkőszociológusok is.) Kígyót a gerincre! Uramisten! Hát ide jutottunk!? Nem arról szól a ki a legény a gáton-nóta: ki tud, s hogyan tenni a nemzetért!? Ez a megfogalmazás, s maga a szó: nemzet, ismeretlen. Ha netán igen —- snassz. Szégyellnivaló. A tetoválás több ezer éves kultúra. A „Szeretlek Anyám, Szeretlek Marikám (stb).” mindig is jelen lévő va­lóság volt. Ismert az a lumpen módi is, amely a kézfejére ezt jegyeztette föl: ÜSS! Bennem ez utóbbi — bárhány- szor láttam — iszonyatos félelmet szült. Ma már nem ez a módi, tehetném hozzá: szerencsére. Ám a mai magát másképp kifejezni képtelen restség sok­kal félelmetesebb, ha ez a liberális példakép: valósítsd meg önmagad, íme a te szabadságod! Tíz-rongy! Tízezer forintért sokat kell dolgozni. Sokunk­nak — sajnos — kevesebből kell megélnünk. Tízezer fo­rint bizony nagyon kis összeg, de igen sok pénz. Nem va­gyok álszent: én ennél többet keresek, de nekem is sok pénz. Rongy ember lennék, ha azt mondanám: tíz rongy. S a színezésről még nem is beszéltem!

Next

/
Thumbnails
Contents