Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-13 / 161. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JULIUS 13.. KEDD A gyomról tó-strand gazdát keres A fürdőzök elégedettek Már észlelni az eredményt, egyre többen keresik fel a tó-strandot Egy közelmúltban megtartott képviselő-testületi ülésen nagy vitát váltott ki a gyöm- rői tó-strand rendezése. Egyes képviselők az elvégzett munkák minőségét kifogásolták. Mint mondták, a Geotorr Kft. — mint kivitelező nem tett eleget a szerződésben vállalt kikötéseknek, nevezetesén a tó vizének minősége és a tó szintjének változása nem az elvárások függvényében alakult. Az elmúlt hétvégén a helyszínen jártunk, hogy bizonyságot szerezzünk, milyen módon sáfárkodott az önkormányzat a tó eredeti állapotának helyreállítására betervezett összeggel, s mennyire elégedett a változásokkal a gyömrői lakosság, no meg a vendég fürdőzők. * Hétágra süt a nap, árnyékban harminc fokot mutat a hőmérő, a tó vizének hőmérséklete huszonhárom fok. Ideális strandidő, ami meg is látszik, kivált a déli, sekélyebb partszakaszt tartják megszállva a hűsölni vágyók. A parttól nem messze két buksi srác pancsikol, Lajcsi és Zoli a gumicsónakban élvezik a nyár örömeit, persze a papa felügyelete mellett, aki a vízből válaszolgat a kérdéseimre. — Gyömrői vagyok, tizenkét évesen fürödtem a tóban utoljára, az pedig nem tegnap volt. Sajnos a víz minősége úgy elromlott, hogy rendre elszokott innen a törzsközönség. Hogy mennyibe került az iszaptalanítás és a partrendezési munkálat, nem tudom. A víz tiszta, a környezet is sokat változott. És ez a fontos. Nem mondom, még mindig sok az iszap, s van egy-két olyan jelenség, amiből azt érzi ki az ember, hogy nincs igazi gazda a tó mentén. Az Üllőről átrándult Kiss család fenntartás nélkül elégedett, már csak azért is, mert mint mondják, sok strandolási lehetőség nincs a környéken. — Bár nekünk volna egy ilyen tavunk — sóhajt az asz- szonyka, a férj pedig azt számolgatja, mibe kerül egy hétvégi strandolás, ha Tóalmásra vagy Albertirsára mennének. — Önök szerint tehát tiszta a víz? — Olyannyira, hogy még Mariettát is bevittük — mutat a fiatalasszony a pléden napozó kétéves kislányra. — A víz tisztasága mellett a part külleme is jelentősen változott, s az is nagyon jó, hogy a mederből eltűntek a gödrök, a talaj egyenletesen lejt, nem hirtelen merül az ember a mély vízbe. Egy idősebb hölgy — Nagy Károlyné pesti lakos —1 önként jelentkezik interjú- alanynak, elmondja, hogy hat éve vettek hétvégi házat a községben, s nagyon örül, hogy annak idején Gyömrőre esett a választásuk. — Pedig akkor még fel sem merült, hogy ide járunk majd strandolni, most viszont még hétközben is leszaladunk egykét órára. Tóth István maglódi, a felesége pedig gyömrői. — Harminc éve járok ide fürödni, én akkor is kijöttem, amikor még nem volt ilyen rend, mint most. Azért még sok itt a tennivaló. Ha reggel kijön, teli a part szeméttel, nincs aki összeszedje az előtte való nap itt hagyott üres üveget, elemózsiamaradékot. Az illemhely zárva, hiányzik egy kerékpármegőrző. Egy ékkora vízfelülethez minimum egy úszómester és egy mentőcsónak is kellene. Igaz, ezzel szemben nem kérnek belépőt. De szerintem inkább kérjenek, s cserébe teremtsék meg a kulturált strandolás feltételeit. A véleményeket a teljesség igénye nélkül jegyeztük le, amihez az is hozzátartozik, hogy az önkormányzat pályázat útján kívánja a tóstrandot üzemeltetni, előbb- utóbb tehát lesz gazdája a komplexumnak. Kép és szöveg: Matula Gy. Oszkár Mindenki tiltakozik Meddig működik a mosógép? i Sóskút jövőbeni j-yT energiaellátása válik \'tI kérdésessé, ha nem épül meg a tervezett magasfeszültségű szabadvezeték. Első alkalommal a Kőszikla utcába tervezték a vezeték megépítését, de akkor —- még a tavasszal — az ott lakók tiltakoztak ellene, mondván: keskeny az út, éppen hogy csak elfér az összes közmű. Ekkor a polgármesteri hivatal műszaki osztálya, és az ELMÜ szakemberei ismételten végigjárták a falut, s legkedvezőbbnek a Mártírok utcát találták erre a célra. Nemrégiben azonban újabb tiltakozólevelet küldtek a környéken lakók. Ilyenformán — úgy néz ki, hogy szinte sehol a községben nem tudnák megépíteni ezt az igen fontos vezetéket. Meg kellene érteniük sóskút lakóinak, hogy mire mondanak nemet. A jövőbeni energiaellátásuk forog ugyanis kockán. Arról nem is beszélve, hogy a munkahely-teremtési gondokon sem sikerül enyhíteni, mert, így nem létesülhetnek üzemek, nem nyílhatnak panziók, áruházak, szállodák, nem építhetnek szabadidőközpontot, iskolát. A meglévő vezetékhálózat ugyanis elöregedett, korszerűtlen, kicsi a keresztmetszet, nem üzembiztos. Eljöhet az az idő — és nem is olyan sokára —, amikor a mosni vágyó háziasszony hiába kapcsolja be a mosógépét, vagy bosszankodva tapasztalja, hogy hűtőszekrényé, mélyhűtőládája nem működik tökéletesen, de még az is lehet, hogy sehogy. A szakemberek szerint csak egy lehetőség van: a községen belüli hálózat kiépítése. Az Elektromos Művek — a törvények szerint — köteles biztosítani az energiaellátást, de ha megakadályozzák ebben őket, hogyan végezzék el feladatukat? Á. M. Megmentik a Tápió vidéki tározókat Nem hagyják kiszáradni Az aszály a természetvédelemre sincs tekintettel, ezért az érintettek összefogására van szükség — tűnik ki abból az információból, amit a Tápió vidékéről kaptunk. A Farmosi Természetvédelmi Terület közepén lévő két tározó ugyanis — melyek a Haj- ta-patak vízrendszerén épültek ki — a lassan egy évtizede tartó csapadékhiányos, aszályos időjárás miatt mára gyakorlatilag kiszáradt. Ez a folyamat megfordíthatatlan ökológiai károkat idézhet elő. Súlyosan érinti a terület flróráját és faunáját. A vizet tehát valamilyen módon pótolni szükséges — erre hívták fel a figyelmet a néhány nappal ezelőtt ezen a vidéken táborozó madarászok, természetvédők is. A probléma három települést, Nagykátát, Farmost és Tápiószentmártont érinti. Felismerve a helyzetet, a három önkormányzat együtt gondolkodik a megoldáson. Július 15-én, csütörtökön délelőtt 10 órától pedig erről tanácskoznak az illetékesek Tápiószentmártonban, a polgármesteri hivatal épületében. A három önkormányzat meghívta az illetékes hatóságokat, a tározók üzemeltetőit, a használókat és a területgazdálkodókat. így számítanak például a Közép- Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság, a Környezetvédelmi Felügyelőség, a Magyar Madártani Egyesület Jászkun Szervezetének részvételére is. T. F. Hétköznapok A legöregebb rikkancs Ha országos viszonylatban talán nem is, de Vácon mindenképpen a legöregebb rikkancs Lábai Sándor. Több mint negyed százada ő az egyszemélyes fogadó- és búcsúztató bizottsága a váci vasútállomáson naponta megforduló ingázóknak és az oda vetődő turistáknak. Amikor a vele való beszélgetésre készültem, csak annyit tudtam róla, hogy a kisváros egyik legismertebb polgára, és azt, hogy valamikor a 60-as évek közepétől „posztói” egyazon helyen, a sínek és az állomás épülete között. Azt már ő maga mondta el, hogy akkoriban ajánlották föl neki ezt a szó szerinti áh lást, amikor a hazai, de elsősorban a nemzetközi sajtó a Kennedy meggyilkolásával kapcsolatos hírekkel, találgatásokkal volt tele. Később, miután megsaccoltatta velem az életkorát, és én öt évvel megfiatalítottam, huncut fintorba bújtatott mosollyal azt is elárulta, hogy idén már a 70. évében jár, de még szeretne sokáig dolgozni. Megszokta a folyamatos munkát. Mint minden, hangját munkaeszközként használó embernél, először a „torkában lévő különös hangfekvés” (Cseh T.) tűnik fel: — Peest megyei a hírlap — ismételgeti öreges, már-már komikus rekedtséggel és tónusban. Hangadottságánál már csak az meglepőbb — főleg ha a szakma egyik követelményére, a sok-sok álldogálásra gondolunk —, hogy bottal jár, és születésétől fogva beteg lábát nagyon nehezen emeli. Ennek ellenére dolgozik, mert ahogy mondani szokás a szakma szerelmese. Egy olyan szakmáé, amelyet szerinte hosz- szabb ideje munka nélkül lévő fiatalok ma sem szívesen vállalnának el, mert úgy gondolkodnak, hogy túlságosan „kitett” és fárasztó, ráadásul nincs is nagy pénz benne! — Egyszer egy orvos azt mondta, csodálkozik, hogy még nem százalékoltat- tam le magam, mert hozzá sok ember fordul ilyen kéréssel, aki tudna dolgozni, csak nem akar. Pedig igaz az, hogy a tétlenség nem jó, sietteti a halált. En mindig dolgoztam, és a munkaadóim nagyon rendesek voltak velem. Voltam mozigépész mellett rolnizó, meg meós is egy alkatrészgyárban, de legjobban az újságárulás tetszik. Szívességből ajánlották fel. Elfogadtam és itt ragadtam, mert megszoktak az emberek. Mondogatják is, hogy Sanyikám, vagy Sanyi bácsi, maga elnyűhetetlen. Tizenöt-húsz éve azért jobban ment a bolt. Hogy miért? Régebben egy újság 80 fillérbe vagy 1,20-ba került. Akkoriban 200-400 darabot is eladtam naponta, de ma jó ha 60-at megvesznek. Ez furcsa, mert az olcsóság nem minden. Korábban egyhangúan írtak a lapok. Nem tudom, hogy ma sokallják-e azt a 15-20 forintot az emberek, vagy csak rohannak és nincs idejük olvasni, de ahogy beszélgetek velük kiderül, hogy sokan csalódottak, mert gyorsan akartak sok pénzt keresni, és nem sikerült nekik. Ezért aztán mindenkire haragszanak, és nem kíváncsiak semmire. — Azonkívül, hogy aki szóba elegyedik vele, azzal elbeszélget, mi jellemzi még a jó rikkancsot? — Ismeri az állandó vevőit, tudja, hogy ki az, akiben megbízhat. Ha például egy ismerősnél épp nincs pénz és kér egy lapot, ad neki, mert tudja, hogy legközelebb úgyis kifizeti. Nem mogorva akkor sem, ha valaki pontosan leszámolja a pénzt, hanem azt is illedelmesen megköszöni. Aztán nem tudom, hogy más hogy van vele, de én soha nem kiabálok olyan címeket, hogy Megfojtotta az anyósát, vagy Több milliót sikkasztott s efféléket. Ha valaki tőlem megkérdezi, hogy mi van az újságban, akkor is csak annyit mondok, hogy sok minden. Kérésemre a beszélgetésünk vége felé az öreg rikkancs sűrű szemléltetések közepette még elmagyarázta, hogy milyen is az igazi, nem megerőltető újságárus hangképzés, aztán az órámra nézett és elkezdett készülődni. Még egy-két helyre el kellett érnie az aznapi újságokkal. Mindig várják, és soha nem szeretett késni. Ribáry Zoltán
