Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 22.. KEDD A próbaaratás mérlege s ErdeklödóTi vannak, de... Ráckevén tízmilliós kár „Nyomkeresés”. Králl Béla és Varnyú János az elhullt szemekből állapítja meg a gépek jó vagy rossz beállítását Távolról szép, közelről lehangoló. Tömören így jellemezhetjük azt az ötven hektáros árpatáblát, amelyre elsőnek vonultak ki a ráckevei Agro-Kéve Kft. kombájnjai a múlt heti próbaaratáshoz. Még a mezőgazda- sági dolgokban járatlannak is szemet szúr az alig harminc centi magas árpa, a szárazon zörgő kalászok, melyekben alig van szem. Ami van, az is aszott és apró. Ez az év még a tavalyinál is rosszabbra sikerült, a májusi eső kimaradása mili- ós nagyságrendű károkat okozott. — Jól látja a helyzetet — mondja Králl Béla, a kft. elnöke. — Ez' az árpa ötven, hatvan centi magas kellene legyen, s a kalászok súlya ennek duplája. Rendes körülmények közt egy hektár harminc mázsát ad. Most, ahogy elnézem, legfeljebb a fele lesz. Bár ez nem függ össze az időjárással, a kombájnok felvonulása is szegényes. A tsz- től való különváláskor mindössze négy E—516-os ment át a kft. tulajdonába, s ebből is csak kettő vonult ki. Pedig nem kis terület vár betakarításra. Kétszáz hektár árpa és ezer hektár búza. Ez utóbbi valamivel jobban sikerült, van ahol negyvenöt, máshol hatvan mázsa várható. — De lesz tíz mázsás tábla is. Ott, ahol háromszáz kiló magot vetettünk hektáronként. Még az önköltség sem térül meg — véli Varnyú János főagronómus. Míg beszélgettünk, a két kombájn fordul egy kört, visz- szatérnek. Az elnök fellép a magtérhez és kimarkol az árpából. Szemrevételezi, majd átnyújtja a főagronómusnak. Ő kis kézi műszerrel ellenőrzi a fajsúlyt és a nedvességtartalmat. A skálatáblán kigyúló fények tizenöt százalékot mutatnak. Az árpa beérett, lehet aratni. Viski János és Laczkó Zoltán visszaül a nyeregbe, a motorok felbőgnek, s a két kombájn — mint két lomha, megfáradt hajó — elindul a sárga tengeren. _ Egy jó karban lévő E—516-os tíz, tizennkét hektárt arat le naponta, s ez idő alatt 180-200 liter gázolajat fogyaszt el. Ezek a kombájnok már nem fiatalok, felújított motorral üzemelnek. Hogy mi lesz, ha kiöregednek? Králl Béla tanácstalanul vállat von. — A mai anyagi helyzetünk ismeretében nem tudom. Egy kombájn ötmillió forintnál kezdődik, mi meg még a nagyjavítások költségeit is nehezen kapartuk össze, sőt ennél kisebb tételek, a napi üzemanyag vagy a havi bérek fizetése is komoly gondokat okoz. Az 1992 elején megalakult Agro-Kéve Kft. 2500 hektár szántóföldre kötött haszonbérleti szerződést az Aranykalász Tsz-szel. Menet közben megjelentek az új tulajdonosok, ezek egy része birtokba vette a földjét, a többi meghagyta a kft. gondozásában. Jelenleg 1200 hektáron gazdálkodik az Agro-Kéve, de ez még növekedni fog, lévén, hogy az új gazdák már most jelezték, hogy tavasztól nem kínlódnak a földjükkel. Az aszály sok embernek kedvét szegte, bennünk látják a kiutat. Csak az a baj, hogy a bérletre felkínált területek nincsenek egy tagban, s így nem lehet nagyüzemi mező- gazdálkodást folytatni. — Elnök úr, mi történik, ha az aszály miatt önök is tönkremennek? A helyzetet látva ez is elképzelhető. — Tízmillió jövedelemkieséssel számolva is úgy ítélem meg a helyzetet, hogy az idén még talpon maradunk. De ha őszig nem történik valami lényeges beavatkozás a kormány részéről, nemcsak mi, de még nagyon sokan lehúzhatják a redőnyt. Támogatás nélkül csődbe jutunk, kénytelenek leszünk visszaadni a földeket. — Milyen beavatkozásra céloz? — A mezőgazdaság állami finanszírozására. És, hogy valaki mondja meg végre konkrétan, milyen irányba induljunk. Továbbá: kezdvezőbb hitelfelvétel, alacsonyabb kamatok. Egyes termékek dotációja. Újra nyitni kell a volt szocialista államok felé, mert a nyugati piacokon soha nem leszünk egyenlő rangú partnerek. Ezek rendezésére még az idén szükség van, a halogatások csak lejjebb taszítanak a lejtőn bennünket. A tsz-nél évek óta nem történtek lényeges beruházások, a mezőgazdasági géppark elöregedett, megért a selejtezésre. Az emberekkel is bajok vannak. Egyre több fizikai és szellemi dolgozó néz más megélhetés után, holott ezeknek a tudása nélkül nincs mezőgazdaság. A nadrágszíjparcellákra épülő földművelés nem viszi előbbre a magyar gazdasági élet lelassult szekerét. Matula Gy. Oszkár Menet közben ürítenek a kombájnok, a két pótkocsi nyolcvan tonna gabonát szállít el egyetlen fuvarral a szerző felvételei Egyensúlymutatvány a képzeletbeli kötélen A ceglédi Pevdi Di- Ä? vat Kft. — annak el- ! lenére, hogy az át- alakulás megtörtént — átmeneti időre száz százalékban állami tulajdonú. Ugyanis a cég öt önkormányzathoz tartozik. Ezekből kettő — köztük a ceglédi — elfogadta a földterületértékelést, három pedig nem. Hogy ez az átmeneti állapot véget érjen, a közeljövőben meghirdetik a Pev- dit, remélve, hogy a privatizáció esetleg végleg befejeződhet. Gergely né Gábor Lídia igazgató nem titkolta, van jelentkező, akit egy- egy kisebb egység érdekelne. Éppen ezért alighanem a napjainkban együtt munkálkodó öt üzemrész szervezetileg megbomlana. Elképzelésük szerint azonban valamilyen együttműködési formában továbbra is közösen dolgoznának a megvásárolt részleggel. A franciák szándéka komoly A kft.-nek nincsenek túlzott reményei. Amennyiben a gárda az első félévet nem veszteségesen zárja, az már elfogadható eredménynek számít. Szerencsére a lányok, asszonyok folyamatosan varrhattak. A termelésük jelentős részét nyugati bérmunka tette ki. Szinte minden egyes modellnek megvan a pontos szállítási határideje. így aztán augusztus végéig, szeptember első hetéig — akár az elmúlt években — nem lehet nyári szabadságról álmodni. Az igazgatónő elmondta, az egyik megbízható francia partnerük — amely már régebben körülnézett az öt telephelyen — korábban jelzett társulási szándékát nem vonta vissza. Ám egy szerényebb értékelést kér. Voltaképpen a tárgyalások nem mozdultak ki a holtpontról. Egyelőre az ügy a komoly érdeklődés szintjén maradt. A korszerűsítést elnapolták Ugyanakkor mások is jelentkeztek már. De valójában senkivel sem tudtak eddig eljutni a vásárlási szándékig. Gergelyné Gábor Lídia szerint a hazai befektető — ebbe az iparágba, amely noha nem volt igazán eredményes — örül, ha előteremti a vásárláshoz szükséges összeget, s kigazdálkodja a hitel utáni kamatot. Aligha képzelhető el, hogy egy esetleges magyar vevő majd nagyobb beruházásra is gondoljon. Mindenesetre megnyugtató, hogy korábban a cég megvetette azokat a nélkülözhetetlen speciális gépeket, amelyek híján a megrendelő partnereik minőségi követelményeit nem teljesíthetnék. Bővítették a vasalókat. Ez év januárjában Nagykátán kis szabászatot hoztak létre. Ezek fontosak voltak az életben maradáshoz. Ám jelentősebb korszerűsítésre vajmi kevés az esély. A szalagokon tevékenykedő munkatársak bizony lehetnének többen is. Sajnos, a szakemberek más területeken próbálnak szerencsét. A fennmaradási ösztön viszont azt sugallja, hogy a kft. belföldi partnerrel végeztessen bérmunkát. Sőt külhoni céggel is efféle megállapodást kíván kötni. Annál is inkább, hogy a továbbiakban is megőrizhesse a némiképp zsugorodó német és francia piacot. Többet fizet a mozgásért Májusban — a viszonylag alacsony keresetek ezt a megoldást indokolták — ösztönző mozgóbérezést vezettek be. Ami a teljesítmény százalékától függően öt-tíz-tizenöt százalék bruttó bér növekedéssel jár. Végezetül Gergelyné Gábor Lídia megjegyezte, hogy a honi piac változatlanul stagnál. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ceglédi üzletükben hiába vannak szép ruhák — nem is drágák —, a forgalom igen csekély. Az év második fele afféle egyensúlymutatvány lesz a Pevdinek, a képzeletbeli kötélen. F. F. A szaktudás dicsérete A napokban kis budakalászi nyaralóm kertjében ádáz küzdelmet folytattam a gazzal és a combközépig érő fűvel, mivel a benzinmotoros fűnyíró nem birkózott meg a feladattal. Mikor jobb híján sarlóval és metszőollóval próbáltam rendet teremteni a burjánzó gaz között, vékony, idős bácsi szólt hozzám a kerítésen túlról. — Úri barátom, levágom én magának mindezt a sok zöldet és sárgát, gond egy szál se. Csak kaszát szerezzen, mert a magamé otthon pihen máma. Látván, hogy a bácsinak nemcsak a kora, hanem a háta is hajlott, és rogyadozó lábai nehezen viselik a terhet, először székkel és itallal kínáltam, majd tisztelettudóan megköszöntem, de elhárítottam ajánlatát. — Köszönöm, de idővel magam is elboldogulok velük, addig csak pihenjen, és ha kérhetem, lásson el tanácsokkal, ezzel is sokat segít. Mivel továbbra is tartotta ajánlatát, kölcsönkértem a szomszédból a kaszát. A szemem láttára csoda történt. A 87. esztendejében járó Kőfaragó Lajos bácsi kézremegése megszűnt, háta kiegyenesedett, keményen megvetette lábát, majd pihenés nél-‘ kül lekaszálta az egész telket, de olyan gondosan, hogy hiba abban nem volt. Időnként megállt, a tenyerébe köpött, és háromnegyed évszázad gyakorlatával milliméter pontosan ugyanakkorára vágta a füvet mindenhol. Miután befejezte a munkát még egyszer körbejárta a telket, és nem kegyelmezett annak az egy szál fűnek sem, amely a cseresznyefa tövében megbújva vészelte át a kertrendezést. Hálám és csodálatom jeléül néhány bankót próbáltam a zsebébe csúsztatni — sikertelenül. Végül ebédet és egy pohár bort tudtam csak rátukmálni, majd ennek elköltése után hajlott háttal, öregesen továbbindult Üröm felé. Mint mondta: Csak járok egyet, hogy este tudjak aludni, de útba ejtem a mandulást is, alakul-e a termés... Eltöprengtem, vajon mi lett volna, ha az én vityillómat is ilyen szakértelemmel építik meg, ha a csempét ilyen gondosan rakták volna fel, ha a házi vízkiemelő berendezés terveit ilyen odafigyeléssel készítették volna el... Úgy látszik, a mostani mesterek (tisztelet a kivételnek) kevésbé igényesek, nem adnak a jó hírre, pedig a szaktudás és a szakma szeretete még a fűnyírásnál, is elengedhetetlen. Sz. L.
