Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 16.. SZERDA Vezetékes víz lesz Majosházán Megkezdődött Hamarosan elkészül az alig több, mint ezer lakosú Ma­josházán a vezetékes ivóvízhálózat. Nagy esemény ez a közel háromszáz éves község életében. Többé nem kell a kutakról hordani az egészséges ivóvizet, vagy a bol­tokban megvásárolni azt. Végre valóságosan is köze­lebb kerül a falu a fővároshoz. Bár a földrajzi távolság nem nagy, a település fejlettsége szempontjából nézve jelentős. Eddig legalábbis, mert már megkezdődtek a változások, a felzárkózás. a felzárkózás A közelmúltban átalakított óvodában az ebéd utáni pihe­néshez készülődnek a gyerekek Norbika vastag gipszcsizmában Támogatást várnak a szülőik Az infrastruktúra elmaradott­sága a többi között annak is köszönhető, hogy hosszú évekig három település kö­zös tanácsához tartozott Ma- josháza. így — a helybéliek szerint — ide valahogy keve­sebb pénz jutott. Amint lehe­tőség nyílt a válásra, termé­szetesen az itt élők az önálló­ság mellett döntöttek. Még akkor is, ha tudták, mit örököltek — mondotta László József polgármester beszélgetésünkkor, miköz­ben bejártuk a falut. Mind­ezt vállalták, bízva abban, ha maguk gazdálkodhatnak, valamivel nagyobb eredmé­nyeket érhetnek el. Két esztendő mérlege az, hogy az ivóvízhálózat kiépí­tése mellett megkezdődött a gázberuházás is. A tervek­ben a távközés fejlesztése is szerepel. Jelenleg, a mindösz- sze háromszáztíz épületből álló faluban nyolcvan tele­Kiss bácsi jelentékte­len. szürke kis em- s bér volt. az a fajta, akiből tizenkettő egy tucat. Nevével sém tűnt ki a környé­ken, rajta kívül még négy Kiss lakott az utcánkban. Amiben mégis különbözött az átlagtól, az a segítőkész­séggel párosuló jóság volt. Lőrinczi honfoglalásunk idején elsőnek jelent meg le- vizitálni, s ellátott bennün­ket egy sor jótanáccsal is. Mindig tudta, honnan kell só­dert. homokot, cementet le­szállított áron rendelni, s bi­zalmasan megsúgta, kik űzik a kőműves, szobafestő ipart zugiban, a tisztes adófizető iparosnál jóval olcsóbban. A házunk elkészült, s a kis ünnepségre, melyet ennek örömére rendeztünk, Kiss bá- csiékat is meghívtuk. A két öreg szatyrokkal érkezett, teli gumókkal, hagymákkal, palántákkal. És nemcsak fonállomás van a két nyilvá­nos fülke mellett. Ez bővül majd tovább, úgy, hogy a te­lefonhoz műholdas adás is kapcsolódik. Kisebb átalakításokat vé­geztettek el az óvoda, az is­kola épületén. Kialakítottak egy napközit, ahol megoldot­ták a gyerekek étkeztetését, felügyeletét. Megszépült a községháza, és az önkor­mányzat megvásárolt egy in­gatlant a Duna partján. Még a tanácsi időszak utolsó nap­jaiban adták ezt bérbe, igen csekély összeg ellenében, harminc évre. Termmészete- sen „szabályos” szerződés keretében. A választások után azonban, az új testület­nek más tervei voltak e bér­leménnyel. A Majosházi Öregek és Fiatalok Háza Alapítványt László József hozta létre, azzal a céllal, hogy legyen a községben egy hely, amit minden kor­hózták, de el is ültették a há­zunk előtti kiskertbe. Hét évig éltünk jószom­szédságban, amikor ránk mo­solygott a szerencse, s a nem várt pénzből meg a lő­rinci ház árából egy na­gyobb házat vettünk másutt. A hurcolkodásból Kiss bácsi is részt vállalt, s úgy váltunk el, hogy időközönként meglá­togatjuk őket. Míg élek res- telni fogom, nem tartottam be az Ígéretemet, a közben eltelt három év alatt egyszer sem jártam a régi ház kör­nyékén. A napokban dörgedelmes levelet kaptam a kéménysep­rőktől, büntetés terhe mel­lett, két hónapon belül épít­tessem át az egyik kéményt. Fenyegetni, utasítgatni köny- nyű, kőművest találni annál nehezebb. Egy fránya Al­osztály magáénak érez. E fo­lyóparti házban tölthetik majd el kellemesen az időt nyugdíjasok és fiatalok, az átalakítási munkálatok után remélhetően már ez év őszé­től. Persze, az összkép azért ennyire nem felhőtlen. A falu idei költségvetésében több mint hat millió forin­tos hiány keletkezett. Ke­vés pénzből gazdálkodhat­nak, a fejlesztésekre szinte semmi sem jut. Kértek álla­mi támogatást, és bíznak ab­ban, meg is kapják. A for­ráshiány egyik oka az, hogy kicsi a település, kevesen él­nek itt, alacsony a gyerme­mény átrakása nem kifizető­dő, következésképp nem is vállalják. — Nem gond. El­megyünk Kiss bácsihoz, majd ő komendál valakit — mondtam én, majd családos­tól kivonultunk Kissékhez. Kiss néni talpig gyászban, az arcán még több ránc. Ránk csodálkozik: — Imre bácsi meghalt, két hete te­mettük. Nem tudták? Sok­szor felemlegette magukat, várta, hogy eljöjjenek. A hangjából rejtett szem­rehányás csendül, ahogy folytatja. — Alig néhányon jöttek el a végtisztességre, pedig ő mindig elment, ha valaki meghalt a környéken. Hiába, már .csak ilyenek az emberek. Amíg élsz, segí­tesz, addig megtűrnek. Az­tán... A befejezetlen mondat kék száma is. Az iskolában, óvodában pedig a fűtés, vi­lágítás ugyanannyiba kerül, mint másutt, ahová több diák jár. Az intézmények fenntartásához, működteté­séhez pedig a létszám alap­ján kapnak támogatást. Ez­zel viszont hátrányosabb helyzetbe kerülnek a kisköz­ségek. Az, hogy nyaranta benépesül a falu, üdülők­kel, pihenésre vágyókkal, nem hoz pénzt a helyi önkor­mányzatnak. Az anyagi gondok enyhí­tése miatt kíván a majosházi képviselő-testület ez év júli­usától adót kivetni, épületek és nyaralók után. Már foly­nak az adó mértékének meg­határozásával, bevezetésé­vel kapcsolatos előkészüle­tek. A képviselők figyelem­be veszik az adózásnál a la­kók szociális helyzetét, eset­leges más, azt csökkentő té­nyezőket is. A helyi adók­ból várhatóan befolyó össze­gek nem pótolják a költség- vetés hiányát. Nagy szükség van az állami segítségre. Rendbe kéne tenni az utakat is, mert csak egy aszfalto­zott van, amelyen az autó­busz is jár. Nyáron nagy a por, ősszel a sár, ráadásul egy-két helyen balesetveszé­lyesek. De ez csak távoli terv, ilyen építkezéshez a meglévőnél sokkal több pénz kell. J. Sz. I. mellbevág. Mert én sem va­gyok jobb a többinél, én sem álltam ott a sír mellett. Hogy nem tudtam? Önámító kifogás, mint ahogy az is, hogy három év alatt nem volt érkezésem egy félórás vi­zitre. Eljövet bepillantok a régi udvarra, a kapura,, kerítésre felfutó lila akácra. Kiss bá­csi hozta tíz évvel ezelőtt, s hányszor meglocsolta — he­lyettem. Az akác indái telis­tele vannak lila fürtökkel, il­latukkal beterítik a kis kertet. Számomra mostantól a lila akác a gyönyörködtetés­nél többet jelent. Emlékeztet is. Arra, hogy a Kiss bácsi­hoz hasonlók külseje sokszor megtéveszti az embert, szür­keségük mögött mély emberi értékek rejtőznek. Csak tud­ni kell meglátni, felismerni, s az emberségüket emberség­gel viszonozni. (matula) Norbika hároméves, (jL) aranyos, értelmes és (Wir* e'even kisfiú. Min- den jel arra mutat, hogy szeretni fogja a muzsi­kát, ha ugyan ezt még biztos­ra lehet venni ebben az élet­korban. Most azért másként is vonzódik a művészethez, mert a látogatásom első per­ceiben éppen házat rajzol Ni­kikének, ötéves nővérkéjé­nek, akit az óvodából vár ha­za. A rádióból kiáramló han­gos zene csak ezután követ­kezik határozott gombcsavar- gatás közepette, amikor már a szülőkkel beszélgetünk egy barátságos kisszobában. Méregetem is a helyiséget, hogy pont ekkora kellene ne­kem egy régóta vágyott kü­lön dolgozószobának. Stefner Mihálynak és a fe­leségének, meg a két gyerek­nek viszont az egész lakást jelenti ez a konyhából kiala­kított szűk tér, ahol negyed- magúkkal élnek. A nagyszo­bában a szülők laknak, övék a ház, de ők is hárman osz­toznak a szomszéd helyisé­gen. Negyvenkilenc négyzet- méteren összesen heten él­nek Vácott, a Szilas utca 1/b szám alatt, ahol a kapu előtt egy Hycomat Trabant álldo­gál. Az is hétéves már. Stef- neréknek ugyan volna már házuk. Még csodálkozom is azon, hogy a belvárosban si­került 800 ezerért megsze­rezni, ami Vácott hihetetle­nül olcsó, még ha öreg is az épület, amibe a vizet, a vil­lanyt meg a földgázt kellett bevezetni, de azzal jól meg­járták. Tavaly júniusban százhúszezer forintot vett fel tőlük előre egy szentend­rei kisiparos, avagy az eljárá­sa alapján inkább szélhá­mos, hogy anyagot szerez­zen be — név és cím a szer­kesztőségben —, aztán felé­jük se nézett. Úgy, hogy de­cemberben kellett ügyvéd­hez fordulni. Talán a végre­hajtó érhet el eredményt, ha sikerül. Ám azt még nem tudják, hogy a házba mikor költözhet be a család. Me­szelni kellene. A tetőszerke­zettel lenne munka. Általá­ban sokféle átalakítás szük­séges egy régi-régi házon, de erre azt mondja Stefner Mihály, Norbika édesapja: — Nincs rá pénz. Inkább dőljön össze az egész, mara­dunk, ahol vagyunk. Mert a legfontosabb az, hogy a gye­reket meggyógyítsák. Norbika olyan betegség­gel született, aminek a latin neve: Diplegin spastica. Ma­gyarul és kicsit leegyszerű­sítve végtagbénulás. A kis­fiú eddig még nem tudta megtartani az egyensúlyát, nem próbálhatta ki a járás örömét, nem tudta használni a kezeit. Most ebben a nagy melegben vastag gipszcsiz­mákat visel, mert nemrég .si­keres műtéten esett át Buda­pesten, a 2. sz. gyermekklini­kán. A szülőket azzal biztat­ják, hogy rendbe jön, de két évig még folytatni kell azt a rendszeres kezelést is, amit a Dévény Anna Alapítvány­nál kapott a műtét előtt spe-' ciális masszírozás formájá­ban. Itt egy kezelés 500 fo­rintba kerül, amihez még a benzinköltség járul, mert csak a Trabanttal tudnak köz­lekedni. Legalább kétszer, de még jobb lenne hetenként háromszor bevinni a kicsit. Egyszerre tíz kezelés árát kell kifizetni. Mivel az ala­pítványi kezelés magánjelle­gűnek minősül, sem ezt, sem az útiköltséget nem térí­ti meg a társadalombiztosí­tás. Jó lenne még ehhez kisegí­tőnek az úszás, de a váci strandon újabban megszűnt a mozgássérültek díjtalan kedvezménye, s egy belépő legalább 100 forintba kerül. A család anyagi helyzete úgy alakult, hogy egyáltalán bizonytalanná vált a pesti ke­zelés is, mert elfogy a rá­szánt pénz. — Mit meg nem tesz ilyen­kor a kétségbeesett, gyerme­ke jövendő életéért felelős szülő! Kapaszkodna a szal­maszálba is, felkeres min­den számításba vehető intéz­ményt, még a nyilvánosság előtt is hajlandó feltárni a teljes életkörülményeit, amit különben takargatna. Stefnerné közgazdasági szakközépiskolát végzett. Dolgozott a váci postán és a bíróságon, de öt éve már, hogy rokkant nyugdíjas. Ne­hezen mozog, nem tud emel­ni. Helyette a férje intézi az otthoni dolgokat is, aki elő­ször a kislány születése után, majd Norbika gondozá­sa miatt kényszerült gyes-re. Különben a Tungsram, ma Samsung gyár munkása. Gyes, nyugdíj, családi pót­lék, 3 ezer 600 forint nevelé­si segély az önkormányzat­tól, az összesen havi 27 ezer 750 forint bevétel négyőjük- re. Ezzel szemben a kiadá­sok oszlopába írandó 7 ezer 200 forint OTP-részlet a megvásárolt lakásért. Az óvodai, a bölcsődei díjak. A már említett orvosi kezelés költsége, ami rendszerint el­éri az ötezret. A benzinért legalább 2 ezer 500-at kell adni havonta. Kétségbeesé­sükben írtak a Népjóléti Mi­nisztériumba meg a Zilahi Mariann Alapítványnak, de nem sok a biztatás, mert min denütt kevés a pénz, sok a kérelmező. A Váci Karitas ígérte, hogy juttat valameny- nyit, ha az OTP váci fiókjá­nál nyitnak egy számlát erre a célra. De ajánlották: Keres­sék a nyilvánosságot. Keresték, így került há­zukba az újságíró, aki szeret­ne segíteni, akár csodát mű­velni, de nem képes rá. Csak a tehetős, jóérzésű emberek segítségére számíthat. A Norbert Gyógykezelésé­re címmel nyitott számla szá­ma: 219-98-007. Hivatkozá­si szám: 6800, 7439-1. Pest Megyei OTP. Váci fiók. Kovács T. István A javában zajló beruházás egyik jelentős állomása lesz Majosházán a víztorony felállí­tása, amin már dolgoznak a kivitelezők Vimola Károly felvételei Megkésett adósságtörlesztés

Next

/
Thumbnails
Contents