Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-04 / 128. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 4.. PENTEK Szabó János Cegléden A gazdák éljenek minden kormány adta lehetőséggel Iskolaigazgató-választás Százhalombattán Már egy évvel ezelőtt döntött az SZDSZ? (Folytatás az I. oldalról) Ám az utóbbit — s ezt tudomásul kell venni — emberemlékezet óta nem érte korábban annyiféle gond mint ez idő tájt. Hiszen 1990-ben ösz- szeomlott a keleti piac, ahová nagy tételben és alacsony minőségben lehetett szállítani. Erre a piacra szükség van — visszaszerzésén munkálkodnak —, függetlenül attól, hogy az Európai Közösségbe kívánunk belépni. A támogatásról elmondta, hogy a párizsi székhelyű OSCD Fejlesztési Intézet által végzett feltárás szerint nyolc százalékra zsugorodott. Tehát, ha ilyen az agrárágazat tűrőképessége, akkor jobb sorsra érdemes. Remélhető, hogy ezt minden felelős tényező megérti. Ezt mutatja az idei költségvetési támogatás növekedése is. Ezután a politikus a mező- gazdaság gondjait elemezte. Legelsőként azt, mit je- lent(ett), hogy egy tervutasításos rendszerről átnyer- gel(t)ünk a piacgazdaságra, amelyben legfontosabb a tulajdon rendezése. Nem gondolták, hogy a kárpótlás — amely már felfelé ívelő szakaszához érkezett — ennyire el fog húzódni. A miniszter a továbbiakban kifejtette jogi értelemben átalakították a termelőszövetkezeteket. Az egy más kérdés, hogy a kormány és az Országgyűlés feltételezte, ameny- nyiben korrekt a jogszabály alkotásánál, akkor ekként cselekszenek a törvény végrehajtói: a tsz-elnökök és más vezetők. Sajnos nem mindig voltak tisztességesek. Sok gondot okoz az ellenőrzés hiánya. A tsz-eknél rendkívül nagy az ellenérzés — köz- gazdsági indokokra hivatkoznak —, azt mondják, nem tudnak a termeléssel foglalkozni, mert állandó bizonytalanságban élnek. Nem örülnek a kiválás lehetőségének, s annak sem, hogy a kívülálló kivihes- se az üzletrészét. (Az FM kidolgozta a törvénytervezet, amely a parlament elé kerül.) Szabó János befejezésül ezt mondta: — Testi-lelki kínjaink mérhetetlenek. Sok az ellendrukker, aki láthatóan vagy láthatatlanul keresztbe tesz. Aki rájuk voksol, megérdemli a sorsát. Vállalkozzanak, kérjék vissza a földjüket, vegyenek fel hiteleket, éljenek minden lehetőséggel, amit a kormány kínál! Mert ha ezen az úton haladunk tovább, nem lehet más sorsunk, mint a felemelkedés. Réti Miklós országgyűlési képviselő egyetértett a miniszter befejező gondolataival és hozzáfűzte, a legfontosabb, hogy megőrizzük a demokráciát és elérjük a közéleti tisztességet. Ezt követően a honatya a mezőgazdaság dániai példáját említette. Majd hangsúlyozta az agrároktatás fontosságát, miszerint az új generációnak nemcsak a termelési, hanem a közgazdasági banki és egyéb ismereteket is el kell sajátítani. Ha ezek az oktatási elképzelések megvalósulnak, s több anyagi támogatást kap, lesz jövője a magyar mezőgazdaságnak. Ezután a miniszter és munkatársai a jelenlévők kérdéseire válaszoltak. * A fórumot követően Szabó János' szívesen adott interjút lapunknak. — Milyen évre számít? — Kétségtelen, hogy szűk esztendő várható. Bár, ha Me- dárd„rossz” időjárást hozna — sok esővel — akkor némiképp a búzánál, de leginkább a kukoricánál és az őszi vetéseknél, megítélésünk szerint, nem lenne olyan katasztrofális a helyzet. A napokban jöttem haza Iránból. Ott óriási igény lenne búzára. De sajnos, tavaly se tudtuk teljesíteni a vállalt kötelezettségeinket. Az Európai Közösségben kedvezményeket harcoltunk ki, most meg nincs árualapunk ezekhez. — A kárpótlás lendülete az elmúlt hetekben kissé alábbhagyott. Vajon az év végéig felgyorsul-e a földtulajdonlás megnyugtató rendezése? — A kőkemény politikai kérdés, hogy ebben az évben a kárpótlási igények kilencven százaléka legyen elbírálva. A fennmaradó rész valószínű, hogy jogorvoslatot kíván vagy valami miatt elhúzódhat a megoldása. Megerősíteném: a ciklus végéig, 1994 tavaszáig a piacgazdaság legalapvetőbb kérdésének döntő többségét be kell fejezni. —A miniszterek közül talán ön az egyik, akinek napjainkban a legtöbb a gondja. Kivel cserélne bársony széket? — Igazából nem akarok cserélni senkivel. Mert ez az életem legnagyobb kihívása. Ki kell próbálnom, hogy mi az én limitem. Erre kiváló terület a mezőgazdaság. Anno itt érettségiztem Cegléden. Parasztgyerek létemre a jogi kart választottam. Ügyvédként tevékenykedtem huszonnyolc évig, majd miniszter lettem. Sem az ipar, a közlekedés vagy bármi más ágazat gondjait nem tudnám úgy hordani a génjeimben, mint a mezőgazdaságét, amitől sosem tudtam elszakadni. Függetlenül attól, hogy korábban némiképp alakult a pályám. F. F. A törvény előírása szerint a közintézmények élére pályázat útján kerülhet valaki, ötéves időtartamra. A százhalombattai Széchenyi István Szakközépiskola igazgatói székére ketten pályáztak: a jelenlegi vezető Rupp József és egy érdi iskolában tanító fiatalember, Solti Gábor. A város legutóbbi testületi ülésén — hosszas vita és kétszeri szavazás után a 15 jelenlévő képviselő közül 11 igennel, 2 tartózkodással, és 2 nemmel szavazott Solti Gábor mellett. A képviselők és a meghívottak többsége hangsúlyozta, hogy Rupp József pályamunkája sokkal átgondoltabb, kidolgozottabb, mint társáé, mégis Solti Gábor mellett döntöttek. Azzal érveltek, hogy a választást megelőző, rendkívüli tantestületi értekezleten (ahol mindkét pályázót meghallgatták) a pedagógusok többsége — 34-ből 19-en — Rupp József kinevezése ellen szavazott. — Ez igaz, meg is lepődtem — mondta Fejes Fe- rencné az iskola igazgató- helyettese —, hiszen amikor (a pályázat kiírása előtt hónapokkal) Rupp József ismertette az alternatív középiskola, általa kidolgozott koncepcióját a tantestülettel, még mindenki helyeselte azt, és úgy nézett ki, szívesen részt vesznek annak részletes kidolgozásában. Ebből arra lehetett következtem — miután elolvashatták Solti Gábor pályaművét is, ami sokkal gyengébb volt és koncepció nélküli —, hogy egyöntetűen kiállnak korábbi véleményük mellett. Magyar János, aki Százhalombattán ismert közéleti személyiség, úgy érzi, — a pálfordulás abból adódik, hogy egyesek szándékosan Rupp József-ellenes hangulatot keltettek a tanári karban. — Csak azt nem értem, a pedagógusok nem ismerik fel a saját és a gyermekek érdekeit — mondta. Vezér Mihály polgármester cáfolta, hogy bárki is ellenséges hangulatot keltett volna a volt igazgatóval szemben. Lehet — hangoztatták többen is —, hogy a szakmai tevékenységével, terveivel rokonszenveztek ugyan, de kollégái mint vezetőt nem tartották alkalmasnak e poszt betöltésére. Bozi József, az SZDSZ volt elnöke az ülés végén azt állította, az igazgaztóvá- lasztás már egy évvel ezelőtt eldőlt, az SZDSZ-szer- vezetben. Arpási Mária Ki fogja megtéríteni a kárt? A munkások dolgozni szeretnének — Nem harap — szóltak rám a Dragon Bt. vagyonvédelmi cég emberei, amikor megtorpantam a hatalmas farkaskutya láttán a tököli Vince-tanya bejáratánál. Két napra őrzi a cég a telepet, amióta pecsét és lakat került a szövetkezet egyik épületének bejárataira, hogy a vasipari tevékenységet folytató Arkoni Kft. dolgozói ne tudjanak belépni az épületbe. Bár a munkások az udvarra bemehetnének, de mégsem teszik. A kapun kívül várakoznak, legalább huszonhatan vannak, és még mindig abban reménykednek, hogy előbb- utóbb felvehetik a munkát. — Remélem, aki okozta a kárt, meg is fizeti — szólal meg Szabó Józsefné. — Ki okozta a kárt? — kérdezem. — Aki bezárta az ajtót. Húsz éve jár ide dolgozni, de még ilyen sosem volt. A többiek helyeslőén bólintanak. — Úgy tudom, nem fizetnek bérleti díjat, nincs semmiféle szerződésük — fordulok a többiekhez. — Erről tudnak valamit? — Aki szövetkezeti tag, annak joga van itt lenni — vélekedik Kocsis Pálné, aki maga is tagja a szövetkezetnek. A negyven embert foglalkoztató Arkoni Kft.-nek, mint megtudom, körülbelül tizenöt dolgozója tagja a csepeli Duna tsz-ből kivált helyi szövetkezetnek. De nemcsak ők. a többiek is úgy gondolják, joguk van itt lenni, hiszen ez a munkahelyük, dolgoznak, hogy legyen jövedelmük, amiből el tudják tartani a családjukat. Négy embernek munka- nélküli az élete párja, de van, akinek a házastársa rokkant- nyugdíjas, vagy hosszú ideje betegállományba kényszerül. Ahogy nagyjából összeszámoljuk, körülbelül tizennyolc kiskorú gyermeket tartanak el az itt dolgozók. Többen felvetik, arról volt szó, hogy együtt válnak ki a tsz-ből, és utána a vasipar különválhat. A szövetkezeti tagok azt állítják, csak azért csatlakoztak az új szövetkezethez, mert erre ígéretet kaptak. — Várjuk az új szövetkezeti törvényt, ami módot ad a kiválásra — veti közbe Csur- csia Pál, a szövetkezet elnöke —, de a parlament ezt még nem fogadta el. A kft. tagjaiból harmincán helybeli lakosok. A többiek a környező településekről járnak ide, mint például Szabó István. Ő Szigethalmon lakik, és csaknem egy évig volt munkanélküli. Végre talált munkahelyet, de az ötödik napon már hiába jött, zárva találta az ajtókat, pedig az ő felesége is munkanélküli segélyt kap, és van egy kiskorú gyermeke. — Legjobb lenne minél hamarabb dolgozni — összegzi a véleményeket Szabó István. — Egyezzenek meg a főnökök, és hadd folytassuk a munkát. Az emberek azt mondják, nem fognak itt állni egész nap a tűző napon, de holnap is eljönnek. Sőt, szombaton és vasárnap is. Mert munka lenne bőven, sokszor dolgoznak hétvégén. Huszonöt és negyvenezer forint között van a bruttó jövedelmük, bár ezért sokszor tizenkétóráznak is naponta. A következő fizetéskor azonban csak fizetési előleget fognak kapni a dolgozók, mert a kft. nem tud bérszámfejteni. Az iratok ugyanis a lepecsételt épületben vannak, oda pedig belépni tilos. — Szerettem volna tájékoztatni az embereket a kialakult helyzetről — mondja Csurcsia Pál, a szövetkezet elnöke. — De Kormos Imre ügyvezető erre nem adott lehetőséget. Mint kiderült, február óta próbálja a szövetkezet vezetése megoldani a problémát. Több kft. bérel épületet a szövetkezettől, és mindenkivel sikerült szerződést kötni. Tavaly december 31-én ugyanis a Duna tsz. felmondta a bérleti szerződéseket, így az új szövetkezettel kell megállapodni. A vezetőség úgy döntött, fél évig minden kft. ugyanannyit fizet a tsz-nek, azaz négyzet- méterenként hétszáz forintot, július 1-jétől pedig mindenkinek ezerötszáz forintra emelik a bérleti díjat. A márciusban alakult Arkoni Kft.-től azonban már most ezerötszáz forintot kér a szövetkezet. Igen nehéz eligazodni a múlt eseményeiben. Hiszen sokan állítják, hogy már húsz éve itt dolgoznak, ugyanakkor a kft. csak néhány hónapja alakult. Mint megtudom, a vasipari részlegnek külön története van. 1985-ben négyszázhúsz ember dolgozott itt. Az 1989-ben még Nívó kisszövetkezetnek nevezett munkahelyből később Nivas Kft., majd Nivex Kft. lett. De ezek sorra tönkrementek, miközben változatlanul folyt a munka a telepen. Nemrég az itt dolgozó negyven ember még a Nivorg Kft. alkalmazottja volt, de a cég csődbe jutott. Ekkor iratkoztak át a munkások az Arkoni Kft.-hez. Kormos Imre, a Nivorg ügyvezető igazgatója a mostani Arkoni Kft. három ügyvezetőjének az egyike.-— Itt még mindig volt munka és mindig volt fizetés. Nem kellett attól félni, hogy az emberek nem kapják meg a munkabérüket — mondja a pesterzsébeti Kormos Imre, aki a helyi újságban többször megjelentette, hogy szövetekezeti üzletrészt vásárolna. — Egyszerűen képtelen dolog, hogy a saját tulajdonunkkal nem tudunk rendelkezni — mondja Csurcsia Pál. — Kényszerhelyzetben voltunk, azért tettük meg ezt a lépést. Egyébként számunkra is fontos, hogy az emberek ne maradjanak munka nélkül, ezért már lépéseket is tettünk, és minden dolgozónak munkát és fizetést tudunk adni. Az emberek tanácstalanok, nem tudják, hogyan fogadják a felajánlást. A szövetkezet elnöke megismétli, aki élni kíván ezzel a lehetőséggel, jöjjön be pénteken a polgármesteri hivatalba, hogy megbeszéljék a részleteket. Még azt is hozzáteszi, minden kft.-vel sikerült megállapodni, mindenki fizeti a bérleti díjat, és ha az Arkoni is hajlandó fizetni, akkor semmi akadálya nem lenne, hogy az üzem tovább működjön. Kormos Imre azonban úgy véli, a problémát csak jogi úton lehet rendezni. Törvénytelennek tartja a szövetkezet intézkedését, ezért még a héten megfogalmazza az ügyvédjével a feljelentést, amit a Pest Megyei Bírósághoz, a cégbírósághoz és a munkaügyi bírósághoz fog benyújtani. A kft. csak akkor lenne hajlandó tárgyalni a bérleti díjról, ha a szövetkezet megtérítené azt a huszonegy millió forintos beruházást, amit a cég végzett 1988 és 1991 között. A szövetkezet az ötletet képtelenségnek tartja, hiszen a kiváláskor a vagyont — a tartozásokkal együtt — ennek figyelembevételével kapták meg. — A szövetkezet vezetése az üzletrészekért felelősséget vállalt — próbálja meggyőzni az embereket Csurcsia Pál. — Kétszázötven nyugdíjas tagunk van, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak. A szövetkezet megalakulásakor az volt a célunk, hogy új munkahelyeket teremtsünk, és erre most meg is van a lehetőségünk. De nem tudja 334 ember átvállalni az Arkoni által okozott veszteségeket. Közben Hoffmann Pál polgármester is megérkezik, aki próbálja megnyugtatni az embereket, hogy senki nem szeretné, ha megszűnne a munkahelyük. De mint mondja, a falunak nem érdeke, hogy egyesek bagóért vásárolják meg az üzletrészeket. Ő is azt mondja, menjenek be az emberek a polgármesteri hivatalba, mindannyian fognak munkát kapni. * Mikor eljöttem a Vince-ta- nyáról, már csak néhány ember várakozott a bejáratnál, történik-e még valami. Délután hívott fel Kormos Imre, hogy egyik dolgozójukat bántalmazták, amikor személyes holmijaiért, többek között a betegkártyájáért be akart menni a lepecsételt épületbe. Azt mondja, az ő jelenlétében tette meg Szűcsné a feljelentést a rendőrségen. Csáki Zoltán, a Dragon Bt. dolgozója — akitől telefonon kértünk információt — nem tud bántalmazásról. Jelen volt annál a kisebb incidensnél, amikor a lezárt épületbe bejutni akaró Szűcsné kezét a szövetkezet egyik dolgozója lefogta. Ennyi történt, állítja, nem több. de ha több történt volna, ők kénytelenek lettek volna közbeavatkozni, hiszen az a feladatuk, hogy a hatóságilag lezárt épületbe megakadályozzák a bejutást. Halász Csilla
