Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 15.. KEDD Elönti a várost a szenny lé Másfél évtized után újra Vidék egy ígéret csapdájában Sokat kell még tenni azért, hogy fontossági sorrendben mindjárt a Balaton után következő ide­genforgalmi tájegység, a Duna­kanyar is világszínvonalon fo­gadhassa vendégeit. Ha például egészséges ivóvízzel akarnak szolgálni a vendégnek, s nem utolsósorban azt akarnak fo­gyasztani a környék lakói is, úgy meg kell védeniük saját víz­bázisukat, a termőtalajt. Szak­mai körökben teljesen nyilván­való, hogy a főváros vízkészlete is veszélybe kerülhet, ha a Duna­kanyarban nem épülnek szenny­vízelvezető csatornák, ha az ösz- szegyűlt hordalékot nem távolít- ják el szakszerűen. Tisztában voltak ezzel a jobb parti régió csatornahálózatának megterve- zői. Ennek tudatában adták oda megtakarított pénzüket hozzájá­rulásként Tahitótfalu. Leányfa­lu, Szentendre és Pomáz lakói. A csatornaépítés befejezéshez közeledik. Mégis válságról tár­gyaltak június 10-én Szentend­rén, mint ahogy arról másnapi számunkban röviden beszámol­tunk. A válság előtörténete A helyi képviselő-testületek nem tehetnek arról, hogy 1988-ban még egy másik kor­mány vízgazdálkodási miniszte­re tett levélben ígéretet arra, hogy a központi főműveket, aho­vá a csatornahálózat vezetékei befutnak, a VII. ötéves tervben megépíttetik. Ennek megfelelő­en készítették elő a szentendrei körzet állami célcsoportos beru­házását is. A tanulmányterv ké­szítésekor végzett vizsgálat ered­ményei alapján úgy döntöttek: A szentendrei tisztítótelep bőví­tése lesz a legcélravezetőbb megoldás. A rendszer beruházá­si programja 1989 márciusában készült el, s tartalmazta a tisztító- telep bővítését és a főgyűjtő megépítését. Ez utóbbira 1989 nyarán országos versenytárgya­lást hirdettek. Itt választották ket­té a főgyűjtőépítést és a telep bő­vítését. Továbbra is hangoztatta a VIZITERV, hogy a telep bőví­tése a 11. ütemben, állami beru­házásként valósul meg. A fő­gyűjtőt 370 millió forintos költ­séggel megépítették, idén május 25-én átadták, de nem helyezhe­tő üzembe. Pedig egyre csak azt hangoztatták, hogy a hozzá csat­lakozó, az önkormányzatok által építetett vezetékhálózatok elké­szítése alatt lesz elég idő a tisztí­tótelep üzembe helyezésére. Megszűnik a támogatás A történet innentől kezdve bo­nyolult. Kívülállónak nehéz kö­vetni, hogy ki, mikor, kinek adta át a beruházást. A lényeg azon­ban az, hogy a tisztítótelep mai hatezer köbméter befogadó ék feldolgozó kapacitása helyett 20 ezer köbméteres kapacitás kelle­ne. Ezt szolgálta volna a beruhá­zás II. ütemének befejezése. Csakhogy idén áprilisban levél érkezett a szentendrei polgármes­teri hivatalhoz, ami szerint kor­mányberuházásként nem támo­gatják tovább a programot. Foly­tassák azt az önkormányzatok saját lehetőségeik szerint. Ebből származott a baj. A helyi önkormányzatok vala­mennyi mozdítható tartalékukat a csatornahálózat gyorsított épí­tésére fordították. Önkéntes köz­műfejlesztési hozzájárulásokat gyűjtve azt ígérték a lakosság­nak, hogy üzembe helyezik a csatornákat. Tahitótfalun 123 millió fo­rint plusz áfa költséggel fekte­tik a csöveket. A tahi oldalon már 250 millió forintos munká­latokat fejeztek be. Leányfalu 363 millió forintos beruházást kezdett el 1992-ben. Szentend­rén tavaly 45 millió forintot for­dítottak csatornaépítésre, s to­vábbi 230 milliót szántak még erre a célra. A pomázi építkezés 300 millióba került. Ebben a helyzetben hangoz­tatta a szentendrei városházán összeült érintettek körében Hat- faludy Bálint, a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Miniszté­rium főosztályvezetője: — A beruházások közül csak azt tartottuk meg, amit nem lehet átadni. Megszűnt az állam fejlesztési kötelezettsége. Állami fejlesztési feladat nincs és nem is volt. Utalásként a Ba- laton-vidék központi szerepére, egy mellékmondatként az is el­hangzott: Szentendre nem a Ba­laton. A főosztályvezető azt ta­nácsolta: Átmenetileg kössék be a vezetékeket, terheljék túl a tiszítót addig, amíg a II. ütemre pénzt szerezve, bővíthetik a ka­pacitást. Nem helyi érdek Ez a kérdés nyitva maradt an­nak következtében, hogy dr. Szi­li Józsefné a Közép-Dunavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság képviseletében megkérdezte: — Na és, ha jön egy nagy zápor, telítődnek a csa­tornák, s mint tavaly december­ben, megint szennylé önti el a szentendrei Pannónia telepet? Németh Gábor, a város pol­gármestere is megjegyezte: A bekötéshez csak akkor járulná­nak hozzá, ha tudnák, hogy a II. ütem állami pénzből megépül. Addig is kérnék, hogy veszély- helyzetben kapjon engedélyt a város a záporelvezető csatornák használatára. A dr. Szél Péter MDF ország- gyűlési képviselő vezette tanács­kozás résztvevői, köztük a nyo­matékosan érvelő Farkas Vin­ce, a Dunamenti Regionális Víz­művek igazgatója, Adorján Ist­vánná és Budai Mihály, Leány­falu és Tahitótfalu polgármeste­rei úgy vélték: Nem Szentendre város, nem is a szentendrei kör­zet egyedüli érdeke a talaj; a vízbázis védelme. Az ennek ér­dekében folytatásra váró fejlesz­tés költségeit nem tudná már el­viselni a lakosság. Közös levélben kell a kor­mányhoz fordulni, hogy a beru­házást nyilvánítsa újból állami, fejlesztési érdekűnek, hiszen nem számítva az idegenforgal­mai, Kisoroszitól Újpestig erről a környékről nyer ivóvizet a fő­város is. Szentendre és vidéke nem tudja vállalni a munkála­tok súlyos terheit. A kérdés nyi­tott, mint a még fedetlen csator­nák árkai. Kovács T. István Ballagás Kóspallagon „Már búcsúzunk és elme­gyünk.'' így zengett az ének szombat délelőtt, a kóspalla- gi tantermekben, az iskola ud­varán. Virággal díszített pa­dok, ünneplőruhák és csok­rok színpompája tette ünnepé­lyessé ezeket a perceket, akár­csak a megye más iskoláiban is, talán éppen ezekben az órákban. Szülők, rokonok, falubeliek sokasága volt résztvevője az ün­nepségnek, amely itt több volt egyszerű iskolaügynél, inkább a visszakapott önállóság napja­ként marad meg az emlékezet­ben. Tizenöt év után először vég­zett az iskolában tizenegy falu­beli ifjú ember. Azok, akik az első éveiket Verőce iskolapad­jaiban töltötték, ahová regge­lenként gurult le velük az autó­busz, melynek megállójában ködös, esős, őszi napokon is a kora reggeli órákban várakoz­tak. Az önkormányzati rend­szer hozta meg számukra a vál­tozást. Hatvanöt növendéke van most a kóspallagi iskolá­nak, melyben Fülöp Tibor igaz­gató mondott ünnepi beszédet, s az eseményen részt vett dr. Inczédy János, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke is. A nyolcadik osztályt elvég­zők közül jövőre öten szakmun­kásképző, négyen szakközépis­kolában, ketten a budapesti szlovák gimnáziumban tanul­nak tovább. Az iskola fenntartása hat és fél millió forintjába kerül az igen kis lélekszámú, ugyanak­kor sok, sok anyagi gonddal küzdő község önkormányzatá­nak. — Még ez is kevés —, kö­zölte Csizmadia Vilmos polgár­mester, akinek az aláírásával félmillió forint külön támogatá­sért is pályáztak. Időben, biztonságos körülmé­nyek között térhetnek haza, több időt fordíthatnak pihenésre, játék­ra, tanulásra a gyerekek. Ennek az értékét csak azok a szülők tud­ják igazán megbecsülni, akik másfél évtizedig naponta izgultak a másik faluba járó csemetéikért. K.T.I. Közszolgálati tévéstúdió Piliscsabán Munkatárs: a A polgármesteri hivatal udvarán amolyan elvarázsolt épület­re találunk. Leromlott állapotban lehetett, kívülről épp tata­rozzák. Ha azonban belépünk, egy jól felszerelt, modern, ele­gáns, tévéstüdióban találjuk magunkat. Golány István, a stú­dió vezetője, és Salamon Zoltán technikus dolgoznak itt. Piliscsaba önkormányzata fon­tos dolognak tartja, hogy élő napi kapcsolat legyen a hivatal és a lakosság között. Ezért is döntött úgy a képviselő-testü­let, hogy a költségvetésből erre a feladatra majdnem ötmilliót áldoz. Tavaly novemberben kezdődtek meg a kísérleti jelle­gű adások, és ezzel egyidőben az épület rendbetétele, átépíté­se. Párhuzamosan egy kábelté­vé társaság is otthont kapott a helyiségekben, amiért Piliscsa­ba megkapta a tizenhármas csa­tornán való sugárzási jogot. Golány István korábban a pi- lisvörösvári kábeltévé hálózat munkatársa volt. Régi dédelge­tett vágya a tévézés és hobbi­ként nagyon rég foglalkozik ve­le. Szerkesztői tanfolyamot most volt alkalma elvégezni, amióta Kasza Péter polgármes­ter felkérte a stúdió működteté­sére. Kidolgozott műsoridő még nincs, de a kábeltévé hirde­tési csatornáján és a helyi lap­ban, valamint szórólapokon mindig előre jelzik az adásidőt. Állandó műsor a hétfő esti sportösszeállítás. Tudósítanak a településen történő nagyobb eseményekről, egyenesadásban közvetítik a képviselő-testületi üléseket, amikor élő telefonvo­nalon keresztül a lakosok kérdé­seket tehetnek fel, amelyekre még a műsoridőn belül választ kapnak. Ha nagyobb egyetértés lenne a falvak között — mond­ja Salamon Zoltán — lehető­ség lenne a környező falvakat bekapcsolni a regionális adá­sok közvetítésébe. A lakosság részéről a vissza­jelzések jók, egyértelműen igénylik a folyamatos adás be­indítását. Kezd kialakulni az élő kapcsolat. Egyelőre az adat­gyűjtés és kapcsolatkiépítés fá­zisa zajlik. Terveznek fórumo­kat különféle témában, mint például az egészségügy, az ok­tatás. A polgármester, Kasza Péter szerint a folyamatos adást ad­dig nem lehet elindítani, amíg nem tökéletesítik a felszerelést, bár javarészt professzionális ké­polgármester szülékekkel rendelkeznek, még elkelne egy keverőpult, kamera és apróbb dolgok. Á pénz elfo­gyott, és most a polgármester támogatókat keres. Végzettsé­ge szerint villamosmérnök, te­hát szakmailag is van némi köze a tévézéshez, de hobbi­ként rég foglalkozik a filmezés­sel, rádiózással. A főiskolán a Kandó Rádió munkatársa volt. Salamon Zoltán szerint szak­mai tudásával sokat segít a mű­sorok összeállításában és kivite­lezésében. — Sokan vádolnak azzal — mondja Kasza Péter —, hogy a stúdió a polgármester játéka. Én a modem kor lehetőségét lá­tom benne, amelynek révén egy fontos feladatot teljesíthe­tünk: az emberek naprakész tá­jékoztatását. Ma, amikor egyre több rémhír terjeng itt Piliscsa­bán, de az egész országban is rendkívüli szerepe van az ob­jektív tájékoztatásnak. A másik nagy lehetőség, hogy ezen a fó­rumon bárki szót kaphat, hi­szen az Agorát nem tudjuk újra felépíteni. Barfos Csilla s*Öi I Az üvegfalon túl stúdióbeszélgetésre is van alkalom. A hat monito­ron a technikus „kever” Vimola Károly feltévele n I írj;«' * 1 1 | j m 6 \ 1 _ M Képünkön Fekete Péter ó'rbottyáni református lelkész ökumenikus istentiszteletet tart a szövetség résztvevőinek Vimola Károly felvétele Őrbottyánban megalakult a Szentmiklós Szövetség (Folytatás az 1. oldalról.) A szövetség feladata a művelődés és a hagyomány- őrzés fejlesztése, mely sze­rint keresni kell mindazon lehetőségeket, melyek az embereket összehozzák, és segítenek a gondok orvoslá­sában. Céljuk a hagyomány feltárásán keresztül olyan közös jövőkép elérése, melyben a gyűlölet, a nem­zetiségek közötti ellentétek nem terhelik a társadalmat. A jelenlévők megállapodtak abban, hogy évenként talál­kozót rendeznek, egymás megismerése mellett közös vállalkozások létesítése, azok segítése, helyi, házi-, népi kisipar megismerése, piacának bővítése érdeké­ben. Elhatározták, hogy mind Erdélyben, mind Szlo­vákiában összekötő munka­társak segítségével folyama­tos kapcsolatot tartanak a csatlakozó településekkel. Gyergyószentmiklós pol­gármesterével és református lelkészével készült inter­júnk holnapi számunkban lesz olvasható. (feke)

Next

/
Thumbnails
Contents