Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JÚNIUS 21.. HÉTFŐ Tókés László levelei Zárt ülést rendelt el tegnap délelőtt a Szövetségi Képviselők Tanácsa, hogy megvitassa azokat a leveleket, amelyeket a szervezet tiszteletbeli elnöke, Tőkés László püspök intézett a testülethez, illetve más RMDSZ-fóru- mokhoz. Azt, hogy az ülést a sajtó távollétében folytassák le, a püspök kérte levélben. Tőkés László, aki nincs jelen az ülésen, azzal kapcsolatban sürget tisztázást, hogy mi az RMDSZ álláspontja korábbi nyilatkozatát illetően, amelynek értelmében „Romániában egyfajta etnikai tisztogatás folyik”. E témáról két hónappal korábban a képviselők tanácsa tagjainak többsége aláírt egy nyilatkozatot, ám a testület tagjainak egy másik része más megfogalmazású állásfoglalást tett közzé. Népszavazás Krajinában A horvátok szerint provokáció Már a népszavazás első napján, szombaton a szavazásra jogosultak mintegy nyolcvan százaléka adta le voksát Krajinában. Voltaképpen még csak a távolabbi vidékeken lakók és a frontharcosok nem szavaztak. Azokon a frontszakaszokon, ahová nem sikerült eljutniuk a szavazóbizottságoknak, felváltják a katonákat. A szavazóknak arra a kérdésre kell válaszolniuk: egyesüljön-e Krajina a boszniai szerb területekkel. A kérdés további része, amelyet most még nem fogalmaztak meg, nyilvánvalóan az anyaországgal való egyesülésre vonatkozik. Ez valószínűleg a következő népszavazás témája lesz. Az elsöprő többség minden felmérés szerint az egyesülés mellett foglal állást, az eredményt szerdán teszik közzé. Az ENSZ elítélte a népszavazást, a horvátok pedig provokációnak nevezték. Ez azonban egyáltalán nem zavarta a kraji- nai szerb vezetőket, akik részint megtépázott tekintélyüket akarják visszaszerezni. Goran Hadzic elnököt a kni- ni szerb vezetők csak Belgrad bábjának tartják. Azzal vádolják, hogy kényelmesen éldegél hol Belgrádban, hol Újvidéken — közben a szlavóniai erdők kiirtásából meggazdagodik. Hadzic kabinetje visszautasította a vádakat, s hangoztatta, hogy a tömeges faexport teljesen törvényes keretek közt történt. A pénzt egyenruhák és felszerelés beszerzésére fordították. Elcsibej nem mondott le Abdulfa: Elcsibej, Azerbajdzsán hatalomból eltávolított államfője szombaton kijelentette: nem mondott le, s a köztársaság elnökének tekinti magát. Elcsibej Nahicsevánban helyi újságírókkal találkozva nyilatkozott. A hivatalban lévő elnököt támogató erők szombaton, késő este sajtóértekezletet tartottak, s leszögezték: Elcsibejnek az a döntése, hogy elhagyja Bakut, az egyedüli helyes lépés volt. Ez azonban nem jelenti azt. hogy lemondott volna és bárkinek átadta volna a hatalmat. Bejelentették azt is, hogy Elcsibej ellen merényletet készítettek elő. Bakuban egyébként az előző napokhoz képest nyugodtabb a helyzet“ Ő si szokása az emberiségnek, hogy minden új századtól valami döntő változást vár jó irányban, ugyanakkor félelmetes fenyegetések és jóslatok mögött meghúzódva idézi a világvég hangulatát is. Nem akarom sorolni a hazai és a határokon kívüli félelmek hosz- szú listáját, mint amilyen például az AIDS, az emberiség túl szaporodása, az atomháború lehetősége vagy pusztán a technika ijesztő fejlődése, amely önmagában elvezethet a környezet tökéletes rombolásához és az emberiség teljes pusztulásához. Nem akarom felsorolni a borzalmakat, amelyeket a mi századunk produkált, csupán szomorúan vagyok kénytelen megállapítani, hogy hiába ért véget látszólag a hidegháború, hiába szabadultak meg az egykori keleti blokk országai, sőt a volt Szovjetunió népei is a rájuk erőszakolt eszmerendszertől és ennek minden káros következményétől, a helyükbe lépett faji, nemzetiségi és politikai ellentétek szinte még veszélyesebb helyzetet teremtettek ebben a régióban, amelyben élni próbálunk. Világéletemben borúlátó voltam, de nem hittem volna, hogy a hidegháború felszámolása után ebben a térségben ilyen veszedelmes tűzfészek alakul ki. Furcsa most visszagondolni arra, hogy annak idején az illusztris tudományos társaság ülését megelőző beszélgetések során sokszor hallottam akkori prominens vezetők szájából, hogy a magyar kisebbség helyzete Tito Jugoszláviájában viszonylag a legkevésbé rossz. Közismert jelenség volt, hogy a sztálinizmussal való szembefordulás következtében számíthatott a Nyugat mérsékelt rokonszenvére is, és hatalmas idegenforgalmának eredményeképpen anyagilag sem állt rosszul. Kereszténydemokrata pártok konferenciája A nemzetiségi kisebbségek jogairól Európa békéjét és államhatárainak megőrzését elsősorban a nemzetiségi kisebbségek megbízható jogvédelme tudja biztosítani — állapítja meg a zárónyilatkozat, melyet szombaton, az Európai Kereszténydemokrata Pártok Uniójának nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó 2. nemzetközi konferenciáján tettek közzé Pozsonyban. ■ Szlovákia fővárosában 18 ország 30 kereszténydemokrata pártjának képviselői vitatták meg a nemzeti kisebbségek jogállásának és jogvédelmeinek kérdéseit. A konferencián elhangzott megállapítások legtöbbje a volt Jugoszlávia területén zajló véres eseményekre figyelmeztetett. A felszólalók, köztük az Európa Tanács és az Európai Közösségek képviselői, arra a megállapításra jutottak, hogy a nemzetiségek jogvédelmét szabályozó nemzetközi egyezmények következetes betartása az európai béke megőrzésének első számú garanciája. E normák életbe léptetése a zárónyilatkozat szerint elkerülhetetlen, és nem maradhat szankciók nélkül az, ha valamelyik ország bármelyik vonatkozó Levelet küldött Dominik Koringen, a bősi erőmű építésének és üzemeltetésének szlovák kormánybiztosa a Természetvédelmi Világalaphoz (WWF), melyben az erőmű megtekintésére és arra szólítja fel a nemzetközi környezetvédelmi íjzervezet szakembereit, hogy a helyszínen győződjenek meg saját állításaik fordítottjáról. Kocinger azért szólította fel párbeszédre a Természetvédelmi Világalap szakembereit, mert nemzetközi egyezményt megszegi. Csáti György, az Országgyűlés külügyi bizottságának MDF-es alelnöke, a konferencia egyik magyar résztvevője az MTI tudósítójának elmondta: megítélése szerint a zárónyilatkozat legfontosabb pontjai közé tartozik az a megállapítás, mely leszögezi, hogy az anyaországnak joga van a határon túli kisebbségeivel törődni, azok érdekeit védeni és támogatni, ugyanakkor az is, hogy a kisebbségek minden szinten jogosultak az anyanyelvi oktatásra. Sajnos hiába vonatkozik ez a kolozsvári egyetem újramegnyi- tására is, ha egyszer az EUCD tagjának számító-, a pozsonyi konferencián is részt vevő román párt ezt nem fogadta el, hiszen a zárónyilatkozatot — egyedül ez a párt — nem írta alá. Ján Carnogursky az MTI- nek nyilatkozva indokolta felszólalását, mely az EUCD elnökének, Wilfried Martensnek — ugyancsak a konferencián elhangzott véleményével ellentétben — nem sorolja a kisebbségi jogok közé a területi autonóazok áprilisban levélben fordultak a környezetvédelmi miniszterek luzerni tanácskozásának résztvevőihez. Ebben azt indítványozták: az érintett tárcák vezetői figyelmeztessék a Szlovák Köztársaság kormányát a bősi erőműből származó és közel másfél millió embert veszélyeztető kockázatokra. A WWF szerint ugyanis a legújabb adatok felfedik, hogy a Duna elterelésének következtében módosult talajvízmozgások fokozzák az ivómia létrehozásának jogát, de a kulturális és oktatási önigazgatás jogát elismeri. A területi autonómia létrehozása Camo- gursky szerint feszültségfokozó tényező lenne, mert más, esetenként államalkotó nemzetekhez tartozó polgárokat juttatna kisebbségi sorsra. Hangsúlyozta, hogy pártja, a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) eddig és békülékenyen, építő módon kezelte a kérdést, és így kíván eljárni a jövőben is. Lukács Tamás, az Országgyűlés emberjogi bizottságának kereszténydemokrata alelnöke úgy ítélte meg, hogy ez a dokumentum európai szinten rögzítette azokat a nemzetiségpolitikai alapelveket, amelyeket egy önmagát kereszténydemokrata pártnak nevező eszmei közösségnek illik követni. Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Keresztény- demokrata Mozgalom alelnöke és parlamenti képviselője az MTI tudósítójának nyilatkozva a román magatartás veszélyére figyelmeztetve azt hangsúlyozta, hogy a hasonló fórumokon jelentkező kettősségek csökkentik a nemzetiségi kérdés hatékony kezelésének esélyeit. vízben előforduló rákkeltő vegyi anyagok koncentrációját. A nemzetközi környezetvédők szerint az így fenyegető katasztrófa egyedül azzal előzhető meg, ha a Duna vizének 80 százalékát, mielőbb visszajuttatják a folyó eredeti medrébe. A Tájvédelmi Világalap felhívásában azért is bírálja Szlovákiát, mert nem teljesíti a londoni jegyzőkönyvben rögzített elvárást, melynek értelmében a vízhozam 95 százaléka a folyó eredeti medrébe tartozik. A nagyvilág hírei Jk Hozzájárult a boszniai szerb hadvezetés ahhoz, hogy a kelet-boszniai Go- razdéba segélyszállítmányt juttassanak el. A tíz teherautóból álló szállítmány Belgrádból indult el, s várhatóan ma érkezik meg az ostromlott városba. •fc Lelőttek egy 23 éves menekültet a svédországi Helsingborgban vasárnap kora hajnalban egy szerb magántulajdonban lévő éjszakai szórakozóhely előtt — jelentette be a helyi rendőrség. A szerb nemzetiségűnek feltételezett áldozat a hátába kapta a golyót, a vizsgálat szerint egészen közelről. A kórházi jelentések szerint jelenleg súlyos, de stabil állapotban van. Jk Létrehozták a közös választási bizottságukat a lengyel radikális jobboldali pártok. A. Lengyel Egyesülést (ZP) az Egyetértés Centrum (PC) és a Mozgalom a Köztársaságért (RdR) hozta létre, de máris támogatásáról biztosította azt több kis párt. * A 28 MÍG—29-es beszerzése a kommunizmus bukása óta legnagyobb kelet-európai fegyverüzlet része — írta szombaton a Financial Times fímű brit lapban Nicholas Denton tudósító. A vadászgépek, alkatrészek és lőszer árát, 800 millió dollárt, Budapest betudja Oroszország 1,7 milliárd dolláros magyar tartozása ellenében. Ez volt a kintlevőség 1992 elején, amikor a két ország lezárta a régi KGST-rendszerbeli kereskedelme könyveit — magyarázta a tudósító. Katasztrófa fenyeget Bősnél? VÉLEMÉNY A századvég fantomjai Tito halála után mégis elkezdődött a nemzetiségi ellentétek kiéleződése. Amikor évekkel ezelőtt azt hallottam a hírközlő eszközökben, hogy Jugoszláviát a polgárháború veszélye fenyegeti, ezt a sajtó szokásos túlzásai közé soroltam. Mégis be kellett látnom, hogy majdnem fél évszázad béke után a volt Jugoszlávia területén a legkegyetlenebb, legvéresebb testvérháború dúl, és minden eleinte túlzásnak tűnő hír sajnos nagyon is igaz. Mi Magyarországon belpolitikai csatározásokban fecséreljük el erőnket, és úgy teszünk, mintha nem néhány kilométerre tőlünk folyna a testvérharc, amely nemcsak a Balkán, de egész Európa békéjét fenyegeti. Tudjuk a régi mondást, hogy a Balkán a kontinens puskaporos hordója, és mi ennek a hordónak közvetlen közelében próbálunk úgy csinálni, mintha tőlünk elérhetetlen távolban folyna ez a háború, amelyet pesszimista angol jóslat szerint úgysem tudunk elkerülni. Nem szívesen hivatkozom Thürmerre, nem is értek vele egyet abban a vészharangozásban, amellyel a háború rémét vázolta fel az Össztűz hallgatóinak és nézőinek, de abban igazat kell adni neki, hogy a helyzet nem megnyugtató. Régi frázis, hogy minden vészhelyzetben csak az összefogás segíthet a nemzeten. Nem azt kívánom a politikusoktól, hogy a munkáspárt vezéréhez hasonlóan a veszélyt felnagyítva sokkolják a népet. Arra azonban igazán szükség lenne, hogy felmérjük, a probléma azért bonyolultabb annál, mint első látásra tűnik, és nem viselkedhetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Nem csupán az ellenzék magukat elhivatott politikusnak tartó tagjai, de sokszor kormánypárti képviselők is mindenféle fórumokon nyilatkoz- gatnak azzal a céllal, hogy lejárassák a kormány tekintélyét, ami egyben azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaság nagynehezen kivívott népszerűsége a nyugatiak szemében semmivé olvad. A szomszédunkban folyó háborún kívül is sok minden fenyegeti a mi kis országunkat, nem beszélve a környező államokban elnyomott magyar kisebbségről. Ha mi ebben a válságos helyzetben — mert sajnos a helyzet valóban válságos — nem tudunk felülemelkedni a vita a vita kedvéért kicsinyes szemléletmódján, puszta létünk kerül veszélybe. Már régen nem az a központi kérdés, hogy kinek mennyire sikerül megemeltetnie a fizetését, vagy hogy ez vagy az a párt nyer vagy veszít a választáson, hanem az, hogy vulgáris kifejezéssel élve megúsz- szuk-e a háborút, vagy akaratunk ellenére kénytelenek leszünk belesodródni. Sok probléma halmozódott fel az utóbbi három évben és persze a megelőző több mint négy évtizedben is, de ha túl akarunk jutni nemzetünk és a régió válságán, csak az egymás iránti türelem vezethet eredményre, különben önmagunkról mondjuk ki a visz- szavonhatatlan ítéletet. ~T~- /D r (Tiszay Géza)
