Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
xxxvii. évfolyam, 142. szám Ára: 13,50 forint 1993. június 21., hétfő Útban van a Rókus kórház pszichiátriai osztálya Hová menjenek a betegek? — Más célra kellene a kastély Másfél éve packázik velünk a hivatal, azaz a fővárosi II. kerület önkormányzata — mondja keserűen Rév Zoltán, a Szent Rókus Kórház műszaki osztályának vezető főmérnöke. — Ennyi ideje megoldatlan ugyanis a Pesthidegkúton lévő pszichiátriai osztályunk sorsa... Az épület — egykor kastély —, páratlanul szép természeti környezetben fekszik: lombos fák, zöldellő parkok között, egyedülállóan tiszta levegőjű területen. Nem is képzelhető ez másképp el: azokat, akiket pszichiátriai kezelésre utalnak a szakorvosok, csak ilyen környezetben képzelhető el gyógyítani. A főmérnök több tervet, s rajzban rögzített makettet helyez elém arról, milyen jelenleg az említett épület állapota, s mit szeretnének — immár másfél éve — építeni a mostani létesítményből. — 70-75 beteget ápolunk e szép helyen. Számukra ez a nyugodt természeti környezet gyógyulásuk forrása is egyben. Ugyanakkor éppen ezért nyomaszt bennünket évek óta az épület műszaki állapota. Rogyadozik a tető, mállik a vakolat, s lassan-lassan lakhatatlan állapotúvá lesz az egész. S akkor még nem szóltam arról az alacsony komfortfokozatról, melyen — nem utolsósorban az anyaintézmény, a Szent Rókus Kórház magas színvonalú átalakításával ellentétben — működik ez a létesítmény. Csakhogy hiába a kórház jó szándéka, céltalanul fogalmazódott — úgy tetszik — a megyei vezetés egyetértő határozata, sőt nem lehet érvényt szerezni annak a döntésnek sem, mely a társadalombiztosítás részéről hagyta jóvá a pszichiátriai osztály rekonstrukcióját. — Egyik válaszlevelében a kerületi önkormányzat illetékese például arra hivatkozik — idézi a nem kis méretű paksamétából Rév Zoltán —, hogy az átalakításhoz szükség van a Műemlék-felügyelőség engedélyére. Nos, ez is csak időhúzás részükről, hiszen ahogyan én tudom, úgy ők is tudják, hogy ez az épület bár régi, de nem műemlék. Mellesleg a rekonstrukciót felvázoló térképen szerepel ez a szakhatósági jóváhagyó nyilatkozat. A kerületieknek azonban úgy látszik ez is kevés. Továbbra is váratják a Szent Rókus Kórházat arra a pecsétre, melynek jóvoltából végre megkezdődhetne a több mint százmillió forintos felújítás. Nehéz igazolni a feltételezést, de Rév úr úgy véli: a fővárosnak, pontosabban Pesthidegkútnak „útban van” a megyei egészségügyi létesítmény, különösen azért, mert ezt a páratlanul szép területet, a felújítható kastéllyal biztos lehetne — legalábbis a II. kerületiek szerint — másra is használni. De akkor hová menjenek a betegek? Ad(na) az önkormányzat egy csereingatlant az épület fejében? Vagy felépítene egy másik pszichiátriát? A Szent Rókus Kórházban sem ebben, sem más megoldásban nem bíznak. Csak remélik, hogy végre érvényt tudnak szerezni a megyei, a társadalombiztosítástól származó, s a saját anyagi lehetőségeiket figyelembe vevő akaratnak. M. É. Csurka nem elég? Régóta írjuk és mondjuk, hogy az ellenzéknek semmi se jó. Már amennyiben az MDF-röl van szó. Legutóbb a fideszes Fodor Gábor szolgáltatott bizonyítékot erre, amikor azt nyilatkozta, hogy Csurka István nem képes akkora vihart kavarni, amely elsöpörné a kormánytöbbséget. A fiatal demokraták alelnöke hozzátette: ,fizzál, hogy Csurkát kiszorították a pártból, az alapvető' problémát nem oldották meg: a csurkizmus megmaradt a Fórumban. Ebben egyértelmű Antall és Kónya felelőssége, akik segítették ezeket az eszméket és ideákat kifejlődni, megerősíteni. ” Miről is beszél az ellenzék prominens képviselője? Arról, hogy ma, a Csurka-féle irányzat kiválásának időszakában sem várható az MDF „megtisztulása”, mert nem csupán a csurkizmusból maradt benne valamennyi, hanem ráadásul ott állnak e fránya párt élén az igazi felelősök: Antall József és Kónya Imre. Ne feledjük, a múlt év őszén a Csurka-ellenes támadásokkal párhuzamosan már érkeztek az ellenzéki ,jó taná- csok”a miniszterelnök címére. Akkor még azt szorgalmazták egyesek, hogy az MDF szorítsa margóra a „szélsőségeseit”, mert ezáltal nemcsak a Fórum menthető meg, hanem maga az ország. Most, amikor elválnak Antall és Csurka útjai, kiderül, hogy az ellenlábasok még mindig elégedetlenek. Úgy viselkednek, mint a mohó kannibál, aki a kisujjunk után az egész karunkat követeli és közben dúdolja a slágert: Még, még, még, még, még, ennyi nem elég! Bánó Attila Ezüstérmes a Vác FC-Samsung • • Ünnepelt az egész város Új nemzedéket kell A Kereszténydemokrata Néppárt III. Országos Találkozójának küldöttei minden megnyilatkozásukban hitet tettek a párt egysége mellett. A kétnapos munka során az is. világossá vált, hogy a tagság a koalíció és a négyéves kormányzati munka befejezése mellett foglalt állást — összegezte a miskolci tanácskozás legfontosabb tapasztalatait tegnap Surján László pártelnök. A szombati nagyválasztfelnevelni mányi és szekcióüléseket követően tegnap délelőtt ökumenikus istentisztelettel folytatódott az országos találkozó. majd politikai nagygyűlésre került sor a miskolci egyetem aulájában. (Folytatás a 3. oldalon) Ezüstéremmel zárta az idei bajnoki szezont a Vác FC-Samsung labdarúgó-együttese. A PMSC-Fordan felett aratott 4-2-es győzelem után kisebb karnevált rendeztek a szurkolók a stadionban, majd az ünneplés a városházán folytatódott, ahol a csapat közösségi Pro Urbe-díjat kapott, a sikeredzőt, Csank Jánost pedig díszpolgárrá avatták. Hancsovszki János felvételei Tanévzáró Nagykátán Református gyermekmissziós központot avattak Rátérni a járatlan utakra Tanévzáró ünnepséget tartottak szombaton délután a Nagykátán működő II. Rákóczi Ferenc KÁLÓT Katolikus Népfőiskolán. Több tanévzáró zajlott ezen a napon a városban: a hasonló rendezvények közül mégis kiemelkedik a népfőiskoláé. Hivatalosan most jelentették be először egy, az országban másodikként felépülő katolikus népfőiskola, speciális pályaorientációs szakiskola létrehozását, s átadták az elkészült tervdokumentációkat is. Azaz immár végleges, hogy Nagykáta hamarosan új szakközépiskolával gyarapodik. Az ünnepséget Gedai Gyula, a népfőiskola alapítója, szervező titkára nyitotta meg. Elmondta: ez az év fordulópont hároméves működésük óta. Hivatalosan speciális pályaorientációs tevékenységnek minősítették azt, amit eddig, s főleg ezután csinálnak, amihez már januártól kapják a tanulónként járó állami normatívát. (Folytatás az 5. oldalon) Kötelezettség és kiváltság is egyben istentiszteletre járni — mondotta Hegedűs Lóránt református püspök tegnap Szentendrén. Ugyanúgy kötelezettség és kiváltság a fiataljainkról való gondoskodás is. Szentendre református gyülekezete új gyermekmissziós gyülekezeti központot avatott a püspök úr jelenlétében, alig másfél évi, javarészt közösségi munka eredményeként. Kegyeleti ünnepség A holocaust áldozataira emlékeztek tegnap a salgótaijáni izraelita temetőben az izraelita hitközség által rendezett kegyeleti ünnepségen. Negyvenkilenc esztendővel ezelőtt a salgótaijáni gettóból, valamint a környékbeli településekről csaknem 3 ezer zsidó lakost hurcoltak el a haláltáborokba, s csak alig tizedré- szük térhetett haza. Az áldozatul esettek előtti főhajtásul tartották a gyászünnepet a zsidó vallás szertartása szerint. Hegedűs Lóránt: Elsődleges az iskolai missziós munka A vasárnapi iskola hagyomány- nyá vált Szentendrén, ugyanakkor a gyermekekkel való foglalkozásra nem volt megfelelő hely. Az egyházközség 635 ezer forinttal vágott neki egy ötmilliós beruházásnak. Sikolya Zsolt gondnok beszámolójában elmondta, hogy a gyülekezet arra az alapkőre épített, amit Istennek nevezünk. Kölcsönökből, valamint a gyülekezet hoz- zájárulásával egyházkerületi támogatással gyűlt össze 2,6 millió forint. A hiányzó összeg a hívek fizikai és szellemi munkája. P. Tóth Béla lelkipásztor az Úr asztalánál mondott köszönetét mindazoknak, akik hozzájárultak a gyermekek új otthonának kialakításához. Név szerint szólította valamennyiüket, Szuronyi Imre építőművészt a római katolikus közösség tagját, Szikolya Zsolt gondnokot, Lakatos Dezső presbitert és folytatta a névsorolvasást, az Úr asztalához gyűjtve mintegy száz embert. (Folytatás a 4. oldalon)
