Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-29 / 149. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 29.. KEDD Gyermektábor a zöldben 'E' Most, hogy itt a szü- fr&lfc nidő, az iskolák út- .iu^ra bocsátják a kisdiákokat, az a gondolat motoszkál bennem: hátha az iskolánál nagyobb hatással van a gyerekekre, későbbi egyéniségük alakulására az, hogyan „töltik a szünidőt”. Az iskolában mindegyikük ugyanazt éli meg, ott egyenlők, ám a szünidő eltöltésénél nagy különbségek lehetnek közöttük. Attól függően, külföldre utaz- nak-e vagy a nagymamához, táborba mennek-e vagy az utcán csellengenek, nagyon is különböző hatások érhetik őket. Az jobb-e, ha magára hagyják nyáron a gyereket, fedezze fel magának a világot; vagy az-e, ha ilyenkor is szervezett időtöltésről gondoskodnak számára? Nem tudom, de rádöbbentem, bizonyára ma egészen más ember lennék, ha annak idején nem a nagymamám szoknyája mellett telnek a nyaraim. Ma is az a jó és az a rossz számomra, amit ő annak tartott, úgy viselkedem, ahogy tőle tanultam, azokkal a dolgokkal szeretek foglalkozni, melyekkel együtt foglalkoztunk. De hát vannak-e még olyan igazi, a gyerekeket mindig maguk mellett tartó nagymamák, nagypapák? Az, hogy a szülők nem érnek rá a gyerekekkel foglalkozni, köztudott. Az utca és a tábor — talán ez a két dolog marad legtöbbjük számára. Gödöllőn minden év nyarán másik iskola tanárai vezetik azt a tábort, ahová a város összes általános iskolájából várnak gyerekeket. Idén a Damjanich Általános Iskola tanáraira került a sor. A Blaha Lujza üdülőterületen levő nagy, füves telken, az azon álló épületben az elmúlt hétfőn jelentek meg először a szünidejüket a táborban töltő gyerekek. A Damjanich-iskola tanulói adtak tábomyitó műsort a számukra, olyanok, akik most végezték a negyedik osztályt. Király Blanka mondott köszöntőt, majd ő konferált. Hudák László tanévzáróhoz illő verset mondott, Szabó Andrea furulyáKisdiák kézművesek K. Szilárd felvétele zott. S táncokat mutattak be a lányok is, fiúk is. Illett a táborhoz, hogy műsorral nyitották, mert az elkövetkező kilenc hét alatt sokat kívánnak foglalkozni a művészetekkel. Az elnevezésük Bölcs Bagoly. Egy táblán ez áll: Köszöntünk a Bölcs Bagoly Táborban! Bencsik Ernőné tanárnő, a tábor vezetője elmondta, hogy két hétig népszokásokkal, néphagyományokkal foglalkoznak majd. Egy hét a természet jobb megismerésével telik, egy hetet pedig történelmi ismereteknek szentelnek. Mátyás király- korába tesznek kirándulást, ehhez jelmezeket készítenek. Utolsó programsorozatuk ezt a címet viseli: Művészetek vándorútján. Ellátogatnak majd többször is a városi könyvtárba, a Hajós Alfréd-iskola uszodájába. Hogy könnyebben mozoghassanak, ahhoz a Városüzemeltető és Szolgáltató Intézménytől kapnak segítséget: egy mikrobuszt. Megérkezett az első tízórai. A gyerekek örülnek a kiosztott tejnek, a fedett teraszon levő asztaloknál fogyasztják. Nagy, füves terület, fák, s mindenféle érdekes dologgal foglalkoznak majd. Biztosan jó lesz itt. Talán csak a csavargó vérem mocorog, mikor arra gondolok: azért messzebbre menni, váratlan kalandokban részt venni sem kutya. Nádudvari Anna Koncertek a fővárosban Idén is lesznek kamarazenei koncertek a városligeti Vajda- hunyadvárban — tájékoztatta az újságírókat Bálint Gábor, a koncertsorozat szervezője. Az első hangversenyre holnap, június 30-án kerül sor, amelyen a Contentus Hungari- cus Zenekar Mozart-. Marcello-. Albinoni-és Grieg-darabokat játszik. A júliusi előadásokon fellép az Erkel Ferenc Kamarazenekar, a Magyar Korái Kvintett és a Budapesti Vonósok együttese. Az augusztus 6-i záróhangversenyen a Filharmónia Kamarazenakar Mozart-, Haydn- és Rossini- műveket ad elő. A koncertek szervezője, a Musica Hermina Alapítvány tavaly jött létre. Az idei előadássorozatot már a fővárosi önkormányzat és a kerületi polgármesteri hivatal is támogatja. A jövőben világsztárokat is szeretnének meghívni a nyáresti hangversenyekre. Aranyat érő asszonykórus Kartalon kötődés népművészetünkhöz Dudás Zoltán galgamácsai polgármester üdvözli az ünnepség résztvevőit. Mellette Bányai Judit, a Pest Megyei Közgyűlés alelnöke és Asztalos István megyei tanácsnok Hűség és A Galga mente nem csupán az ország egyik éléstára, ahol szinte minden megterem, ami az asztalokra kerülhet. Petőfi lassú andalgású „folyója” két partján a népművészet ékkövei is csillognak az alkonyi nap fényében. Galgamácsa főutcáján takaros családi házak között áll a Vankóné Dudás Juli Emlékmúzeum. A parasztház kertjébe padokat helyeztek el sorba — leghátul a szabadtéri színpad áll. A szomszéd kertekben címert hány a kukorica, virágzik a bab, magasba szökken a mákszár, növekszik az alma. A falumúzeum udvarán és kertjében pedig gyülekeznek színes népviseletben a szereplők, ünnepi öltözetben a nézők, hogy részesei legyenek a Vankóné Dudás Ju- li-díj immár harmadik kiosztásának, s az azt követő ünnepi műsornak, majd az est újabb csúcspontjának, a Szent Iván napi tűzugrásnak. — Településünk büszkesége, tengernyi ének tudója volt Vankóné Dudás Juli — mondja megnyitó beszédében Dudás Zoltán polgármester. —Tisztelet és hála neki, hogy „megőrizte múltunkat”! A község vezetője után Bányai Judit, a Pest Megyei Közgyűlés alelnöke lép a mikrofonhoz: — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy én adhatom át a díjakat és külön örömömre szolgál az a jelen lévő szép számú fiatalság, amely a hagyományok ápolására vállalkozott. Ebben a hagyományőrzésben gyökerezik a magyar nép jövőjeA kuratórium döntését Asztalos Ist\ún megyei tanácsnok, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója ismerteti. Eszerint a csoportos díjat a kartali asszonykórus, az egyénit Maczkó Mária túrái népdalénekes, a kórus vezetője kapja. A műsorban először az ünnepeltek szerepelnek, majd bemutatkozik a galgamácsai színpadon a szomszédos Iklad februárban megalakult német nemzetiségi együttese. A Rákos menti Szadai Népi Együttes már régi ismerősként tárja elénk a pünkösdi szokásokat. Mielőtt nyolc órára harangoznak — a tűzugrás régen is csak ezután kezdődött —, rövid beszélgetésre hívom a kartali asszonyok köréből Maczkó Máriát. — A Vankóné Dudás Juli- díjjal ezúttal a legszűkebb haza, a Galga mente ismerte el művészetét. Milyen érzés ez? — Elöljáróban hadd idézzem Nagy Lászlót, aki így fogalmazott: „Én sohasem éreztem annak szükségességét, hogy kapcsolatot tartsak a néppel, mert ez a kapcsolat születésemmel megteremtődött". Ez a fajta hűség és kötődés az enyém. Az eredeti, még használható és tudatosan terjeszthető népdalokat vállaltam to- vább-adni és nagyon nagy öröm számomra, hogy a Galga mentén ezt a díjat átvehettem, azért is, mert másképp mérettetik meg az ember a sajátjai között. Gondolom, a galgamácsai- ak megnézték maguknak, ki az a leányzó, aki a kartali asszonykórus vezetője. Szívesen vállaltam a kartali kórus vezetését 1991-ben, mert úgy éreztem, a hévízgyörki asszonykórus mellett igazán szépen tolmácsolják a dalokat, s ilyen aranytorkú csapatot kár lenne magára hagyni. Igazi közösséggé vált az együttes, jól érzem magam köztük. • — Ónálló estjeit hat-hét évvel ezelőtt „Én nem mehetek el innen” címmel tartotta. Azóta nagyot változott a világ. Érvényes maradt-e az akkori üzenet? — Semmit sem változott a tartalma. Úgy érzem most is, hogy innen nem mehetek el. Egyre inkább szorít az idő a további gyűjtéssel, mert kevésnek tartom, hogy Rózsát ültettem a gyalogúira... címmel megjelent a Galga menti daloskönyv, és hogy sikerült egy nagylemezt kisajtolni a Hungaroton és a Magyar Rádió közös kiadásában, keresztmetszetet nyújtva a vidék népművészetéről. Nem állhatunk meg ennél. Azt is el szeretném mondani, hogy nagyon sok szép egyházi éneket gyűjtöttem. Ez nem divat számomra, mert tíz éve énekelem is azokat. Biztos vagyok abban, hogy nemcsak a hangos, erőszakos éneklés marad meg a fülekben, hanem a tiszta, halk, szép énekszó is, ha eleget hallgathatják. Beszélgetésünk végén már ég a Szent Iván napi tűz, s a galgamácsai hagyományőrző együttes tagjai — a kartaliak- kal együtt — énekelik a dalt: ..Rakjad babám a tüzet, hadd ropogjon,!Füstös lángja az égig fellobogjon.” Azután hamarosan mindenki átugorhatja a tüzet, köztük a vendégek is. Hogy a hagyományt felelevenítő Vankóné Dudás Juli mondatát idézzük Falum, Galgamácsa című könyvéből a tűzugrás- ról: „Mindenki éppen annak használta, aminek akarta, vagy tudatlanul csinálta a leglelkesebben.” Balázs Gusztáv A kartali asszonykórus kapta a Vankóné Dudás Juli-díjat A szerzó' felvételei Londoni zenekar Budaörsön Első alkalommal hazánkban Folklórfesztivál Tizenegyedik alkalommal rendezik meg a Duna Menti Folklórfesztivált július 6. és 11. között Baján, Kalocsán, Szekszárdon, továbbá e városok környékén több községben, ahol a hagyomány szerint lakodalmas bemutatókat tartanak. A néptáncbemutatókon és gálákon Európa tizenöt országának együttesei vesznek részt, sok hazai népi együttessel közösen. A folklórfesztivál megnyitó ünnepségét a kalocsai Szentháromság téren tartják július 6-án délután, az ezt követő nyitó gálaműsort pedig az Érsek- kertben. Ugyanebben az időben kerül sor a hasonló rendezvényekre Baján, a Petőfi- szigeten és Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban. A közönség nemcsak nézője lehet a néptáncműsoroknak, de tanulhatja is a táncokat. Budaörs kulturális életében kiemelkedő eseménynek ígérkezik az a július másodikára meghirdetett koncert, amelyen az első közép-európai turnéját rendező és New Y ork—T okió-—Ny ugat-Eu- rópa koncerttermeiben már símért és sikert aratott London University Chambor Orchestra Berkley-, Haydn-, Mendelssohn-, Schubert- műveket ad majd elő — tudtuk meg dr. Csathó Istvántól, a helyi Jókai Mór Művelődési Központ igazgatójától. A művelődési központban tegnap megtartott sajtó- tájékoztatón Baráz József karnagy, zenei rendező elmondta, hogy régi vágya az, hogy a főváros agglomerációjába tartozó települések is bekerüljenek a művészeti élet vérkeringésébe. Ez az egyik oka annak, hogy a 35 tagú londoni kamarazenekar első magyarországi vendégszereplésének Budaörs ad otthont. A Matthew Rowe profesz- szor vezényelte kamarazene- kar Finnországból érkezik Magyarországra, és turnéja során pódiumra lép Prágában, Varsóban és Bécsben is. A pénteken este 7 órakor kezdődő műsorukra, melyre a belépés díjtalan, a művelődési központ szeretettel várja a zeneszerető közönséget. (r. z.) XT' // •• • 1 / // Korosidezo Ha városfejlesztés a beszédtéma, a nagykőrösiek mindig nosztalgiával emlegetik a pátria hajdan elpusztult becses ' értékeit. Kár, hogy a fiatalabb polgárok már csak hallomásból ismerik a régi postapalota lángok martalékává vált, fenséges kupoláját, a Cifrakertet, amikor még gyöngyszemnek nevezték, vagy például a Csónakázó tó és környékének eltűnt romantikáját. Kicsi volt, de szép volt a régi Kőrös, gondjaviselt műemlékeivel, parkjaival, és mai szemmel nézve érdekes. A város Szabó Károly nevét viselő könyvtárában igaz, csak egy vitrin üvege alatt, de sikerült megidézni az egykori Nagykőröst. A könyvtárosok a szerencsi múzeumban leltek rá arra a korabeli képeslapgyűjteményre, amelynek darabjaiból tetszetős kiállítást rendeztek. (-ay)
