Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-02 / 152. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 2., PENTEK Ellenzékiek felhívása Számos, eltérő politikai irány­zatokhoz tartozó kubai ellenzé­ki szervezet közös felhívással fordult az ibero-amerikai álla­mok július közepén Brazíliá­ban megrendezendő III. csúcs- értekezletén részt vevő állam- és kormányfőkhöz annak érde­kében, hogy támogassák a szi­getország demokratikus átala­kulását. A levél szövegét teg­nap juttatták el az MTI havan­nai tudósítójához. A felhívás rámutat, hogy La- tin-Amerika, valamint Spa­nyolország és Portugália törté­nelmi eredetű közösségét ma összeköti a demokratikus jog- államiság eszméje és az embe­ri jogok tiszteletben tartására törekvés. Az egyedüli kivétel immár Kuba, ahol 34 éve ab­szolutisztikus hatalommal kor­mányzó rendszer uralkodik. Emlékeztet arra, hogy száz év­vel ezelőtt, a kubai független­ségi küzdelmek vezetője. Jósé Marti hiába kérte Amerika szo­lidaritását, nem talált vissz­hangra. „Ma pedig Kuba is­mét a teljes értelemben vett szabadságáért harcol, egy olyan kormány tolerancia-hiá­nyával szemben, amely képte­len vagy érzéketlen arra, hogy felmérje öngyilkos politikájá­nak szörnyű következményeit.” A belső ellenzék vezető sze­mélyiségei a levélben szorgal­mazzák: a térség állam- és kor­mányfői a csúcskonferencián vessék latba politikai bölcses­ségüket, befolyásukat a kubai válság megoldására, a demok­ratikus változások elősegítésé­re, hogy a szigetország kijus­son a „teljes éhínséggel, elnyo- morodással, káosszal és pol­gárháborús vérontással” fenye­gető helyzetéből. Barre javaslata Gazdasági szervezet szükséges Raymond Barre volt francia mi­niszterelnök továbbra is azt tart­ja szükségesnek, hogy Közép- és Kelet-Európa azon országai, amelyek felvételüket kérik az Európai Közösségbe, hozzanak létre egymás között egy gazda­sági szervezetet, mert ez meg­gyorsíthatja fejlődésüket, az EK-felvételhez szükséges muta­tók elérését, így EK-tagságukat is. Barre, aki ezt az álláspontját nemrég Budapesten fejtette ki, most a Les Echos című francia gazdaságpolitikai napilapnak adott erről interjút. Barre szerint az új szervezet bizonyos értelemben hasonlíta­na ahhoz, amelyet Nyugat-Eu- rópa hozott létre a Marshall-se- gély korszakában. Ez egyrészt hatékonyabbá tehetné a nekik nyújtott támogatás felhasználá­sát, és — szélesebb gazdasági övezet megteremtésével — ala­pot nyújtana számos gazdasági területen a gyorsabb haladás­hoz. Az új szervezet semmiké­pen sem lenne hasonlatos a fel­oszlatott KGST-hez, munkáját csupán egy korlátozott hatáskö­rű titkárság fogná össze s első­sorban arra összpontosítaná te­vékenységét, hogy előmozdítsa és liberalizálja a térség országai­nak egymás közötti kereskedel­mét és gazdasági együttműkö­dését, összehangolja a gazda­ság átalakítását és a beruházáso­kat, közös programokat alakít­son ki. A titkárság szoros kap­csolatban működne az EK-bi- zottságával és egyéb intézmé­nyeivel. Az új világrend konfliktusai Csúcs előtti borúlátás A hét vezető ipari ország ál­lam- és kormányfői hét év után találkoznak ismét Ja­pánban csúcsértekezleten, és tanácskozásuk az előjelek­ből ítélve minden bizonnyal felül fogja múlni a várakozá­sokat. Ezek ugyanis a legke­vésbé sem nevezhetők felfo­kozottaknak, egyes tokiói megfigyelők az utóbbi évek legsikertelenebb csúcstalál­kozójára számítanak. A borúlátás egyik oka az, hogy a világ vezető orszá­gai, köztük a Biztonsági Ta­nács és a NATO meghatáro­zó tagországai, úgy tűnik, képtelenek mit kezdeni az „új világrend” konfliktusai­val. Ha igaz a hír, a csúcsta­lálkozó politikai nyilatkoza­ta a nemzetközi együttműkö­dést, az ENSZ szerepének erősítését szorgalmazza majd a regionális válságok, így a délszláv konfliktus megoldásában, ami a bosz­niai ellenségeskedés, Bosz­nia-Hercegovina feldarabolá­sának és a szerb, a horvát te­rületszerzés elismerésének fényében nem mond igazán sokat. Hogy kötetlen beszél­getéseiken, vagy az Akasza- ka vendégház Tatamis szo­bájában, a japán asztal melletti munkaebéden előáll- nak-e a vezetők valamilyen újító elképzeléssel, nem tud­ni — nagyok mindenesetre a kételyek ezzel kapcsolat­ban is. Az elmúlt három év csúcs- találkozóin, a houstoni, a londoni és a müncheni ren­dezvényen még érezhető volt az a győzelmi mámor, amelyet a résztvevők a szov­jet rendszer összeomlása mi­att éreztek, mára azonban a kijózanodás, a megoldhatat­lannak tetsző gondok miatti pesszimizmus uralkodóvá vált. A japán Nemzetvédel­mi Akadémia egyik profesz- szora szerint Tokióban „el­marad a problémák megoldá­sa”, aminek szerinte az az oka, hogy a vezetőknek elté­rő a felfogásuk a világ kü­lönböző térségeiben dúló konfliktusokról. — Japán eu­rópai gondnak tekinti a jugo­szláv ügyet, és Szomáliában sem kíván beavatkozni, az európai hatalmak pedig a kambodzsai ügyet érzik ma­guktól távol állónak — mondja Szászé Maszamori professzor. Korainak tartják még azt is a japán elemzők, hogy döntés szülessék az ENSZ tervezett önálló béke­erejének létrehozásáról, bár­mennyire is sürgetik azt a Szomáliái vagy a délszláv események. Nincs a vezető országok­nak „beavatkozási” stratégiá­ja, hiányoznak az eszközök, az elszántság — véli egy má­sik professzor. E hiánylista tovább bővíthető azzal, hogy nem támaszkodhat a legtöbb Japánba érkező ve­zető stabil belpolitikai háttér­re sem, egyikük sincs iga­zán kedvező döntési helyzet­ben. — Gyengült a „Hetek” csoportjának elhatározási ké­pessége — írja Nakaszone Jaszuhiro volt japán kor­mányfő elemzésében a „He­tek” több vezetőjének inga­tag helyzetére utalva. Talán Kim Campbell, az újonnan megválasztott kana­dai miniszterelnök az egyet­len, akinek nem kell az ottho­ni kemény realitásokkal szembesülnie, a többiek hely­zete viszont meglehetősen komoly. Mijadzava Kiicsi, a házi­gazda „béna kacsa” ügyvivő kormányfőként vezérli le a csúcstalálkozót, igaz persze, hogy a japán kormány, de a jövőbeni hatalom váromá­nyosai is ígérik, hogy tartani fogják magukat a tokiói dön­tésekhez. John Major brit mi­niszterelnökről azt mondják, „inkább csak hivatalban, nem pedig hatalmon van”. Francois Mitterrand az el­söprő szocialista választási vereség után jelenik meg Ja­pánban. A német újraegyesí­tés utóhatásai foglalkoztat­ják Helmut Kohl kancellárt, Carlo Ciampi olasz minisz­terelnököt pedig az olaszor­szági korrupciós ügyek. Bili Clinton, aki ugyan partnereivel találkozott már hivatalba lépése óta, a „He­tek” szokásos évi rendezvé­nyén viszont Tokióban debü­tál. Megválasztása óta az ő népszerűsége is meredeken zuhant. Az amerikai elnök­nek is szüksége volna tehát a sikerre, de hogy képes lesz-e demonstrálni az Egyesült Ál­lamok vezető szerepét, és a többiek hajlandók-e őt követ­ni, az az előzőek alapján igencsak kétséges. Ezért mondják Tokióban azt, hogy a reményeket valószínűleg felül fogja múlni a „Hetek” 1993. évi csúcsértekezlete. A nagyvilág hírei íf Václav Havel, a Cseh Köztársaság főnöke Mi­rhái Kováé szlovák állam­fő meghívására tegnap délben hivatalos látogatás­ra Pozsonyba érkezett. Havel Szlovákia önállóso­dása óta első alkalommal tesz most hivatalos látoga­tást a szomszédos ország­ban. A két államfő megbe­szélésein jelen lesz Jozef Moravcík szlovák és Jo­sef Zielenec cseh külügy­miniszter is. ★ Az ukrán parlament csütörtökön egy hónapos haladékot adott a kor­mánynak a gazdasági vál­ság ten’ kidolgozására, egyidejűleg bejelentették, hogy átmenetileg fenntart­ják egyes alapvető élelmi­szerek állami, támogatá­sát. tk Az Egyesült Álla­mok nem fog akadályt gördíteni Irak egyszeri olajeladása elé, ha a kö­zel-keleti ország és az Egyesült Nemzetek Szer­vezete között megállapo­dás születik a jövő héten. ^ Egy brit üzletember tájékoztatta a brit titkos- szolgálatot (MI6), hogy bagdadi megrendelésre Nagy-Britanniában készí­tették az iraki szuperágyú elemeit. David James szerdán számolt be a szu­perágyú brit gyártásáról egy londoni bizottság előtt. * Ausztria független­ségének veszélyeztetése, az újnáci tevékenységet tiltó törvény megszegése a vád két osztrák fiatalem­ber ellen, akinek perét csütörtökön kezdte tár­gyalni egy salzburgi es­küdtszék. MAGYARORSZAÍ Parlamenti napló Napirend előtt az igazságtételről Kormányszóvivői tájékoztató A szankciók ára Az Országgyűlés csütörtöki plenáris ülésén Zétényi Zsolt (MDF) napirend előtti felszóla­lásában alkotmánysértőnek mi­nősítette az Alkotmánybíróság kedden hozott, az egyes bünte­tőeljárási szabályokról szóló törvény, valamint a büntethető­ség elévülésének értelmezésé­ről szóló elvi állásfoglalás al­kotmányosságát illető dönté­sét. Arra hivatkozott, hogy a népszuverenitást hordozó par­lament döntéseit csak a lehető legszűkebb körben és csak ak­kor lehet alkotmányellenesnek minősíteni, ha azok az alkot­mányba, illetve az abból köz­vetlenül és félreérthetetlenül következő jogtéteiekbe ütköz­nek. — Erről az említett eset­ben nem lehetett szó — hang­súlyozta. Kitért arra is, hogy az Alkotmánybíróság ülését követően Dörnbach Alajos, az Országgyűlés alelnöke egyetér­tését fejezte ki a megszületett döntéssel kapcsolatban és re­ményének adott hangot, hogy azután hasonló törekvésekre már nem kerülhet sor. — Nem kötelezi-e az Országgyűlés döntése annak minden tagját és tisztségviselőjét arra, hogy a törvényhozás méltóságát tisz­teletben tartsa nyilatkozatai­ban is? — tette föl a kérdést az eset kapcsán az előadó. Gál Zoltánnak, a szocialis­ták frakcióvezetőjének vélemé­nye szerint az Országgyűlés döntéseinek tiszteletben tartá­sát nem szabad úgy értelmez­ni, hogy a képviselőknek nincs joguk bírálni a már elfo­gadott törvényeket. — Ez az értelmezés a parlament műkö­désének elvi alapjait kérdője­lezné meg — mondotta. Kónya Imre, az MDF frak­cióvezetője a képviselőcsoport nevében egyetértését fejezte ki Zétényi Zsolt álláspontjával. A frakcióvezető szerint az Al­kotmánybíróság döntése nem jelenti azt, hogy az igazságté­tel mint cél a továbbiakban már nem lenne követendő az Országgyűlés számára. — Ezért nagyon szerencsétlen, — jelentette ki —, hogy az Or­szággyűlés alelnöke az igaz­ságtételt mint célt is elvetette nyilatkozatában. Dombach Alajosnak igenis tartózkodnia kellett volna az ilyen jellegű véleménynyilvánítástól — fűz­te hozzá. Az Országgyűlés csütörtöki plenáris ülésén első napirendi pontként Szabad György ház­elnök újra megnyitotta az álta­lános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat és az általános forgalmi adókulcs 1993. októ­ber 1-jei emelésével összefüg­gő lakossági kompenzálásáról szóló tájékoztató és határozati javaslat együttes általános vitá­ját, majd hozzászólók hiányá­ban újra lezárta azt. Az elnök kilátásba helyezte, hogy a T. Ház a részletes vitára bocsátás­ról pénteken dönt, és magára a vitára is akkor kerül sor. Az 1993. évi pótköltségve­tésről szóló törvényjavaslat ál­talános vitáját is újranyitotta a házelnök. Az általános vita új­bóli lezárása előtt egyetlen hozzászólóként Csut ka István az alakulóban lévő Magyar Igazság-frakció véleményét tolmácsolta. Az író-politikus kijelentette: ez a pótköltségve­tés az 1991., az 1992. és az 1993. évi költségvetés pótkölt­ségvetése, illetve az ’94-es év előzetes pótköltségvetése. Csurka szerint ugyanakkor „politikai főpróba” folyik a jövő évi költségvetés elfogad­tatásához, mivel a kormány szeptemberre világosan látni szeretné, kit indít a következő parlamenti választásokon, kire számíthat. A képviselő megíté­lése szerint a kormány „műha­rakirit” követ el, és előre akar­ja vetíteni a kisebbségi kor­mányzást. „Nem szokatlan, hogy egy kormány a saját bu­kását készíti elő” — hangsú­lyozta Csurka, hozzátéve: a pótköltségvetést teljes mérték­ben el kell utasítani, és a rend­szerváltozás halotti anyaköny­vei mellett az irattárban a he­lye. Ezt követően az Országgyű­lés kivételes eljárásban megtár­gyalta az illetékekről szóló 1990. évi törvény módosítását célzó törvényjavaslatot. Szabó István pénzügyminisz­ter csütörtök délben benyúj­totta az Országgyűlésnek a jövő évi költségvetés terveze­tét, miután a kabinet máod- szor is megtárgyalta, s gya­korlatilag vita és lényege­sebb módosítások nélkül elfo­gadta az előterjesztést — je­lentette be Juhász Judit a csü­törtöki kormányszóvivői tájé­koztatón. A szóvivő elöljáróban el­mondta, hogy az ülés kezde­tén Antall József kormányfő tájékoztatta a minisztereket Csehország és Szlovákia Eu­rópa Tanácsi felvételéről és a szavazásban is tükröződő ma­gyar álláspontról. — A Jugoszlávia ellen meghirdetett ENSZ-szankci- ók hatása az év végéig 1-1,1 milliárd dollár veszteséget je­lent a magyar gazdaságnak. A kormány elhatározta, hogy diplomáciai úton szorgalmaz­za az ENSZ-nél és a nemzet­közi szervezeteknél a károk kompenzálását. A Gazdasági Kabinet pedig a jövő szerdai ülésén megvizsgálja, hogy a költségvetésből miként lehet az embargó miatt a legsúlyo­sabb veszteségeket elszenve­dett magyar vállalatokat tá­mogatni — közölte a további­akban Juhász Judit. A tranzittilalom hatása a fu­varozás és a szállítmányozás területén érzékelhető a legin­kább. Idén a vasúti forgalom­ban 90 millió dollár a várható bevételkiesés. A közúti forga­lomban április végéig 3 millió dollár a fuvarköltség növeke­dése miatti, 600 ezer dollár a fuvarelmaradás miatti veszte­séges még további 1 milliárd forint többletkiadásra számíta­nak az év hátralevő részében. A víziközlekedésben az év első négy hónapjában 100 mil­lió forint veszteséget könyvel­tek el, s decemberig további 600 milliót feltételeznek. A to­vábbi károk is elérik már a 70 millió dollárt. Jóváhagyta a kormány azt a hazánk és Görögország kö­zött februárban megkötött megállapodást, amely a terro­rizmussal, a kábítószerforgal­mazással és a szervezett bűnö­zéssel szembeni harcban való együttműködésről és más bű­nözési formák elleni közös fel­lépésből szól.

Next

/
Thumbnails
Contents