Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 22., KEDD 5 Pillanatok az élet kapujában Nem ördöngösség az idegenforgalom Nem a szülész, az édesanya az első Napjaink egyik legidősze­rűbb kérdéséről tartottak or­szágos tudományos tanácsko­zást a hét végén, a váci Já- vorszky Ödön Városi Kórház­ban. A Magyar Ápolási Egye­sület szülésznői szakcsoport­jának meghívására sereglet­tek ide és tartottak előadást a téma legjobb szakértői. A résztvevőket Kardos Zol­tán főorvos, a kórház szülé­szeti osztályának vezetője kö­szöntötte. A váci intézmény munkatársai nevében Szőnyi Mihály orvosigazgató szólt a vendégekhez. Ünnepi alka­lomnak minősítette a tanács­kozást, hozzátéve: a továhb­— A málnatermelésben szük­séges fajtaváltás természete­sen nem kampányszerűen, nem azonnal történhetne meg. Ez a kérdés évek óta időszerű ebben a térségben. Amikor a szövetkezetek a gé­pek alkalmazása miatt áttele­pítették az ültetvényeket az északi oldalról, akkor is lehe­tett tudni, hogy ez nemcsak szárazság idején, hanem álta­lában is veszélyes megoldás, mert mostani talaját nem sze­reti a növény. A privatizáció, a kárpótlás, a tagi földek visz- szaadása jelentős lendületet ad majd a korszerűsítésnek. A gazdálkodás jövőjével függ össze, hogy az emberek­nek el kell dönteniük: mivel akarnak foglalkozni? Az ad- hoc, a véletlenszerűség többé nem lehet megoldás. Amit csinálnak, abból meg kell él­niük, pénzt kell befektetniük, gépeket kell vásárolniuk. Ha képzések rangját az itt elhang­zó és hasonló tartalmú, szín­vonalú tudományos előadá­sok adják meg. Az első, laikusoknak is ér­dekes előadást Papp Zoltán tanár, a SOTE I. Számú Szü­lészeti és Nőgyógyászati Kli­nika igazgatója tartotta meg. A szülőszobában nem a szü­lész, hanem az édesanya az első személy, a szülészetnek édesanya- és családközpontú­nak kell lennie, s minél termé­szetesebb körülményeket kell teremteni az élet kezdetét je­lentő folyamat körülményei­nek -— mondotta. A kilenc tudományos elő­egyesítik az erejüket, szerve­zetten már ki tudják alakítani az északi oldalak ültetvénye­it. Ez tízéves ciklusban való­sulhat meg. Ahhoz is szerve­zett erő kell, hogy újabb nö­vényfajtákat próbáljanak ki. Itt érdemes faiskolákat telepí­teni, mintaparcellákat kialakí­tani, s ehhez már vállalkozók szükségesek. — Gondolom, az is számít, hogy ki lesz a meghatározó felvásárló és ipari feldolgo­zó. Mondhatjuk, hogy ez még mindig a szobi- szörpüzem? Beszéltek az emberek szállítá­si gondokról. Volt egy hűtő­ház Berneceharátiban. Azt nem lehet számításba venni? — Indulatból is mondhat­ták, hogy messze kell szállíta­ni a gyümölcsöt, mert van aki nem ismeri a folyamato­kat. A térségnek vannak lehe­tőségei. Itt van a nógrádi hű­tőház, a dunakeszi, s ki lehet adás után csoportos gya­korlati foglalkozások kezdőd­tek. — Miért pont Vác lett a rendezvény házigazdája? — kérdeztük Kardos Zoltántól. — Szeretnénk megmutat­ni, hogy a harminc-harminc­hat hasonló városi kórházban ugyanilyen eredményeket el lehet érni, mint a mienkben. Meg lehet teremteni az em­berközpontú szülészet feltéte­leit, csökkenthetők a magzati veszteségek a tudomány aktu­ális állapotának megfelelően, de talán nem is túl sok pénz­ből felszerelt osztályokon. Itt 1989-ig csökkent a szülések jutni a friss árut vásárlók piacára is. A szobi üzem való­ban meghatározó lesz. A gép­pel szedett ribizli, meggy oda kerül, magasabb áron eladha­tó termékek pedig feljutnak az igényesebb piacokra. — A málnatermelők fóru­mán sokszor elhangzott az ajánlás, hogy meg kell tanul­ni az új gazdasági alkalmaz­kodást, a kereskedelmi part­ner keresését, hozzá kell szok­ni az önálló megoldásokhoz. Vajon az évtizedekig más vi­szonyokhoz szokott, korosodó embereknek nem kellene eb­ben intézményesen segíteni? Ki foghatná meg a kezüket? — Nem biztos, hogy a negyvenen túliak képtelenek a mindenkori helyzet felisme­résére, az önállóságra. Segíte­ni is kell nekik, de a tudás­nak mindig lesz ára, azt meg kell fizetni. Rá kell világíta­ni, hogy a diplomások és a kistermelők, a kétkeziek érde­kei nem ellentétesek. Szüksé­gük van egymásra. Ez a tér­ség valóban, halmozottan hát­rányos helyzetű. Jelentősen elöregedett, rengetegen köl­töztek el innét. Az átalakítás itt is, mint általában, tanulási folyamat. A kérdés csupán az, hogy lesz-e türelmünk egy­máshoz. Nekem például, mint képviselőnek, akinek száma, az utóbbi három év­ben viszont emelkedett. Ez az új szellemű munka ered­ménye. Ezt az úgynevezett lu- migin rendszernek tulajdonít­ják, ahol az anya együtt van a gyermekével a szülőszobá­ban. Népszerű az úgyneve­zett családi szülés, ami ben­sőségesebbé teszi az ese­ményt. Pitz Andrásné, a kórház szülésznője, a konferencia egyik szervezője a családköz­pontú szülészeti ellátásról tar­tott előadást: Az otthonszülés­nek szerinte sincs meg még a feltétele hazánkban. K. T. I. Bogárdi Zoltán: A véletlen- szerű megoldások ideje elmúlt Erdó'si Ágnes felvételei mindig ugyanazokat a problé­mákat vágják a fejéhez? A vá­lasztóknak, akiknek mindig meg kell magyarázni a dol­gok okait, összefüggéseit? Én remélem, hogy a magyar népnek lesz türelme ahhoz, hogy magát a hajánál fogva kihúzza ebből a kátyúból. Ebben a térségben a föld el­tartó képessége sokkal kisebb, mint máshol, ha nem intenzív kultúrákkal foglalkoznak. Sze­rintem hosszú távon marad majd a málna, de el tudom képzelni, hogy hűtőházi kon­zervgyári feldolgozásra zöld­séget is termeljenek. A földek nagy része erdőtelepítésre al­kalmas. A csökkent népessé­get ez a szerkezet eltartja. A további elvándorlásra most már nincs lehetőség. A váro­sok már nem fogadóképesek, a társadalmi mobilitásnak nin­csenek meg a feltételei. — A szolgáltatás javításá­ra, a vállalkozók megjelenésé­re lehet számítani? — Jönnek vállalkozók is. Ám én úgy gondolom, hogy az emberek egy részének kell itt azzá válnia. Elismerem, hogy érdemes gépet venni, szolgáltatni. Éppen azért, hogy ne vegyen mindenki traktort az egy-két hektárja műveléséhez. Ez a mi dol­gunk, hogy az embereket rendszeresen tájékoztassuk a lehetőségekről, átadjuk szá­mukra a hasznos ismereteket. Kovács T. István Mit szól hozzá a képviselő? Az Ipoly menti falvak jövője Az Ipoly menti településeken mindig hátrányos, só't halmo­zottan hátrányos helyzetről beszélnek a polgárok. Sorol­ják a bajokat, rámutatva, hogy a közelben nincsenek váro­sok, termékeikre vevőként váró piaci sokaság. A viszonyla­gos közelségben fekvő' Szob vasútállomásán és a gyümölcs- feldolgozó üzemben is kevesebb a munka, mint volt koráb­ban. Kiutat kell keresni és találni. Hogy alakulhat az Ipoly-vidék gazdasági szerkezete, milyen jövő' vár a tíz Pest megyei kisközségre? — kérdeztük Bogárdi Zoltántól, a választókörzet MDF-es országgyűlési képviselőjétől, aki elgondolkodva kezdett bele a válaszába. A németek figyelnek megyénkre jpthi A németek és a magyar környezetvédelmi minisztéri- um megállapodásának eredményeként egy környe- zetvédelmi tervezet előkészítésének első fázisa lezá- rult. A német kormány hétszázezer márkát szánt arra a felmérésre, amelynek eredményeként Pest megye kör­nyezeti állapotát tanulmányozták légi felvételek segítségével. Fegyverneky Sándor, Pest megye önkormányzatának terület- fejlesztési és környezetvédelmi osztályvezetője képviselte me­gyénket Osnabrückben. —Mi volt a konkrét célja az utazásnak és kik voltak az úti­társak? —Az Osnabrück környéki önkormányzatok megalakítot­ták a Kommunális és Környe­zetvédelmi Intézetet, amely a ré­gió számára kutatásokat, elem­zéseket, megfigyeléseket végez és javaslatokat tesz a környezet állapotának javítására. Légi felvétel a talajszennyeződésről Az utazáson részt vettek a Pest megyei önkormányzat, a Kereskedelmi- és Iparkamara képviselői, a Környezetvédel­mi Minisztérium szakemberei. Az alapvető cél a tervezet meg­ismertetése volt a részt vevő szakemberekkel, mielőtt az nyomdába és terjesztésre ke­rül. A légi felvételek elkészül­tek, ezek különleges fényké­pek a talaj állapotáról, a füst­képződésről, a folyókba jutó szennyeződésekről. Az elem­zést a megyeházán dolgozó csoport végzi német partnerek irányításával. Az eredmény olyan általános térkép lesz, amelyet a területhasznosítási terveknél tudunk felhasználni, és az egyes önkormányzatok segítségére is lehet. — Az ön számára mik az ál­talános tanulságai ennek az együttműködésnek? — Egyrészt nagyon sajná­lom, hogy nekünk a saját kör­nyezetünk kutatására nincs eny- nyi pénzünk. Másrészt örülök, hogy a németek ennyit áldoz­nak a mi környezetünk kutatá­sára. A közeljövőben megjele­nik a környezetvédelmi tör­vény, amely olyan hatósági fel­adatokat ró az egyes községek­re, amit nem biztos, hogy el tudnak látni, mert nincs annyi szakember. Megyei szinten szeretnénk erre felkészülni és olyan szellemi bázist kialakíta­ni. amely segítheti a települése­ket a helyi feladatok ellátásá­ban. Éppen a napokban hirde­tett meg az önkormányzat egy környezetvédelmi főmérnöki állást. Együttműködő települések A környezetvédelem tipikusan olyan ügy, amely nem áll meg egy község határánál. Az egyes önkormányzatok sosem­volt önállóságot élveznek, sok mindent meg is tudnak oldani, de vannak olyan gondok, ame­lyek meghaladják erejüket. Én bízom abban, hogy az elkövet­kezendő években, sőt hónapok­ban eljutnak odáig, hogy egy­re jobban kitekintenek a tele­pülések határain túlra. Olyan mikroregionális együttműkö­dés lenne áldásos, amelyben egymás érdekeit figyelembe véve segítséget nyújthatnának egymásnak. A környezetvéde­lem lehetne az első ügy, amely asztalhoz ülteti a fe­leket, és akkor kiderülne, hogy van közös csatlakozási pont, például az idegenforga­lom, a területfejlesztés és sok más kérdés. — Az utazás során, a tárgya­lásokon túl gondolom sokat lát­tak, tapasztaltak... — Meglátogattunk néhány üzemet, például egy veszélyes- hulladék-kezelő telepet. Érde­kes maga a hozzáállás, ahogyan a háztartásokból begyűjtik a sze­metet. Egészen kis mennyiség­ben is vállalják a vegyszerek, le­járt gyógyszerek, kozmetiku­mok szállítását. De megint csak a hozzáállásról szólva: olyan ne­velési és propagandamunka fo­lyik a környezetbarát termékek érdekében, hogy az emberek tu­datosan azokat vásárolják, ha­bár jóval drágább. Figyelem: környezetbarát! A reklámokban kiemelt fontos­ságot kap egy-egy cég eseté­ben, hogy környezetkímélő technológiát folytat. Megláto­gattunk egy zöld hulladékot komposztáló telepet, amely vi­rágföldet készít. Örömmel ta­pasztaltuk, hogy ugyanaz a Dopstadt géprendszer műkö­dik, amelyet a Pest megyei ön- kormányzat is megvásárolt a váci DOPE Kft.-nek. Általá­nos tanulság, hogy mindenütt törődnek azzal, hogy a techno­lógia és maga a termék is kör­nyezetkímélő legyen. — A németországi út előtt egy hosszabb svájci tanul­mányúton vett részt. Hallhat­nánk erről néhány szót? — Idegenforgalmi, turiszti­kai és vendéglátással kapcsola­tos tanfolyamokon vettünk részt a kereskedelmi, vendéglá­tó és idegenforgalmi főiskola tanáraival és néhány diákkal, valamint a svájciak által a me­gyében megrendezett idegen- forgalmi tanfolyam résztvevői­vel együtt. Kormánytámogatás­sal — kétmillió svájci frank — az egészet a svájci fél fe­dezte. A csoport főiskolai ki­küldöttei szakmai továbbkép­zésen vettek részt, ahol a ven­déglátásban használatos számí­tógépes programot tanulhat­ták. Mi, az önkormányzat kép­viselői szállodákat látogat­tunk, a kanton idegenforgalmi működését ‘ tanulmányoztuk. Számomra a legfontosabb fel­ismerés, hogy az idegenforgal­mi tudnivalók elsajátítása nem ördöngösség, a meglévő társa­dalomtudományok alkalmazá­sával egyszerűen csak csinálni kell. Kiválóan működnek az idegenforgalmi egyesületek, amelyek tagjai szállásadók, panziósok, lovastelep vezetői, biotermelő gazdák, idegenve­zetők, vagy bárki, akinek köze lehet az idegenforgalomhoz. Annyira jó ötletnek tartom, hogy mi is kezdeményezzük egy hasonló szervezet létreho­zását. Megyei szinten gondos­kodhatnánk a kiképzésről, a tu­dományos szintű elemzések­ről, a kormánnyal való kapcso­latról és a statisztikai adatok beszerzéséről. Bartos Csilla

Next

/
Thumbnails
Contents