Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 19.. SZOMBAT Az örömszerzés forrása legyen s Szmetana Ágnessel Lakásában szecessziós bútorok és üvegtárgyak veszik körül. Saját munkái és régi üvegek; szép színek, lágy vonalak — egy letűnt kor relikviái. Szmetana Agnes üvegművészre igen jellemző a környezete, illik hozzá ez a törékeny világ. Az ember moccanni sem mer a szobában, a szekrények teteje, polcok, asztalkák zsúfolásig megteltek munkáival, a természet, a szentendrei nyár üvegbe álmodott darabjaival. A látvány is fogva tart, s valami szokatlan birtoklási vágy kerít hatalmába, valamennyit szeretném. Csakhogy itt semmi nem eladó, mert Ági azt szereti, ha minden munkája vele van: — Nagyon fontosak, az életem részei, nélkülük én semmi vagyok —mondja mosolyogva. A türkiszkék sorozat előtt — amelyeknek a fedele szétnyíló levél, mintha egy növény növekedési fázisait örökítené meg —, megállók. Kis tűnődés után fogalmazom meg: én fűszer- tatónak használnám ezeket a gyönyörű kis üvegcséket. De Ági mosolytartónak használja őket. Mo-soly-tar-tó... Remek! S ezzel máris a téma közepében vagyunk. Az üveg mint használati eszköz, vagy művészeti tárgy... A Szentendrei Képtár jelenleg is nyitvatartó országos tárlatán láthattuk, hogy az üveg, mint anyag, szintén alkalmas a „szobrászkodásra”, legalább olyan jó eszköze a képzelőerőnek, mint a fém, az anyag vagy a festék és az ecset. (Erről győzött meg a tárlaton szereplő Bohus Zoltán „Térspirál”-ja, Kertészfi Agnes „Üveghegy”-e, Lugossy Mária „Fekvő korpusza, vagy Mészáros Márta „Penelope”-ja. Szmetana Ágnes szentendrei lány, aki 1985-ben végzett az Iparművészeti Főiskola üveg szakán; még gyári tervezőnek készült. Akkor a skandináv modell volt a példa, a használati tárgyak tervezése; tálak, ivókészletek, világítótestek. Közben fordult a világ, a magyar üveggyárak tönkrementek. A FOTEX megvásárolta az ajkait, oda be se teheti az ember a lábát, ha üveges; a többi halódik, a pará- dit megvette Oszter Sándor, aki remélhetőleg —szintén művész lévén — tesz majd valamit a magyar üvegfejlesztésért. Közben az Egyesült Államokban kis üveghutákat hoznak létre, művész saját műhelyében olvaszhatja az üveget, ami megnyitja az utat nálunk is a nyolcvanas években az üvegművészet felé. Szmetana Ágnes kis műremekei szecessziót idézik humánummal telítve néznek le ránk. A „Ligetben” olyan edényke amibe, ha beleguggolhatnék, sűrű érintetlen erdőben érezném magam, a „Szerelem” pedig (amelynek többszáz változata van), zöldben indázó, barna szárakon nyíló rózsaszín virágok. A zöld és a rózsaszín az uralkodó színvilága. — Szándékom, hogy funkciója is legyen annak, amit csinálok, de önmagában is előlépjen. Jelentsen valamit, örömszerző forrás lehessen —mondja a szentendrei lány, pesti lakásán. — Olyan üvegtárgyakat szeretnék létrehozni, amelyek organikusak, és személyiséggel rendelkeznek. — Szándék és eredmény összhangja sose legyen rosszabb — mondom is ki, amit gondolok és még hozzáteszem: — Mindezért s mindenért Szentendrét „okolhatjuk”? az üvegművészetről Erdó'si Ágnes felvétele — Szentendre mára már nosztalgia maradt... A gyerekkor, a húsz évvel ezelőtti város egészen más volt, mint a mai; családias, intim, jó hangulatú. A művészetek városa aligha mutat-e hajlandóságot arra, hogy mecénás legyen... A Péter-Pál Galéria, amelynek én is tagja vagyok, halódik. A világon mindenütt támogatják i művészeteket. Indíttatást nem kaptam, „vadon nőttem”, nem volt előképem a családban, a környezetemben. Inspirációt a város adhatott, bár Bar- csayt, Czóbelt, Ligeti Erikát nem ismertem személyesen... Akkor éltem ott — folytatja —, amikor még nem volt ilyen nagy az idegenforgalom... Nincs is ezzel baj, talán csak az, hogy az idelátogatókat nem tudják igazán az ügy szolgálatába állítani; hiszen sokan azért jönnek, hogy tetten érjék a művészeteket. Az én családom tősgyökeres szentendrei, már a dédapám is itt lakott. Nagyapámnak remek kis cukrászdája volt, a város szerette. Már kisiskolás koromban büszke voltam arra, hogy szentendrei lány vagyok... A mi utcánk rég nincs meg, a házunk is a négysávos esztergomi út áldozata lett. Szentendre mára kirakatváros, látvány, eltűnt mögüle az őslakosság; a Dombi bácsikkal és a Mici nénikkel (akinek csodás cukorka üzlete volt) együtt meghalt a meghitt Szentendre. Az persze nagyon jó, hogy én a Bükkös-patak partján nőttem föl, a vadonban, a fűben cigánykerekeztünk, bujkáltunk a ligetekben, ebihalakat fogtunk a vízben és cserebogarakat gyűjtöttünk, amikor repülőztek. Szentendre igazi színtér volt számomra. Ebből „merítek” amikor dolgozom. Ónody Éva Es kijavítom repedéseit. § A nagykőrösi református templom orgonáját Kiszely István 1855—56-ban a torofiy felőli karzatra epitette. 1877-ben a templomátalakításokon az orgona átkerült a mostani helyére. Ez a megoldás szűkített teret, rosszabb akusztikát, rejtettséget eredményezett. 1933-ban ismét átépítették az orgonát, de a tervezett bővítés csak részben valósult meg. Mechanikus traktúráját pneumatikus rendszer váltotta fel. Ez utóbbi a hangzás minőségét erősen befolyásolta. Á jelen elképzelések szerint 1995-re tervezik az eredeti állapotok kivitelezését. Dávid István orgonaművész levéltári kutatásokkal szerzett értékes adatokat az orgona történetéről. Restaurálják az orgonaszekrényt, felhasználják a még használható sípanyagokat, és ismét mechni- kus szerkezetűvé építik az értékes hangszert. Jelenleg a hangszer igen rossz állapotban van már, tehát felújítása egyébként is aktuális lett volna. Az eredeti orgona létrejöttével komoly érték teremtődik, mely a gyülekezetét és az egyetemes orgonamuzsikát fogja szolgálni. A feladat nagy, s a költségek is jelentősek. A tervek nyomán egy XX. századi igénnyel épített orgona jeles előadóművészeket is fog vonzani. Az sem mellékes, hogy a tanítóképző kántorszakos hallgatói egy kiváló hangszeren tanulnak majd. Sajnos, ritkán előforduló öröm, hogy egy igen szép református templom, mint a miénk, gazdagodik egy új lehetőségeket biztosító orgonával. Hogy az elképzelés mielőbb valóság legyen, június 20-án, vasárnap 18 órakor Dániel István orgonaművész hangversenyt tart a református templomban. Az így ösz- szegyűlt adományokat az említett nemes célra fordítják. A templom és az orgona felújítását áthatja a bibliai gondolat: Ezt mondja az Úr: „Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedéseit, és felemelem omladékáit, és megépítem azt, mint volt hajdanán.” (Ámos 8, 11). Szendrődi Judit Nagykőrös Nem jobbat, hanem mást akartunk Ökumenikus iskola Először tartottak ballagási ünnepélyt a két éve alakult mo- nori 4-es számú — ökumenikus — általános iskolában. A mai nyolcadikosok két évet, a helyi hatosztályos gimnáziumba kerülők egy évet töltöttek náluk. — Legszívesebben mindannyiótokat itt tartanálak — mondta ünnepi beszédében megindultan Vásárhelyi Géza igazgató. — Nem búcsúzni szeretnék, mert legalábbis gondolatban, mindig itt lesztek velünk... Nehéz elhinni, hogy elhagynak bennünket, akiket annyira megszerettünk — tette hozzá később, amikor beszélgetni kezdtünk a két év tapasztalatairól. Másfajtát, s nem elitet A mérnök-tanár végzettségű Vásárhelyi Géza hat éve oktatott már a helyi szakközépiskolában, amikor a megürült igazgatói szék megpályázásáról döntött. Ökumenikus iskola szervezésére adta be pályázatát, aminek tartalma alapján az önkormányzat kinevezte az iskola élére, -de a névhasználatot nem engedélyezte. — A háború előtt katolikus, zsidó és református iskola is működött Monoron — mondta indítékairól. — Nyilván meglévő igényeket szolgáltak, amelyek ma megvannak, hiszen a városban több, tevékeny egyházközség működik. A hívő, a vallásos gyerekek számára kezdeményeztem az ökumenikus iskolát: egy másfajta, nem pedig jobb, ne adj isten, elit oktatási intézményt — hárítja el a gyakran hangoztatott vádakat. — Az iskola keresztény szellemiségű, amely hívőségre és nem feltétlenül vallásosságra nevel, s amelyre a humánum jellemző. Imaórát tartottunk Jelenleg katolikus és református hittanórákat tartanak. A más felekezetekhez tartozóak saját templomaikba járnak. A hittanóra persze nem kötelező: jelenleg főként alsósok iratkoztak be. A többieknek erkölcstanórákat szerveznek: tanterv és tankönyv híján az életről beszélgetnek. — Valamennyi gyerekünkkel próbáljuk megismertetni azt az érzelmet — folytatja az igazgató —, amit a hívőség nyújt. Karácsonyt követően, húsvétkor és pünkösdkor ökumenikus imaórákat szerveztünk a helyi katolikus plébános úr és a református tisztele- tes úr vezetésével az iskolában és a templomokban. Imaórát tartottunk október 6-án is, mártírjainkra emlékezve. Utána a Hősök terére vonultunk gyertyával, ahol kérésünkre a polgármester úr mondott beszédet. Majd a Magyar Kultúra-napi ünnepség keretében is... — emlékezik Vásárhelyi Géza azokra a rendezvényekre, amelyek egy másik (az iskolai életből eddig jórészt hiányzó) érzelemre: a hazaszeretetre nevelést szolgálják. A keresztényi humánumra igen nagy szükség van a nevelés során. Az induló iskola felsőbb osztályaiba a legkülönbözőbb — de inkább gyenge — képességű gyerekek kerültek a legkülönbözőbb iskolákból. A három első osztályba és a nagy létszámú második osztályba — véletlenül — vagy nagyon gyenge, vagy naMonoron gyón tehetséges tanulók járnak. Sok volt köztük a hátrányos helyzetű. — Kénytelenek vagyunk differenciáltan foglalkozni velük — mondja az igazgató. — De éppen az eredetileg gyengébb csoportokban tudunk eredményeket felmutatni a nagyobb odafigyelés, az iskolán kívüli problémák megoldásának segítségével. Kórusukra a legbüszkébb Maga a tanrend talán a nyelv- oktatásban igazodik egyedül a „törekvő” iskolákhoz. Első osztálytól tanítanak angolt és németet — ötödiktől heti öt órában — öt nyelvszakos kolléga és egy anyanyelvi lektor közreműködésével. Julie La- nat sikeres pályázatuk eredményeképpen az Amerikai Békemisszió küldte az iskolába. Az igazgató úr talán kórusukra legbüszkébb a szakkörök közül. Az éneklésnek mindig fontos nevelő szerepet tulajdonított — fejezte be a beszélgetést az igazgató. S hogy milyen eredményeket értek el? A főként példa- mutatással nevelő tantestület hatása csak lassan, fokozatosan válik mérhetővé a gyerekeken. Talán majd nyolc év múlva... Mindenesetre idén már tetőtér-beépítéssel kell bővíteni az iskolát, hogy háromszázötven gyereküket el tudják helyezni. Jó szellemiségű tantestületük is egyre bővül: elmenni senki nem ment el. S eredményről vall a nyolcadikosok tablóképe is: „Ady úti ökumenikus iskola” írták rá a gyerekek a hivatalos név: a 4-es számú iskola helyett. D. V. S. Gödöllői koncert A zeneirodalom legnépszerűbb és legnagyszabásúbb művei közül kettőt, Beethoven 5. c-moll szimfóniáját és Mozart Reqiem- jét mutatják be. A hangverseny a gödöllői Kastély-játékok Alapítvány első rendezvénye, melyet még a nyár folyamán további rendezvények követnek. Hogy az esemény miért különleges és miért Pest megyei jelentőségű, arról Gál Tamás karmester tájékoztatott a pénteki próba szünetében. — A Gödöllői Városi Szimfonikus Zenekar, mely harminc tagú nem hivatásos együttes, most ennek a hangversenynek az alkalmából Pest megyében és Budapesten'levő zeneiskolák tanáraival bővült ki. Megmérettetés és továbbképzés ez a hangverseny a zenetanárok számára, akik, mikor a tanári pályát választották, tulajdonképpen lemondtak arról, hogy pódiumon zenéljenek A gödöllői Chopin Zeneiskola, annak igazgatónője, Ferenczi Anna szervezésével létrejött erre az egy alkalomra egy Pest megyei zenekar. Szeretném bebizonyítani, és az eddigi munka alapján úgy érzem, ez sikerül is, hogy megfelelő számú és intenzitású próbák után nem hivatásos zenészek is elérhetik azt a magas színvonalat, mint egy hi- A holnapi gödöllői hangverseny meghívója. Kezdési idő: vatásos zenekar. (n-i) 19 óra, hely: az Agrártudományi Egyetem aulája GÖDÖLLŐI VÁROSI SZIMFÓNIKUS ZENEKAR BUDAPESTI AKADÉMIAI KÓRUSTÁRSASÁG HANGVERSENYE
