Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-14 / 162. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. JÚLIUS 14.. SZERDA 3 A nagy áttérő... A HÉT július 11-i adásában Donáth László evangélikus lelkész hivatkozott a Parlamentben elhangzott képviselői felszólalásban (Fodor Gábor, Fidesz) említett 60 ezer aláírásra az 1990. évi IV. törvény módosítása ellen. Ez az arány körülbelül ki is fejezi a hazai destruktív és kevésbé destruktív szekták, valamint lelkes liberális és „újliberális” támogatóik együttes hatóerejét. Mint tudjuk, eddig 100 fő volt az egyházként való bejegyzés feltétele. E tarthatatlan, a nyugat-európai gyakorlattól is eltérő, a szekták burjánzását segítő, s még a pártállami időszakban hozott törvény módosítására tett a közelmúltban négy képviselő javaslatot. Hisz az említett 100 fős limitet bármilyen abnormáis sarlatán közösség köny- nyen tudta teljesíteni. A képviselői indítványt azért támogatják a kormánypártok, a függetlenek nagyobbrészt, s persze a hazai történelmi egyházak is. Eszerint az egyházként való bejegyzés feltétele 10 ezer egyháztag, avagy 100 éves működési múlt lenne. (A törvény tehát egyáltalán nem érintené károsan a meglévő s már történelmi múlttal rendelkező magyar „kisegyházakat”,hisz valamelyik feltételnek mindenképpen megfelelnek.) Donáth úrtól megkérdezte a riporter: — Mi lesz, ha a katolikus és a református egyház is elkezd aláírást gyűjteni, hisz nem lehet kérdés, hogy ők akár egymillió aláírást is gyűjthetnének...? Donáth úr válaszában kifejezésre juttatta: — Ha a katlikusok vagy reformátusok együttesen, akár fél év alatt egymillió aláírást gyűjtenek, úgy áttér katolikusnak vagy reformátusnak. Gondolom, hogy minden katolikus és református tévénéző így sóhajtott fel e percben: „Isten ments! Csak azt ne!”S nyilván sokakban felmerült a bizonyítási vád, hisz valóban könnyen bizonyítható lenne, hogy a katolikus és a református egyház akár több millió aláírást is tudna gyűjteni, ha akarna. Mégis, tisztelettel kérek minden református és katolikus testvéremet arra, hogy "egyen erőt magán. Hisz borzalmas lenne, ha Donáth úrnak teljesítenie kellene ígéretét... Hagyjuk csak őt meg evangélikus testvéreinknek: bajt és gondot nekik is okoz éppen eleget... Pápai Szabó György Kárpótlás nélkül nincs privatizáció Budapesten a francia külügyminiszter Nagy figyelmet fordítanak hazánkra (Folytatás az 1. oldalról.) A második vagyoni kárpótlási törvény alapján összesen 78 ezer 687 igényt nyújtottak be, amiből ezidáig 22 ezer 580 ügyben a határozat is megszületett. A politikai üldözöttek ügyében 350 ezer kérelem érkezett a hivatalba, amelyből 8 ezerben döntés született. A jogosultak többsége a kárpótlási jegyben történő kárpótlást választotta, az így kibocsátott jegyek értéke 12,8 milliárd forint. Az eddig elmondottakból is látható, jelezte Sepsey Tamás, hogy óriási teher hárul a megyei és az országos kárpótlási hivatalokra. Ezt jól tükrözi, hogy a múlt évben esedékes 26 ezer napi szabadságból 11 ezer napot nem vettek ki a hivatalok alkalmazottai, a vezetők körében pedig ez az arány még nagyobb. (Hét megyei vezető egyáltalán nem volt ez id alatt szabadságon.) Nagy megkönnyebbülés tehát számukra, hogy a pótköltségvetés megszavazásával újabb pótlólagos támogatáshoz juthatnak. Így tartható lesz az eddigi megfeszített ütem. Az év végéig várhatóan az első kárpótlási törvény alapján a határozatok elbírálását be tudják fejezni. Ezt követően ugrásszerű javulás várható a politikai üldözöttek kárpótlása terén is, mert a megyei hivatalokban felszabaduló munkaerő átcsoportosításával megkétszerezhető a hetente elbírált ügyek száma. Az államtitkár többször visszatért a kárpótlási jegyek felhasználásának különböző formáira. Hangsúlyozta, hogy a legésszerűbb felhasználási mód a részvények vásárlása. A tőzsdén tapasztalható kárpótlásijegy-árfo- lyam-csökkenés oka, hogy a tulajdonosok jegyeik piacra bocsátásával maguk szorítják le az árfolyamot. Az viszont tény, említette nyomatékkai, hogy a privatizáció megvalósíthatatlan a kárpótlás nélkül, hiszen 200 ezer földtulajdonos kárpótlási jeggyel szerez tulajdont, egymillió kárpótlásra jogosultnak a privatizációs kínálat jelenti a jegy felhasználhatóságát. Külön szólt a szövetkezetekről, melyek támogatásának egyik formájaként is felfogható, hogy a földért kapott kárpótlási jegyekkel bekapcsolódhatnak a privatizációba. Majdnem hétmil- liárd forint értékű kárpótlási jegy került eddig hozzájuk. A gyorsabb felhasználás érdekében az Állami Vagyonügynökség és az OKKH kidolgozta az úgynevezett kárpót- lásijegy-utalványt, melynek révén a még el sem árverezett földek ellenértékeként valószínűsíthető kárpótlási jegyért állami vagyont vehetnek a szövetkezetek. Végezetül az államtitkár a sajtó útján arra biztatta a kárpótlási jeggyel rendelkezőket, hogy ne ijedjenek meg a kockázattól. Kétségtelenül a kisbefektetőknek szükségük van ismereteik bővítésére, de a vagyonkezelő szervek által különösen ebben a hónapban megvásárlásra felajánlott részvények (MÓL, OTP, Pick Szalámigyár) olyan jó befektetésnek bizonyulnak, amelyek megérik a kockázat vállalását. Németh Zsolt (Folytatás az I. oldalról) Herman János tájékoztatása szerint a tárgyaláson Alain Juppé és Jeszenszky Géza nagy teret szentelt a gazdasági együttműködésnek. Mint ismeretes, Franciaország nagyon fontos gazdasági partnere hazánknak, bár a befektetők közt a negyedik, ám a befektetések volumene csak kis értékben marad el a németországitól és az ausztriaitól. A francia politikus hangsúlyozta: a francia gazdasági élet szereplői változatlanul nagy figyelmet fordítanak hazánkra, és készek növelni részvételüket Magyarországon. Mindkét fél eredményesnek értékelte a koppenhágai csúcstalálkozót az Európai Közösséggel kapcsolatos kérdések megtárgyalásakor —- emelte ki Herman János. A Több pontja is teljesülni látzik annak a megállapodásnak, amelyet a Szigetközi Önkormányzatok Szövetsége kötött Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel szombaton. A megállapodás harmadik pontja kimondja, hogy azonnal kezdődjenek tárgyalások a szlovák féllel a többlet vízigény kielégítése érdekében. Tegnap már tárgyalóasztalhoz ült Brüsszelben Martonyi János, valamint Ján Lisuch, a két ország külügyi államtitkára, valamint Pablo Benavides, az EK keleteurópai főigazgatója. A felek tisztázni kívánják, miként mozdíthatók ki a vízmegosztási tárgyalások a holtpontról. Mint ismeretes, Szlovákia eddig nem vállalta az EK által is ajánlott — Magyarország részéről is eldiplomaták hangsúlyozták: a csúcstalálkozó régióval kapcsolatos döntései alapján kell tovább munkálkodni azon, hogy Magyarország közeledhessen az Európai Közösséghez. A megbeszélésen teljesen egybehangzóan értékelték azt, hogy nem elsősorban a csatlakozás pontos időpontjának meghatározása a fontos, hanem hogy közösen dolgozzák ki a csatlakozás lehetséges kritériumait meghatározó elképzeléseket. Ezt követően kell megvizsgálni azt — hangzott el —, hogy a régió országai hogyan tudnak megfelelni ezeknek a feltételeknek. Ilyen értelemben ez tehát differenciált megközelítést jelent az EK részéről — mondta a szóvivő —, majd hozzátette: a tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy ez a felfogás hatáfogadott — átlagban kétharmados vízmennyiség átadását. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban az MTI érdeklődésére elmondták: a megállapodás 5. pontjában foglaltaknak is eleget tett a miniszter. Eljárt annak érdekében, hogy a kormányhatározat szerinti vízpótlás kivitelezéséhez szükséges engedélyt júliusn 15-éig kiadják. A miniszter kérte a kormányzattól független szakhatóságokat, így a természetvédelmi és a környezetvédelmi felügyelőségeket, hogy mielőbb hozzanak az ügyben határozatot. A vízügyi hatóság csak akkor adhat engedélyt a dunakili- ti mederküszöb építésére, a duzzasztómű részleges üzembehelyezésére, ha ehhez előzőleg a két szakhatóság is hozrozza meg a francia magatartást is. A két külügyminiszter megbeszélésén további központi téma volt Edouard Balladur francia miniszterelnök javaslata egy átfogó európai konferencia összehívásáról azzal a céllal, hogy egy olyan egyezmény szülessen, amely tükrözi az új helyzetet Európában általában és a közép-kelet-eu- rópai régióban. Ennek kapcsán Jeszenszky Géza a magyar álláspontot megismételte: a magyar fél hasznosnak tartja ezt az elképzelést, és kész részt venni a francia javaslat konkrétabb kimunkálásában. A francia miniszterelnök elképzelésében Magyarország rendkívül fontosnak tartja azt, hogy nagy hangsúlyt helyez a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására. zájárul. A két szakhatóság a hiányos mérnöki adatszolgáltatásra hivatkozva eddig nem döntött az engedélyezésről, kérték az illetékes tervezőket a hiánypótlásra. A megállapodás szerint ugyanakkor a Szigetközi Ön- kormányzatok Szövetsége is engedett korábbi álláspontjából. Hozzájárult ahhoz, hogy július 15-étől — a szlovák tározó térből — a Mosoni-Dunába juttatott másodpercenkénti 22-24 köbméter vízből 6-8 köbmétert másodpercenként az ártéri mellékágrendszerbe vezesse át a vízügy kísérleti jelleggel. Ezt eddig az önkormányzatok megakadályozták hivatkozva arra, hogy a Mosoni-Dunába juttatott egész víz- mennyiségre szükség van az árvízvédelmi töltésen kívül. Kerülget minket a guta Szabó Miklósné Szádéról tisztelt meg levelével, amelyben utal arra a szerkesztőségünkben történt eseményre, amelyről csütörtökön kétoldalas képriportot közöltünk. Ez egy állófogadásról szólt, amelyen részt vett például Lezsák Sándor, Katona Tamás, Szörényi Levente, Benedek István, Sándor András, Fekete Gyula... Nos, erről az eseményről ezt írja Szabó Miklósné. „Az újságjukban közölt fényképek alapján a nagy dínom-dánomokat kinek a pénzén rendezték? Minden bizonnyal, mivel ez a lap a kormány lapja, így a kormány által rendezgethették”. Csupán megnyugtatni szeretném Szabó Miklósnét, aki ugyanebben a levelében arról is említést tesz, hogy mindaz a pénz, amit Kádárék hitelben fölvettek, az smafu ahhoz képest, amit már az Antall-kabi- net mint adósságot az országra húzott. Szabóné tévedésben él, de szeretném Őt megnyugtatni, hogy az állófogadást nem a kormány költségére rendeztük, de még- csak nem is a Hírlapkiadó Vállalat számláját terhelte az a nyolcezer forint, amit erre a célra fordítottunk, hanem a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal járó pénzből fedeztük, de sietve hozzáteszem, ezt a pénzt sem a kormány adta, hanem azokból az adományokból és kamataikból van, amely pénzeket a Magyar Újságíró Közösséggel szimpatizáló hazai és külföldi magyarok fizettek be a közösség számlájára. Nagyon remélem, hogy Szabóné elhiszi nekem, hogy nem a pénzügvmniniszter úrtól származik az állófogadásra fordított pénz, s tán azt is megérti, hogy mi ezt nem tartjuk kidobott pénznek, hiszen azokat a közéleti és egyházi személyiségeket kívántuk ily módon megtisztelni, akik lapunk nemzeti és keresztény elkötelezettségét támogatják. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy az a vörös bor, amit itt fogyasztottunk, az egy solt- vadkerti szőlősgazda, Nagy Béla úr ajándéka volt. Az Antall-kormány által fölvett kölcsönökre Szabóné kedves engedel- mével egy későbbi írásomban fogok kitérni. Remélem, addig nem üti meg a guta, mert mint írja, ez kerülgeti akkor, amikor a kádári örökségről hall. Be kell vallanom, egyetértünk: engem is a guta kerülget, ha az elmúlt évtizedekre gondolok. (Vödrös) Virágzik a napraforgó A megfáradt június elköszönt, hogy átadja helyét a júliusnak. A piktor kedvű hónap új színeket, kever, s átfesti velük a határt. Á borostás tarlókat ekék szaggatják, melyek nyomában vastagon száll a szürke por. A lucerna zöldje megfakult, s a suttyó kukorica legénykék bajuszkája most kezd szőkülni. A dömsödi határban már bontogatja szirmát a napraforgó, s bár a száruk alacsony — megsínylették az aszályt — a tányérjuk bő termést ígér. Ezer és ezer sárga bóbitás kiskalap, amely már Van Goghot is megihlette. A kevésbé széplelkű, de annál praktikusabb gazda más szemmel nézi a virágtengert. Örül, mert nem fáradt hiába, lesz elég olajnak való s a befektetés is megtérül. (g.vé) Engedtek az önkormányzatok is Szigetközi megállapodás
