Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
é / PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 15. KEDD 5 Megoldásra váró hulladékügy Taksonyban féltik az ivóvizet Képek Nagykáta múltjából Kiállító- és olvasóteremmel gazdagodnak Az a hír terjedt el néhány Ráckeve környéki településen, hogy jövő év elejétől nem szállíthatják többé a Taksony közigazgatási területén lévő szeméttelepre községeik kommunális hulladékát. Igaz a hír? — tudakoltuk meg Nyeste Istvántól, Taksony polgármesterétől, aki elmondotta: igaz, de nem pontosan. Idén tavasszal határozott úgy az önkormányzati képviselő-testület, hogy a falu határában található szennyvíztelepet túltelítettség miatt be kell záratni. Hasonló okokból a szeméttelepen sem tudják vállalni a környező települések kommunális hulladékának elhelyezését. Az így kialakult kép egyébként nem olyan tragikus, mint amilyennek tűnik, már megkezdődtek a tárgyalások ez ügyben, az érintettek keresik a megoldást. A történet kezdete Valamikor a 80-as évek közepén épült meg a szeméttelep. Akkor született meg az a döntés, hogy a fővárostól valamelyest távolabb kell szemétlerakó helyet létesíteni, az esetleges fertőzések elkerülése miatt. Ugyanis Budapest néhány kerülete a Csepel-szigetró'l kapja az ivóvizet. így esett A váci Duna-partra elvetődő joggal irigyelheti meg a város csodálatos adottságait: a folyóparti fekvést, túl- nan a Szentendrei-szigettel, amely mögött a másik oldalon, a Pilis hegyláncai magasodnak. Joggal vetődhet fel bennük a kérdés: az jtlakók miért nem veszik lehetőséggel, és teremtenek pezsgő vízparti életet a város és a folyó között elterülő hosszú partszakaszon? A napokban aztán biztató hírek érkeztek Vácról: az önkormányzat felkérésére a Makona-stúdió munkatársai porgramot dolgoztak ki a Duna-partnak a város véra választás Taksonyra. A szakhatósági előírásoknak megfelelően felépült szeméttelep kezelői jogát átadták a szigetszentmiklósi, akkor még városi tanácsnak, mivel Taksony nem vállalhatta a fenntartással, működtetéssel együtt járó anyagi terheket. Igaz, hogy néhány település hozzájárult az építési költségek fedezéséhez. Néhány esztendővel ezt megelőzően illegális szennyvízlerakó hely alakult ki Taksony közelében. Ha már így történt, némi módosítás után — hogy megfeleljen a hatósági szabályoknak — engedélyezték használatba vételét. A véletlen úgy hozta, hogy a két telep egymás mellé került. Meglétük eddig nem sok gondot okozott a takso- nyiaknak, elég messze vannak a falutól. Csakhogy jött a rendszer- váltás. Egy kft. vette át a telepek működtetését, így térítés ellenében mindenhonnan — még a fővárosból is — fogadtak szennyvizet, kommunális hulladékot. A lerakóhelyek egyre teltek. A taksonyi képviselők pedig attól tartanak, ez az állapot veszélyezteti a község vízbázisát és mezőgazdasági földjeit. Ezért hozták meg azt a határozatot, amikeringésébe való bekapcsolódására. Elképzeléseikről a program egyik készítőjével, Túri Attila építészmérnökkel beszélgettünk. — Vác egykor közvetlenül a Duna mellett fekvő dombokra épült — mutatja Túri Attila a régi fényképeket. — A folyóparton állt a vár, ide épültek a vízimalmok, a kikötők, a lakó-, és középületek, ide futottak le a kanyargós, szűk utcák és itt alakították ki a korzót is a révkikötő és a Petróczi utca között. A folyópart a gazdasági és társadalmi élet színtereként Vác egyik központja volt. Aztán amikor a harmincas években, a folyamszabályozás követben sürgették a telep megszüntetését. Kínálkozó lehetó'ségek E döntéssel szükségessé vált, hogy a környékbeli falvak önkormányzatai mihamarabb megoldást találjanak a szennyvíz és a szemét más helyen való tárolására. A szennyvizet illetően több lehetőség is kínálkozik. Az érintett falvak polgármestereinek tanácskozásán kiderült, mindössze két évig kellene átmeneti megoldást találniuk. Néhány községben a meglévő szennyvíztisztító telep bővítését, avagy új létesítését tervezik. Szó esett arról, hogy a főváros környéki települések szennyvizét a csepeli tisztítómű fogadja. Délegyháza, Dunavarsány, Ma- josháza és Taksony pedig felújíthat egy régi egyezséget. A Dunavarsányi Petőfi Tsz-szel kötött egykori megállapodás értelmében, mivel anyagilag segítették a Dunaharaszti határában épült szemét- és szennyvíz- telep kialakítását, térítési díj nélkül vehetik igénybe ezt a szolgáltatást. Ezt persze még egyeztetniük kell Dunaharaszti önkormányzatának képviselőivel. Ők már tárgyaltak a kérésről, és hamarosan ismét megvitatják. Érthető, hogy szeretnék alaposabban megvizsgálni azt, milyen hatással lesz a határban lévő telepekre a továbi négy községből rendszeresen ideérkező szennyvíz és szemét. Természetesen figyelembe veszik döntésükkor a többi község szorult helyzetét, s érveiket is. Folynak a tárgyalások Egyébként Dunaharaszti és Taksony közösen ez évben nyújtott be pályázatot szennyvíztisztító létesítésére, ami várhatóan 1995-ben kezdhetné meg működését. Annyira tehát még nem kritikus a helyzet. Az elképzelések már körvonalazódnak, folynak a tárgyalások. Nyeste István azt is elmondta, a Csepel-szigeti Önkormányzatok Szövetsége segítségét is kérték ez ügyben. Közben rájöttek, a szeméttelep bezárása ilyen rövid idő alatt nem lehetséges, talán korszerűbb kezeléssel helyet, illetve heteket, hónapokat nyerhetnének. A taksonyi szennyvíztelepen június első felétől kezdődően csökkentették a befogadott szennyvíz mennyiségét. J. Szabó Irén Javulnak a művelődés feltételei Nagykátán. Az ön- kormányzat legutóbbi ülésén arról döntött, hogy a város által már korábban megvásárolt volt OTP-épü- letet a könyvtárnak adja át használatra. A két évvel ezelőtt kiürült OTP-székházban egy ideig az Állami Biztosító működött albérletben. A város tavaly vette meg, mert a centrumban lévő épületet július 30-tól veheti át a Radnóti Miklós Könyvtár. Előbb azonban felújítják, átalakítják: az anyagot az önkormányzat adja, a munkát a Tápió- menti Ipartestület tagjai végzik el társadalmi munkában. Ezzel a lépéssel Nagykáta egy régóta áhított állandó és időszakos kiállításokra alkalmas teremmel gyarapodik. Itt helyezik majd el a nemrég elhúnyt Kármán László nagykátai születésű szobrászművész hagyatékát. A másik megvalósulni látszó álom: a nagyvilág kiállítótermei után végre itthon „pihenhet meg” Bodrogi Sándor — néhány évvel ezelőtt húnyt el — népművész, ló- szőrékszerész sokak által keresett számos alkotása. Maga a városi könyvtár Váci Ctirsó már és Bajcsy-Zsilinszky utca vonalát félkörívben kissé meghosszabbítanánk, s közéjük földszintes-tetőteres, lakás és iroda céljára szolgáló házakat építenénk, melyeket a város felől a mesterséges tavak, a Duna felől pedig a park folytatásaként kiépített 60-80 méteres zöld terület övezne. A Bajcsy-Zsilinszky utca vonalától a város déli határáig terjeszkedő, természetesen szélesedő területen új városrész épülne, a középpontjába tervezett intézmény — javaslatunk szerint templom — körül. Az átlagosan 250 négyszögöles telkekre egyemeletes, tetőtér-beépíté- ses házak készülnének. A szélső házak és a Gombár patak közötti részt üdülőövezetnek hagynánk meg, a Duna felől kialakított, evezős-, és motorcsónakok is kap bővítési lehetőséget az épületben: használatba vétele könnyen megoldható, miután a könyvtár épp a szomszédban van. Raktárát és olvasótermet alakítanak ki: eddig több különálló épületben tárolták az olvasnivalót, ami nehezítette az itt dolgozó könyvtárosok munkáját. Ezentúl kézközeiben lesznek az eddig bonyolult módon elérhető kézikönyvek is. Ugyanakkor harmincán olvashatnak, tanulhatnak, vagy kutathatnak egyszerre, egy időben az olvasószobai asztalok mellett. A termet kamarai előadásokra is alkalmassá teszik, mert jelenleg nincs megfelelő helyiség az igényesebb szórakozás, művelődés számára. A közművelődés új, nagykátai „fellegvárát” Szent István-nap tájékán adják át. Mindjárt egy ritka időszaki kiállítás várja — az előbb már említettek mellett — az érdeklődőket. Bemutatják Kucza Péter helybéli vállalkozó képeslapgyűjteményét. A másfélszáznál több fotó a város hajdani épületeit, arculatát idézi fel, sok-sok érdekességgel. (tóth) számára épülő kikötővel. A kikötő melletti 650 négyszögöles telekre panziót lehetne építeni. — Az egész területen, a házak között faltól falig utakat készítenénk, melyeket csak célforgalomra lehetne használni. Ezért a felső városrész gyűjtőútjain busz- és személyautó-parkolókat képeznénk ki — melyek a jelenlegi parkolási gondokat is megoldanák. Ha ez a program megvalósul, a váciak végre élhetnek mindazzal az örömmel, amit a Duna-parti fekvés kínál. S a regatta élettel megtelő folyó, a műemlékekben és romantikus városrészekben egyaránt gazdag, nagy hagyományú kulturális centrum igazi turistaparadicsommá válhatna — szolgálva helybélit és idelátogatót egyaránt. D. Veszelszky Sára Makona-program a váci Duna-parton Visszaköltözhet az élet A parlagon hagyott Duna-part beépítési terve keztében széles földsáv ékelődött a Duna és a korábbi folyóparti épületek közé, a terület elvesztette gazdasági vonzerejét és lassan megszűnt itt az élet. Egyedül a révkikötő és a Tímár utca között kialakított szép park vonzza a kikapcsolódni vágyókat. A Tímár utcától délre, a Gombár patakig húzódó, 20 hektáros terület azonban gondozatlan senkiföldjeként csúfítja a partot. — Miért nem lakta be a város a folyótól elhódított területet? — Az árvízszintnél másfél méterrel mélyebben fekvő, 1300 méteres, huszonhét hektáros földsávot két évente elönti a víz. Ami a parkosított résznek különösebb károkat nem okoz, de az egész szakasz közparkosítása és gondozása óriási összegekbe kerülne. Ezért már korábban is gondoltak a rendezetlen terület beépítésére. De a feltöltött, vízparti talaj megkívánta cölö- pös mélyépítkezés óriási költségei miatt mindig elvetették a tervet. — Önök hogyan képzelik a partszakasznak a város vérkeringésébe való bekapcsolását? — Makovecz Imre véleménye szerint mindenképpen építkezni kell. Mert csak akkor költözhet ide újra élet, ha sikerül a területet a városi szövetbe bekapcsolni. És mert a vonzó part menti ingatlanok eladásából származó tőke fedezi a partszakasz rendezési költségeit. A Sevillában sikeresen alkalmazott lemez- alapozásos módszerrel pedig az építkezések jóval kevesebbe kerülnének, mintha cölöpökre alapoznánk. — Milyen konkrét programot készítettek a terület rendezésére? — A szép közparkot meghagyva és annak folytatásaként rendeznénk a parlagon hagyott szakaszt. Az árvízvédelem biztosítására 1,5-2 méterrel feltöltenénk a talajt, és a Duna felől támfallal óvnánk az árvíztől. A támfal és a folyó között alsó és felső, sétányként szolgáló rakpartot építenénk. A partszakasz felsőváros felőli részének egész hosszában, az egykori Duna-mederben pedig mesterséges tórendszert alakítanánk ki. ' — A területen jellegzetes kisvárosi környezetet hoznánk létre, amely követi a város szerkezetét. A várnegyedet határoló TíA váci korzó a Petróczi utcánál, a folyamszabályozás eló'tt
