Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-13 / 161. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP

KULTÚRA

1993. JULIUS 13., KEDD

Diákszínjátszás Pomázon

Akik átírták Shakespeare-t

(Elsötédik a színpad, a nézőtér, s egy kedves, fiatal hang szólal meg a csendben:

„A szép Verona tárul itt elénk, hol két, jeles család vetélkedett..."

...aztán lelkes taps az előadás végén, kipirult arccal meghajló, kicsit még összevissza-taps- renddel visszajövő diákok.)

— Hogyan jött létre ez a középiskolás diákok öntevékenységére épülő színházi műhely? — kérdezem Csapiné Matos Ibolyát, a „Kot- humusz” vezetőjét, aki az előadás rendezője is.

— Nekem meglepően könnyű dolgom volt: segítettek a közvetlen munkatársaim, aztán Po- máz három általános iskolájának tanárai is, akik iskolai színjátszások alkalmával sokat szerepeltették érdeklődő és tehetséges tanítványaikat — e nevelők hívó szavára jelentkeztek az első tagok a műhelybe. Működött itt a művelődési házban egy Táncszínház is jól bevált hagyományok szerint, nos, ez a csoport beépült közénk, s a jelenlegi előadásnak is jelentős részét ők táncolják. Amikor ez év januárjában megalakult a Kothurnusz Színházi Műhely, természetesen megfogalmaztuk a legfontosabb célokat: megismertetjük a gyerekeket a színjátszás gyönyörű, ugyanakkor igen küzdelmes világával úgy, hogy ezenközben megélhetik a közös játék örömét, a sikert, de ha úgy hozza a sors: a kudarcot is.

— Miért esett a választás a Rómeó és Júlia című tragédiára?

— Ez valóban óriási feladat, amellett, hogy gyönyörű. Egy olyan darabot kerestem, amely közel áll a gyerekekhez — már csak életkorukból adódóan is —, amelynek betanulásában szívesen vesznek majd részt, amely továbbgondolásra készteti őket.

Természetesen nem az egész tragédiát adjuk elő. A cselekményt voltaképpen három szálra fűztük fel. A gyerekek fantasztikus összmunkával vettek részt a felkészülésben. Ők választották ki a szereplőket, hiszen ők ismerik egymást a legjobban. Közösen döntöttünk abban is, hogy mely jeleneteket vesszük át változtatás nélkül az eredeti műből.

— Csodaszép a zene, ami a táncszínházi képeket kíséri...

— Prokofjev Rómeó és Júlia balettzenéje sokat segített az átélésben. És itt el kell feltétlenül mondanom ismét, hogy e táncjelenetek sok-sok mozdulatsorát a gyerekek koreografálRÓMEÓI JÚLIA

VARIÁCIÓK ■ELŐADJA: SHAKESPEARE ■ A

NXOMÁN BlPOMÁZI RENDEZTE:!] KOTHURNUSZ CSAPINÉ !| SZÍNHÁZI MATOS IBOLYA !l MŰHELY

fíÓOJÜA «3ft jiUtí, 17 ifi, cMiufttöflLt&l íttut

úqifpr“'* -‘aJ/uí., Kalo .ÓnbjK , .ÉxjJzsjIi ViJu,, £ltk knla

pkfcl «WmA. Jfo’va.U. 1A« lAngtscitiafy ckiuNjalt i^mUúü .

’' ____oi.i: V.vr. y-Tu-T ‘Á,.E-. . >>lt <‘./ty______

tá

k meg. A legnagyobb újdonsága az előadásnak, hogy a modem feldolgozás teljes szövege az övék; amikor egy korukbéli középiskolás társaság újraéli, sőt!: részben módosítva éli újra a híres történetet.

(Figyeltem az előadás közben a közönség arcát: a színházat játszó gyerekek — miközben maguk is élvezték a produkciót — valódi élményt nyújtottak a nézőknek. S ez már bizony: színvonal...)

Csapiné Matos Ibolya erről így beszél:

— A legfontosabb számomra, de a gyerekek számára is, hogy élvezzék a színészi játékot, úgy, hogy közben megtanulják, mi is az az önfegyelem, az egymásra figyelés, a közös öröm...

Kérdésemre elmondja még, hogy ez az előadás voltaképpen az ő gyakorlati vizsgafeladata, hiszen a Kaposi László Kerekasztal Színházi Társulás hallgatója, népművelői munkája mellett.

Pomázon egy diákszínjátszó együttes működik, fél órára a főváros színházaitól. Várjuk a július 17-ei bemutatót.

Héderváry Katalin

Megtalálták

Cardeniót

Egy New York-i kéziratszakértő bejelentette, hogy megtalálta Shakespeare elveszett színdarabját, a Cardeniót. A Newsweek magazin július 19-én megjelenő számában Charles Hamilton azt állítja, hogy a londoni British Múzeum Lib- raryban rábukkant az 1612- ben íródott Shakespeare-darab- ra, amit eddig még sohasem állítottak színpadra és elveszettnek véltek. Hamilton összehasonlította és azonosnak találta Shakespeare végrendeletének kézírását egy 1612-es, a British Múzeum Library ban talált cím és aláírás nélküli dráma kézírásával.

Irodalomtudósok szerint viszont a mű' nem üti meg a klasszikus drámaíró szintjét, de Hamilton amellett kardoskodik, hogy a kézírás ugyanattól a személytől származik. — Semmi gondom nem lenne bíróság előtt bizonyítani, hogy ez Shakespeare kézírása — nyilatkozta a Reuter szerint a Newsweeknek Hamilton.

Sámánok

nyomában

Diószegi Vilmos néprajzkutató, orientalista születésének 70. évfordulója alkalmából „Az ősvallás nyomában” címmel tisztelgő tárlat nyílt tegnap a Néprajzi Múzeumban. Diószegi fő kutatási területe a magyarság honfoglalás előtti pogány hitvilágának, illetve ezzel kapcsolatban a magyar néphit történeti rétegeinek vizsgálata volt. A kamaratárlaton számos fotó mutatja be gyűjtőútjait, amelyek során eljutott a burjátok, a belti- rek és a szojotok földjére is.

Erdélyi természet, erdélyi társadalom

A Korunk legújabb száma elé

A Pest Megyei Hírlap és a Korunk közötti (termékenynek ígérkező) együttműködésnek — melyet az újabb erdé- lyiség-számmal kirukkoló kolozsvári szerkesztőség a lap fülszövegében beharangoz

— még csak a kezdetén vagyunk, így nem tudhatjuk: valójában hány — lehetséges

— Korunk-o\vasó\a\ számolhatunk az anyaország legnagyobb megyéjében. (A tervezett olvasótalálkozók során majd árnyaltabb képet nyerünk erről is; az eddigi előrejelzések szerint Pest megyében él a legtöbb Erdélyből átszármazott, illetve Erdély sze- retetében-vonzásában eszmél- kedett értelmiségi.) Most csak abban lehetünk bizonyosak, hogy akik részesei voltak a Litea Könyvszalon áprilisi „Korunk-szeánszának” (Korunk-üzenet Mátyás király városából) — figyelem- felkeltőn írt róla a Pest Megyei Hírlapban Ónody Éva —, azok valószínűleg nem mondanak le erről a súlypontos számunkról sem.

Önismereti évfolyamunk 5. száma voltaképpen arra keresi a választ: milyen az á környezet, amelyben élnünk

adatott, és amelyben otthon szeretnék érezni magunkat — Erdélyben éppúgy, mint szerte a nagyvilágban. A vizsgálatok természetszerűen Erdélyre irányulnak, de nyilvánvalóan érintik a tágabb „környezetet” is, elvégre „természet dolgában” ugyancsak kockázatos volna bármely résznek a kiszakítása. Csakhogy nem csupán környezetszennyezés, nem csupán ökológiai katasztrófa fenyeget Erdélyben, itt és most, a pluralizmus és a tolerancia klasszikus földjén (a világon először itt hirdették ki a vallás- szabadságot, 1568-ban a tor- dai országgyűlésen) nem feledkezhettünk meg az antropológiai veszedelemről, a szellemi kútmérgezés módozatairól sem. A Lucian Blaga által „mioritikus tér”-nek nevezett Erdélyben (Blaga tanulmánya itt olvasható először magyar nyelven) nem az egymás mellett élés szükség- szerűségét próbálják tudatosítani a bizantinológiában egymást egyre inkább felülmúló politikusok, pártvezérek és szóvivők, hanem... Akarva- akaratlanul mindazt, ami a toleranciának, a pluralizmusnak, a demokráciának az ellentéte. Nem maradhatott ki hát e lapszámunkból az oly sokszor és annyi képtelenséggel megvádolt Tőkés László okadatolt tanulmánya az etnikai tisztogatásról, mely — miként a püspök úr fejtegetéseit alátámasztó statisztikai adatokból, táblázatokból kiderül — nem csupán frontvonalban szedi áldozatait, hanem a több mint hetven éve balkani- zálódó „mioritikus térségben” is.

Ilyen „szellemi környezetben” szerkesztjük a Korunkat, amelyben még hírt adhatunk a „szellemi környezet- szennyezés” pusztításairól is. De: hogyan tovább? A folyóirat a bukaresti Művelődési Minisztérium kiadásában jelenik meg. A balkanizálódott erdélyi állapotokra tökéletesen jellemző fordulat: alighogy megkaptuk az értesítést, miszerint —• ha felemelt áron is, de — lesz papír májusi és júniusi számaink kinyomtatásához, következett az újabb hidegzuhany, arra már ne számítsunk szeptemberig (?), hogy fizetésünket is kézbe vehetjük.

Hát — ez van. Barátainkat arra kérjük tehát, hogy a Korunk — dollárelszámolással Budapestre eljuttatott példányainak — megvásárlásával, illetve adományozással segítsék további munkánkat. (Magyarországon a Korunk beszerezhető a Kárpáti Futár BT- nél — Bp. VIII. kér., Krúdy Gyula u. 3. sz. Tel.: 113-1280. Adományok az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány bankszámlájára — a „Korunk számára” feltüntetéssel — küldendők: MNB218-98127 Apáczai Sajtóhíd Alapítvány 530-012091-1.)

Cseke Péter

A Pest Megyei Hírlap erdélyi laptársát, a havonta megjelenő, Kolozsvárott szerkesztett Korunk c. folyóiratot minden alkalommal bemutatja az olvasóknak — nem csupán a szellemi, kulturális együvé tartozás okán, hanem azért is, hogy a nehéz anyagi és politikai feltételek közepette szerkesztett, európai szintű kiadvány minél több hazai Ko- runk-baráthoz eljusson. (A szerk.)

Ósszmagyar képletben kell gondolkodni

Beszélgetés Mózsi Ferenccel

(Folytatás az 1. oldalról)

— A lap megjelenéséhez természetesen az anyagi hátteret az iroda adja. de tudja-e, hogy sokan kevesellik az évi három számot?

— Tudom, de nem bírok többet vállalni, sem az időm, sem a pénzem nem engedi. A feleségemmel együtt csináljuk a lapot, szedjük, tördeljük, nyomtatjuk, s így is tíz-tizenkétezer dollárba kerül évente. A saját költészetemnél is fontosabb nekem az, hogy a Szivárvány megjelenjék.

Vajon miért? Tűnődtem sokszor magamban. A hiteles válaszért másokhoz fordultam. Akik eddig nála jártak Chicagóban — nincsenek kevesen — azt mondják: Mózsit nem érdekli, hogy mennyit áldoz a lapra. S nem azért, mert olyan gazdag, hanem mert számára ez mindennél fontosabb. Irodalmi vállalkozása úgy indult, hogy képtelen volt beletörődni abba a tudatba, hogy az amerikai magyar íróknak ne legyen folyóiratuk, hogy ne tudjanak közölni. S éppen akkor nem, amikor Magyarországon sem volt erre lehetőségük. Sőt, a szamizdato- sok is kiszorultak itthonról.

Mózsi Ferenc bebolyongta a fél világot, s beszélt tucatnyi nyelvet — az eszperantót is, amelyről azt mondják, kulcs a világ kapujához —, amikor ráébredt, hogy már csak magyar marad mindhalálig. Élete értelmét a szétszórtságban élők ösz- szefogásában látta. Ehhez azonban meg kellett teremtenie valamiféle irodalmi fórumot Amerikában. Ő ezért hajlandó és minsomat Japánban. (Akkor már tanári diplomám és felsőfokú nyelvvizsgám volt eszperantó nyelvből.) A nagybátyám árnyékolhatta be az életemet, akit 1956 után halálra ítéltek, de végül is megúszta életfogy- tiglannal. A sors úgy hozta, hogy ő volt az egyetlen férfipéldakép az életemben. Kilenc-tíz évesen jártam hozzá „beszélő”- re a Kozma utcai börtönbe. Ez talán nem múlott el nyomtalanul... Útlevélkérelmemet mindig így utasították el: „Kiutazása közérdeket sért.” Elhittem és abban a tudatban éltem, hogy az eszperantó nyelv valóban kulcs a világ kapujához, állandóan utazni vágytam, s ugyanakkor segédmunkásként Soroksárig alig jutottam el.

Miután átúszott Nyugatra és a halászok szerencsére észrevették a holtfáradt embert a parton, nagy csavargásba kezdett. A látvány, a zene és a vers sajátos műfaját megteremtve, modem Tinódi Lantosként végigjárta az amerikai földrész „magyar szellemi végvárait” — ahogyan ő a magyar közösségeket nevezte. A rendezők város- ról-városra a tenyerükön vitték a különös élményt nyújtó késői lantost. „Ellébecolhatott” volna még néhány évig a könnyű műfajjal, de jó arányérzéke megrettentette és abbahagyta. Szokványosnak azonban később sem mondható az élete. New York-i autóbalesetének kárpótlási összegéből (ő vérdíjnak mondja), megvásárolta azt a kis chicagói utazási irodát, ahol dolgozott. Később pedig meghívta magához csaknem az

Mózsi Ferenc a csobánkai Ozonkempingben

Fotó: Varga László

dig is hajlandó volt bármilyen anyagi áldozatot vállalni. Ugyanakkor jó üzletember is, mert különben nem engedhetné meg magának, hogy az irodalom rovására veszítsen. Nagy szolgálatot tett azzal, hogy a nyolcvanas években nála publikált a hazai ellenzék; mostanában pedig hol az SZDSZ-ese- ket, hol az MDF-eseket látja vendégül.

— Igaz-e az, vagy csak legenda, hogy ön 1972-ben úgy jutott ki nyugatra, hogy egy nyári éjszakán átúszott Jugoszláviából Olaszországba?

— Ne értsen félre, nem voltam végveszélyben itthon, sem katasztrofális helyzetben. Csak elegem lett. A sikertelenségem, az eredménytelenség már tűrhetetlenné vált. Nem engedélyezték, hogy kiutazzam az eszperantó-világkongresszusra, így nem tarthattam meg az előadáegész urbánus magyar vezérkart. Ugyanakkor alapító tagja az MDF-nek, elkötelezettje a lakitelki szellemiségnek és jóbarátja Lezsák Sándornak. Úgy látszik, lehet így is élni, hogy az ember az irodalmi értéket tartja szem előtt. Nem lehet persze könnyű dolga, amikor a nép-nemzeti és az urbánus gondolkodókat próbálja összetartani a Szivárvány szellemi palettáján. — Meggyőződésem, hogy összmagyar képletben kell gondolkodni — mondja. —- Sikerült elérnem mára, hogy legalább a lapon belül elviselik egymást, és még Cso- bánkán is egy asztalhoz hívom őket. Én a jövőben is ilyen asztalokhoz invitálom írótársaimat. A szivárvány bizony sok szép színt „fog” össze, és az eszperantista magyarul reménykedőt jelent.

Ónody Éva