Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

MEGYEL RLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM Ára 13,50 forint 1993. JÚLIUS 12., HÉTF.Ő MDF -választmányi ülés Csopakon Kápolnásnyék ünnepe Az ország igazi ünnepe az, ha a kis közösségek, a közsé­gek ünnepelnek. Nagy szük­ségünk van arra az apró, erőt adó örömre, amit az ő „embe­ri méretű” ünnepük jelent a jelenlegi, országot és embert próbáló átmeneti időszakban, a szociális piacgazdaság meg­teremtéséért végzett felada­tok elvégzéséhez — mondta Katona Tamás miniszterel­nökségi államtitkár szomba­ton Kápolnásnyék 800 éves fennállása alkalmából rende­zett ünnepségen. Kápolnásnyék példája iga­zolja: a felemelkedés útja a csöndes, nyugodt, lelkiisme­retes munka, a megbízható­ság, kezdeményezőkészség, a vállalkozói kedv. Ha ezek lesznek a jellemzőek, még eb­ben az évszázadban olyan or­szág leszünk, amelyet mind­annyian büszkén vallunk majd a magunkénak — mond­ta az államtitkár. Az ünnepségen — ame­lyen ott voltak a környező te­lepülések polgármesterei, a térség országgyűlési képvise­lői is, felavatták a helység új címerét és zászlaját. Teljesíteni Antall József miniszterelnök­pártelnök zárszavával tegnap kora délután Csopakon végét­ért az MDF Országos Választ­mányának kétnapos zárt ülé­se. A résztvevők állásfogalást fogadtak el a mezőgazdaság aktuális kérdéseiről, valamint a privatizációról. Az ülést követő sajtótájé­koztatón részt vett Antall Jó­zsef miniszterelnök-pártel­nök, aki az MTI kérdésére ér­tékelte az MDF jelenlegi hely­zetét. Mint mondta: az MDF most a kizárások vagy kiválá­sok után még sokkal jelentő­sebb és aktívabb politikai erőt jelent, mint korábban. „Rend­kívül sok energiát kellett arra fordítanunk az elmúlt eszten­dőben, hogy a saját pártunkon belüli vitákkal és nézetkülönb­ségekkel foglalkozzunk” — hangsúlyozta Antall.József. A csopaki konferencia, vagy a kormányfő szavaival élve vá­lasztmányi munkaértekezlet legfőbb értékének a politikus azt nevezte, hogy már nem a belső viharokról, és viszályok­ról kellett beszélni, hanem az ország, a kormányzat előtt a négyéves álló feladatokról, kérdésekről fejtették ki a választmány tag­jai felfogásukat, illetve tájé­koztatták a választmányt az el­nökség és a kormány tagjai. A miniszterelnök rámuta­tott: a Magyar Demokrata Fó­rum elindult azon az úton, ami­vel a választásokon eredmé­nyesen szerepelhet. Erejét pe­dig arra fordíthatja, hogy ön­magát megerősítve, programot kidolgozva az új helyzetben tö­rekedjék a legjobb eredmény elérésére a választásokon. An­tall József azonban arra is ki­tért, hogy a választásokig az országot működőképes állapot­ban kell tartani, és teljesíteni kell a négyéves programot. Meggyőződése szerint egyet­len politikai pártnak sem érde­ke, hogy előrehozott választá­sok legyenek Magyarorszá­gon. Csak az MSZP hiheti úgy, hogy jelenleg relatíve jobb helyzetben lenne, mint más pártok. Antall József hoz­zátette: a többi parlamenti párt tudja, érti a kialakult helyze­tet, nevezetesen azt, hogy az ország érdeke a négyéves cik­lus pontos betartása. programot Antall József arról is be­szélt, hogy megítélése szerint hogyan viszonyulnak az egyes politikai erők, politikai pártok az MDF-hez. Végeze­tül azon külpolitikai és bizton­ságpolitikai kérdésekről szólt, amelyek Magyarország sorsát ebben a térségben és a kiala­kult helyzetben akár veszé­lyeztetik, akár nem. Antall Jó­zsef hozzátette: optimista és pesszimista variációt egyaránt felvázolt a tekintetben, hogy mire kell Magyarországnak ügyelnie. Kifejtette: a volt Szovjetunióban lezajló esemé­nyek nem távoli absztrakt kül­politikai, biztonsági kérdések, hanem létfontosságúak Ma­gyarország helyzetének és jö­vőjének megítélése szempont­jából. Kérdésre válaszolva a kor­mányfő kifejtette: az MDF azért volt kénytelen a másik oldal által ideologikusnak ne­vezett vitákat lefolytatni az alapvető nemzeti kérdésekről, mert az előző évtizedekben ezeket a kérdéseket — bár evi­denciák — elhanyagolták. (Beszámolónk a 3. oldalon) Légtérsértés Kismarosi Toldi Palotajátékok Visegrádon Visegrádon idén is megren­dezték a nemzetközi palotajá­tékokat, amely sokezer láto­gatót vonzott a történelmi helyszínre. A rendezvény szervezője a visegrádi polgár- mesteri hivatal volt. Szombaton a Toldi-ver- seny első fordulójával kezdő­dött a hétvégi ünnepély, ame­lyen Magyarország legerő­sebb emberei mérték össze képességeiket, malomkőhají­tásban és petrencerúdtartás- ban. A verseny szervezője és házigazdája Fekete László há­romszoros Toldi-győztes, az örökös Toldi cím birtokosa. Sor került lovagi tornákra is, amelyeken korabeli öltözet­ben, s fegyverekkel folyt a küzdelem. Összemérték tudá­sukat az íjászok, a kopjások és a páncélos vitézek is, akik á harc végeztével Nagy Lajos király előtt hajtottak térdet. A nemes viadalon a cseh lo­vagok is igen derekasan kivet­ték részüket a harcban. Olasz­országból aZ Accademia Me- dievale tagjai mutatták be zászlóforgató tudásukat. (Folytatás a 4. oldalon.) Szeged térségében július 9-én, pénteken 19.50 óra és 20.10 óra között két jugo­szláv MÍG—21-es típusú re­pülőgép 10 kilométer mély­ségben megsértette a Ma­gyar Köztársaság légterét. Az eseményről vasárnap közleményben tájékoztatta az MTI-t a Honvédelmi Mi­nisztérium sajtóügyeletese, Váradi Géza őrnagy. A re­pülőgépeket a Magyar Hon­védség légvédelme időben észlelte, és készültségi szol­gálatával feladatát az előírá­sok szerint végezte. A jugo­szláv fél tájékoztatása sze­rint az adott időben kiképzé­si repülést tartottak. Az esetet mind magyar, mind jugoszláv részről vizs­gálják. Teréz anyát kiengedték Vasárnap egy bombayi kór­házból kiengedték kalkuttai Teréz anyát, akit kimerültség és gyomorpanaszok miatt pénteken szállítottak oda. A 82 éves, Nobel-békedí- jas apáca állapota a kórház or­vosai szerint kielégítő. Teréz anya várhatóan még vasár­nap Kalkuttába utazik to­vább, hogy az általa alapított, a „Szeretet Misszionáriusai” nevet viselő apácarend indiai létesítményeit felkeresse. Csúcstalálkozók A Visegrádi Palotajátékok révén néhány napon át Közép- Európa kulturális központja — mint hajdanán — a Duna­kanyarba tevó'dött át. Mint hajdanán, s mégis egészen más szinten és színben. A históriában jártasok ennek ürügyén fölemlítenék, hogy Visegrád volt már központ történelmünk során, s nem is egyszer; hiszen hol fővárossá, hol a Budára átköltö­zött királyi udvar alkalmi rezidenciájává nyilvánították. A magyarság politikai életében e város mindenképp jelentős súllyal bírt, de a régió sorsának az alakulásában is részi vállalt. Hogy minő' sikerrel — ezt mindig az utókor döntöt­te és dönti el. Egy biztos: az 1335-ös, Károly Róbert-féle Vi­segrádi Csúcstalálkozó, amely az európai diplomácia törté­netében az „első”megjelölést kapta, meghozta a maga ered­ményét: Magyarország a lengyel és a cseh piacok révén szervesen be tudott kapcsolódni Európa gazdasági életébe. Főképpen Nagy Lajos és Mátyás idején — tehát generáci­ókkal később. A hetedfélszáz év múltán, napjainkban nyélbe ütött Vi­segrádi Találkozók már túl közelieknek tűnnek ahhoz, hogy az eredményekről szót ejthessünk... akár Bó's—Nagy­maros, akár a Felvidék magyarjai kapcsán. Politológusok tudni vélik, hogy a történelem erőfeszíté­sei nem pocsékolódnak el. Más szóval: a történelmi vetése­ket hosszú évek múltán aratják le; beérik az, csak be kell várni. Igen ám, de a napi eredményekből táplálkozó közérzet nem mindig számol a majdani „aratásokkal”. És itt lép be mindenkori kedélyállapotunk meghatározá­sába a művelődés, a kultúra napi eseményekből (is) álló so­rozata a maga teljességével — szokásaink továbbéltetésé- vel, érzelmeink gyarapításával, színezésével egyetemben. Visegrádon ezekben a napokban Európa népeinek már- már feledésbe merült, a történelmi korok mélyéről átmen­tett dalai, táncai, szokásai elevenedtek meg. A magyarságé — elsősorban. Mint hajdanában, de egészen más célzattal. Annak idején a dolgok természetéből adódott, mondjuk a Szent László-idézés; most meg ki kell kaparnunk a feledés­ből; Igen, hajdani Európában-élésünk szellemi-kulturális emlékeit restaurálni gyűlt össze a fél világ a Dunakanyar­ba — vagy legalábbis ezzel a szándékkal. Mi, magyarok, bi­zonyára ezzel. Kulturális csúcstalálkozó volt Visegrádon. Vajon ama politikai érne be ezáltal? Vajon mégsem kell annyit várnunk a „történelmi búzatáblák” visszaérésére? Bágvoni Szabó István A magyar vízügy két nagy alakja Emlékünnepség Őrbottyánban Kvassay Jenó' és Sajó Elemér emlékünnepséget tartot­tak szombaton Őrbottyánban. A megemlékezést a Kvassay Jenő Klub, a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Vízügyi Múzeum; és az Országos Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Levéltár szervezte. Az ünnep­ség fővédnöke Rajkai Zsolt, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára volt. Juhász József a Magyar Hid­rológiai Társaság elnöke meg­emlékező beszédében kifejtet­te: Kvassay Jenőt a magyar kultúrmérnökök atyjának, víz­ügyi műszaki szolgálatunk megteremtőjének tartjuk. Kvassay Jenő hivatásának te­kintette a magyar föld hoza- dékának megnövelését, és már fiatal korában tervszerű­en készült erre. Az általa ve­zetett Kultúrmérnöki Hivatal és Folyammémöki Szolgálat 1889-ben az újonnan alakí­tott Földművelésügyi Minisz­tériumhoz került annak főosz­tályaként. Az intézmény Kvassay Jenő vezetése alatt kétmillió hektár területet érin­tő vízrendezési munkáival óriási területen teremtette meg a korszerű mezőgazdasá­gi művelés előfeltételeit. Sajó Elemér Őrbottyánban született. Hosszú ideig dolgo­zott Kvassay Jenő mellett, majd 1930-ban vette át a ma­gyar vízügyek legfőbb irányí­tását, és megírta élete legna­gyobb művét Emlékirat vize­ink fokozattabb kihasználása, és újabb vízügyi politikánk megállapítása címmel. Sajó Elemér előkészítője lett nap­jaink vízi beruházásainak. Dr. Verbóczky János Őr- bottyán alpolgármestere be­szédében elmondta: „Azon nemes férfiak előtt tisztel­günk, akik nem csak szakmá­jukban, hanem magyarságuk­ban, emberségükben, lokál­patriotizmusokban is egy­aránt nagyok voltak. Végig­járták e széles hazát, és a nagy Európát. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents