Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JÚLIUS 12.. HÉTFŐ Csúcs után Felismerték a korlátokat Mellőzve a protokoll Jelcin és Kohl Irkutszkban Azok az elemzők járhatnak közel az igazsághoz, akik még a tokiói csúcstalálkozó előtt azt jósolták, hogy a He­tek 19. rendezvénye aligha­nem a „csúcsok legrosszabbi- ka” lesz, mert a legtöbb ál­lam- és kormányfő nincs olyan helyzetben, hogy érde­mi döntéseket hozzon. Nagyfokú tanácstalansá­got tükröz a háromnapos ér­tekezletről közzétett politi­kai nyilatkozat, amely jófor­mán semmit sem mond a boszniai válság megoldásá­ról. A Hetek még a „kemé­nyebb intézkedésekről” tett általános utalásokat is csak az európai országok, elsősor­ban a francia államfő javasla­tára vették bele utólag a mó­dosított dokumentumba. A Hetek úgy látszik felismer­ték: a gazdasági szankciók­kal igazából semmire sem mennek, a katonai döntés­nek pedig még a gondolatá­tól is elriadnak. Hamis vára­kozásokat — mint mondták — nem akartak kelteni, ezért enyhe a megfogalmazás. Nemcsak Boszniáról, de a re­nitens Líbiáról, Iránról, Irak­ról is óvatosan fogalmaznak a vezetők. Értesülések sze­rint ennek az az oka, hogy két csoportra szakadtak a He­tek; a britek, amerikaiak a terrorizmus támogatása, az emberi jogok megsértése és a tömegpusztító fegyverek kifejlesztése miatt kemé­nyebb akciókat szeretett vol­na meghirdetni; a japánok ál­tal vezetett másik csoport vi­szont célravezetőbbnek tart­ja, ha párbeszéd útján kísér­lik meg jobb belátásra bírni ezeket az országokat. A nem kevésbé feszült vi­lággazdasági helyzet, az évek óta tartó recesszió, a 23 milliós munkanélküliség megoldására tett javaslatok is nagyfokú tanácstalanságot jeleznek. Ugyanazt a recep­tet ajánlják az idén is a veze­tők, mint tavaly: „hármas stratégiát” vázolnak, vagyis Európától kamatcsökkentése­ket, Japántól a konjunktúra ösztönzését, az Egyesült Ál­lamoktól pedig a költségveté­si deficit megnyirbálását vár­ják. A vámcsökkentési csomag­terv — az Oroszországnak nyújtott 3 milliárd dolláros se­gítség mellett — a tokiói csúcstalálkozó egyetlen kéz­zel fogható eredménye. Di­csérő jelzők kíséretében kür­tölték világgá a tervet a mi­niszterek, „a történelem leg­nagyobb vámcsökkentési cso­magjának” minősítette azt például Mickey Kantor ameri­kai kereskedelmi megbízott. Végül is talán az egyetlen „érdemi” eredménye az idei csúcstalálkozónak, hogy a Hetek mintha a korábbiaknál sokkal világosabban felismer­ték volna saját lehetőségeik korlátáit. Kivétel nélkül mind­annyian egyetértettek abban, hogy nincs értelme csúcstalál­kozókat rendezni a jelenléti formában, amikor is a hosz- szas előkészületek, a doku­mentumok kialakítása, a lát­ványos külsőségek mind fel­fokozott várakozásokat kelte­nek. Maguk a vezetők is érzé­kelhetik: ha nem lehet ered­ményt elérni, jobb megrefor­málni a csúcsot, nem kapcsol­ni hozzá semmilyen várako­zást. Jövő év júliusában a szándékok szerint csökkentik a küldöttségek tagjainak szá­mát — ami Tokióban már 900 körül volt —, kevesebb dokumentumot készítenek el, vagyis nem törekednek annyi­ra a sikerre. Irkutszkban tegnap befejező­dött az orosz államfő és a né­met kancellár nem hivatalos­nak tekintett, alig kétnapos találkozója. Borisz Jelcin és Helmut Kohl közép-európai idő szerint a délelőtti órák­ban elutazott a Bajkál-tó menti városból. A két államférfi Tokió­ból, a Hetek csúcsértekezle­téről — útban hazafelé — állt meg a szibériai város­ban. A sajtó teljes mellőzésé­vel megtartott találkozó szombati napja elsősorban a kikapcsolódást szolgálta, az érdemi megbeszélésekre va­sárnap került sor. Bár a rész­Flottaügy Borisz Jelcin szombaton éle­sen bírálta az orosz parlamen­tet, amely pénteken elfoga­dott határozatában az Orosz- országi Föderáció részének minősítette Szevasztopol krí­mi várost és haditengerészeti támaszpontot. — A parlament ennél jobb döntést nem is hozhatott volna, ha az a célja, hogy háborút vi­seljen Ukrajna ellen — mond­ta az orosz elnök Irkutszkba ér­kezése után a repülőtéren. Jelcin komolytalannak minő­sítette a határozatot, és hangsú­lyozta, hogy az orosz—ukrán kapcsolatokban vissza kell tér­ni az óvatos politikához és a párbeszédhez. Leonyid Kravcsuk ukrán ál­lamfő péntek este Kijevben a belügyekbe való durva be­avatkozásnak minősítette az orosz parlament határozatát. A parlament csak viszályt szít, és nem beszélhet az orosz demokratikus erők ne­vében — mondta Kravcsuk. letek és az esetleges eredmé­nyek egyelőre nem ismerete­sek, annyi bizonyos, hogy Jelcin és Kohl megvitatta a Németországban állomáso­zó orosz csapatok kivonásá­val kapcsolatos vitás kérdé­seket, a Németországgal szemben fennálló egykori szovjet és az orosz adóssá­gok ügyét. (A moszkvai fize­tések hosszú késedelme je­lentősen fékezte a ’90-es évek elején még rendkívül dinamikusan fejlődő együtt­működést, ami károsan hat az orosz gazdasági refor­mok menetére. Németország az egykori Szovjetunió legje­Új szervezeti szabályzat és egy politikai nyilatkozat elfo­gadásával szombaton véget ért az új elnevezésű román kormánypárt, az SZDRP (a Szociális Demokrácia Romá­niai Pártja) országos értekezle­te. A politikai nyilatkozat, amelyet Adrian Nastase olva­sott fel, a termelés fellendíté­sére és a bűnözés elleni eré­lyesebb harcra szólítja a kor­mányt, állást foglal mindenfaj­ta szélsőségesség és politikai türelmetlenség ellen. A pártér- tekézlet felhatalmazza az új országos tanácsot a többi poli­tikai, társadalmi és szakszer­vezeti erőnek szóló „ajánlat” kidolgozására, amely lehető­vé tenné „az ország mozgósí­tását szolgáló tényleges nem­zeti megbékélést”. Az országos tanács szom­bat esti ülésén megválasztot­ták a román kormánypárt új lentősebb szállítója és befek­tetője volt is egyben.) A gazdasági együttműkö­dés problémáin kívül szó esett nemzetközi kérdések­ről, különös tekintettel a dél­szláv válság témakörére. Helmut Kohl Irkutszkból történt elutazása előtt kijelen­tette: Hasznos, protokolltól mentes megbeszéléseket foly­tattunk. Jelcin a maga részé­ről azt emelte ki, hogy a csa­patkivonás kérdésében a két fél nézetei teljes mértékben egybevágnak, így az orosz csapatok a korábban rögzített menetrend szerint fogják el­hagyni Németország területét. vezetőit, akik nagyrészt a régi­ek. A párt elnöke a főleg repre­zentatív funkciójú tisztségben Oliviu Gherman marad. A párt végrehajtó elnöke Adrian Nas­tase lett. Ezt a tisztséget az új szervezeti szabályzat teremtet­te meg, Nastase eddig a párt első alelnöke volt. Főtitkár: Alexandu Lapít­son. Alelnökök: Ion Solca- num, Doru Taracila, Gheorg- he Vilceanu és Mircea Pavlu. Ugyancsak alelnök lett há­rom, a szombaton befejező­dött pártértekezleten új nevet kapott párttal, a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontjával az elmúlt hetek­ben egyesült kis párt vezető­je, loan Min. atu, Cornel Nica és Ion Simionescu. A képviselőcsoport vezető­je Dán Martian, a szenátusi csoporté Vasile Vacarou ma­radt. A nagyvilág hírei Moszkvában hár­mas találkozót kezdtek szombat délután Orosz­ország, Ukrajna és Fe­héroroszország minisz­terelnökei. A tárgyalá­sok célja a három egy­kori szovjet köztársa­ság szétzilálódott gaz­dasági kapcsolatainak szorosabbra fűzése. % Szarajevóból tí­fusz és vérhas megbete­gedéseket jelentettek. A horvát rádió közölte, hogy a szerb ostrom­gyűrűben levő. boszniai fővárosban eddig öten kaptak tífuszt és 750-en vérhast. % A grúz és az ab- ház fegyveres erők ala­kulatai a Fekete-tenger partján elterülő Szuhu- mi város térségében a vasárnap hajnali órákig elkeseredett harcokat vívtak. Az abház erők nehéztüzérséggel lőtték Szuhumit. Éjszaka a vá­rosra 6 abház hajó zúdí­tott lövedékeket. Jk Három francia ENSZ-katona sebesült meg szombaton a Szo­máliái főváros, Moga­dishu kikötőjében. A vi­lágszervezet helyi szóvi­vője közölte, hogy a ka­tonák egy hajó berako­dását ellenőrizték, ami­kor orvlövészek tüzet nyitottak rájuk. Izraeli kormány­illetékesek Szíriát tart­ják felelősnek a leg­utóbbi napokban bekö­vetkezett dél-libanoni véres összecsapáso­kért, amelyekben csü­törtök óta öt izraeli ka­tona halt meg. Kevés változás Értekezlet Bukarestben VÉLEMÉNY Semmi nem fogható hozzá Autózni kell — mondták volna a régi rómaiak. Minthogy azonban nem ismerték eme géperejű jármű­vet, inkább a hajózás mellett tör­tek lándzsát. Pedig mi mindenről maradtak le! Itt van például a gépjárműveze­tői tanfolyam. Nélkülözhetetlen előfeltétele a vezetésnek annak el­lenére, hogy akadnak, akik ezt vi­tatják. Aki már rendelkezik jogosítvány­nyal, rendszerint sűrűn hallgat e tanfolyamról, s úgy visel­kedik, mint a büntetett előéletű polgár, aki nem szívesen új­ságolja el börtönélményeit. A jelenség különös és érthetet­len. Tanfolyamra járni ugyanis jó. Ennél már csak a vizs­gák nyújtanak nagyobb, nem egyszer a katarktikus kéjmá­morhoz hasonlatos borzongató érzést, ami természetes, hi­szen a vizsgákon — öt darab van belőlük — a tanuló telje­sen feltöltődik a tanfolyamon felhalmozódó örömökkel. Például már a kezdetekkor örömmel töltheti el, ha meg­tudja, hogy az autót tulajdonképpen gépkocsinak hívják, és nem az a legfontosabb jellemzője, hogy gurul, hanem az, hogy olyan gépjármű, amelynek négy vagy több kereke van — eltekintve a háromkerekűtől, amely csak akkor tar­tozik e ketagóriába, ha a saját tömege meghaladja a négy­száz kilogrammot. Örömmel töltheti el a tanulót, ha meg­tudja, hogy a mezőgazdasági vontató, vagy a villamos an­nak ellenére nem gépjármű, hogy beépített erőgéppel ren­delkezik. Az örömöknek a jelentős forrásai a közúti jelző­táblák, az útburkolati jelek, a forgalomirányító fényjelző készülékek, és természetesen mindenekelőtt a rendőrök jel­zései. A táblák amúgy igen változatosak. Van kör alakú, négy­zet formájú, háromszögletű, nyolcszögletű, hogy az előjel­ző táblák különleges formáiról már ne is beszéljünk. A szí­nek káprázatosak, és bizonyára sokak számára megnyugta­tó, hogy nemzeti trikolórunk színei is, bár nem a megszo­kott párosításban, de markánsan feltünedeznek. Az elsősegélynyújtó tanfolyam legesztétikusabb gyakor­latai közé tartozik a Rautek-féle fogás, és a stabil oldalfek­tetés, de a próbabábun bemutatott mesterséges lélegeztetés­ben is van valami szép. A tanműhelyben a kerékcsere, az elméleti órákon a hárompontos tesztkérdések megfejtése, majd a gyakorlati vezetés időszakában a járműkezelési, il­letve a forgalmi vizsga minősítő lapjainak a tanulmányozá­sa sem örömtelen foglalatosság. Ez utóbbiak azáltal dob­ják fel a tanulót, hogy tudatják, mikor sikertelen a vizsga. A járműkezelési — magyarul rutin — vizsga például töb­bek között akkor, ha a vizsgázó legalább kétszer elmulaszt­ja az irányjelzést, ha bizonytalan az iránytartása, ha a járda- szegélytől harminc centivel távolabb áll meg, ha nem éri el a 35-40 km/óra sebességet, ha elhagyja a sávot, ha nem áll meg a felfestett vonal előtt, ha korán fékez, ha érinti a bó­ját, ha nem néz hátra, amikor kéne, ha felugrat a járdasze­gélyre, és ha a feladatokat időn túl hajtja yégre. A forgalmi vizsgánál némileg bonyolultabb, ennél fogva jóval élvezetesebb a helyzet. Itt akkor sikertelen a vizsga, ha elmarad az irányjelzés és a körültekintés, ha ötven centi­méternél többet gurul a jármű, amikor éppen állnia kéne, ha a „technikai kezelés” leköti a vizsgázó figyelmét, ha rángatja a kormányt, ha a lassú tempóval akadályozza a forgalmat, ha bizonytalanul halad, továbbá, ha kicsi a köve­tési távolság, ha megtévesztő a sebesség, ha nincs „fékké­szenlét”, ha durva a fékezés, ha a relatív gyorshajtás esete forog fenn, ha nem folyamatos a kormányzás, ha járdára fut a jármű, ha rossz az iránytartás, ha a tengelykapcsoló — magyarul kuplung — használata nem indokolt, ha a sáv­váltáskor elmarad az irányjelzés, ha szabálytalan a besoro­lás, ha az elsőbbségadás el lett mulasztva, ha a fék-kup­lung sorrend nem megfelelő, és különösképpen sikertelen bármilyen veszélyhelyzet előidézése esetén. Ha a tanuló gondosan áttanulmányozza az idevágó iro­dalmat, eljár a hangulatos órákra és elsőre leteszi a forgal­mit megelőző négy vizsgát, akkor másfél hónap után eljut­hat a legnagyobb, a legragyogóbb, a legfelemelőbb próba­tételig. A forgalmi vizsga egyszerre extázis és beteljesülés. A csúcsok csúcsa. Semmi nem fogható hozzá. Legfeljebb egy jófajta frontális ütközés.

Next

/
Thumbnails
Contents