Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-16 / 138. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 16., SZERDA 5 Összefogtak a horgászok Másodikosok és harmadikosok együtt Ponty úszik az Örkényi tavakban A győztes mosolya A szerző' felvételei Ebben az évben egy horgász húsz kiló halat foghat ki. Osz- sza el a tízezret hússzal, eny- nyibe kerül egy kiló hal. — Ez bizony nem kevés, évekbe telik amíg a beugró megtérül. — Nézőpont kérdése — véli Kovács István. — Vegye számításba, hogy Örkény környékén nincs folyó, tó, aki horgászni akar, messzi kell utazzon. A mai benzinárak mellett ez meggondolandó és csak hétvégeken juthatnának el a távoli vizekre. Ide meg munka után, délután is ki lehet sétálni. Másokkal beszélgetve kiderül, az sem mindegy, hogy ki ül a szomszédban. Idegen tájakon idegen emberek. Itt meg mindenki mindenkit ismer, s két kapás közt van miről elbeszélgetni. A két tavacskán száz horgász osztozik. A létszám betelt, új tagot csak akkor vesznek fel, ha a régiek közül valaki kiválik. (No, arra várhatnak!) Vendéget — napijegygyei — egyelőre nem fogadnak. Mert akárhogy is számoljuk, az a tizenöt mázsa hal nem sok, s az idén már nem futja újabb halasításra. A kopár földsáncokon kezd meleg lenni, de a tavak mellett nincs hová árnyékba húzódni. — Majd lesz. Már elültettünk egy csomó facsemetét, és tavasszal folytatjuk. Két- három év múlva egészen másként fog itt minden kinézni, még szebb lesz a környék, mint régen volt. Viktor -— Horváth Ferenc tízéves fia — csak arra emlékszik, hogy mi volt itt tavaly: egy kopár, bozótos grund. Viktor persze még nem töpreng ilyesmin. Ül a megszokott helyén és várja a szerencsét. (matuia) Manapság már ritkaságnak számít az összevont osztályokban oktató iskola. Nekünk mégis sikerült találni egyet tanévzáró előtt Pusz- tazámorban. A régi kastélyépület — amely igen szép lehelne, ha rendbehoznák — egy gyönyörű, csak elhanyagolt ősparkban fekszik. Itt található a négyosztályos általános iskola és a község óvodája. A dús fűben, lombos fák alatt éppen tornaórát tartanak. A nap süt, a levegő ha- rapnivalóan friss, szinte kedvem lenne a szökdécselő gyerekek közé vegyülni. Az összevont másodikharmadik osztályban már megkezdődött az óra. A másodikosok (heten) a tömegmérést tanulják a matematikaórán, a harmadikosok (kilencen) környezetismerettel foglalkoznak. Sánta Zoltánná. Kati néni derűsen, türelmesen magyaráz, hol az egyik, hol a másik csoportnak. A nagyobbaknak írásbeli munkát ad a tanító néni. A feladatfüzetben kell nekik néhány — a tömegközlekedési járművekkel kapcsolatos — pontra helyesen válaszolniuk. A képekkel illusztrált feladatok totó jellegűek, három változatból kell kiválasztaniuk a helyeset, s ezt meg is kell indokolniuk. A „nagyok” hozzálátnak a munkához. Kati néni most a másodikosokhoz fordul és kérdez: — Pisti! Hány gramm egy kilogramm? — Zsuzsi! Melyik nehezebb; egy kilogramm vagy száz dekagramm cukor? gyakorlatban is tapasztalhatják, hogy helyesen válaszoltak-e a kérdésekre, vagy rosszul. A munkájukkal elkészült harmadikosok is oda-oda- pislantanak,-így aztán bennük is rögzülhetnek a már előzőleg tanultak. Nagy izgalmat és örömet kelt a személymérleg előkerülése. Kinek nehezebb a táskája, ki súlyosabb a másiknál? — ez itt a kérdés. A „győztes” boldogan mosolyog. Majd ismételten a harmadikosok kerülnek sorra. A járművekkel kapcsolatos kérdések és válaszok pattognak, miközben a „kicsik” kíváncsian, csillogó szemmel figyelnek. — Guszti! Ha piros színű táblát látsz, mire gondolsz? — Ezek tiltanak, figyelmeztetnek valamire . — mondja a gyerek. — S ha kék a tábla? — Sanyi. — Az valamit megenged — hangzik a válasz. Ezután mindkét csoport megkapja házi feladatát, s mehetnek az udvarra. A zsibongó iskolát elhagyva felkeresem a község polgármesterét, Pátro- vics Benedeket, akitől azt tudom meg, hogy ősszel meg kívánják szüntetni ezt az oktatási formát, remélik ugyanis, hogy sikerül még egy pedagógust szerezniük és hogy lesz is erre pénzük. Az épület és a park rendbehozására is van elképzelésük. Mivel az önkormányzatnak erre nincs pénze, azt tervezik, hogy megállapodnak egy szervezettel — már Kati néni körüljárja a termet és bele-bele tekint a harmadikosok füzeteibe és apró tanácsokat ad Hancsovszki János felvétele Pattognak a kérdések és a válaszok, amelyek hol helyesek, hol nem. Közben Kati néni körüljárja a termet és bele-bele tekint a harmadikosok füzeteibe és apró tanácsokat ad. Előkerül a mérleg és a cukros-, lisztes- és rizse- szacskók. A gyerekek lelkesen mennek ki sorjában, izgatottan méregetnek, így a folynak is ilyen tárgyalások —, amely bérbe venné az épületet és cserébe egy új négytantermes iskolát építenének, melynek a tetőterében lehetnének a szolgálati lakások. Szó van arról, hogy esetleg vadászkastélyt, vagy népfőiskolát rendeznek itt be, de egyelőre még nincs döntés. Arpási Mária Horváth Ferenc: a régi kubikban nem voltak ilyen nagy halak Egy település-rész arculatának megváltozása többnyire megosztja a közvéleményt, mindig akadnak olyanok, akik hajlamosak a nosztalgiára s visszasírják a régit. Örkény peremén, a Tatár- szentgyörgyi út jobb oldalán egy kopár, bozótos térség húzódott. Valaha innen termelték ki a vályoghoz szükséges agyagos földet, mígnem a gyári, égetett tégla kiszorította az építkezés eme ősi anyagát, s attól kezdve már csak azok jártak ki, akik jobb híján a kubikgödrök vizében fü- rödtek. pecáztak. Az állóvizeknek van egy sajátossága. Hamar eliszaposodnak, feltöltődnek. S ha mindehhez még hozzájön egy-két csapadékszegény nyár, a víz szép lassan eltűnik, s vele az élővilág is. Ez történt Örkényben is a hatvanas évek elején, amiért is a tulajdonosok — a helyi tsz — úgy döntött, feltöltik a gödröket s idővel kimérik. Attól kezdve idevándorolt az építkezéseknél összegyűlt sitt, törmelék, s noha a szemétlerakás tilos volt, egyesek azt is ide csempészték. Az a bizonyos nosztalgiázás tavaly kezdődött, olyanok vetették fel a telek újrahasznosítását — egy horgásztó kialakítását — akik valamikor a kubikgödrök mellett cseperedtek fel, itt érték meg a horgászat első örömét, a compó- és potykafárasztás izgalmát. A kezdeményezést támogatta az önkormányzat, sőt a tsz is, ez utóbbi hajlandó volt átengedni a 2,1 hektáros elvadult grundot egy jelképes összegért. így alakult meg tavaly az Örkényi Sporthorgász Egyesület Pável István elnökletével, s kezdetét vette egy sziszifuszinak tűnő birkózás az évtizedek alatt felgyűlt hulladékkal. Nyári napfényben, jó szerencsére várva Aki ma idetéved, már csak az eredményt látja. A két mini tó köré emelt földsáncot több ezer köbméter földet kellett megmozgatni —, melyen pecások ülnek, s várják a jó szerencsét. Ezen a kora nyári, kissé hűvös hétvégén húszan-harmin- can élvezik munkájuk gyümölcsét, köztük Kovács István és Horváth Ferenc, akik kamaszként 1967-ben horgásztak utoljára a régi kubik- gödrökben. — Ez nem apad el egy aszályos nyárban? — kérdem Kovács Istvántól. — Aligha. Két kutat fúrtunk, melynek a vízhozama bőven elég a szintentartás- hoz. A napokban érkezik a szélkerék meg az áramfejlesztő. Az hajtja majd meg a szivattyúk motorját. A két tavacskába áprilisban tizenöt mázsa halat telepítettek. Két, három nyaras pontyokat, meg kétszáz kiló kárászt, bodorkát, compót, hogy a most kezdő ifihorgászoknak is legyen öröme. Horváth Ferenc megmutatja a hajnalok hajnalán megszá- kolt zsákmányt, a haltartóban két termetes pikkelyes lubickol. — Mennyibe kóstál ez a passzió, vagy ha úgytetszik, mibe kerül egy kiló kifogott hal? ■—Az alapítók tízezer forinttal szálltak be. Ebből fedeztük a tó kialakításának költségeit, a kutak fúrását, a műszaki hátteret meg a halasí- tást is. A társadalmi munkáról már nem is beszélek. Az fejenként 30 óra, vagy megváltva száz forint óránként.
