Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JUNIUS 30., SZERDA Az Európa Tanács nyári közgyűlése Strasbourgban tegnap délelőtt megkezdte munkáját az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének nyári ülésszaka. Az elsősorban emberi jogi kérdésekkel foglalkozó testület 29 tagállamának parlamenti képviselői — köztük Bratinka József vezetésével a magyar Országgyűlés hatpárti delegációja — várhatóan ez alkalommal dönt majd Csehország és Szlovákia tagságának kérdéséről. A négynapos vita során téma lesz még egyebek között az Európa-szerte tereje- dő idegengyűlölet és rasszizmus elleni küzdelem kérdése, és megvitatják az őszi bécsi csúcstalálkozó előkészületeit is. A vitában felszólal Poul Nyrup Rasmussen, az EK-elnökségről ma leköszönő dán kormány feje és Alois Mock osztrák külügyminiszter is. Csehország és Szlovákia teljes jogú tagságát a politikai ügyek bizottsága terjeszti még kedd délután a plenáris ülés elé. Szlovákia esetében a javaslat egyebek között kiköti, hogy a szlovák hatóságok a kisebbségi ügyek kezelését a tanács kisebbségek jogainak védelmében megfogalmazott ajánlásai alapján végezzék; illetve hogy a belső közigazgatási határok módosításakor mindenkor vegyék figyelembe az érintett etnikumok érdekeit is. Helyi értesülések szerint nem kizárt, hogy a kérdésben szavazásra csak csütörtök délelőtt kerül majd sor. * A Mladá Fronta Dnes című, nagy példányszámú prágai lap tegnapi számában megjelent kommentár szerint a cseh diplomáciának nem csupán Budapest befolyásolására kellene törekednie, hanem arra is, hogy Pozsonyt a szlovákiai magyar kisebbség jogainak érvényesítésére ösztönözze. A Cesky Denik című lap egyik belső oldalán terjedelmes elemzés jelent meg „a magyar—szlovák” viszony válságáról”. Ennek kiinduló gondolata az, hogy Szlovákiában csak nyomásra hajlandók elfogadni az európai normákat. A magyar kisebbségnek csak 14 képviselője van a pozsonyi parlamentben, s ők bármit javasolnak, a szlovák többség rendre leszavazza őket — állapította meg a lap kommentárja, és hozzátette: az is megtörténik, hogy a magyar követelésekkel szemben kivételesen egységesen lép fel a kormány éá az ellenzék. „Ezért is történt, hogy a magyar kisebbségi képviselők felhasználták jó kapcsolataikat a Magyar Köztársaság politikusaival, és most az ő közvetítésükkel próbálják meg engedményekre kényszeríteni a szlovák kormányt. Ezeket az engedményeket normális parlamenti úton nem tudják kieszközölni” — írta a cseh napilap. A szovjet katonai megszállással kapcsolatban — alatta, illetve utána — két napot ünnepeltünk-ünnepelünk: április 4-ét és június 30-át. Mindkettő bizonytalan, az egyikről kiderült, hogy később volt, a másikról meg tudjuk, hogy előbb. „Hivatalosan” június 30-át, a megegyezésben szereplő határidőt tartjuk. Tartjuk? Április 4-ét ünnepelni kellett, ezt az igazán örömtelit csak lehet, mert hisz demokráciában élünk,'itt pedig nem kötelező az öröm. Tehát csak az ünnepli, akit valami késztet erre. Például a hazája iránti szeretet. De ne gondoljuk, hogy akinek nincsen ilyen késztetése, az nem szereti hazáját. Talán szereti, csak másképp. Mint ahogy a gyerekek sem egyformán éreznek édesanyjuk iránt. Van, aki kevesebb jót kap szülőanyjától, mégis jobban szereti, mint az, akit szülei elhalmoznak minden földi jóval. Ezzel aztán vége is a párhuzamnak. Egy anya ugyanis lehet rossz, de a haza nem. Az állam, az ország, a rendszer — az igen, a haza nem! így elképzelhető, sőt lehetséges, hogy jó hazafiak az adott rendszer, az adott ország ellen harcolnak, de éppen a hazáért. A Kádár-rezsim alatt divat volt így szellemes- kedni a két háború között külföldre távozott polgártársainkkal kapcsolatban: Nem ők hagyták el a hazát, a haza hagyta el őket. Nem igaz! Ezek az urak és hölgyek bizony — nemegyszer — a több pénzért, a jobb érvényesülésért hagyták el megcsonkított hazájukat, s nem egy közülük vissza is járt — olcsón nyaralni, a jobb, idegen pénzzel uraskodni. A hazát nem lehet elhagyni, mert az a szívünkben van (ha van), s a haza semmiképpen nem hagyhat el minket: a hazát befogadó szívből nincs kiút. Egyirányú utcában nem lehet visz- szafele menni. Ezért nem árulja el a hazáját (okvetlenül) az, aki elhagyja az országát, de nem mindenki hazafi (okvetlenül), aki a szülőföldjén marad. Talán azért nem ujjongott az ország (a nép) sem 1991 -ben, sem tavaly, sem idén, mert évtizedeken át mérgezték szívében a hazaszeretet érzését, s az egyéni érdeket és a jólét vágyát ültették el benne. Egyébként ENSZ-erok Horvátországban Nem tesznek maradéktalanul eleget a megbízatásnak Bizonytalan, mennyi időre hosszabbítják meg az ENSZ horvátországi béke- fenntartói, az UNPROFOR megbízatását, tűnt ki a Biztonsági Tanács hétfő esti ülésén. Az UNPROFOR mandátuma június 30-án lejár, és Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár 3 hónapos hosszabbítást javasolt. A horvát kormány azonban, amint Franjo Tudjman elnök a főtitkárhoz intézett levelében közölte, csak egyhónapos hosz- szabbításhoz kíván hozzájárulni. Horvát részről sérelmezik, hogy az ENSZ nem tesz maradéktalanul eleget megbízatásának: a határozatok, mutatnak rá, nemcsak Irak mint egy 200 ezer kurdot mészárolt le az ország északi részén 1988 óta — derült ki a BBC hétfőn sugárzott Newsnight című műsorából. A New York-i székhelyű Middle East Watch nevű emberjogi szervezet 400 oldalas jelentését ismertetve az angol televízió „ipari méretű és hatékonyságú tömeggyilkos- ságról” beszélt. A dokumentum minden eddiginél részletesebben tárja fel Irak szűnni nem akaró erőarról szólnak, hogy fenntartsák a békét a szerbek által elfoglalt területeken, hanem arról is, hogy e területeket demilitarizálják, és azok visszatérjenek horvát szuverenitás alá. A mandátum meghosz- szabbításához az érintett ország egyetértése szükséges — így tovább tárgyalnak a horvát kompromisszumos elgondolásról, amely szerint most egyhónapos hosz- szabbításról döntenek, majd — a fejlemények tükrében — lehet további, kéthónapos hosszabbítás. Warren Christopher amerikai külügyminiszter hétfő esti tv-nyilatkozatában újólag leszögezte: Bosznia esefeszítéseit a kurd kisebbség megsemmisítésére. A műsorban bemutattak egy videofelvételt, amelyen Ali Haszan el-Ma- dzsid iraki védelmi miniszter a kurdokra utalva pártkollégái előtt fogadkozott: — Valamennyiüket kiirtom vegyi fegyverekkel. A program által ismertetett nyolcszakaszos katonai hadjárat során légi bombázásokkal és vegyi háborúval támadtak a kurdokra, amit a túlélők koncentrációs táborokban tében szó sem lehet olyan amerikai katonai fellépésről, mint az Irak elleni rakétatámadás, mert ott nem forognak kockán létfontosságú amerikai érdekek. Boszniában „háromoldalú családi viszályról” van szó, fogalmazott az amerikai külügyminiszter, de hozzátette, hogy a legsúlyosabb felelősség a szerbeket terheli. Clinton elnök helyesen döntött, hiszen a katonai beavatkozás amerikai katonák százezreit igényelné — mondotta a külügyminiszter. Christopher közölte, hogy az Egyesült Államok eddig 345 millió dollárt fordított a délszláv válságban humanitárius segélyre. való összegyűjtése követett. Eddig 4500 falut tettek a földdel egyenlővé. A parancs szerint a kijelölt alakulatok éjjel-nappal a legnagyobb számban gyilkolhatják őket. A 15 és 70 év közöttiekkel azután kell végezni, hogy értékelhető információt szedtek ki belőlük. A műsorban megszólalt két kurd is, akik csodával határos módon szöktek meg az iraki kivégzők karmai elől. A nagyvilág hírei Jót tett Bili Clinton amerikai elnök népszerűségének az iraki hírszerzőközpont elleni hétvégi támadás. A Bagdad elleni rakétacsapást a CBS News és a New York Times által készített közvéleménykutatás szerint az amerikaiak 66 százaléka támogatta. Az akciót a megkérdezett 1363 személy 17 százaléka fogadta nemtetszéssel. % Klaus Kinkel német külügyminiszter egy hannoveri újság szerint majd leesett a székről, amikor hírét vette szombaton a Bagdad elleni amerikai rakétatámadásnak. Vlagyiszlav Ardzinha, az ahház parlament elnöke kijelentette: a Grúziától elszakadni kívánó köztársaság az orosz föderáció része kíván lenni, vagy önálló államként védelmet kíván kapni Oroszországtól. Ahházia az orosz föderáció része kíván lenni. % Sáli Berisha albán elnök hétfőn levélben tett panaszt Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár- nál több ezer albán Görögországból történt kiutasítása miatt. Az AP szerint Berisha levelében felszólította Butrosz Gálit: akadályozza meg „az emberi jogoknak e súlyos megsértését” és utalt arra, hogy a Görögország és Albánia közötti feszültségek újabb destabilizációhoz vezethetnek a Balkánon. Jk A The New York Times jelentésével ellentétben nincs még döntés arról, hogy a Szabad Európa Rádió mely adásait szüntetik meg, és a kelet-közép-európai országoknak szóló adásokban azok belső kérdéseiről mindenképpen továbbra is tájékoztatni fognak az amerikai rádiók. Irak lemészárolja a kurdokat I VÉLEMÉNY Ünnep utáni gondolatok is, mire a szovjet hadsereg kivonult, jó egy évvel a szabad választások után, már mindenki ismerte a lehangoló tényt, hogy a Szovjetunió magyar vazallusai egy csődtömeget adtak át a demokratikus kormánynak. Volt hát elég örömhervasztó ok. A második világháború összes kára, amit három hadsereg okozott, 4,5 milliárd dollár volt. A Kádár-rendszer ennek ötszörösét hagyta ránk adósságként. Emellett lepusztult ipart, s olyan mezőgazdaságot, amelyben az erőszakkal létrehozott, túlkoncentrált szövetkezetek állami támogatással tengődtek, s 1989-ben már elérte az infláció a 20 százalékot. S a kommunizmus magyarországi megmaradását biztosító szovjet katonaság tízmilliárdokban számítható (feltétlenül helyrehozandó) környezeti károkat okozott. Egy osztrák közgazdász szerint az ottani munkabérek a magyarországinak tízszeresei. 1955-ben, amikor a szovjet (és a nyugati) megszálló csapatok kivonultak Ausztriából, a két ország gazdasága nagyjából azonos szinten állt. Ma bizony eny- nyire megelőztek. Hát ezt jelenti a szabadság és a függetlenség. De két évvel a megszállók kivonulása után az osztrákok sem tartottak ott, mint ma. A felemelkedéshez ott is idő kellett. És főleg szorgalmas, kitartó munka. Jó lenne, ha erről sem feledkeznénk meg. A Pest Megyei Hírlap június 26-ai számában — az évforduló alkalmából — többen is elemezték (cikkben, interjúban) mai helyzetünket. Sok mindent kifejeznek már a címek is: Sándor András „Csalódások”, Benedek István „No még ez hiányzik nekünk” címen értekezik, a Makovecz-interjú címe pedig — nem véletlenül — ez: „A mi dolgunk az életünk rendbetétele”. Sándor András és Benedek István látlelete bizony elég negatív. Mégis, szinte minden szavuk igaz. Ha a politikai életet nézzük, sokban igazat kell adni nekik. De ha Makovecz Imrét olvassuk, a negatív tények és adottságok mellett megtudjuk, hogy azért az ország népe dolgozik, tehát bizakodik. Még nem örül, de már előre mer nézni. Talán ezért nem tulajdonít nagy jelentőséget a múltnak. Igaz, a kiszolgáltatottságba, a leigázottságba való kényszerű belenyugvás természetellenes, lélektorzító állapot volt, tehát a magyar lélek ma még nem egészséges. Igaz, de Makovecz így fejezi be szavait: „S mégis, mindennek ellenére — szinte hihetetlen és érthetetlen számomra is — az élet Magyarországon fantasztikus módon beindult. Magyarország él!" Magyarország él! Ez azonban szinte titokban marad. Az ország nem tud róla. Ez az élet még ma sem látható a tévében, nem hallható a rádióban, és nem olvasható a sajtóban. Petőfi Sándor sorai kívánkoznak ide: „Hogy hallgatunk! a második szomszédig / Alig hogy küldjük életünk neszét. / S, saját testvéreink, kik reánk készítik / Á gyász s gyalázat fekete mezét.” (Magyar vagyok) Igen! A kommunista sajtót valami kincstári „hurrá-optimizmus” jellemezte. E sajtó liberálissá vedlett tollnokainak írásaiból ma „hurrá-pesszimizmus” árad. „Gyász és gyalázat”, ahogy a költő mondta. Persze nincs szükségünk semmiféle hurrá-hangulatra. Csupán optimizmusra, teljesen indokolt derűlátásra, hiszen életünkben óriási változás történt: szabadok és függetlenek lettünk, elhagyták az országot a megszálló csapatok, megérett ’56 gyümölcse. Elérkezett végre a szüret ideje. A szüreté, mely a munka és az öröm csodálatos keveréke: örömteli munka. S hazánknak ma éppen erre van szüksége. Mert csak az örömmel végzett munka képes megjavítani „az emberiség leromlott minőség”-ét (Benedek István), és megszüntetni a „csalódások” (Sándor András) okait. Hogy elmondhassuk Makovecz Imrével együtt teljes bizonyossággal: Magyarország él! (Török Bálint)
