Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 19., SZOMBAT 5 Alapítvány a veresegyházi gyerekekért Visszaadandó református épületek Barátkozás a vállalkozások világával Ősszel lesz esztendeje, hogy Veres- A** jT egyházon a hasonló nevet viselő' ál- CLJj talános iskola kezdeményezésére ' megalakult a Fabriczius József Alapítvány. Ugyanakkor csak a napokban sikerült bejegyeztetniük magukat, így a tényleges munka — az adományok gyűjtése utáni vállalkozás — még csak e nyáron indul be. Fabriczius József tanárember volt. A XVIII. században élt a mai Veresegyház területén, s ott, a jelenlegi iskola közvetlen közelében álló elemiben tanított. Egy 1794-ben keletkezett tűzben halt meg, miközben maga is mentette a tűzben s füstben rekedt gyermekeket. Dicséret a falunak: kiváló, példamutató magatartású szülöttjénele évszázadokon át töretlenül ápolta emlékét. Mindvégig megőrizték a hősi halál mementójául készített névtáblát, s két esztendővel ezelőtt a helyi általános iskola is felvette a nagy előd nevét. Ősz óta pedig egy alapítvány is hirdeti a Fabriczius József-örökséget. Utóbbi, mely a helyi általános iskolában fogant ötlet megvalósulása, a napokban lett önálló jogi személy. — Jelenleg 450 ezer forint indulótőkénk van — mondja Garai András tanár úr a Fabriczius József Általános Iskola pedagógusa, az alapítvány egyik kezdeményezője. — Ennek a csaknem fél- milliárd forintnak a jelentősebb részét helyi cégek, így többek között a Pharmavit Rt., a Canada Petrát adták, de lehetőségeikhez mérten támogatják ügyünket a kisebb szervezetek is. Például az MDF veresegyházi testületé, a helyi OTP-fiók stb., illetve kisiparosok, szülők és itt lakók egyaránt adnak pénzt; utóbbiak részéről 1000 és 50 ezer forint közötti összegek érkeznek számlaszámúnkra. Az adományozó kedv természetesen véges — folytatja a tanárember. — Ezért két irányban is el kellett indulnunk, hogy az alaptőkénkből folyamatosan újabb pénzt kovácsoljunk. Egyrészről bővíteni szeretnénk a támogatóink körét. Arra gondoltunk, hogy megkeressük a falunkból elszármazottakat, s őket is egykori iskolájuk mai diákjainak megsegítésére ösztönözzük. De ez az alapítványi munka passzív része. S bár ma még csak tanulgatjuk az üzleti élet, a vállalkozások világát, azt már tudjuk, hogy a folyamatos működésünk biztosításához nem elég csak gyűjtenünk a pénzt. Be kell nekünk magunknak is aktívan kapcsolódni az üzleti tevékenységbe. Mivel az alapítványtevők egyhangúlag hitet tettek a Fabriczius József Általános Iskola anyagi és erkölcsi megsegítése, a tovább tanulni szándékozó diákok, támogatása, a helyben jelenleg is meglévő elismert pedagógiai módszerek megtartására, sőt az új erőfeszítések támogatása, illetve a nevelési-oktatási intézmény és a szülők közötti kapcsolatok elmélyítése mellett, úgy alakították ki „üzleti” profiljukat is, hogy az az Az alapítvány címerében a hősi halált halt tanító monogramja, s a tragikus sorsát szimbolizáló lángnyelv látható anyagi haszonszerzésen túl a gyerekek életére legyen hatással. — Nem titkoljuk, hogy ebben az évben még nem kívánunk befektetni ebből a pénzből — magyarázza Garai András. — Meg kell erősödnie az alapítványnak annyira, hogy jövőre a kamatokból is támogatni tudjuk iskolánk tanulóit. Azért természetesen idén sem ülünk ölbe tett kézzel: további hasznosításra bérbe kívánunk venni az önkormányzattól egy parasztházat, ahová táboroztatást szerveznénk. Az itt nyaralóknak kézimunka, fafaragó stb. elfoglaltságokat tervezünk. Ehhez az Eötvös Lóránd Tudományegyetem diákjai segítségét kívánjuk igénybe venni. Utóbbiak — természetesen megfelelő szerződéskötés után — nyári gyakorlatukat tölthetnék el leendő táborunkban. Évtizedekre előre gondolkodunk — egészíti ki az elmondottakat a tanár. — Ez azt jelenti, hogy alapítványunk „üzletpolitikáját” úgy alakítjuk ki, hogy annak eredményeképpen több évre biztosítani tudjuk például a helyi'iskolai újság kiadását vagy anyagilag is segíthessük a gyerekeink nyelv- tanulási sazándékát, sőt magunk is szervezhessünk a Fabricziusba járóknak táborokat. Arra is törekszünk, hogy a szülők és patronálok szaktudását felhasználva tulajdonképpen költségterhek nélkül intézzük az alapítvány ügyeit. Emellett olyan tevékenységeken is törjük a fejünket — például az iskolai technika-profd kiegészítéseként bérbe vehető kerten —, amelyek konkrét anyagi hasznot hoznának szervezetünknek. Bár távol áll a tanároktól,a vállalkozások világa — zárta a beszélgetést Garai András —, mégis meg kell barátkoznunk ezzel. Fel kell készülnünk arra is, hogy az önkormányzat egyre kevesebb terhet tud átvállalni az iskolánktól, így nekünk magunknak kell „kitermelni” az alapképzés és -oktatás kiegészítéseként megvalósuló táborozás vagy a nyelvtanfolyamok költségeit. Mailár Éva Többen részesülnek a támogatásból Tábor hátrányos helyzetű gyerekeknek Hátrányos helyzetű gyerekek részére egyhetes ingyenes táborozást szerveznek Tápiószentnfártonban. Június 21-től, hétfőtől péntekig hatvan iskolás gyerek vesz részt a vakációs programokon. A helyi általános iskola kezdeményezését az önkormányzat anyagilag finanszírozza. Fizeti a tábor költségeit, a napi háromszori étkezést, a táboroztató pedagógusok napidíját. A résztvevőket az iskola nevelői, a gyermek- és ifjúsági felelősök válogatták össze. Nem volt nehéz, hiszen egyre több család kerül átmeneti vagy tartós krízis- helyzetbe. Ennek tulajdonítható, hogy évről évre csökken a nyári táborba jelentkező gyerekek száma: tavaly például 130 helyett 70-80-an mentek a volt járás Mátrafü- reden lévő közös táborába. Kollár János iskolaigazgatóhelyettes szerint a szülők nem képesek fizetni a térítési díjat. Ezért próbálkoznak a hátrányos helyzetűek ily módon való támogatásával, így — mivel a mátrafüredi táborozást is támogatná egyébként az önkormányzat — ugyanannyi pénzből több gyereknek jut segítség, mert itthon mégis olcsóbb az egyhetes tábor. A szentmártoni kezdeményezés másik figyelemre méltó szempontja a programokból derül ki. Hétfőn könyvtári órát tartanak, majd a videoműhely munkálataiban vehetnek részt a gyerekek, ezután megismerkedhetnek a korongozás alapfogásaival. Kedden Tápiószelé- re, a Blaskovich Múzeumba kerékpártúráznak, délután a Tápió összefolyásánál uzsonnáznak. Szerdán gyalogtúráznak a szentmártoni horgásztóhoz, pénteken pedig Kecskemétre buszoznak várost nézni. Azaz a szervezők — az igazgatóhelyettes gondolatait idézve — azt az „arany- igazságot” követik, hogy a gyerekek ismerjék meg a falu közvetlen környezetét, értékeit, s találják meg ebben a kikapcsolódást, a játék lehetőségét. Tápiószentmártonban mindig nagy hagyománya volt az olvasótáborok szervezésének. Most a hátrányos helyzetűek támogatásával is ezt a tradíciót szeretnék folytatni. (tóth) Megállapodások , Gödöllőn és Bugyin A művelődési tárca, az egyházak és az érintett önkormányzatok képviselőiből álló egyeztető bizottság a közelmúltban döntött az idén visszaadandó egyházi épületek sorsáról. A visszaadandó épületekben működő intézmények elhelyezésére idén összesen 3 milliárd forint áll rendelkezésre, amelyből a református egyházra 600 millió forint jut. Az egyház összesen 165 helyrajzi számon lévő ingatlanra nyújtotta be igényét. Ez a gyakorlatban jóval kevesebb ingatlant jelent, hiszen számos épületet több helyrajzi számon tartanak nyilván. A 600 milliós keretből 65 helyrajzi számon lévő épület visszaigénylésére futotta — tudtuk meg Szabó Györgynétől, a Református Egyház Zsinati Iroda jogi osztályának vezetőjétől, akitől a továbbiakban a Pest megyében református tulajdonba kerülő épületekről érdeklődtünk. Megállapodás született a fóti Vörösmarty tér 3, szám Az ügy több mint egy évtizedes múltra nyúlik vissza. Az 1980-as évek elején jött létre ugyanis az a fővárosi helyszínű melléküzemág, amely a váchártyáni Aranykalász Mgtsz fő profilját egészítette ki ipari tevékenységgel. 1991 legelején ez a budapesti részleg kft.-vé alakult úgy, hogy az eredeti tulajdonos továbbra is megőrzött 51 százaléknyi jogosultságot. A fenti változással együtt járt, hogy a szövetkezet megszüntette az egykori melléküzem- ágban, a jelenlegi kft.-ben dolgozók tagsági viszonyát. Utóbbi lépést elsősorban azért tartják sérelmesnek a korábbi ágazati tagok, mert az így megszűnt jogosultságuk is az időközben csőd alá került szövetkezetből a kivihető vagyonra. Németh Tibor és Németh János (csak névrokonok), az egykori fővárosi ipari szolgáltató ágazat munkatársai keresték meg a szerkesztőséget panaszukkal. Elmondták, hogy bár az időközben a téesz- szel jogviszonyban lévő kft.- nél dolgozó 224 ember közül néhányan, talán csak negyvenen megkapták a nevesített vagyonrészük 50 százalékát, a többiek, azok, akik a tagság soraiból való adminisztratív kizárás miatt nem jártak le gyakran a helyszínre, mind a mai napig nem részesültek jogos járandóságukból. alatti épületben lévő további lakások visszaadásáról — mondta Szabó György- né. A lakásokat a helyi ökumenikus iskola tanárai számára adják át. Református líceum létesül Gödöllőn, a Szabadság tér 9. szám alatt működő 1694 m2 alapterületű iskola helyén. Az oktatási intézményt egy másik iskola kibővítésével tudják elhelyezni. Funkciójának megtartásával kapta vissza az egyház Bugyiban a Tanács u. 19—21. szám alatt működő iskolát és a szolgálati lakást, valamint a Tanács u. 3. szám alatti, kétlakásos lakóépületet. Kinek jut(hat) vagyonrész az egykori szövetkezet tulajdonából? — állnak a kérdés előtt tanácstalanul a maguk és mások ügyeit is felkaroló egykori ágazati dolgozók. Ok ketten azt vallják: mind a 224 budapesti alkalmazottnak kell földet, s értékben megfelelő arányt képviselő vagyonjegyet kapnia. Ez még akkor is kötelező — mondják —, ha a csőd alatt álló termelőszövetkezetnek egyelőre nincs pénze. — El sem lehet igazodni a kusza ügyekben — magyarázza Németh János. — Az biztos, hogy a tsz csaknem félmilliárd forintra értékelt vagyonának felét már szétosztották a tagok között. Az is bizonyítható, hogy a budapesti érdekeltségű kollégák közül mintegy negyvenen kaptunk csak a vagyonnevesítésről értesítést. (Igaz, ez is csak a valós jussunk 50 százalékát jelenti!) Kérdéses azonban a többiek sorsa, miként hasonlóan kétséges a té- esz egészének a jövője is. Elképzelni sem tudjuk, hogyan fog kilábalni a jelenlegi vezetés a folyamatos ráfizetéses termelésből, a hitelvisszatérítés szorító kötelezettségéből?! Sajnos a téesz vezetésével való rossz viszonyunk miatt magunk is csak sodródunk az eseményekkel. Egy biztos: a föld ott van, lenne rajta munkaalkalom korlátlanul, s megfelelő irányítás Idén szerették volna visz- szakapni Szentendrén a Földhivatal épületét, ahol kollégiumot működtetne az egyház. A Római sánc 3. szám alatti iskolát pedig funkciójának megtartásával igényelte visz- sza. Az intézmények elhelyezésére szükséges anyagiakban azonban nem tudtak megállapodni, ezért további tárgyalásokat folytatnak majd az önkormányzattal. Éppígy nem sikerült megegyezni az őrbottyáni református szeretetotthon számára visszaigényelt területekről sem. A csomádi tsz, egy magánszemély, valamint egy betéti társaság tulajdonában lévő, de az egyház által már beépített területek visz- szaadásához a betéti társaság képviselői nem járultak hozzá. Ezért itt is további tárgyalásokra van szükség. (veszelszky) vagyonából? mellett egyben is lehetne tartani a jelenlegi tagságot. A vitás ügyben leginkább érintett embert, Csernák István- váchártyáni szövetkezeti igazgatót telefonon kerestük meg. Valóban jogtalan a budapesti részleg egykori dolgozóinak követelése? Ennyit ért az évtizedekig termelt haszon, mely — ha nehezebb mezőgazdasági év volt — olykor ki is segítette a bajból a gazdákat? — kérdeztük. — Jogi értelemben az egykori budapesti részleg dolgozói nincsenek kizárva a tagság soraiból — válaszolta Csernák István. — Ugyanakkor furcsának tartom, hogy akkor jelentkeznek követelésükkel, amikor bajban van a téesz, csődbe ment a szövetkezet. Pedig nekik mindig is jó keresetük volt, akkor is, amikor a lentiek alig kaptak valamit. Szívem szerint csak azoknak adnék, akiknek izzadsága, két keze révén fennmaradt a téesz. Ami a szövetkezet jelenlegi sorsát illeti, arról éppen a hét végén tárgyalnak Püspökszilágyban. Lesz miről szót cserélni a tagságnak! Jelenleg is folyik ugyanis a szövetkezet átszervezése, a napokban is tart az újjáalakuló kft.-k elszámolása, rendezetlen továbbrá a földkérdés is. — Sajnos éppen a föld az, ami nem kell senkinek. Mit akarnak akkor elvinni tőlünk a budapestiek? — kérdezte magától is a szövetkezet igazgatója. A hét végén minderre választ kaphatnak az érintettek: arra, kit mi illet meg a csődbe ment mgtsz-ből, kinek mennyi vagyonrészesedés jár, ki hogyan részesül a vég- elszámoláskor... (madár) Váchartyán és Budapest vitázik Kinek (ne) jusson a téesz A mezőgazdasági termelőszövetkezetek felszámolásakor elképzelhetetlenül sok sérelem, számtalan megoldhatatlannak tetsző, s emiatt gyakran a bíróságokig is eljutó nézeteltérés kerül a felszínre. Erre a negatív jelenségre példa a váchártyáni Aranykalász Mgtsz is, amelynek vidéki helyszínén jogutódja, illetve a céghez egykoron hozzá tartozó budapesti ipari melléküzemág vitatkozik e hét végén arról: kinek jár juss a téesz vagyonából?
