Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-16 / 138. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 16.. SZERDA Vezetékes víz lesz Majosházán Megkezdődött Hamarosan elkészül az alig több, mint ezer lakosú Majosházán a vezetékes ivóvízhálózat. Nagy esemény ez a közel háromszáz éves község életében. Többé nem kell a kutakról hordani az egészséges ivóvizet, vagy a boltokban megvásárolni azt. Végre valóságosan is közelebb kerül a falu a fővároshoz. Bár a földrajzi távolság nem nagy, a település fejlettsége szempontjából nézve jelentős. Eddig legalábbis, mert már megkezdődtek a változások, a felzárkózás. a felzárkózás A közelmúltban átalakított óvodában az ebéd utáni pihenéshez készülődnek a gyerekek Norbika vastag gipszcsizmában Támogatást várnak a szülőik Az infrastruktúra elmaradottsága a többi között annak is köszönhető, hogy hosszú évekig három település közös tanácsához tartozott Ma- josháza. így — a helybéliek szerint — ide valahogy kevesebb pénz jutott. Amint lehetőség nyílt a válásra, természetesen az itt élők az önállóság mellett döntöttek. Még akkor is, ha tudták, mit örököltek — mondotta László József polgármester beszélgetésünkkor, miközben bejártuk a falut. Mindezt vállalták, bízva abban, ha maguk gazdálkodhatnak, valamivel nagyobb eredményeket érhetnek el. Két esztendő mérlege az, hogy az ivóvízhálózat kiépítése mellett megkezdődött a gázberuházás is. A tervekben a távközés fejlesztése is szerepel. Jelenleg, a mindösz- sze háromszáztíz épületből álló faluban nyolcvan teleKiss bácsi jelentéktelen. szürke kis em- s bér volt. az a fajta, akiből tizenkettő egy tucat. Nevével sém tűnt ki a környéken, rajta kívül még négy Kiss lakott az utcánkban. Amiben mégis különbözött az átlagtól, az a segítőkészséggel párosuló jóság volt. Lőrinczi honfoglalásunk idején elsőnek jelent meg le- vizitálni, s ellátott bennünket egy sor jótanáccsal is. Mindig tudta, honnan kell sódert. homokot, cementet leszállított áron rendelni, s bizalmasan megsúgta, kik űzik a kőműves, szobafestő ipart zugiban, a tisztes adófizető iparosnál jóval olcsóbban. A házunk elkészült, s a kis ünnepségre, melyet ennek örömére rendeztünk, Kiss bá- csiékat is meghívtuk. A két öreg szatyrokkal érkezett, teli gumókkal, hagymákkal, palántákkal. És nemcsak fonállomás van a két nyilvános fülke mellett. Ez bővül majd tovább, úgy, hogy a telefonhoz műholdas adás is kapcsolódik. Kisebb átalakításokat végeztettek el az óvoda, az iskola épületén. Kialakítottak egy napközit, ahol megoldották a gyerekek étkeztetését, felügyeletét. Megszépült a községháza, és az önkormányzat megvásárolt egy ingatlant a Duna partján. Még a tanácsi időszak utolsó napjaiban adták ezt bérbe, igen csekély összeg ellenében, harminc évre. Termmészete- sen „szabályos” szerződés keretében. A választások után azonban, az új testületnek más tervei voltak e bérleménnyel. A Majosházi Öregek és Fiatalok Háza Alapítványt László József hozta létre, azzal a céllal, hogy legyen a községben egy hely, amit minden korhózták, de el is ültették a házunk előtti kiskertbe. Hét évig éltünk jószomszédságban, amikor ránk mosolygott a szerencse, s a nem várt pénzből meg a lőrinci ház árából egy nagyobb házat vettünk másutt. A hurcolkodásból Kiss bácsi is részt vállalt, s úgy váltunk el, hogy időközönként meglátogatjuk őket. Míg élek res- telni fogom, nem tartottam be az Ígéretemet, a közben eltelt három év alatt egyszer sem jártam a régi ház környékén. A napokban dörgedelmes levelet kaptam a kéményseprőktől, büntetés terhe mellett, két hónapon belül építtessem át az egyik kéményt. Fenyegetni, utasítgatni köny- nyű, kőművest találni annál nehezebb. Egy fránya Alosztály magáénak érez. E folyóparti házban tölthetik majd el kellemesen az időt nyugdíjasok és fiatalok, az átalakítási munkálatok után remélhetően már ez év őszétől. Persze, az összkép azért ennyire nem felhőtlen. A falu idei költségvetésében több mint hat millió forintos hiány keletkezett. Kevés pénzből gazdálkodhatnak, a fejlesztésekre szinte semmi sem jut. Kértek állami támogatást, és bíznak abban, meg is kapják. A forráshiány egyik oka az, hogy kicsi a település, kevesen élnek itt, alacsony a gyermemény átrakása nem kifizetődő, következésképp nem is vállalják. — Nem gond. Elmegyünk Kiss bácsihoz, majd ő komendál valakit — mondtam én, majd családostól kivonultunk Kissékhez. Kiss néni talpig gyászban, az arcán még több ránc. Ránk csodálkozik: — Imre bácsi meghalt, két hete temettük. Nem tudták? Sokszor felemlegette magukat, várta, hogy eljöjjenek. A hangjából rejtett szemrehányás csendül, ahogy folytatja. — Alig néhányon jöttek el a végtisztességre, pedig ő mindig elment, ha valaki meghalt a környéken. Hiába, már .csak ilyenek az emberek. Amíg élsz, segítesz, addig megtűrnek. Aztán... A befejezetlen mondat kék száma is. Az iskolában, óvodában pedig a fűtés, világítás ugyanannyiba kerül, mint másutt, ahová több diák jár. Az intézmények fenntartásához, működtetéséhez pedig a létszám alapján kapnak támogatást. Ezzel viszont hátrányosabb helyzetbe kerülnek a kisközségek. Az, hogy nyaranta benépesül a falu, üdülőkkel, pihenésre vágyókkal, nem hoz pénzt a helyi önkormányzatnak. Az anyagi gondok enyhítése miatt kíván a majosházi képviselő-testület ez év júliusától adót kivetni, épületek és nyaralók után. Már folynak az adó mértékének meghatározásával, bevezetésével kapcsolatos előkészületek. A képviselők figyelembe veszik az adózásnál a lakók szociális helyzetét, esetleges más, azt csökkentő tényezőket is. A helyi adókból várhatóan befolyó összegek nem pótolják a költség- vetés hiányát. Nagy szükség van az állami segítségre. Rendbe kéne tenni az utakat is, mert csak egy aszfaltozott van, amelyen az autóbusz is jár. Nyáron nagy a por, ősszel a sár, ráadásul egy-két helyen balesetveszélyesek. De ez csak távoli terv, ilyen építkezéshez a meglévőnél sokkal több pénz kell. J. Sz. I. mellbevág. Mert én sem vagyok jobb a többinél, én sem álltam ott a sír mellett. Hogy nem tudtam? Önámító kifogás, mint ahogy az is, hogy három év alatt nem volt érkezésem egy félórás vizitre. Eljövet bepillantok a régi udvarra, a kapura,, kerítésre felfutó lila akácra. Kiss bácsi hozta tíz évvel ezelőtt, s hányszor meglocsolta — helyettem. Az akác indái telistele vannak lila fürtökkel, illatukkal beterítik a kis kertet. Számomra mostantól a lila akác a gyönyörködtetésnél többet jelent. Emlékeztet is. Arra, hogy a Kiss bácsihoz hasonlók külseje sokszor megtéveszti az embert, szürkeségük mögött mély emberi értékek rejtőznek. Csak tudni kell meglátni, felismerni, s az emberségüket emberséggel viszonozni. (matula) Norbika hároméves, (jL) aranyos, értelmes és (Wir* e'even kisfiú. Min- den jel arra mutat, hogy szeretni fogja a muzsikát, ha ugyan ezt még biztosra lehet venni ebben az életkorban. Most azért másként is vonzódik a művészethez, mert a látogatásom első perceiben éppen házat rajzol Nikikének, ötéves nővérkéjének, akit az óvodából vár haza. A rádióból kiáramló hangos zene csak ezután következik határozott gombcsavar- gatás közepette, amikor már a szülőkkel beszélgetünk egy barátságos kisszobában. Méregetem is a helyiséget, hogy pont ekkora kellene nekem egy régóta vágyott külön dolgozószobának. Stefner Mihálynak és a feleségének, meg a két gyereknek viszont az egész lakást jelenti ez a konyhából kialakított szűk tér, ahol negyed- magúkkal élnek. A nagyszobában a szülők laknak, övék a ház, de ők is hárman osztoznak a szomszéd helyiségen. Negyvenkilenc négyzet- méteren összesen heten élnek Vácott, a Szilas utca 1/b szám alatt, ahol a kapu előtt egy Hycomat Trabant álldogál. Az is hétéves már. Stef- neréknek ugyan volna már házuk. Még csodálkozom is azon, hogy a belvárosban sikerült 800 ezerért megszerezni, ami Vácott hihetetlenül olcsó, még ha öreg is az épület, amibe a vizet, a villanyt meg a földgázt kellett bevezetni, de azzal jól megjárták. Tavaly júniusban százhúszezer forintot vett fel tőlük előre egy szentendrei kisiparos, avagy az eljárása alapján inkább szélhámos, hogy anyagot szerezzen be — név és cím a szerkesztőségben —, aztán feléjük se nézett. Úgy, hogy decemberben kellett ügyvédhez fordulni. Talán a végrehajtó érhet el eredményt, ha sikerül. Ám azt még nem tudják, hogy a házba mikor költözhet be a család. Meszelni kellene. A tetőszerkezettel lenne munka. Általában sokféle átalakítás szükséges egy régi-régi házon, de erre azt mondja Stefner Mihály, Norbika édesapja: — Nincs rá pénz. Inkább dőljön össze az egész, maradunk, ahol vagyunk. Mert a legfontosabb az, hogy a gyereket meggyógyítsák. Norbika olyan betegséggel született, aminek a latin neve: Diplegin spastica. Magyarul és kicsit leegyszerűsítve végtagbénulás. A kisfiú eddig még nem tudta megtartani az egyensúlyát, nem próbálhatta ki a járás örömét, nem tudta használni a kezeit. Most ebben a nagy melegben vastag gipszcsizmákat visel, mert nemrég .sikeres műtéten esett át Budapesten, a 2. sz. gyermekklinikán. A szülőket azzal biztatják, hogy rendbe jön, de két évig még folytatni kell azt a rendszeres kezelést is, amit a Dévény Anna Alapítványnál kapott a műtét előtt spe-' ciális masszírozás formájában. Itt egy kezelés 500 forintba kerül, amihez még a benzinköltség járul, mert csak a Trabanttal tudnak közlekedni. Legalább kétszer, de még jobb lenne hetenként háromszor bevinni a kicsit. Egyszerre tíz kezelés árát kell kifizetni. Mivel az alapítványi kezelés magánjellegűnek minősül, sem ezt, sem az útiköltséget nem téríti meg a társadalombiztosítás. Jó lenne még ehhez kisegítőnek az úszás, de a váci strandon újabban megszűnt a mozgássérültek díjtalan kedvezménye, s egy belépő legalább 100 forintba kerül. A család anyagi helyzete úgy alakult, hogy egyáltalán bizonytalanná vált a pesti kezelés is, mert elfogy a rászánt pénz. — Mit meg nem tesz ilyenkor a kétségbeesett, gyermeke jövendő életéért felelős szülő! Kapaszkodna a szalmaszálba is, felkeres minden számításba vehető intézményt, még a nyilvánosság előtt is hajlandó feltárni a teljes életkörülményeit, amit különben takargatna. Stefnerné közgazdasági szakközépiskolát végzett. Dolgozott a váci postán és a bíróságon, de öt éve már, hogy rokkant nyugdíjas. Nehezen mozog, nem tud emelni. Helyette a férje intézi az otthoni dolgokat is, aki először a kislány születése után, majd Norbika gondozása miatt kényszerült gyes-re. Különben a Tungsram, ma Samsung gyár munkása. Gyes, nyugdíj, családi pótlék, 3 ezer 600 forint nevelési segély az önkormányzattól, az összesen havi 27 ezer 750 forint bevétel négyőjük- re. Ezzel szemben a kiadások oszlopába írandó 7 ezer 200 forint OTP-részlet a megvásárolt lakásért. Az óvodai, a bölcsődei díjak. A már említett orvosi kezelés költsége, ami rendszerint eléri az ötezret. A benzinért legalább 2 ezer 500-at kell adni havonta. Kétségbeesésükben írtak a Népjóléti Minisztériumba meg a Zilahi Mariann Alapítványnak, de nem sok a biztatás, mert min denütt kevés a pénz, sok a kérelmező. A Váci Karitas ígérte, hogy juttat valameny- nyit, ha az OTP váci fiókjánál nyitnak egy számlát erre a célra. De ajánlották: Keressék a nyilvánosságot. Keresték, így került házukba az újságíró, aki szeretne segíteni, akár csodát művelni, de nem képes rá. Csak a tehetős, jóérzésű emberek segítségére számíthat. A Norbert Gyógykezelésére címmel nyitott számla száma: 219-98-007. Hivatkozási szám: 6800, 7439-1. Pest Megyei OTP. Váci fiók. Kovács T. István A javában zajló beruházás egyik jelentős állomása lesz Majosházán a víztorony felállítása, amin már dolgoznak a kivitelezők Vimola Károly felvételei Megkésett adósságtörlesztés
