Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-10 / 159. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 10., SZOMBAT Tokiói csúcs A Hetek zárónyilatkozata A hét vezető ipari ország pénteken közzétette a tokiói csúcsértekezlet gazdasági zárónyilatkozatát. A Hetek növekvő munkanélküliség miatti aggodalmát tükrözi a dokumentum, amelyben a vezetők megismétlik korábban tett vállalásukat a világkereskedelmi tárgyalási forduló ez évi befejezéséről. Oroszország számára 3 milliárd dolláros támogatást helyeznek kilátásba, a kelet- és közép-európai országokkal és a többi reformországgal kapcsolatban pedig a segítségnyújtás korábban is ismert elveit rögzítik újból. Megjelölik a dokumentumban a meghatározó gazdasági hatalmak, hogy mit tesznek a 23 milliós munkanélküliség enyhítése érdekében. A zárónyilatkozat 16 pontból áll és hét fejezetre tagolódik. A vezetők már az első pontban hangsúlyozzák: ahhoz, hogy a történelmi változások jótékony hatásai kibontakozhassanak, a Heteknek választ kell adniok a kihívásokra, in- tegrálniok kell a váltást végrehajtó országokat a világgazdaságba. A kilencedik pont teljes egészében a Közép- és Ke- let-Európa országaiban, a balti országokban, a volt szovjet köztársaságokban és Mongóliában folyó reformerőfeszítések támogatása melletti kiállásukról szól. A reform sikerét, az országok teljes világgazdasági integrálását a világbéke és a stabilitás szempontjából fontos tényezőnek nevezik. A Hetek megállapítják, hogy a reformok támogatásakor alapelvnek a partneri kapcsolatokat és azt tekintik, hogy az érintett országok képesek legyenek magukon segíteni. Bá- torítónak tartják, hogy a reformban leginkább előre tartó országokban a gazdasági fellendülés első jelei tapasztalhatók, de nem nevezik néven ezeket az országokat. Üdvözlik a Hetek Oroszország Borisz Jelcin irányítása alatt elért reformsikereit, de arra sürgetik Moszkvát, hogy szorítsa le az inflációt, a költségvetési hiányt, teremtse meg a privatizáció törvényi és adminisztratív kereteit. Felsorolják, milyen támogatásokhoz jutott Moszkva azóta, hogy áprilisban a Hetek külügyminiszterei kidolgozták a 43 milliárd dolláros orosz segélycsomagot. A volt szovjet utódállamok veszélyes atomerőműveiről nem hoztak döntést, egyebek mellett a Világbankot szólították fel arra, hogy az érintett országokkal együtt dolgozzanak ki hosszú távú energetikai stratégiákat. Aggodalmukat hangoztatják amiatt, hogy Oroszország radioaktív hulladékot helyez el a tengerekben. Végül döntöttek a hasonló értekezletek reformjáról. A csúcsértekezletek értelmét nem kérdőjelezik meg, mert azok „alkalmat adnak a véleménycserére, a konszenzusteremtésre, a megértés elmélyítésére”, ám szükségesnek tartják, hogy a csúcsokon több idő legyen kötetlen eszmecserére, a találkozók ne legyenek annyira ünnepélyesek, azokon kevesebb delegátus vegyen részt és kevesebb dokumentum készüljön. Ennek szellemében rendezik meg jövő áprilisban Nápolyban a következő csúcsértekezletet — ígérik. Azon töprengek, hogy bizonyos körökben miért ellenzik olyan ádázul a magyarság vaiós képének, igazságainak felmutatását külföldön, miért kapálóznak kéz- zel-lábbal valamely tudatos, átgondolt magyarság-ismertetés, magyarság-népszerűsítés ellen? A kórus ezúttal a pótköltségvetés kapcsán szóba került úgynevezett nemzeti propagandaközpont felállításának hírére, ígéretére szólalt meg és — különösen nagy erővel. Ha némi szünetekkel hasított volna a dobhártyába a hamis hang, talán már fel sem tűnik, ám ezúttal nagy adagban, töményen jelentkezett, s így ahelyett, hogy egymást erősítette volna fel, a jószándékot illetően a kételyekre irányította a figyelmet. A hangoskodók számtalan érvet próbáltak felsorakoztatni a terv ellen, legtöbbször azonban a felállítandó nemzeti intézmény költségvetését kérdőjelezték meg. Nyilvánvaló azonban, hogy nem az a százvalahány millió forint fájt nekik, hiszen például a főváros saját, feltehetően liberális szemléletű televíziójára nemrég úgy kivágott az asztalra százmilliót, mint a huszonegyet... Az alaphangot a múlt szombaton, a rádióban a délutáni „közéleti” riportműsor ütötte meg. A mindig okos és ügyes riportemő Csapody Miklós MDF-es képviselőt és Molnár Imre kormányfőtanácsost próbálta rávenni arra, hogy mondják ki: fenének kell bármiféle nemzetpropaganda! A megszólítottak azonban nem ájultak el a gyönyörtől, hogy nyilatkozhatnak a rádióban, nem hagyták magukat „bekeríteni”. Az egyik kérdés például — jellemző! — így hangzott: „A magyarságtudatunk rajtunk múlik, úgyhogy minek ehhez százkilencvenmillió forintért egy intézményt létSevardnadze levele A grúz helyzet kétségbeejtő' Draskovic állapota Vük Draskovic egészségi állapota annyira megromlott, hogy rövid időn belül halálos kimenetelű komplikációk léphetnek fel — közölték az éhségsztrájkot folytató ellenzéki politikus orvosai. A belgrádi kerületi bíróságnak küldött levélben a vizsgálati fogságban lévő politikus orvosai hangsúlyozzák: emberiességi és orvosi indokokra hivatkozva kérik, hogy engedjék szabadon Draskovicot. A Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője hét napja, vizsgálati fogságának meghosszabbítása után kezdte meg tiltakozó akcióját. A politikust továbbra is a belgrádi idegsebészeti klinikán ápolják, mert még mindig nem múltak el a több mint egy hónappal ezelőtti rendőrütlegek nyomai. Napok óta kritikus a helyzet Ungvámál az ukrán—szlovák határon. A határátkelők szlovákiai oldalán kamionok torlaszolták el az utat, megbénult a forgalom. Mindkét oldalon kilométeres sorban vesztegelnek a kamionok. A határblokádot kiváltó ok gyökere több mint két hónapra nyúlik vissza, amikor szlovák részről egyik napról a másikra, előzetes bejelentés nélkül felemelték a biztosítási díjat az Ukrajnából érkező járművekre: a személygépkocsik után 250, a kamionokért 420 dollárt kértek egy hónapNe feledkezzenek meg a Szovjetunió többi utódállamáról sem, miközben segítséget nyújtanak Oroszországnak — kérte a Hetek Tokióban ülésező vezetőit levelében Eduard Sevardna- dze grúz elnök. Helmut Kohl német kancellár Tokióban drámainak minősítette a levelet, anélkül, hogy annak tartalmát ismertette volna. A német kormányszóvivő tájékoztatása szerint Sevardnadze pénzügyi és humanitárius segítséget szorgalmazott a Hetektől Grúzia számára, és arra kérte a legfejlettebb ipari országok vezetőit, hogy vessék latba politikai befolyásukat a béke helyreállítására Abháziában. ra. Ezáltal gyakorlatilag lezárták a határt a kárpátaljaiak előtt, míg szlovákiai szomszédaik biztosítás nélkül is szabadon léphették át a határt, és szinte kiseperték az amúgy sem nagy kínálatot nyújtó üzleteket, felverték a piaci árakat, ami egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki a helyi lakosság körében. Miután a megye vezetői hiába sürgették az ukrán kormányt és a parlamentet, hogy tegyen lépéseket eme áldatlan állapot normalizálása érdekében, a megyei tanács egyedül döntött: ugyanolyan elnök pénteki tokiói sajtó- konferenciáján sürgette a Heteket, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy Oroszország és Grúzia ENSZ-támogatással kísérelje meg újra az abház probléma rendezését. Ez megnyitná az utat ENSZ-megfigye- lők kiküldéséhez is —- tette hozzá. Major szerint a grú- ziai helyzet kétségbeejtő: a háborút súlyosbítja az éhezés, a gyógyszerek és orvosi eszközök hiánya. A Reuter Sevardnadze szóvivőjére hivatkozva jelentette, hogy a grúz elnök egy hét leforgása alatt másodszor is életveszélybe került, amikor abház felkelők csütörtök este tüzérséggel lőtték „főhadiszállását” Szu- humiban. biztosítási díj kifizetése ellenében engedi be Kárpátaljára a járműveket Szlovákiából, amit ott kémek a kárpátaljaiaktól. Külön biztosítótársaság is alakult e célra, hogy megtérítse a megye területén balesetet szenvedő járműveket ért kárt. A határozat, melyről a szlovákiai felet is idejében értesítették, július 1-jén lépett érvénybe, s természetesen visszavetette az utazási kedvet. A szlovákiai magáncégek kamionjai pedig a múlt hét végén tiltakozásul eltorlaszolták az utat a határátkelőn. A nagyvilág hírei Borisz Jelcin pénteki tokiói sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy ha a tömegtájékoztatási eszközök felhagynak az orosz—japán szigetvita mesterséges felszításával, akkor ez a konfliktus fokozatosan magától lecsillapodik. ¥ Fokozott harckészültséget rendeltek el péntek reggel az egyiptomi belügyminisztérium alá tartozó valamennyi egységnél. A döntés oka a jobboldali szélsőséges iszlám szervezetek esetleges újabb terrortámadása. Három ENSZ- szakértő utazik szombaton Irakba, hogy lepecsételjen két rakétakísérleti indítóállomást. Az iraki tömegpusztító fegyverek felszámolására alakult ENSZ-bizott- ság (UNSCOM) először videokamerákat akart elhelyezni a nagy hatótávolságú rakétákkal való kísérletekre is alkalmas létesítményeknél, ezt azonban a bagdadi vezetés elutasítja. ^ Péntekre virradó éjjel két, külföldiek lakta ház ellen követtek el gyújtogatásos merényletet ismeretlen tettesek a németországi Göttingen- ben. A merényletnek Szerencsére emberáldozata nincs. John Major brit miniszterUkrán—szlovák határ Megbénult a forgalom VÉLEMÉNY Hol van Magyarország? rehozni, kérdezhetnék erre sokan. És valószínűleg kérdezik is.„ A válasz: „így van, kérdezik is, mert nyilván az ország közvéleménye előtt, elsősorban bizonyos orgánumok közreműködése révén a kérdés százkilencvenmillió forint kérdése lett... (Az intézményt) akkor is meg kell valósítani, ha egyetlen fillér sincs, ez belső parancs, kategorikus imperativus az emberben. Mi erre készültünk, azt akarjuk, hogy a magyar nép holnap egy kicsit fényesebben álljon a világ előtt, mint ahogy tegnap állott... Sajnos, ez első világháború óta, már sokkal régebben, a múlt századi szabadság- harc óta Magyarország nem törődött azzal, hogy szembeszálljon az őt körülvevő gyanakvással, híresztelésekkel, és a történelem bizonyította, hogy így lehet rövidebbet húzni minden tusában...” Másnap, vasárnap délelőtt a „kulturális” rádiómagazin tett rá a témára egy lapáttal. Mészöly Miklós írót kérdezte meg. ugyan már, mondaná el, van-e szükség külföldön a magyarság hazánk megismertetésére? Mit válaszolt? Azt, amit a riporter hallani akart, mert egy jó riporternek tudnia kell. hogy kit kérdezzen... így szóla tehát Mészöly Miklós: „Egy propaganda- vagy tájékoztató hivatal tüstént kihívja önnön létének és jogosságának kérdését vagy kritikáját. Jómagam azonban még játékként sem tudnám, de nem is merném elképzelni, még kevésbé vállalni, hogy a magyarságról az — úgymond — kívánatos kép körvonalait fölrajzoljam...” Ezek komoly dolgok. A „legolvasottabb” napilap azonban hétfőn úgy ítélte, hogy gúnyolódni is lehet ezen a kérdésen, s egy szerzője humorizált, miközben szegény Karinthy Frigyes forgott a sírjában. Mindezek hallatán, olvastán bőséggel lehetne következtetéseket levonni bizonyos körök szemléletéről, gondolkodásáról, szándékairól, célozgatni fütyülős barackozókra, bőgatyásozókra. Ehelyett emeljük le a könyvespolcról Új- pétery Elemér 1987-ben kiadott, Végállomás Lisszabon című emlékiratát. A szerző 1942-1946 között lisszaboni nagykövetségünkön teljesített diplomáciai szolgálatot és bőséges tapasztalatokat szerzett arról, hogy miként, milyen eszközökkel próbálják a legkülönbözőbb nációk megismertetni önmagukat egy nyitott, jóindulatú néppel, egy a háborúban semleges országgal. Magyarország bizony sajnos a sor végén kullog(ott). íródtak hát a naplóba a keserű sorok, s jöttek haza, az illetékesekhez, a szemrehányó levelek. „...Ha itt propagandát akamnk csinálni, nem célszerű rögtön területi vitákról beszélni, és erről szóló könyvekkel elárasztani a piacot, hanem először meg kell ismertetni magunkat, kultúránkat, népviseletünket stb...” Minden lehető eszközzel (társadalmi érintkezés, sajtó, film, rádió, meghívások Magyarországra, előadók küldése stb.) mostani helyzetünket, múltunkat, a keresztény civilizációért folytatott évszázados harcunkat, nyelvünk mineműségét, építő munkánkat, egyszóval mindazt, amit itt nem tudnak rólunk...” Hosszú oldalakon át sorolja még Újpétery Elemér nagyon okos, a legapróbb részletekre is kitérő javaslatait. Ha külügyi szolgálata, vagy akár emlékiratainak közreadása óta el is szaladtak az évek, mondandója sajnos, jórészt ma is időszerű. És nemcsak Portugáliára vonatkozóan. (Deregán Gábor)
